Magyar fajták
A mudi dédapáink korában
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2007. október 02.

Őshonos pásztorkutyáink közül egyiknek sem fedi eredetét oly sűrű homály, mint a napjainkban széles körben még mindig nem igazán ismert mudiét. Már 1931-ben megemlíti Dr. Raitsits Emil, hogy ismeretes egy ilyen kutyafajta.


Észrevételeit több fórumon is közkinccsé tette, melyek során különféle fényképekkel is bizonyította, hogy a "hajtókutya" Magyarországon különálló, jól elkülöníthető fajta. Szerinte úgy jöhetett létre, akárcsak elmélete szerint a pumi is, hogy őshonos pulikutyánk a hazánkba érkező spicc jellegű kutyákkal keveredett, s ott, ahol a spiccjelleg uralkodóbbá vált, mudi, míg ahol a puli vérhányad maradt jelentős, ott pumi alakult ki.

Besenyők kutyája?

Egy másik elmélet is széles körben elfogadott volt, mely Ittebei Kiss Miklós feltevésén alapult. Eszerint a legtöbb mudi a Körös-Maros-Tisza által határolt területen él, ott, ahol a besenyők hajdan letelepedtek. Itt a kuvaszt nagy fehér kutyának nevezték, s szájhagyomány útján maradt fenn, hogy ez volt e "pogányoknak" őrzőkutyája. Egyesek szerint a komondor és a puli egyaránt az ősmagyarokkal érkezett; a komondor dús szőrű, nagytestű kutyaként, míg a terelőkutya, a puli kistestű, de szintén bozontos szőrű állatként. A besenyőknek viszont rövidebb, göndör szőrű kutyáik voltak, így leegyszerűsítve a mudi ennek az elméletnek alapján nem más, mint a "besenyők pulija". ráadásul az 1930-as évek rendkívül divatos írója, Herczeg Ferenc Pogányok című művében részletesen ír a besenyőkről, a besenyőtörténelem így divatossá vált, amiből egyenesen következett, hogy egyre többen kezdtek e történelem süllyesztőjében eltűnt nép emlékeinek kutatásába. Köztük sok botcsinálta "történész" is volt, de szakképzett tudósok is, akik közül még Dr. Anghi Csaba is így nyilatkozott: "Ez a hipotézis megfontolást igényel, és a jövőre nézve a hajtókutya származása tisztázásának érdekében becses kiindulási pontnak tekinthető".

Szigetszerű elterjedés

Természetesen a "hajtókutya" megnevezés rendkívül tág fogalmat takar, hiszen hosszú évszázadokon keresztül az a kutya, mely nem a házat őrizte, mi mást tehetett, mint hajthatta az állatokat. Ezért nemcsak a pásztorok mellett segédkező ebeket, hanem a vadászat során a hajtásban résztvevőket is idesorolták. Így aztán a félreértéseknek se szeri, se száma nem volt. Egy biztos, a leginkább Mudira emlékeztető kutyákat a XIX. századi leírásokban leggyakrabban "borzas magyar juhászkutya", "gubancos magyar juhászkutya" és "magyarhoni komondor" nevekkel illették. Divat volt a XIX. században latinul is megnevezni egy-egy állatfajtát, ami miatt ezek is kaptak tudományos nevet: például a Canis familiaris pannonicus var. villosust. Más neve a Treitschke-féle gubancos juhászkutya volt.

Maga a mudi elnevezés is sok vitára adott okot, de végül is Fényes Dezső, balassagyarmati múzeumigazgató és zoológus álláspontja vált elfogadottá, miszerint a szót Pest-megyében használták először az ilyen típusú kutyák megjelölésére. A Mudi elterjedési területe rendkívül érdekes volt, mivel tíz jól elkülönülő területet lehetett fellelni a korabeli írások szerint. Ezeknek legtöbbje a mai Magyarország területén volt, de a Felvidéken is jelentős állománya élt, mivel "a palóc pásztorok kezén vármegyeszerte igen elterjedt". A mai Budapest területén is szép számmal tartottak Mudikat, így az akkori Rákosvárosban, Hűvösvölgyben, Pestszentlőrincen és Kispesten. A korabeli kynológusok többször is megállapították, hogy e fajtának pontos elterjedési területének tisztázásához rendkívül részletes állományfelmérésre lenne szükség.

