Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Boerboel a tenyésztő szemével
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2008. március 01.

A könyvedben szereplő kutyákban, illetve az általad tenyésztett amerikai staffordshire terrierekben sok közös vonást lehet felfedezni, nyilván nem véletlenül. Mindig is ezek a fajták érdekeltek?


 

Engem mindig is a nagytestű, robosztus fajták vonzottak. Több mint egy évtizedes aktív küzdősporttal a hátam mögött, törvényszerűen azokban a molosszus-leszármazottakban találtam meg mindazt, amit kutyákban kerestem, melyek múltjuk, kialakulásuk során kemény küzdelmekben edződtek. Félreértés ne essék: elítélem a kutyaviadalokat és egyéb hasonló dolgokat, de az én szememben mélységes tiszteletet ébreszt az e fajtákat általánosságban jellemző akarat, küzdőszellem, keménység, mely emellett mérhetetlen ragaszkodással, kedvességgel, sőt gyengédséggel párosul. Rajtuk kívül kevés olyan fajta van, mely élete során kizárólag derék helytállásával és az adott feladat tökéletes elvégzésével tudta bizonyítani rátermettségét.

A boerboel részben nevedhez köthető hazai meghonosítása értelmezhető úgy, hogy mindazokat a pozitív tulajdonságokat, melyeket az imént felsoroltál, benne találtad meg legmarkánsabban?

Ez részben így van. Ezzel együtt nekem több kedvenc fajtám is van: a könnyebb, agilisabb masztifftípusok közül az amerikai bulldogot és a kanári szigeteki kutyát, míg a nehezebbek közül a tosát és a fila brasileirót kedvelem még nagyon. Leginkább ezekben a fajtákban látom még mindig azokat az eredeti képességeket, melyekért kitenyésztették őket, és amelyeket még nem tompított, puhított fel a divat. Természetesen ugyanezt tartom a boerboelről és a stafiról is. Annak idején, 20 évesen rottweilerrel kezdtem kutyázni. Mind küllemben, mind munkakészségben kiváló egyedet sikerült kifognom, sőt később a tőle származó és megtartott kutyáról is ugyanezt tudom elmondani. Körülbelül a 90-es évek tájékán indult a "pitbull-őrület", ami alatt a pit bullterrier és egyéb, hasonló típusú fajták indokolatlan üldözését értem. Annak idején a rottweilerről is csak rosszat lehetett hallani; én ezt akkor sem hittem el, hiszen gyakorlatból tapasztaltam az állandóan szajkózott hamis vádak alaptalanságát. Akkor már érdekeltek a teljesen tévesen "harci kutyának" nevezett fajták, és megint csak nem voltam hajlandó elhinni a róluk terjesztett rémhíreket. Hosszas keresgélés, nézelődés után végül hazavittem egy amerikai staffordshire terriert. Ez volt a szerelem kezdete. Nem akarom bántani a rotit, sőt, a fajta a mai napig a szívem csücske. Ezzel együtt azt tapasztaltam, hogy a stafikat sokkal kevesebb erőfeszítéssel, és gyakorlatilag bármire meg lehetett tanítani, a családba és a mindennapi életbe pedig zökkenőmentesebben illeszkedtek be. Emellett olyan derűt és bájt csempésznek az ember mindennapjaiba, ami a mai napig elbűvöl. A fajtaváltás dilemmáját végül is nem én, hanem a kutyáim oldották meg, mikor a roti és a terrier komolyan összeverekedett, amiből látszott, hogy többet nem lesznek együtt tarthatók. Ekkor döntöttem végül az amerikai staffordshire terrier mellett. A rottweiler a szüleimhez költözött, és élt 13 boldog évet.

A boerboel hogyan  került a képbe, és a könyvedben miért nem szerepelt?

Nos, igen, kicsit elkalandoztam. A boel-lel való megismerkedésem éppen a könyvhöz kapcsolható, bár sajnos ő már pont nem fért bele annak idején. Akkoriban egy dél-afrikai rottweilertenyésztővel leveleztem, és valahogy a boerboelekhez lyukadtunk ki. Nekem felkeltette az érdeklődésemet a fajta, különösen miután a tenyésztő hölgy röviden és találóan úgy jellemezte, hogy mindazt, amit a rotikban szeret, a boeltől kétszeres adagban kapja. Sikerült megismerkednem a fajta újkori megmentőjével, a Dél-Afrikai Boerboel Tenyésztők Szövetségének (SABT) tiszteletbeli és örökös elnökével, Lucas von der Merwe-vel. Hosszasan leveleztünk, aminek eredményeképp baráti viszonyt sikerült kialakítanom vele, és ez igen nagy megtiszteltetést jelent számomra. időközben egy itthoni barátomban felmerült az ötlet, hogy szeretne valami különleges őrző-védő kutyát, amely minden tekintetben megfelel az elvárásainak. Én a boerboelt javasoltam neki. Von der Merwe úr közbenjárásának köszönhetően Atti Badenhorst neves tenyészetéből 2002. szeptemberében megérkezett Bantu, az ország első boerboeljeként.

