Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Schnauzer FCI 182
Németország
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

A mai schnauzer megközelítőleg a XIX. század végén alakult ki a délnémet térség kis- és középméretű munkakutyáiból, a parasztkutyákból.


A schnauzer ősei, de a korabeli schnauzerek is az univerzális munkakutyaszerepét töltötték be, elsősorban fuvarosok, lovászok szolgálatában. Az istállóban, ahol nap mint nap zabbal etetik a lovakat, rengeteg egér, patkány és más rágcsáló is előfordult. Az élősködők távoltartása, kiirtása a kutyák feladata volt. A rágcsálóirtással azonban nem merült ki az istállókutyákra háruló feladatok sora. Éjszakánként a drága lovas felszereléseket, szekereket, és nem utolsó sorban a lovakat őrizték. Mivel a gazda tulajdonának megvédése volt a cél, minden idegennel bizalmatlannak kellett lenniük. Az őrző-védő feladatok nappal is folytatódtak, a kutyáknak a fuvaroskocsik mellett futva kellett gazdájukat kísérni és megvédeni az esetleges rablókkal, rossz szándékú idegenekkel szemben. Ez a feladat igen jó fizikai állóképességet is követelt a schnauzerektől, hiszen a fuvaros munka hajnalban kezdődött, késő estig tartott, s egy-egy fuvar alkalmával akár 30 kilométert is meg kellett tenniük a szekereket kísérve. A kitartás mellett ezek a kutyák nagyadag igénytelenség és önállóság nélkül sem boldogultak volna, hiszen a fuvaros legények nemigen kényeztették négylábú társaikat. A schnauzer jellegzetes szőrzete, szakálla is munkájával függ össze. Egyrészt a kemény, drótos szőrzet meglehetősen időjárásálló volt, másrészt a harcias patkányok ellen azok a kutyák voltak eredményesek, melyek pofáját kemény, szúrós szőrzet védte. A schnauzerek "szakállas" megjelenésükkel egyedi csoportot alkotnak a többi kutyafajta között. A schnauzer és a pinscher korábban egyazon fajtának számított, de elsősorban e jellegzetes drótszőrűségnek köszönhetően fejlődésük nagymértékben eltért, s a két fajta egyre távolabb került egymástól. A más fajtákon is megtalálható hosszabb és keményebb fedőszőrzet a schnauzernél megnyúlt, még erősebb, durvább tapintású lett, a hosszú szőrzettel rendelkező testfelület pedig kiterjedt az arcorri részre is és a végtagokra. 

Schnauzer standard (FCI 182)

