Tenyésztésről általában
ARCHÍV! - Ebfórum
A Vakvezető Kutyák Képzéséért Együttműködők Hálózatának Fóruma
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2007. szeptember 17.

A magyarországi vakvezetőkutya-képzés a múlt század '70-es éveire nyúlik vissza. Az akkori Közép-Európa legszínvonalasabb szervezeti hátterének és Rithnovszky János szisztematikus munkájának köszönhetően váltotta ki abban a korban az elismerést.


EBFÓRUM

A Vakvezető kutyák Képzéséért Együttmuködők Hálózatának Fóruma

Az időközben eltelt fél évszázad alatt több financiális és szakmai mélypontot, botrányszagú eseményt, kudarcot kényszerült átvészelni, de újrakezdést, sikerélményt is megélhetett a csepeli székhelyu intézmény.

A jelenlegi, holtpontra jutott és optimista derure szomjazó helyzetben a miskolci székhelyu Baráthegyi Vakvezető- és Segítőkutya-Iskola figyelemreméltó kezdeményezéssel dobott követ a hazai vakvezetőkutya-képzés állóvizébe: A Szociális és munkaügyi Minisztérium egyik pályázatának támogatásával megszervezték a Vakvezető kutyák Képzéséért Együttmuködők Hálózatának Fórumát. A fórum keretén belül sikerült a szakmai érdekelteket és a téma összes érintettjét több alkalommal egy asztalhoz ültetniük, ahol előadásokat hallgatthattak, vélményt cserélhettek, tájékozódhattak és új, naprakész nemzetközi információkhoz juthattak. Az EBFÓRuM tapasztalatairól, eredményeiről és a vakvezetőkutya-képzés jövőjéről beszélgettem az alapítvány vezetőjével, az EBFÓRuM szervezőjével, Mezősi Tamással.

– Azt az átlagos polgár is tudja, hogy léteznek vakvezető kutyák. Általában, ha valami pozitív kép fölvillan a kutyáról az emberek fejében, akkor az egy ember, aki egyik kezében fehér botot, a másikban a fehér vezetőhámot tartja, s mellette ott ballag a kutya. A kutyás szakmán belül eddig is közismert tényként kezeltük, hogy Csepelen volt és van vakvezetőkutya-képzés. De arról, hogy Miskolcon is történik valami ezügyben, eddig nemigen hallott senki. Most viszont egyből országos odafigyelést kaptatok. A „Baráthegyi…” szó első pillantásra úgy néz ki a névjegykártyátokon, mint egy kennelnév, csak amikor tovább olvassa az ember, hogy „… Vakvezető- és Segítőkutya-Iskola”, akkor jön az „aha-effektus”, és lesz érdeklődést kiváltó a dolog. Mikor, miért és kik alapították a Baráthegyit?

– Az alapítás ideje 2006 februárja. Természetesen mi, az alapítók már különböző kutyás szakterületekről jól ismertük korábban is egymást, és elég szép szakmai elismerésekkel és sikerekkel rendelkeztünk a különféle kutyás sportok, valamint a mentőkutyázás és gombakereső kutyázás területéről. Az alapítók között vannak rajtam kívül még Zörgő Emese és Kristóf Adrienn pszichológusok, akik nevelési problémás és hátrányos szociális helyzetu gyerekeknél. valamint szenvedélybetegeknél és idősek otthonában alkalmaznak kutyákat a munkájuk során, valamint Szabó Gábor, Dánffy Brigitta, Komondi Piroska és Rózsa Linda mentőkutyások.

Maga a Baráthegy Miskolc északi részén van, tehát létező földrajzi elnevezés. Helyileg kötődünk oda, ott építjük ki a vakvezető és segítő kutyák kiképzésére alkalmas helyet. Ehhez még el kell mondani, hogy ugyanott van a velünk szorosan együttmuködő Szimbiózis Alapítvány autista betegeket foglalkoztató gazdasága és lakóotthona is, amelyben a gyakorlati oktatások egy részét végezhetjük.

