Terrierek
Patterdale terrier
Egy régi-új kotorékeb
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. augusztus 10.

Patterdale terrier

A patterdale terrier származása a fell terrierre vezethető vissza. Ezek az alacsony termetű, munkára tenyésztett terrierek Anglia északi részén vadásztak, és számos később kialakult fajta alapját képezték.


 

A terrierek korai formájukban nagyon sokfélék voltak: a magasságuk különbözött, nagy részük pedig gyapjas bundát viselt. A szürkés, a vöröses és a fekete-cser színű kutyák mindennaposnak számítottak, az egyszínű feketék azonban csak ritkán bukkantak fel. A fekete terrierek, vagy ahogyan ma utalunk rájuk, a patterdale-ek az angol tóvidéken éltek. Roger Westmoreland úgy gondolja, hogy a cumbriai Coniston területéhez köthető a megjelenésük.

Kezdetben sokféle kennel működött, és nem voltak egységesek az elképzelések azon a téren, hogy milyen legyen a kutyák külseje és természete. A fajta fejlődését a különféle tenyészetek működésén keresztül tudjuk nyomon követni. Nehéz pontos képet kapni arról, hogy mely fajták vérvonalát használták fel a patterdale terrier kitenyésztésekor. A források arra utalnak, hogy a fajta korai változatára a bedlington, a border, a lakeland terrier, valamint a foxterrier is hatott. Az 1950-es évektől egyre erősebb fejformájú ebek születtek, ami annak köszönhető, hogy a tenyésztők nagy része korábban vagy akkoriban bullterriereket vont be a keresztezésekbe. A tóvidéken a farmerek simaszőrű terrierekkel dolgoztak, a keresztezések következtében a szőrzet keményebb és tömöttebb lett.

A név eredete

A fajta Cumbria Patterdale nevű városkája után kapta a nevét, bár ma sokan állítják, hogy ezen a helyen viszonylag kevés fekete terrier élt. Ráadásul valószínűleg a modern patterdale terriereknek genetikailag már nem sok közük van ehhez a vidékhez. Ezt gondolja Gary Middleton is, aki mindössze két fekete terriert tudott biztosan felmutatni Patterdale környékéről. Az ő kutatására szoktak hivatkozni, akik a patterdale névvel nem értenek egyet.

A modern patterdale terrierek ereiben már kevés csörgedezik az eredeti vérvonalból. Gary Middleton a fell terrierek elmúlt száz évét tanulmányozta Ullswater és Patterdale területén, és megállapította, hogy az ottani kutyák bedlington terrierrekkel már biztosan keveredhettek. Middleton szerint a foxterrier-vérvonal is felütötte fejét a kennelekben. Sok korai fell terriernek még nem volt elég erőteljes a feje, és a lábaik is viszonylag rövidek, vaskosak voltak. A foxterrierekkel és ír terrierekkel való keresztezés következtében a fejforma lassan elkezdett átalakulni. A fej erősebb lett, a lábak pedig megnyúltak. A conistoni Steve Dawes és az Ullswateri Willie Irving korai kenneljében a kutyák a tipikus ősi vérvonalhoz tartoztak, amelyeken a bedlington terrier hatása érvényesült. Wilson nevét is meg kell említeni: az ő kutyái is az előbb felsorolt jellegzetességeket hordozták magukon.

Wilson a kenneljében levő kutyákat már patterdale terriereknek nevezte. A kutatások szerint ezt a kifejezést alternatívaként használta a fell terrier mellett. Westmoreland és Middleton tenyésztők felváltva használták a patterdale, a fell, sőt még a lakeland neveket is. Ez utóbbit 1921-től már nem alkalmazták, mivel ekkor került elismerésre a lakeland terrier, mint önálló fajta. Westmoreland a Patterdale kerület kutyáita Fell terrier c. könyvében időnként Coniston-kutyának és Cockermouth-kutyának is nevezi (Cockermouth szintén cumbriai városka).

A bátorság nem minden

Middleton felhívta a figyelmet arra, hogy a bullterrier-vérvonal is megfigyelhető a patterdale terriereken. A hatást a távoli múltból eredeztette, és arra hivatkozott, hogy a foxterriereket száz évvel ezelőtt, a fejforma alakítása során bullterrierekkel keresztezték. A foxterrierek és fell terrierek vérvonalának keveredése miatt a fell terrierek feje is erőteljesebb lett, a bátorságuk pedig nőtt. Frank Buck és Cyril Breay szintén úgy vélték, hogy a bullterrier-vérvonal minden bizonnyal nagy szerepet játszott a patterdale-ek történetében. A két tenyésztő erősen tagadta, hogy ők maguk bullterriert használtak volna, mégis kutyáikon ez látszik. Az 1960-as, 1970-es évekig Buck és Breay kenneleiből jelentős számú kutya került ki. Ezekkel vadászva gyakran az volt a tapasztalat, hogy a kutyák lefogták a rókát, és még akkor is szorították, amikor az esetleg már a közelharcban meg tudta sebezni a vadászebet. A bullterrierhez hasonlóan lefogásra specializálódott patterdale könnyen bajba kerülhetett: ha a lefogott zsákmány szája szabadon maradt, az a kutyaellen tudott fordulni.