Általános megjelenés: Közép nagy, erőteljes, inkább zömök, mint karcsú, szálkásszőrű.
Fontos arányok: Kvadratikus felépítésű, a marmagassága kb. egyenlő a törzshosszúsággal. A fej teljes hossza (az orrhegytől a nyakszirtcsontig mérve) megegyezik a hát hosszának felével (a martól a farktőig mérve).
Magatartás/karakter (wesen): Tipikus jellemvonása a megfontolt nyugalommal párosuló élénk temperamentum. Jellemző rá jóindulatú karaktere, játékossága és közmondásos ragaszkodása gazdájához. Nagyon kedves a gyerekekkel, megvesztegethetetlen, éber, anélkül, hogy állandóan csaholna. Nagyon fejlett érzékszervei, okossága, képezhetősége, rettenthetetlensége, kitartása és ellenálló képessége az időjárás viszontagságaival és a betegségekkel szemben kiváló családi, őr- és kísérőkutyává teszik, mely munkakutyához illő tulajdonságokkal is rendelkezik.
FEJ Koponya: Erőteljes, elnyújtott, erősen kiugró nyakszirtcsont nélkül. A fej a kutya méretéhez illő. A homlok lapos, ránctalan, és párhuzamosan fut az orrháttal.
Stop: A szemöldökívek által láthatóan kifejezett megjelenésű.
ARCORRI RÉSZ
Orrtükör: Jól kifejlett, nagy orrnyílásokkal, mindig fekete.
Fang: Tompa ék alakban végződik. Az orrhát egyenes.
Ajkak: Feketék, feszesen és simán fekszenek az állkapcson, az ajak zugak zártak.
Állkapocs/fogak: Erőteljes felső és alsó állkapocs. A teljes ollós harapás (a fogképletnek megfelelő 42 fog) erőteljesen fejlett, jól záródó és tiszta fehér. A rágóizomzat erőteljesen fejlett, de az erős pofaképződés a téglalap alakú fejformát (szakállal) nem zavarhatja.
Szemek: Közép nagyok, oválisak, előre néznek, sötétek, élénk tekintettel. A szemhéjak feszesek.
Fülek: Félig lelógóak, magasan tűzöttek, V-formájúak, a fülek belső éle a pofához simul, egyformán hordottak, előre, a halánték irányába fordulnak, miközben a párhuzamos törésvonal nem nyúlik túl a koponyán.
Nyak: Az erős, izmos nyak nemesen ívelt. Harmonikusan megy át a marba. erőteljesen illeszkedik a törzshöz, karcsú és a kutya méretéhez illő. A nyakbőr feszes és ránctalan.
TEST
Felső vonal: A martól kiindulva enyhén hátrafelé lejt.
Mar: A felső vonal legmagasabb pontját alkotja.
Hát: Erőteljes, rövid és feszes.
Ágyék: Rövid, erőteljes és mély. Az utolsó borda és a csípő közötti távolság rövid, miáltal a kutya kompaktnak tűnik.
Far: Enyhe görbülettel lefutó, észrevétlenül megy át a farok tűzésbe.
Mellkas: Mérsékelten széles, keresztmetszete ovális, a könyökig ér. Az elő mell a mellcsont által markánsan kifejezett.
Alsó vonal és has: A lágyék nem túlzottan felhúzott, a mellkas alsó részével szép, ívelt vonalat képez.
Farok: Természetesen meghagyott.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve vaskosak, egyenesek és nem szuk állásúak. Az alkar oldalról nézve egyenes.
Lapocka: Szilárdan simul a mellkashoz, jól izmolt, mindkét oldalon a lapockák széle túlnyúlik a hátcsigolya tövisnyúlványain. Lehetőleg ferde és jól hátra nyúló, a vízszintessel kb. 50 fokos szöget zár be.
Felkar: Jól a törzshöz simul, erőteljes és izmos, a lapockával kb. 95-105 fokos szöget zár be.
Könyök: Jól a testhez simul, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Alkar: Oldalról nézve teljesen egyenes, erőteljesen fejlett és jól izmolt.
Mellső lábtőízület: Erőteljes, szilárd, csak jelentéktelen mértékben emelkedik ki az alkar szerkezetéből.
Mellső lábközép: Elölről nézve függőleges, oldalról nézve enyhén ferdén áll a talajon, erőteljes és enyhén rugalmas.
Hátulsó rész: A comb ferdén helyezkedik el és erőteljes izmolt, a csánkízület határozottan szögelt.
Mellső mancsok: Rövidek és kerekek. A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz és íveltek (macskamancsok), a talppárnák durvák, a körmök rövidek, feketék és erősek.
Hátulsó rész: Oldalról nézve ferdén álló, hátulról nézve a hátulsó végtagok egymással párhuzamosak, nem szuk állásúak.
Comb: Mérsékelten hosszú, széles és erőteljes izmolt.
Térd: Sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Lábszár: Hosszú és erőteljes, inas, erőteljes csánkízületbe megy át.
Csánkízület: határozottan szögelt, erőteljes, szilárd, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Hátulsó lábközép: Rövid és merőlegesen áll a talajon.
Hátulsó mancsok: A lábujjak rövidek, íveltek és szorosan simulnak egymáshoz. A körmök rövidek és feketék.
Jármód: ruganyos, elegáns, fordulékony, szabad és térölelő. A mellső végtagok lehetőleg messze előre nyúlnak, a hátulsó végtagok ­- messze kinyúlva és ruganyosan - adják a szükséges tolóerőt. Az egyik mellső végtag és a másik oldali hátulsó végtag egyszerre mozog előre. A hát, a szalagok és az ízületek szilárdak.
Bőr: Az egész testen feszes.
szőrzet: A szőrzetnek drótosnak és sűrűnek kell lennie. Sűrű aljszőrzet és semmi esetre sem túl rövid, kemény, a testhez simuló fedőszőrzet alkotja. A fedőszőrzet szálkás, megfelelően hosszú, hogy szerkezete megvizsgálható legyen, sem nem bozontos, sem nem hullámos. A végtagok szőrzete hajlamos arra, hogy ne olyan kemény legyen. Tipikus fajtajegy a nem túl puha szakáll a fangon és a bozontos szemöldök, mely enyhén elfedi a szemeket.
Szín: Tiszta fekete, fekete aljszőrzettel, vagy só-bors. A kívánatos só-bors szín közepes árnyalatú, egyenletesen eloszló, jól pigmentált "borsozottsággal" és szürke aljszőrzettel. A megengedett árnyalatok a sötét vas-szürkétől és az ezüst-szürkéig terjednek. Minden árnyalatnak az arckifejezést hangsúlyozó, sötét maszkot kell rendelkeznie, mely harmonikus illik az adott árnyalathoz. Kifejezetten világos jegyek a fejen, a szügyön és a végtagokon nem kívánatosak.
Marmagasság: 45-50 cm.
Súly: 14-20 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.

összességében túl kicsi vagy túl rövid fej
nehéz vagy kerek koponya
homlokredők
rövid, hegyes vagy keskeny fang
tétreharapás
erősen kiugró pofa vagy pofacsontok
világos, túl nagy vagy kerek szemek
mélyen tűzött vagy túl hosszú, egymástól eltérően hordott fülek
laza nyakbőr
lebernyeg, keskeny nyakhát
túl hosszú, ívelt vagy puha hát
pontyhát
csapott far
a fej irányába hajló farktűzés
hosszú mancsok
poroszkálás
túl rövid, túl hosszú, puha, hullámos, bolyhos, selymes, fehér vagy foltos szőrzet vagy más színkeveredések
barna aljszőrzet
só-bors színnél hátszíj vagy fekete nyereg
1 cm eltérés a megadott marmagasságtól lefelé és felfelé
Súlyos hibák:
nehézkes vagy könnyű, alacsony vagy hosszúlábú felépítés
felcserélődött nemi jelleg (pl. maszkulin szuka)
kifelé forduló könyök
meredek vagy hordószerű hátulsó rész
befelé forduló csánkízület
1-3 cm eltérés a megadott marmagasságtól lefelé és felfelé
Tenyésztésből kizáró hibák:
mindenféle fejlődési rendellenesség
hiányos típus
harapás hiba mint előre- vagy hátraharapás, keresztharapás
durva hibák az egyes területeken, mint testfelépítési hiba, szőrzet- és színhiba
több mint 3 cm eltérés a megadott marmagasságtól lefelé és felfelé
gyáva, agresszív, rosszindulatú, túlzottan bizalmatlan, ideges magatartás
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)