A vállalt feladatot és a vele járó munkát az alapítás pillanatától kezdve kihívásnak tekintjük. Angliában minden tizedik, Svájcban minden ötvenedik vak embernek van vakvezető kutyája.

Magyarországon 200 vakra jut egy vakvezető kutya, és jelenleg csupán 150 kutyasegíti országszerte a vakok hétköznapjait, ebből Borsod és Szabolcs megyére – ha jól tudjuk – csupán kettő vagy három jut. Egyrészt nagy sikerélmény lenne számunkra, ha ezen az elgondolkoztató statisztikai adatokon változtatni tudnánk, másrészt szeretnénk valamit tenni a vakvezetőkutya-kiképzők szakmai színvonalának emelése, továbbképzése terén is. Mert bizony jó lenne fölzárkózni az Eu színvonalára ezen a területen is. Rithnovszky János munkáját, szellemiségét szeretnénk folytatni.

– A honlapotokon mindenki által hozzáférhetővé tettétek Rithnovszky János vakvezető kutyák képzéséhez 1961-ben írt tematikáját. Ezt elolvasva egyértelmuen megállapítható, hogy amit ő annak idején leírt, az alapjaiban sok vonatkozásban megegyezik a jelenlegi tréningmódszerekkel, képzési tematikákkal.

– Az összes vakvezető kutyákkal foglalkozó írást – a többi Rithnovszky-kéziratokkal együtt – eddig az abonyi múzeum irattárának hátsó polcain őrizték. Kezdeményezésünkre onnan került elő és kaptuk meg. Nagy élményt jelentett számunkra is a jelenlegi kutyakiképzési, tanítási, nevelési ismereteinkkel és tapasztalatainkkal a fejünkben átlapozni, átolvasni. Valóban sok-sok azonosság fedezhető föl kinológiai, etológiai és tréningmetodikai szempontokból egyaránt. A maguk korában ezek az írások rendkívül előremutató összegzései voltak a segítőkutyák kiképzésének. Azóta persze számos új tudományos eredménnyel bővültek ismereteink, ám a régi munkák újraolvasása a mai szakirodalmi kínálat mellett is hasznos és szemléletformáló a kezdő kutyásoknak és a gyakorlott kiképzőknek egyaránt.

– Hogy jött az EBFÓRuM ötlete, milyen céllal szerveztétek ezt a többek számára elképzelhetetlennek tunő rendezvénysorozatot ?

– Fölfigyeltünk a Szociális és munkaügyi Minisztérium által kiírt egyik pályázatra, és mivel nekem ezen a területen meglehetősen sok tapasztalatom van, pályáztunk – és nyertünk. Hozzá teszem, hogy nem tolongtak a pályázók. A célkituzés három fő területet foglalt magába: vakvezető kutyák kiképzését, muködőképes, országos szakmai hálózat kialakítását, valamint a szakmai képzés, továbbképzés és az ehhez kapcsolódó szakirodalom megteremtését.

Az első általunk kiképzett vakvezető kutyamár átadásra került. Egy kétgyermekes családanya kapta meg, aki csak vakvezető kutyasegítségével tudja megközelíteni a munkahelyét. A kutyanélkül nem lett volna képes integrálódni a munkavállalói rétegbe, továbbra is állami és egyéb szociális segítségre lett volna kényszerülve. A kutyasegítségével viszont munkavállalóvá válhatott, ennek minden szociális és pénzügyi előnyével együtt. Nem nehéz kiszámolni, hogy ilyen esetben, hosszú távon egy vakvezető kutyamilyen értéket jelent az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Jelenleg további három kutyavan képzés alatt. Reméljük, évente néhány kutyaeredményes képzésével és átadásával valamelyest hozzájárulhatunk az igények kielégítéséhez.

