A fajtatenyésztés története
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 1.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2008. február 02.

Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 1.

Hogy Magyarországon mikor állították ki az első ebtörzskönyvet, ma már senki sem tudhatja pontosan. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején már megvolt az igény az általában Angliából importált vadászkutyák származásának igazolására, bár igaz, ezek az ebek csak egy maroknyi kutyatartóhoz jutottak el.


Igazán csak az 1910-es évek közepén, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vezetőségének és szervezetének átalakulása után kezdődött meg a mai igényeknek is megfelelő kutyatörzskönyvezés.

1915-ben a MEOE, akárcsak az Országos Magyar Kotorék Ebtenyésztők Egyesülete, egyhangúlag hivatalos lapjának választotta A Természet című újságot, mely a mai Fővárosi Állat- és Növénykert hivatalos lapja volt. (A Természet című újság legrégebbi folyamatosan működő természettudományos lapunk, mely ma Vadon címmel jelenik meg.) Azáltal, hogy sokak által olvasott lapban jelenhettek meg a kutyatenyésztéssel kapcsolatos hírek, széles rétegekhez elértek, ami az akkoriban mintegy száz taggal bíró egyesület számára létkérdés volt. Az állatkerti támogatás megnyerésében elsősorban Dr. Raitsits Emilnek volt főszerepe, aki ebben az időben nemcsak az intézményben dolgozott, hanem A Természet című lapot is szerkesztette. Így már 1916. május 6-án, Dr. Lendl Adolf, az akkori igazgató bevezető beszéde után megkezdődött a Magyar eb című előadássorozat, mely az Állatkert mozgószínházában, azaz a hajdani Barlangmoziban kapott helyet. E hó 12-én pedig a választmányi ülésen felkérték Fülepp Kálmán választmányi tagot, hogy a legközelebbi ülésre az ebtörzskönyvezési szabályzat végleges szövegezését készítse el.

Import helyett tenyésztés

Az események gyorsan pörögtek, hiszen a lelkes csapat célul tűzte ki, hogy "szilárdítsa azt az alapot, amelynek egyedüli célja kiépíteni az igazi magyar ebtenyésztést. Munkálkodjon, de ne ígérjen fellegvárakat, csak alapozzon sziklaszilárd alapot, amelyre felépíthető a múlt mulasztásain múló, késői szülött, a világraszóló díszes épület, a magyar ebtenyésztés". Az újvezetőség, akiknek legtöbbje szakirányú végzettséggel és elég vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy számára a kutyázás valóban hobbi maradjon, a múltat a következőképpen összegezte: "Ami eddig volt, az csak import volt. És aki a kiállításokon eredményre jutott, az csak azt bizonyította be, tisztelet az igen kevés kivételnek, hogy jó orrú vásárló, mondjuk importáló, de semmi esetre sem tenyésztő". Ezért is tartották az új éra megkezdésének legsürgősebb feladatának a Magyar Ebtörzskönyv új és szakszerű szabályzatának megalkotását. A nagy lendületben már május 22-én elfogadták a szabályzat végleges formáját, s a választmány a törzskönyvezési szabályzat értelmében kijelölte az egyes fajtákat elbíráló szakértőket. A választmány alelnöke Dr. Lendl Adolf volt, akinek révén munkájuk a lehető legnagyobb sajtóvisszhangot kapta. Sajnos az ekkor már két éve tartó háború megnehezítette céljaik elérését, aminek jelei mutatkoztak a május 22-ei elnökségi ülésen. A választmányt például fölkérték, segítsenek abban, hogy "a vakokat vezető ebek mely fajtákból szemeltessenek ki, hogy az idomítás minő módon történjék, hogy e célra minő berendezés létesíttessék" a frontról hazatérő vak katonák életének megkönnyítése céljából. Ez sürgősen megoldandó probléma volt, mivel az összecsapásokban alkalmazott mérges gázok miatt emberek tízezrei vesztették el látásukat a harctéren. A választmány tagjait megosztotta az, hogy 1916-tól, azaz az új törzskönyvezési szabályzat megalkotásától, vagy pedig 1910-től, az első MEOE általi regisztrációktól induljon a Magyar Ebtörzskönyv (MET). Végül úgy döntöttek, hogy az 1910- től lajstromba vett állatok is bekerülhetnek. Így az 1-es számú kutya egy Hirschmann névre hallgató hannoveri véreb kan lett, mely 1910. október 16-án született Berze Lajos gödöllői tenyészetében. Az első ötven törzskönyvezett kutya fajtája a következő megoszlást mutatta:
3 hannoveri véreb,
2 pointer,
7 angol szetter,
5 ír szetter,
16 rövidszőrű német vizsla,
3 szálkásszőrű német vizsla,
3 springer spániel,
2 angol agár,
5 orosz agár,
4 simaszőrű foxterrier.

