Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Kalibakutyák bevetésen
Beszámoló a 10. Kalibakutya-expedícióról
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Czéher György  |  2007. december 06.

A Kutya Szövetség hasábjairól már ismert 2005-ös első és 2006-os második Kalibakutya-expedíció téli szállásaikon, a falvakban találta a Kárpátokban máig eredeti foglalkozásukat űző hegyi pásztorkutyákat és gazdáikat.


A csoport egyik tagja, Szremkó Zoltán az idén nyáron barátjával, Rácz Róberttel (aki gyerekkorában maga is segédkezett juhász nagyapja mellett) kerékpárra ült, hogy valódi „munkahelyükön” is meglátogassa őket.

A transzhumáló pásztorkodás lényege, hogy a pásztorok kétlaki életmód során gondoskodnak állataikról és a hozzájuk tartozó legelőkről. A téli fagy beálltával levonulnak a falvakba, ahol a kalibás legelők kicsinyített gazdasági egységeinek is tekinthető portákat berendezve laknak, a hegyinél jóval nagyobb kényelemben és sűrűségben. A jószágok itt nem legelnek, hanem a tavasztól őszig felhalmozott szénát etetik velük gazdáik. Az első kutatóút óta több másik expedíciót is szerveztünk, hogy újabb adatokat gyűjtsünk a kalibázó pásztorok életmódjáról, s a máig el nem ismert „tizedik magyar fajtáról”, a gyimesi kalibakutyáról. Az ismeretek megszerzésén túl kiépítettük saját tenyészkoncepciónk alapjait is. Jelen írás a legutolsó, tizedik expedíció rövid beszámolója.

Vándorok két keréken

augusztus 19-én indultunk. A teljes túra 16 napot vett igénybe: öt napig tartott az út kerékpárral Gyimesközéplokra, ahol négy napot eltöltve biciklivel körbejárhattuk a környező kalibáknál dolgozó pásztorokat, majd utunkat visszafelé fordítva, újabb hét nap alatt értünk haza Csongrádra. A Kárpátok vonulatain átkerekezve Szászföldön is keresztülhaladtunk; errefelé napjainkban már főként románok élnek. Útközben is találkoztunk pásztoremberekkel, akiknek a gyimesi kalibakutyákhoz nagyon hasonló kutyáik vannak. Mindenütt szívélyesen fogadtak: a házukba hívtak, étellel, itallal kínáltak. Átlagosan napi 120-130 km kerekeztünk, gyakran 70-80 km-t földúton, esetleg hegyvidéki terepen. Miután megérkeztünk, az első expedíció házigazdájaként megismert Nóri néninél laktunk Középlokon, aki – szokásához híven – megint kitett magáért. Tőlük jártunk fel reggelente Antal Jenőékhez és a velük szomszédos kalibához. Gyönyörűek a hegyek, de a távolból, „karosszékben ülve” nem kapunk valós képet erről az életformáról.

Fejik a juhokat

A kalibáknál nehéz az élet: villany nincs, és vizet is gyakran egy heggyel odábbról kell hozni, naponta többször is, elég nagy mennyiségben, mert a sajtkészítésnél fontos a tisztaság. A gazdák hajnali négykor kelnek, s este közel már az éjfél, mire mindennel elkészülnek. A csúcsidőszakban naponta háromszor fejnek, és kétszer készítenek sajtot. A fejés igen fárasztó: átlag 2-300 juhnál másfél-két óráig eltart, még ha többen végzik is. Az eredmény mintegy két vödörnyi tej. A mennyiség persze sok mindentől függ: a legelő állapotától, a fejő ügyességétől, a fejős állatok arányától a nyájban stb. A fejéshez igencsak finom kéz kell, különben a juh tőgye nem ürül ki rendesen. Közben jól meg kell ragadni a soron következő állatot, térddel támasztani a kis kétszárnyas ajtót, ahol a juhok tolongva várják, hogy társaikat követhessék. ráadásul figyelni kell arra is, hogy ne ürítsen a jószág a kifejt tejbe! A kutyáknak fejés közben semmi dolguk: ilyenkor békésen szunyókálnak. Napközben a megszokott menetrendhez alkalmazkodnak. Követik a nyájat, amikor a pásztor a hegyet járja vele. Mindig megosztják erőiket, miközben szervezetten összetartanak.

Mindenki a helyére!

Érdekes látni, milyen jól összedolgoznak a nyájőrzők: még akkor sem marakodott a hét kutya, amikor Jenő jutalomkenyér-darabkákat dobott nekik. Rendszerint savót vagy sajttejet, és hozzá pirított lisztet, kukoricadarát kapnak enni, s az etetések is mindig közösek. Bámulatos fizikŰmot építenek ebből a szerény táplálékból: jóltápláltak, erősek, egészségesek! Amikor a karámba hajtják a juhokat, a kutyák a kerítés mellett strázsálnak, minden irányba figyelve, esténként pedig ki-ki elfoglalja őrhelyét a környező hegyeken, magaslatokon. Ilyenkor egy-egy kevésbé bátor vagy beteg állat odalent, a kaliba mellett maradhat; ez a pásztornak is megfelel, így teljes a csapat. A hegyvidéki legelőkön, vagy akár a települések felé haladtukban a kutyák csak kísérik, és körülvéve őrzik a nyájat. „Kemény a szájuk”, ezért nem terelhetnek, nehogy az a juh vagy kecske sebzéséhez vezessen. Ne felejtsük el, hogy a Kárpátokban él a világ legjobb szaglású csúcsragadozója, a barnamedve, méghozzá igen jelentős, több ezer példányt számláló állományt alkotva, ezért a legkisebb vérző seb is komoly veszélyforrássá válhat, nem csak a sebzett egyed, hanem a kalibánál élő többi állat számára is! Lovakat, szarvasmarhákat már terelhetnek, erről nem, vagy csak ritkán nevelik le a kutyákat.

A sajtkészítés titkai

Sajtot általában reggel és este készítenek. A lefejt tejet átszurik, majd a borjú gyomrából nyert oltóanyaggal kezelik: ez az oltás. Mikor a tej megalszik, a sajtárban törőbottal „összekutyulják”. Ezután nagyméretű fakanállal egybegyűjtik a „megtúrósodott”, sajtolni való részt, majd óvatosan alányúlnak szegett gézzel, gézlepedővel, és kiemelik. A lecsurgatáshoz kialakított, gyalult fenyődeszkákból eszkábált asztalra helyezik, és a gézzel különböző módokon hengergetve, nyomkodva addig préselik, amíg gömbölyűvé össze nem áll. Végezetül követ tesznek rá, és pár óráig még sajtolják, illetve préselik, hogy a fölös nedvesség teljesen kicsöpögjön. Így kapja meg aztán a sajt a végleges formáját. A „sajttejet”, ami a sajtárban maradt, nem öntik ki, hanem óvatosan felforralják az üstházon. Amikor jól besűrűsödik, az üstöt vízzel locsolgatják körbe, hogy elváljon az üstfaltól. szűrővel gézkendőbe merik, majd fellógatják, hogy kicsurogjon belőle a lé. Ezt hívják ordának, nagyon tápláló, fehérjedús tejtermék. Az üstben maradó savó a kutyák és disznók fő eledele, s mint ilyen, ez szabja meg a tartható kutyák mennyiségét is. Számunkra tehát ez a sajtkészítés legfontosabb titka!

Szremkó Zoltán Nándor,

Rácz Róbert és Czéher György




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)