Az EBFÓRuM-ot egy hálózat beindításához hoztuk létre Azt akartuk elérni, hogy a korábban és jelenleg vakvezetőkutyás ügyben valahol, valamit csinálók: a csepeliek, a tenyésztők, a vakvezetőkutya-képzés iránt érdeklődők, a jogi és pénzügyi szakemberek, valamint nem utolsósorban a felhasználók, továbbá minden olyan érintett szervezet és intézmény, amelyik a vakokkal kapcsolatban lehet, egy közös cél érdekében egymás közelébe kerüljön, és kommunikálni kezdjen. Azt mindenki tudja, hogy problémák voltak és vannak, mindenki szeretné, hogy változások legyenek, vannak tenni akaró szakemberek. Az elmúlt évtized rohamos változásai teljesen új közeget teremtettek, amelyhez valahogy hozzá kellene igazodni. A másikra való várással, egymásra mutogatással, elavult jogi keretekre való hivatkozással, örökös „nincs pénz” siránkozással nem lehet kimozdulni a holtpontról.

Az EBFÓRuM előadói többek között az alábbi témákat érintették:

√ A kölyökkutyák (szenzibilis kor) nevelésének hatása a későbbi viselkedésre

√ Az összeillő gazda–kutyapáros kiválasztása

√ Vakvezetőkutya-képzés Svájcban

√ A vakvezető kutyákkal kapcsolatos jogi hivatkozások

√ A vakok érdekvédelme és rehabilitációja

√ A látássérült személyek tájékozódása és közlekedése

√ A TB és a vakok

√ Az utógondozás tapasztalatai

√ Pályázati lehetőségek

√ Az 1%-os adománygyujtés eredményes szervezése

√ A hálózati együttmuködés gyakorlati tapasztalatai

Ezeken kívül bemutatkozási és ismerkedési lehetőséget tudott az EBFÓRuM biztosítani a vakok jó néhány megyei szervezetének, különbözö alapítványoknak és egyesületeknek.

Ami a szakmai képzést, továbbképzést és szakirodalmat illeti, az említett Rithnovszky-féle írások mellé fölkerült a honlapunkra egy szintén mindenki által hozzáférhető „Vakvezetőkutya-kiképzői Kézikönyv”. Az EBFÓRuM tapasztalatait földolgozva és a hálózatot aktív muködésben tartva igyekszünk a jövő évtől a képzés és továbbképzés területén is előrelépéseket tenni.

– Példaként egy svájci vakvezetőkutya-iskolát mutattatok be az EBFÓRuM résztvevőinek. Azt tudjuk, hogy kutyatartás, kutyanevelés, vagy ahogy szívesen emlegetjük, kutyás kultúra területén vannak a magyarországinál jobb, színvonalasabb, ezért követésre érdemes példák. Viszont az is igaz, hogy sok esetben nem lehet egyszeruen csak átvenni egy külföldön jól muködő módszert, mert ez egy más közeg, más infrastruktúrával, más jogi környezettel, saját szokás- és értékrenddel és természeti környezettel. Miért éppen a svájci Allschwilben, a Basel közelében lévő, 20 ezer lakosú kisvárosban muködő vakvezetőkutya-központ módszereit érdemes követni?

– A mentőkutyás sport révén sok külföldi versenyre is elmentünk. Megragadtuk az alkalmat, és érdeklődni kezdtünk vakvezetőkutyás ügyben. Meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen nyitottan, önzetlenül és gyorsan próbált mindenki segíteni. Végül is a svájci sporttársak segítőkészségének elfogadása mellett döntöttünk. Svájc nincs messze, az ország kisebb, mint Magyarország, a nyelvi kommunikációt meg tudjuk oldani, a módszerük és tematikájuk magas szakmai színvonalra alapul, és úgy tunik, hogy nagyon jól adaptálható a hazai viszonyainkra. ugyanúgy alapítványi háttérrel dolgoznak, mint mi, és 1972-től napjainkig több mint 1000 vakvezető kutyát képeztek ki.