Így az 1910 óta vezetett törzskönyv végérvényesen rendeződött, és sajtó alá került. Az addig törzskönyvezett 786 eb adatait öt kötetben adták ki: az 1911. évibe, vagyis az első kötetbe 204, az 1912-esbe, azaz a második kötetbe 188 eb került. Az 1910-es év adatai viszont a harmadik kötetben jelentek meg, 172 eb adataival. A négyes kötetben az 1913-ban iktatott 110 ebet sorolták fel, az ötödikben az 1914-ben iktatott 113-at. A fajták szerinti kimutatás külön nyomat formájában is megjelent, és az egyesület minden érdekelt tenyésztőnek megküldte. A tervek szerint a törzskönyvben szereplő ebek fényképei is megjelenhettek, ezért kérték az érdekelt tenyésztőket és tulajdonosokat, hogy a törzskönyvezett állatokról esetleg meglévő fényképeket, kliséket bocsássák rendelkezésre, hogy a törzskönyv minél impozánsabb legyen.

Cirmos kutya, haj!

Hogyan is szólt a törzskönyvezési szabályzat? Annak ellenére, hogy szakemberek írták, igen közérthető, könnyen értelmezhető volt, hogy félreértések ne adódhassanak. A MET célja a tisztán tenyésztett, azaz fajtatiszta ebek nyilvántartása volt, melyben a megfelelő rovatok szerint a következő adatok szerepeltek: az eb fajtája, neve, neme, kora (születési év, hó és nap), színe és egyéb ismertetőjele, származási táblázata (pedigréje), tenyésztőjének és tulajdonosának neve, címe, valamint az eb kiállításokon nyert díjai. Az ebtörzskönyvbe azok az állatok kerülhetek be, melyek az egyesület választmánya által elismert törzskönyvvel már rendelkeztek, vagy az egyesület szakértője által végzett elbírálás alapján fajtatisztának minősültek, illetve az egyesület által rendezett kiállításokon vagy nyilvános bírálatokon megfeleltek. Ezen kívül alombejelentések alapján kerülhettek be állatok a törzskönyvbe. A beiktatás feltételei fajtánként különböztek. Külön csoportba osztották ilyen szempontból a vadászebeket és a nem vadászebeket. Így például rövidszőrű, szálkásszőrű és hosszúszőrű német vizslák, griffonok, pointerek, gordon, ír és angol szetterek esetén, valamint minden más vizsla esetében is az egyéves kor és a tisztavérű leszármazás igazolása kötelező volt. A spánieleknél és a foxterriereknél már hathónapos kortól törzskönyveztek, de a származás igazolása itt is kötelező volt. A nem vadászebek közé rendkívül sokféle ebet soroltak, így meglehetősen nagy különbségek adódtak a különböző fajták esetében: a komondornál, a kuvasznál és a pulinál az egyéves kort kellett igazolni, a származást viszont nem, a bernáthegyieknél viszont mindkettőt. A dogoknál a nyolchónapos kor és a származás igazolása esetén is csak "a cirmos (sávos) tarka, sárga, egérszínű (hamvas, kékesszürke) és fekete" színűek voltak iktathatók. Az úgynevezett luxus ebeknél az egyéves kor igazolása volt kötelező, a származásé viszont nem volt szükséges. A herélt ebeket törzskönyvbe nem lehetett felvenni. A szakértői bírálatokat az egyesület részéről erre felkért "bizalmi férfiak" végezték. Volt, aki csak egy, míg más több fajtára is kapott megbízást. A szakértői vizsgálatok egy előre meghirdetett helyen és időben történtek. Ilyenkor a gazda kitöltötte és aláírta a bejelentőlapot, s a törzskönyvezéshez szükséges iratokat a szakértőnek átadta; az átolvasta, majd az eb fajtajellegének alapos vizsgálata után döntést hozott arról, hogy az megfelel-e vagy sem, és észrevételeit a bejelentőlapra feljegyezte. A szakértői bírálat díjtalan volt, de lehetett kérni azt is, hogy a gazda lakhelyére jöjjenek ki a szakemberek. Ebben az esetben viszont az utazás költségét már ki kellett fizetni. Kiállítások alkalmával díjat nyert kutyák beiktathatók voltak abban az esetben, ha legalább "figyelemre méltó" osztályzatot nyertek. Az almok beiktatásának feltételei között szerepelt a bejegyzett kennel név. Az alom anyjának iktatva kellett már lennie a Magyar Ebtörzskönyvben; ha nem volt, az alombejelentéssel együtt kellett a beiktatást kezdeményezni. A fedező kan viszont idegen törzskönyvbeli is lehetett. Az almot az elléstől számított tíz héten belül kellett bejelenteni. A bejelentésben a szülők nevén és a törzskönyvi adatokon kívül a kölykök nevének, nemének, színének és egyéb ismertetőjelének, s amennyiben már el voltak adva, új tulajdonosuk nevének és címének is szerepelnie kellett. A tenyésztőnek kötelező volt a kölykök új tulajdonosát figyelmeztetni, hogy nem változtathatja meg a nevüket.

