Juhász- és pásztorkutyák
Entlebuchi pásztorkutya FCI 47
Svájc
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

Az entlebuchi pásztorkutya a svájci kvartett legkisebb tagja. Eredeti élőhelyén, Emmentalban és a vele szomszédos Entlebuchban csordahajtásra és őrzésre használták.


 

Az 1920-as évekre a fajta látszólag kihalt, az 1924-es nagy pásztorkutya-kiállításon St. Gallenben már egyetlen entlebuchit sem mutattak be. Doktor Kobler, st. galleni állatorvos hirdetést adott fel az Entlebuchler c. napilapban, hogy csonka farkú entlebuchi ebeket keres, de csak keverék kutyákat kínáltak neki eladásra. Végül a már említett Schertenleibnél bukkant egy típusos kis szukára. 1928-ban megalapította a fajtaklubot is, és egy évvel később Heim professzor segítségével megfogalmazta a hivatalos fajtaleírást. Az első entlebuchi tenyészszemlén 16 kutyát vezettek fel, de a teljes állomány sem lehetett több 20-25 kutyánál. A fajta fennmaradása szempontjából szerencsés momentumnak bizonyult, hogy Escholzmatt község elöljárója hazavitt St. Gallenből egy entlebuchi párt, felkeltve a helyi parasztok érdeklődését a fajta iránt. Lassan-lassan növekedni kezdett az állomány, 1937-re már 81 entlebuchit jegyeztek be a törzskönyvbe, a háború miatt azonban 1942-ben megint csak 12 egyedre csökkent az állomány. Szerencsére ma már jóval több entlebuchi pásztorkutya él szerte a világon.

Entlebuchi pásztorkutya standard (FCI 47)