Elfogadtuk hát az ajánlatukat, és kiutaztunk Allschwilba, aztán napokon keresztül csak szívtuk magunkba az információkat, kérdezgettünk és jegyzeteltük a válaszokat, fényképeztünk és videóztunk, tanultunk reggeltől estig. Rendkívül nagy hatással volt mindannyiunkra, hogy az allschwili iskolában kizárólag pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel képzik a kutyákat. tanulmányutunk teljes időtartama alatt nem hallottunk egyetlen hangos szót sem, és nem láttunk egyetlen pórázrántást sem. Minden kutyájuk látható örömmel és jókedvuen végezte munkáját a legnehezebb forgalmi helyzetekben is. Meggyőződésünk, hogy a svájci módszer szerint itt, Miskolcon is lehet magas szintu elvárásoknak megfelelő vakvezető kutyákat kiképezni. Hosszútávon elérhető a beszélgetésünk elején említett arány, az 50 vakra jutó egy kutya. A vakokat és kutyáikat érintő svájci jogi és pénzügyi modell nagy része szintén megvalósítható – ez elsősorban az illetékesek akaratán és hozzáállásan múlik, és nem a pénzügyi források meglétén. A szakmai irányítás és felügyelet ottani szerkezete és muködtetése szintén jól beilleszthető a hazai viszonyok kezdetleges, de kiindulásra alkalmas állapotába.

– Nektek, a szervezőknek mik voltak a közvetlen tapasztalataitok a márciustól júniusig tartó rendezvények alatt, és most, közvetlenül utána?

– Amit csináltunk, az minden szempontból jólsikerültnek mondható. Olyanoknak sikerült összeismerkedniük, akik nem tudtak a másikról. Olyanok kerültek ismét egy jó cél érdekében partneri kapcsolatba, akik vélt sérelmek vagy régen nem létező ellentétek miatt eddig elkerülték egymást. Napvilágra kerültek és mindenki által használhatóvá váltak Rithnovszky János írásai, megnézhettük az általa kiképzett, saját vakvezető kutyájáról, Tritonról készített filmet, és nem utolsósorban személyes jelenlétével és hozzászólásaival is megtisztelte a találkozót. Nyilvánvalóvá vált, hogy közösen, összefogva valószínuleg olyan sok mindent lehet tenni, hogy kimozdulhat a magyarországi vakvezetőkutya-képzés és maga a vakvezetőkutya-használat a jelenlegi berozsdásodott holtpontjáról. Mindenki tanult, tapasztalatokat és információkat szerzett, kapcsolatokra tett szert – nem csak a résztvevők, az előadók is, és mi, a szervezők is.

– A pályázati célkituzések teljesítve, a pénzösszeg egy része elköltve, az EBFÓRuM résztvevői hazamentek a Mályi-tó partján megtartott kellemes hangulatú zárórendezvényről. Hogyan tovább?

– Most, utólag érezzük csak igazán, hogy belenőttünk a vakvezetőkutya-képzésbe. Menet közben kialakítottunk egy alternatív modellt, amely merőben eltér az eddigi hazai vakvezetőkutya-kiképzés és használatra való átadás formájától. A lényeges különbség, hogy nincs központi infrastruktúránk, de van szakmai irányítás és felügyelet. Meggyőződésünk, hogy ezzel magasabb szakmai színvonalat tudunk elérni. Bízunk benne, hogy a hálózat mozgásban, muködésben marad, s a csepeli tradicionális mag is megtalálja benne a maga helyét és feladatát. A jelen korban rendelkezésre álló technikai feltételek mellett szinte gyerekjáték megtalálni a rendszeres információcsere formáit a különböző vidéki helyszínek között. Ez nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy aktívak maradjanak azok a szervezetek és személyek, akik valamilyen formában részt vettek az EBFÓRuM munkájában.

