Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Rottweiler FCI 147 sztenderd
Németország
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

A rottweiler eredetét egészen a római korig vezetik vissza. A ma is ismert római hadiútvonalak egyike a német Rottweil városának térségébe vezetett, így a légiók molosszoid kutyái a helybeli paraszt- és mészároskutyákkal keveredtek.


Melyeket elsősorban csordák hajtására és őrzésére használtak, de ugyanúgy gazdáikat is meg kellett védelmezniük, sőt gyakran kisebb kocsik elé is befogták őket. Az egykori rottweili mészároskutyából a XX. századra sokoldalú és kedvelt munkakutyavált. A fajta kellemes természetének, taníthatóságának és nem utolsó sorban fizikai erejének köszönhetően 1910-ben az első Német Rendőrkutya Egyesület hivatalosan is elismerte a rottweilert mint rendőrkutya-fajtát. Már ebben az időszakban több fajtaklub is alakult, melyekből 1921-ban jött létre az Általános Német Rottweiler klub (német rövidítése az ADRK).
A rottweiler napjainkban is a legnépszerűbb fajták közé tartozik. Sokan csupán kedvtelésből vagy házőrzésre tartják, pedig még mindig kiváló sport- és munkakutya. Más őrző-védő fajtákkal összehasonlítva csupán annyi szól ellene, hogy a nagy meleget nehezebben viseli, teljesítménye ilyenkor csökkenhet.

Rottweiler standard (FCI 147)

Rövid történeti áttekintés: A rottweiler a legrégibb kutyafajtákhoz tartozik. Eredete a római korba nyúlik vissza. Háziállatok őrzésére és hajtására használták. A kutyák a római légiókkal átkeltek az Alpokon, az embereket védelmezték és hajtották az állatokat. Rottweil térségében ezek a kutyák helybeli kutyákkal találkoztak és keveredtek. A rottweiler fő feladata a nagyméretű jószág hajtása és őrzése illetve az ember és annak tulajdonának megvédése lett. A rottweiler a régi német birodalmi városról, Rottweilról kapta nevét: rottweli mészároskutya. A mészárosok ezt a kutyatípust kizárólag saját használati céljaikra való alkalmasság szempontjából tenyésztették. Így alakult ki az idők során egy kiváló őrző- és hajtókutya, melyet kocsi húzásra is használtak. Mikor a XX. század elején rendőrségi munkára kerestek kutyafajtákat, a rottweilert is megvizsgálták. Nagyon hamar megmutatkozott, hogy a fajta kiválóan alkalmas a rendőri feladatok megvizsgálták. Nagyon hamar megmutatkozott, hogy a fajta kiválóan alkalmas a rendőri feladatok ellátásra. Ezért 1910-ben hivatalosan rendőrkutyának nyilvánították.
A rottweiler-tenyésztés egy erőtől duzzadó, fekete színű, világosan elhatárolt vörösesbarna jegyekkel rendelkező kutyát céloz meg, mely súlyos egyéniséget tükröző összmegjelenése mellett sem nélkülözi a nemességet, és kísérő-, védő- és használati kutyának különösen alkalmas.
Általános megjelenés: A rottweiler egy középnagy-nagy, zömök kutya, se nem nehézkes, se nem könnyű, nem magasra állított vagy levegős. Arányos, zömök és erőteljes alakja nagy erőre, fordulékonyságra és kitartásra enged következtetni.
Fontos méretarányok: A törzs hossza, a szegycsonttól az ülőgumóig mérve, legfeljebb 15 százalékkal haladhatja meg a marmagasságot.
Viselkedés és karakter (wesen): Barátságos és békés alaptermészetéből kifolyólag gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, engedelmes, szófogadó és örömmel dolgozik. Megjelenése őserőt sugároz; viselkedése magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezetére.
FEJ FEJTETŐ: Közepesen hosszú.
Koponya: Közepesen hosszú, a fülek között széles, a homlok vonala oldalról nézve mérsékelten ívelt. A nyakszirtcsont jól fejlett, anélkül, hogy erősen kiemelkedne.
Stop: Határozott.
ARCKOPONYA
Orr: Az orrtükör jól fejlett, inkább széles, mint kerek, arányosan nagy orrnyílásokkal, mindig fekete színű.
Fang: Az agykoponyához viszonyítva nem tűnhet sem elnyújtottnak, sem rövidnek. Az orrhát egyenes, széles tővel, mérsékelt elvékonyodással.
Ajkak: Feketék, feszesek, az ajak zugak zártak, az íny lehetőleg sötét.
Állkapocs/fogak: erős és széles állcsont és állkapocs. A fogazat erős és hiánytalan (42 fog); a felső metszőfogak ollószerűen az állkapocs metszőfogai fölé nyúlnak.
Pofa: Határozott járomcsont.
Szemek: Közepesen nagyok, mandulaformájúak, sötétbarna színűek; feszes szemhéjak. Fülek: Közepesen nagyok, lelógóak, háromszögletűek, egymástól távol helyezkednek el, magasan tűzöttek. A fejtető előre figyelő, helyes fültartásnál szélesebbnek tűnik.
NYAK: erőteljes, mérsékelten hosszú, jól izmolt, enyhélt ívelt nyakvonallal, száraz, lebernyegmentes.
TEST
Hát: Egyenes, erős, feszes.
Ágyék: Rövid, erős és mély.
Far: Széles, közepesen hosszú, enyhén ívelt, sem egyenes, sem erősen csapott.
Mellkas: Tágas, széles és mély (kb. 50 százaléka a marmagasságnak), jó fejlett előmellel és jól ívelt bordákkal.
Has: A lágyék nem felhúzott.
Farok: Természetes állapotában meghagyott, vízszintes a hátvonal meghosszabbításában, nyugalmi állapotban lelógó.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve egyenesek és nem szuk állásúak. Az alsó lábszár oldalról nézve egyenes. A lapocka a vízszintessel kb. 45 fokos szöget zár be.
Váll: Jól illeszkedik a törzshöz.
Felkar: Jól illeszkedik a testhez.
Alkar: Erőteljesen fejlett és izmolt.
Mellső lábközép: Könnyedén ruganyos, erős, nem meredek.
Mellső mancsok: Kerek, a lábujjak szorosan illeszkednek egymáshoz és íveltek; a talppárnák kemények, a körmök rövidek, feketék és erősek.
Hátulsó rész: Hátulról nézve a hátsó végtagok egyenesek és nem szuk állásúak. Természetes állásban a combcsont és a csípőcsont, a combcsont és a lábszárcsont, a lábszárcsont és a csánk tompaszöget zár be egymással.
Comb: Mérsékelten hosszú, széles és erősen izmolt.
Hátulsó lábközép: Hosszú, erős és szélesen izmolt, inas.
Csánk: Erőteljes, jól szögelt, nem meredek.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellső mancsok. A lábujjak erősek, ugyancsak szorosan illeszkednek egymáshoz, íveltek.
Jármód: A rottweilert ügető jármód jellemzi. A hát feszes és viszonylag mozdulatlan marad. A mozgás lefutása harmonikus, szilárd, erőteljes és szabad, jó lépéshosszal.
Bőr: A fejbőr mindenütt feszes, de fokozott figyelem esetén enyhe homlokredők képződhetnek.
szőrzet: Aljszőrzetből és fedőszőrzetből áll. A fedőszőr közepesen hosszú, durva, sűrű és testhez simuló; az aljszőrzet nem tűnhet elő a fedőszőrzet alól. A hátsó végtagokon a szőrzet valamivel hosszabb.
Szín: Fekete, jól elkülönülő, vörösesbarna jegyekkel a pofán, a fangon, a nyak alsó részén, a mellkason és a végtagokon, továbbá a szemek felett és a farok töve alatt.
Nagyság és súly:
A kanok marmagassága 61-68 cm.
61-62 cm: kicsi
63-64 cm: közepes
65-66 cm: ideális méret
67-68 cm: nagyon nagy
Súlyuk kb. 50 kg
A szukák marmagassága 56-63 cm.
56-57 cm: kicsi
58-59 cm: közepes
60-61 cm: ideális méret
62-63 cm: nagyon nagy
Súlyuk kb. 42 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.