Rövid történeti áttekintés: Az entlebuchi a négy svájci pásztorkutyalegkisebbike. A Luzern és Bern kantonok területén húzódó Entlebuch völgyéből származik. Bár az első fajtaleírás, "Entlebuchi kutya" elnevezéssel, 1889-ből származik, még nagyon sokáig egyáltalán nem választották szét egymástól az appenzelli és az entlebuchi pásztorkutyát. 1913-ban egy langenthali kiállításon mutattak be négy csonkafarkú, kis hajtókutyát professzor Heimnek, a svájci pásztorkutyák lelkes pártfogójának. A bírói leírás alapján mint a negyedik svájci pásztorkutyafajta képviselőit jegyezték be e négy kutyát a svájci ebtörzskönyvbe. 1926. augusztus 28-án dr. B. Kobler kezdeményezésére megalapították a svájci entlebuchi pásztorkutyafajtaklubot, 1927-ben megfogalmazták az első megalapították a svájci entlebuchi pásztorkutyafajtaklubot, 1927-ben megfogalmazták az első hivatalos fajtaleírást is. Mint ahogy a törzskönyvi bejegyzések csekély száma mutatja, a fajta csak lassan fejlődött. Miután veleszületett képességei mellett mint élénk és fáradhatatlan hajtókutya is tanúságot tett kiváló munkakutya mivoltáról, fellendült a fajta népszerűsége. Napjainkban, bár még mindig szerény létszámú állomány mellett, ez az attraktív, háromszínű kutyamegtalálta a maga híveit és családi kutyaként is egyre kedveltebb.
Általános megjelenés: Éppen csak közép nagy, kompakt felépítésű, enyhén nyújtott testformájú kutya, éber, okos és barátságos arckifejezéssel. Háromszínű, mint mindegyik svájci pásztorkutya.
Fontos arányok: A marmagasság és a testhossz aránya 8:10. A fang és az agykoponya hosszának aránya 9:10.
Magatartás és karakter (wesen): Élénk, temperamentumos, magabiztos és rettenthetetlen. Ismerős emberekkel jóindulatú és ragaszkodó, idegenekkel szemben kissé bizalmatlan. Megvesztegethetetlen őrkutya, vidám, tanulékony.
Fej: A testtel arányos, enyhén ék alakú, száraz. A fang és az agykoponya hosszanti tengelye többé-kevésbé párhuzamos.
Agykoponya: A fejtető meglehetősen lapos, viszonylag széles, a fültövek között a legszélesebb. A fang felé kissé elvékonyodó. A nyakszirtcsont alig észrevehető, enyhe homlokbarázda és stop.
Orr: Fekete, a felső ajakívekhez képest enyhén kiugró.
Fang: Erőteljes, jól formázott, a homloktól és a pofáktól határozottan elkülönülő, egyenletesen elvékonyodó, de nem hegyes. Hossza valamivel rövidebb, mint a stop és a nyakszirt közötti távolság. Az orrhát egyenes.
Pofa: Enyhe.
Ajkak: Kevésbé kifejezettek, az állkapocshoz simulnak, feketén pigmentáltak.
Harapás: Erőteljes, rendezett és teljes ollós harapás. Tétreharapás megengedett. 1-2 elő zápfog hiánya megengedett. Az utolsó zápfog (M3) figyelmen kívül hagyandó.
Szemek: Meglehetősen kicsik, kerekek, színük a sötétbarnától a mogyoró barnáig terjed. Élénk, barátságos, figyelmes tekintet. A szemhéjak szorosak, a szemhéjszél feketén pigmentált.
Fülek: Nem túl nagyok, magasan és viszonylag szélesen tűzöttek, lelógóak, háromszögletűek, a végük jól lekerekített. Szilárd, jól fejlett fülkagylók. nyugalmi állapotban a fülek laposan a fejhez simulnak, izgalmi állapotban a fültőnél enyhén megemelkednek és előre fordulnak.
Nyak: Meglehetősen rövid és zömök, erőteljes, száraz, észrevétlenül megy át a törzsbe.
Törzs: Erőteljes, enyhén elnyújtott.
Mellkas: Széles, mély, a könyökig érő. Határozott elő mell. A bordák mérsékelten íveltek. A mellkas hosszan elnyújtott, kerek-ovális keresztmetszetű.
Hát: Egyenes, szilárd és széles, viszonylag hosszú.
Ágyék: Erőteljes, hajlékony, nem túl rövid.
Far: Enyhén csapott, viszonylag hosszú.
Alsó vonal és has: Kissé felhúzott.
Farok: Az enyhén csapott far folytatásaként tűzött, lebegve vagy lelógva hordott vagy született csonkafarok. A természetes farok és a csonkafarok egyenrangú.
Mellső rész: Erőteljesen izmolt, de nem túl nehéz, sem nem szuk, sem nem tág végtagállás. A mellső végtagok rövidek, erősek, egyenesek, párhuzamosak és jól a test alá állítottak.
Váll: Izmos, a lapockák hosszúak, ferdén és szorosan elhelyezkedők.
Felkar: ugyanolyan hosszú vagy rövidebb, mint a lapocka. A lapockával bezárt szög 100-120 fokos.
Könyök: Szorosan simul a testhez.
Alkar: Viszonylag rövid, egyenes, erős csontozatú, száraz.
Lábközép: Elölről nézve az alkar egyenes folytatása, oldalról nézve nagyon enyhén szögelt, viszonylag rövid.
Mellső mancsok: Kerekek, zártak, ívelt lábujjakkal, egyenesen előre néznek, rövid és erőteljes körmökkel a talppárnák durvák és ellenállóak.
Hátulsó rész: Jól izmolt, a comb széles és erőteljes. Hátulról nézve nem túl szuk, egyenes és párhuzamos végtagállás.
Comb: Meglehetősen hosszú, térdben a lábszárral meglehetősen nyitott szöget alkot.
Lábszár: Körülbelül ugyanolyan hosszú, mint a comb, száraz.
Csánkízület: Erőteljes, viszonylag mélyen elhelyezkedő, jól szögelt.
Hátulsó lábközép: Meglehetősen rövid, robosztus, merőleges és párhuzamosan állított. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Hátulsó mancsok: ugyanolyanok, mint a mellső mancsok.
Jármód: Térölelő, szabad és folyamatos, a hátulsó végtagok erőteljes toló mozgásával. Elölről és hátulról nézve egyenes végtagvezetés.
szőrzet: Félhosszú. A fedőszőrzet rövid, szorosan a testhez simuló, kemény és fényes. Az aljszőrzet sűrű.
Szín és mintázat: Tipikus háromszínűség. Az alapszín fekete, lehetőleg szimmetrikus sárgás-rozsdabarna és fehér jegyekkel. A sárgás-rozsdabarna jegyek a szemek fölött, a pofákon, a fangon és a torkon, oldalt a szügyön és mind a négy végtagon helyezkednek el; a végtagokon a fekete és a fehér rész között fekszenek.
Fehér jegyek: Jól látható, keskeny, fehér fejfolt, mely a koponyától megszakítás nélkül az orrháton át húzódik, részben vagy teljesen a bajuszt is lefedve. Nem kívánatos, de elfogadott a fehér tarkófolt, de nem lehet kb. féltenyérnyinél nagyobb kiterjedésű.
Marmagasság: Kanok 44-50 cm (52 centiméterig még megengedett), szukák 42-48 cm (50 centiméterig még megengedett).
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.

a megadottnál alacsonyabb vagy magasabb méret
kerek koponya
rövid, túl hosszú vagy hegyes fang, kosorr
túl világos, túl mélyen ülő vagy kidülledő szemek
ektrópium, entrópium
túl mélyen tűzött, túl kicsi vagy túl hegyes, elálló fülek, rózsafül
előre- vagy hátraharapás
foghiány, kivéve két P1 foghiány (M3 figyelmen kívül hagyandó)
túl rövid, beesett hát vagy pontyhát
szuk vagy hordószerű mellkas
megtört, a hát fölött hordott farok
túl finom csontozatú végtagok, elégtelen vagy túl erős szögellés, szabálytalan végtagállás (tehén-, hordó-, talajon szűk)
hosszúkás, nyitott mancsok
A mintázat hibái: nem összefüggő fejfolt, túl nagy fehér tarkófolt, összefüggő fehér nyakörv, nem összefüggő fehér mellfolt, határozottan a lábtő fölé nyúló fehér mintázat (csizma)
Gyenge wesen, agresszivitás
Tenyésztésből kizáró hibák:sárga ragadozómadár-szemek, nem egyszínű, foltos szemek, kék szemek
kardfarok
túl hosszú, puha szőrzet
hiányzó háromszínűség
nem fekete alapszín
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)