Egyedül a további anyagi források biztosítása bizonytalan, de bízunk benne, hogy rövidesen sikerül megoldást találnunk erre is. Azt tudjuk, hogy teljes mértékben adományokra, pályazoton nyert összegekre támaszkodva nem muködhet a dolog – legalábbis hosszútávon nem. Azt is tudjuk, hogy sehol a világon nem létezik kizárólagosan állami vagy a TB- és betegbiztosításokból fizetett vakvezetőkutya-tenyésztés, -képzés és -használatbavétel. Csak valamilyen mindenki által elfogadható arány elérése lehet a reális cél. A svájci példánál maradva; ott az össz költségek 20%-a állami, társadalmi fedezetu, 80%-a adományokból és magánfizetésből tevődik össze. Hasonló arányú financiális modell kialakításával szép eredményeket lehetne elérni, ha párhuzamosan a jogi hátteret is sikerülne hozzáigazítani a jelen viszonyokhoz.

A jogi háttér kapcsán jut eszembe az a kutyás körökben anekdotaszeruen terjedő eset, amely szerint egyszer egy vak embert nem engedtek be a vakok üdülőjébe, mert vele volt a vakvezető kutyája.

– A jelenlegi ellentmondó és elavult jogszabályozás sok esetben nemcsak a vakvezető kutyával való közlekedést, a vakvezető kutyahasználatát teszi lehetetlenné, hanem már az erre a célra szocializálandó kölyökkutyaéletét, valamint a leendő vakvezető kutyák oktatását és képzését is. Lépten-nyomon a higiéniára hivatkoznak, évtizedekkel korábbi környezeti viszonyokból indulnak ki, szélsőségekben gondolkodnak. A jogalkotók nem akarják tudomásul venni a jelent, hogy más viszonyok között él ember és állat egyaránt. Nektek még szerencsés a helyzetetek, mert Miskolcon például az állattartás szabályainak egy részét az intézmények vezetőinek hatáskörébe adta a város. Tehát oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézményekbe bevihetö a kutya, ha az intézmény vezetője ezt engedélyezte. Nevetséges, hogy sok helyen az amputált farkú, láncra kötött, nem a fajnak megfelelő tartási körülmények között élő, agresszív és sok esetben idegbetegen őrjöngő, valamikor „jelző és őrzési feladatot ellátó” besorolást kapott kutyacsaholva tépheti a száját valamilyen közintézmény vagy középület udvarán, de egy vak ember nem mehet be oda a vakvezetö kutyájával…

– Sok-sok ilyen és ehhez hasonló probléma merült föl az EBFÓRuM során. Ennek oka az, hogy a jogalkotók körében kevés a valóban hozzáértő, a korábbi gyakorlatok szerint pedig nem szívesen kérnek föl külső szakembert véleményalkotásra. Nem ritka, hogy több évtizedes, rég elavult téziseket másolnak tovább egyik jogszabályból a másik rendeletbe, vagy fordítva, főleg azt tartva szem előtt, hogy a tiltás az egyetlen megoldás: „ami TILOS, az NINCS, tehát abból nem lehet baj”. A modern társadalom szabályozása és a reális élet azonban többet vár el, mint a tiltást. Biztosaknak kell lennünk minannyiunknak abban, hogy a jogi szabályozásnak változnia, a jelenünket meghatározó környezetünkhöz alkalmazkodnia kell. Észre kell vetetnünk az illetékes emberekkel, hogy vannak vakvezető kutyák, terápiás kutyák, mozgássérülteket segítő kutyák – ezek az állatok hasznosak az egyes embereknek és az egész társadalomnak egyaránt. Segíteni kell az életüket, munkájukat, és nem tiltani.

– Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok a „Baráthegyi” ember és kutyatagjainak.

További információk az interneten:

www.barathegyi.org

www.allschwil.ch

www.blindenHunkeSchule.ch

www.vakinfo.hu

www.mvgyosz.Budapest.hu

www.vakisk.hu




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)