Csak annak szemléltetésére, hogy milyen egyenesek és tisztességesek a dél-afrikai tenyésztők, el kell mondjam: Badenhorst úr Lucas kérésére amint lehetett, elküldte  az akkor  két hónapos Bantut, akinek születésére egyébként majd egy évet kellett várnunk. Majd miután telefonon(!) meggyőződött róla, hogy elégedettek vagyunk a kutyával, csak akkor kellett kifizetnünk, utólag... Az ilyen régivágású, többgenerációs telepeseknél ennyit jelent az adott szó és a becsület. Bantu természetesen igazoltan kiemelkedő minőséget képvisel a fajtán belül. Ezután Varga Róbert barátommal közösen "kitanultuk" a fajtát, majd szintén Dél-Afrikából egy szukát is importáltunk; ő Burda, akit a beszélgetés előtt kivittünk sétálni.

Ilyen kalandos előzmények után adott a kérdés: megtaláltad-e maradéktalanul mindazt, amit a boerboeltől vártál?

Röviden a korábban említett rottweilertenyésztő hölgy némileg átalakított gondolatával tudok válaszolni: amit a stafikban megtaláltam, azt kapom a boeltől is, csak sokkal intenzívebb formában, és nagyobb porcióban. Számomra ez a két fajta jelenti a csúcsot a kutyák között.

Mindig tartok kicsit attól, hogy "reklámot csináljunk" egy kiváló fajtának. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a különlegességeket szerető emberek divatot teremtenek neki, ami hanyatlásához vezet?

Kétségtelen, hogy a boerboel megjelenésével, mozgásával, karakterével lenyűgözi az embereket. Azt azonban mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a boel "organikus" fajta, melyre roppant komoly szelekciós nyomás nehezedett, ezáltal őrizhette meg kiváló tulajdonságait. ugyanakkor be kell látni, hogy ezek a tulajdonságok nem mindig és mindenhová illeszthetők be problémamentesen. Én mindenkinek elmondom, hogy városi tartáshoz túl nagyok és kemények ezek a kutyák. Egyszerűen idegen a lényüktől és feszültségek forrását jelenti számukra a tömeg és a szűk élettér. Megfelelő szocializációval természetesen kiküszöbölhetők a későbbi problémák, de ez a fajta mindenképpen tapasztalt és felelősségteljes kutyavezetőt igényel. Autós hasonlattal élve: attól, hogy sokan szeretnének Porschét, vagy Ferrarit vezetni, ez még nem jelenti azt, hogy alkalmasak is rá...

A boerboel a mai napig használati fajta, ennek megfelelően tenyésztését igen szigorú szabályok jellemzik, erről korábban már írtam is e lap hasábjain. Én személy szerint külön örülök annak, hogy az FCI által nem elismert, mert úgy látom, hogy ez számos fajta esetében divattá váláshoz, és ezáltal hanyatláshoz vezetett. A boel ritkasága és magas ára miatt remélhetőleg sosem lesz "tömegfajta". Szaporítói, hamisítói persze mindenhol (sajnos Magyarországon is) akadnak. Ennek elkerülésére azt tudom javasolni, hogy mindenképpen az SABT által igazoltan regisztrált és minősített szülőpároktól származó almokból szabad csak választani, ha valaki tisztavérű, garantáltan fajtatiszta boerboelt szeretne.

Tudtommal a bull-típusú Terrierek Magyarországi klubjának elnöke is vagy. Nyilván kicsit más "sportág", de tudsz hasznosítani valamit a boerboel tenyésztésének metodikájából?

Mivel klubunk döntően teljesen más típusú fajták (amerikai staffordshire terrier, boston terrier, angol staffordshire bullterrier, angol bullterrier, miniatűr bullterrier) tenyésztésének összefogására és irányítására jött létre, ezért nehéz lenne a kettőt összehasonlítani. Ezzel együtt az SABT szabályozását én inkább megerősítésként értékelem, hiszen látom, milyen szigorú követelmények szükségesek ahhoz, hogy egy kiemelkedő képességű fajtát megóvjunk a minőségromlástól. Szilárd meggyőződésem, hogy a kutyatenyésztésben, a tenyészszemléken az állattenyésztés egyéb területeihez hasonlóan sokkalta részletesebben és mélyebben kellene foglalkozni az egyed tenyészértékével. Mi hasonló felfogásban hoztuk létre tenyészalkalmassági vizsgánkat, mely igen sokrétű, és nagy hangsúlyt fektet az egyed karakterére is.

Sajnos azt látom, hogy ma Magyarországon a kutyatenyésztés a kiállításokat szolgálja, nem pedig fordítva. Nem vitatom, hogy kiállításokra is szükség van, de ennek a kutyázás, a kutyatenyésztés kicsiny szeletkéjét kellene csak képviselnie. Én azt vallom, hogy a jó kutyanemcsak szép, de funkcionálisan is alkalmas arra a feladatra, amire kitenyésztették.




 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)