Az 1950-es években a szakértők négyféle lehetőséget tartottak nyilván arra vonatkozóan, hogy a bullterrier vérvonal milyen keresztezések révén kerülhetett be a fajtába:

1. A Breay kenneljében levő kutyákon a sealyham, a border és a bedlington terrierek hatását lehetett felfedezni. Mindegyik fajtára azonban korábban már hatottak a bullterrierek.

2. Az ősi fell terrierek fél- vagy negyedrészben bullterrierek voltak, a fell terriereket is gyakran keresztezték bullterrierekkel, hogy a viadalokon kötött fogadások eredményesek legyenek.

3. Az 1950-es években szükség volt a bullterrierek tenyésztésbe való bevonására, vagy ez már korábban megtörtént. A bullterrierek felhasználásához sokan kétséget sem fűznek, látva az erős állkapcsot és a fejformát.

4. A fejforma és jellegzetes külső a viadalokon használt bullterrier- és fellterrier-keverékek és a border terrierek közvetítésével jelent meg.

Vörös és fekete

Az első fekete színű terrier 1936-ban tűnt fel Cyril Breaynél, aki Bucknak adta át a kölyköt, mivel a fekete színváltozatot nem nagyon kedvelte. Az 1970-es években Breay elhunyt; kenneljében elsősorban vörös terriereket találtak. Buck azonban a fekete terriereket is szívesen tenyésztette, amelyek elsősorban borderterrier-hatást mutattak magukon. Mindenesetre Cyril Breay és Frank Buck kenneljei nagyszámú patterdale terrierrel ajándékozták meg a farmereket.

A modern patterdale terrier ma ismert külsejének kialakítása elsősorban Brian Nuttall tevékenységének köszönhető, bár számos más kennelben is foglalkoztak az új fajta kialakításával. Nuttall jól ismerte Buck és Breay kutyáit és tenyésztési elgondolásait. Nuttall olyan kutyákkal is dolgozott, amelyeknek felmenői között bullterrier-gént hordozó egyed is volt. Ez persze Északkelet-Angliában eléggé tipikusnak számított. Nuttall a border terrier vérvonalat is fontosnak tartotta tenyésztési programjában. Nuttallról tudni kell, hogy kiállítási céllal sohasem tenyésztett, a kutyái között azonban akadt néhány, amely akár díjat is nyerhetett volna a versenyeken. munkájának köszönhetően megnőtt a fekete színű egyedek száma a patterdele terrierek között.

Brian Nuttall maga is foglalkozott a patterdale elnevezés eredetével. Ő úgy vélte, hogy a Cumbriában és Yorkshire-ben tartott fekete és vörös terriereket nevezték így, amelyek között ott találjuk Breay és Buck kutyáit is. A kifejezést egy ideig nem a modern patterdale-ekre, hanem inkább az ősi lakelandekre vonatkoztatták; utóbbiakból aztán létrejött a hivatalosan elismert lakeland terrier fajta. Barry Wild tenyésztő szerint Buck és Breay terrierjeit már biztosan patterdale-nek hívták a Rossendale-völgyben (Lancashire). Egy biztos: hogy tenyésztők lelkes csoportja élt ezen a környéken, akik aztán lassanként ugyanazt az elnevezést használták a kutyáikra.

Energikus munkakutya

Kezdetben a farmerek csak azt várták a patterdale terrierektől, hogy félelmet nem ismerve küzdjenek a gazdaságot fosztogató rókákkal, borzokkal a föld alatt. Ullswater megyében egyébként borz-előásó klubok is alakultak, ahol a helybeliek a különböző terrierek képességeit mérték össze. később a patterdale terrierek átkerültek a bányászokhoz is, akik a könnyebb megélhetés reményében kutyaviadalokat szerveztek.

A patterdale-ek még ma is vadászkutyák. Sokak véleménye szerint kevésbé civakodóak, mint más terrierfajták. Alacsony termetük miatt kotorékozásra használják őket, de a vad felkutatását és vadász elé űzését is hajlandóak megtanulni, a lelőtt vadat pedig gazdájukhoz viszik. A patterdale nagyon energikus fajta, ezért inkább kertes házba ajánlják. Lojális, vidám és kedves kutya, mely könnyen alkalmazkodik a különféle élethelyzetekhez, és jól fejlett a problémamegoldó képessége, időnként azonban makacskodik, és a gazdája parancsától függetlenül, önállóan hoz döntést.

A patterdale terrierek alacsony termetű, izmos kutyák. A fekete szín mellett gyakori a fekete-cser, a csokoládébarna és a vöröses árnyalat is. A szőrzet tipikusan rövid és durva. A kutyák súlya 5-6 kg, magasságuk 35-30 cm között mozoghat. A Nemzetközi Kynológiai Szövetség (FCI) még nem vette fel az általa regisztrált fajták közé a patterdale terriert, ezért a későbbiekben a standard még változhat.

Dr. Szentivánszky Viktor

Irodalomjegyzék:

Seán Frain: The patterdale terrier, Swan Hill Press, 2006.

Bristow-Noble: Working terriers, Read Books, 2004.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)