Összkép: könnyű, szellős, magasra állított megjelenés; gyenge csontozat és izomzat.
Fej: Vadászkutyafej; keskeny, könnyű, túl rövid, hosszú, nehéz fej; egyenes homlok (hiányzó vagy túl kevés stop).
Fang: Hosszú vagy hegyes fang, kosorr (konvex) vagy beesett (konkáv) orrhát; lefelé görbülő orrhát (sasorr); világos vagy foltos orrtükör.
Ajkak: Nem feszesen simuló, rózsaszín vagy foltos ajkak, nyitott ajakzug.
Állkapocs: Keskeny állkapocs.
Harapás: Tétre harapás.
Pofa: erősen kiugró pofák.
Szemek: Világos, mélyen ülő, túl telt vagy túl kerek szemek; lógó szemhéjak.
Fülek: Túl mélyen tűzött, nehéz, hosszú, ernyedt, hátracsapott illetve elálló és nem egyformán hordott fülek.
Nyak: Túl hosszú, vékony, gyengén izmolt nyak; lebernyeg.
Test: Túl hosszú, túl rövid, vékony.
Hát: Túl hosszú, gyenge vagy beesett hát, pontyhát.
Far: Csapott far, túl rövid, túl egyenes vagy túl hosszú.
Mellkas: Lapos bordázat, hordóalakú mellkas, beesett mellkas.
Farok: Túl magasan vagy túl mélyen tűzött farok.
Mellső végtagok: szuk állású vagy nem egyenes mellső végtagok; meredek váll; hiányzó vagy hiányos könyökilleszkedés; túl hosszú, túl rövid vagy meredek felkar, Puha vagy meredek mellső lábközép; szétterülő mancsok; túl lapos vagy túl erősen ívelt lábujjak, elcsökevényesedett lábujjak; világos körmök.
Hátsó végtagok: Lapos comb, egymáshoz túl szűken elhelyezkedő sarkak, tehénállás vagy hordóállás; túl szűk vagy túlszögelt izületek; farkaskörmök.
Bőr: A fejbőr ráncos.
szőrzet: Puha, túl rövid vagy túl hosszú szőr, hullámos szőr; hiányzó aljszőrzet.
szőrszín: Nem megfelelő színű, nem tisztán elhatárolt, túl kiterjedt jegyek.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Felcserélődött nemi jelleg (szukás típus kanoknál és fordítva).
Harapás: Előreharapás, hátraharapás, keresztharapás; hiányzó metszőfog, szemfog, elő zápfog vagy zápfog.
Szemek: Entrópium, ektrópium, sárga szemek, különböző színű szemek.
Farok: Megtört, felkunkorodó, erősen oldalt vagy a hátvonal felett hordott farok.
szőrzet: Kifejezetten hosszú vagy hullámos szőrű egyedek.
szőrszín: A szőrzet színe eltér a rottweiler-standard által előírt feketétől és vörösesbarna jegyektől, fehér foltok.
Viselkedés: Félénk, bátortalan, gyáva, lövésfélő, rosszindulatú, túlzottan bizalmatlan, ideges egyedek.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)