Kiskutya az Állatkertben

E juhászkutyánknak széles körben való hivatalos elismertetése és végeredményben megmentése a Budapesti Állatkert, illetve Dr. Anghi Csaba nevéhez kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy az 1920-as, 30-as években az Állatkert rendszeresen vásárolt pásztorkutyákat, s ilyen alkalmakkor az ország minden szegletéből felhozták a legjobb ebeket, mivel igencsak szép summa járt azokért, melyeket az intézmény megvásárolt. Anghi egy ilyen kutyavásárlásról a következőket írja: "Az ajánlott példányok között báró Rudnyánszky Anna bemutatott egy kuvaszhoz hasonló habitusú, fényes fekete szőrű, felálló, de a végén lebicsakló fülű, igen tetszetős kis kutyát. Az ajánlattevő szerint ez a kutya Tolna megyében el van terjedve, és kitűnő juhászkutya. Ők puminak nevezik. Mint előttem akkoriban ismeretlen típust, hibridnek tartottam, és nem fordítottam rá figyelmet" időközben Ittebei Kiss Miklós barátom említette, hogy ismer egy magyar pásztorkutyafajtát. Leírása erről megegyezett a Rudnyánszky-félével. időközben Fényes Dezső is felkereste az állatkertet, hogy szeretne terelőkutyákat törzskönyveztetni, melyeket akkor már évek óta a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum tenyésztett". Fényképen mutatta meg mindezeket az Állatkert munkatársainak, s egyértelművé vált, hogy ugyanarról a kutyafajtáról van szó mindkét esetben. Tehát nem keverékekről, hanem egy kiforrott fajta egyedeiről beszéltek. Így nem volt akadálya, hogy az 1936. évi Budapesti Tenyészállat Vásár alkalmával a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum példányai alapján március 24-én a hivatalos szakemberekből álló értekezlet elfogadja a fajta leírását. Mivel Fényes Dezső múzeumigazgatónak volt legnagyobb érdeme a fajta tenyésztésében, így tiszteletére a Mudit tudományos néven Canis familiaris ovilis Fényesi elnevezéssel illették, ami "Fényes-féle juhászkutyát" jelent.

Fekete és cifra

Az akkori példányok nem sokban különböztek a napjainkban is elterjedtektől. Legfőbb vonásaik a következők voltak: az arcorri rész hosszúkás, de nem hirtelen keskenyedő, az orrtükör, szemhéjszélek, ajakszélek minden esetben feketék. A középnagy szemek inkább mandulavágásúak. Színük sötétbarna, csak a szürke és a "cifra" színű kutyáknál mindkét szem világoskék színű, úgynevezett csiga- vagy csókaszem. A fülek mozgékonyak, kicsinyek, hegyesek, felállóak, de gyakran előfordulnak a kisebb-nagyobb mértékben lebicsaklóak is. A nyak inkább hosszú, mint rövid. A has nem agárszerűen felhúzódott. A kölyköknek körülbelül ötven százaléka farkatlanul vagy rövid farokkal születik.

A szőrzet nem mutatott egységes képet, így voltak olyan egyedek, melyeknek sűrű, sima, testhezálló bundája volt, míg másoké erősebb, hullámos, göndörödésre hajlamos. Sőt, voltak köztük olyan ebek is, melyeket leginkább a karakül bárány szőrzetéhez hasonló szőrcsigák borították. A színezet is nagy változatosságot mutatott: leggyakoribbak voltak a jegytelen fekete és a már említett "cifra" színű példányok. Ez utóbbiak alapszínét a szürke különböző árnyalatai alkották, s ezen szabálytalan fekete foltok, pettyek ékeskedtek. A mudi szinte minden színben előfordult, csak a háromszínű egyedeket és a fehér alapon jól elhatárolható, nagy kiterjedésű foltokkal tarkított példányokat nem ismerték el. Gyakran volt látható a sötét színű egyedek fején, illetve végtagjain a barnás-vöröses árnyalat. A harmincas évek mudijai ezenkívül méretbeli különbségeket is mutattak: marmagasságuk 30-50 centiméter között mozgott.

Meghiúsult szép remények

A kiállításokon a mudi bírálatánál általánosságban elmondható volt, hogy azokat a hibákat tartották a legsúlyosabbnak, melyeket más magyar pásztorkutyafajtáknál is kiemeltek. Így például a puha hátat, a ponty- és csukaszájat. Viszont ennél a fajtánál megengedték a teljes farokkurtítást. Annak ellenére, hogy a fajtát csak 1936-ban ismerték el hivatalosan, már ekkor is egy alomból csak mudit törzskönyvezhettek, nem úgy, mint a hivatalos pumi- és pulitenyésztés kezdetének idején, mikor előfordult, hogy egy alomból született egyedek között külső megjelenés alapján pulit, illetve pumit fogadtak el.

Dédapáink a mudinak szép jövőt jósoltak, mivel nemcsak mint pásztorkutya, hanem városokban mint kiváló őrzőkutya is megállta a helyét. Akár lakásban is könnyen tarthatónak ítélték, mondván, hogy pásztorkutyáink közül ennek szőrzete a legkönnyebben tisztántartható, s kis termete miatt táplálása sem kerül sokba. Hogy a mudi nem tudta azt a fényes karriert befutni, mint más pásztorkutyáink, nem rajta múlott - leginkább a II. világháború számlájára írható.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)