Magyar kutyának magyar nevet!

De ki számított tenyésztőnek? Az, aki az anyaállat fedeztetése idején az eb tulajdonosa volt, vagy aki az anyaállatot fedeztetés céljából bérbe vette, vagy aki a már vemhes állatot megvette, és ezt a körülményt még a kölykök világra jötte előtt a törzskönyvvezetőnek bejelentette, és ezt írásban is igazolni tudta. Amennyiben a fedező kan másnak volt a tulajdona, fedeztetési igazolványt is kellett csatolni. A tenyésztőnek joga volt saját tenyésztésű ebeit a név elé vagy után írt kennel névvel jelölni, így tehát a kennel név elő- vagy utónévként is használatos volt, de csak akkor kezdhette használni a tenyésztő, ha azt a hivatalos lapban, tehát A Természet hasábjain, majd később A kutyában közzétették, s az ezt követő négy hétben ez ellen senki sem emelt óvást. Az egyesület kifejezte, hogy a tenyésztőknek hazafias kötelességük a magyar hangzású kennel nevek használata. A kennel név csak saját tenyésztésű, bizonyítható eredetű ebekre volt alkalmazható. Csak olyan név alatt lehetett iktatni, amely a törzskönyvben azon fajtánál még nem fordult elő. Az azonos nevűeket egymástól zárójel közé tett valamilyen jelzéssel, például egy nagybetűvel különböztették meg. Számjelzéseket csak akkor használtak a megkülönböztetésre, ha az egyik eb a másik utóda volt. A törzskönyvbe beiktatott nevek többé nem voltak megváltoztathatóak. Az elismert kiállításokon vagy nyilvános bírálatokon és versenyeken nyert champion címeket, tiszteletdíjakat és a különböző osztályok első, második és harmadik díjait bejegyezték a törzskönyvbe. A vadász-, a rendőr-, a juhász és pásztor ebeknél, melyeknél a kiváló használhatóságot a versenybírálatok, illetve hivatalos jelentések igazolták, igény esetén a törzskönyvbe is bejegyezték. E kutyák esetében a kiváló használati értékkel bíró egyedek fényképei is a törzskönyvben kérésre közzétehetők voltak, de ezt minden esetben mérlegelte a választmány, s az előre kifizetett díj után hagyta csak jóvá. A törzskönyvbe való bármilyen bejelentésre csak az e célra szolgáló hivatalos űrlapot lehetet használni. Ezeket az egyesület titkárától válaszbélyeg ellenében díjtalanul igényelhették a tagok. A bejelentőlapok az adott eb törzskönyvezésétől számított három évig kötelezően megőrizendők voltak. A törzskönyvezett ebek elhullását kötelező volt bejelenteni, aminek iktatása díjtalan volt. Egyébként kilenc különféle díjtételt kellett a gazdáknak az egyesület felé fizetniük, melyek mindig előre fizetendők voltak, s az adatok beiktatása csak akkor történt meg, ha az egyesület pénztárába megérkezett az összeg. A törzskönyvet az egyesület titkára vezette, aki felelős volt a szabályok megtartásáért, a törzskönyv pontos vezetéséért, s felügyelt arra, hogy a meg nem felelő vagy aggályos bejelentéseket ellenőrizze, illetve elutasítsa. A törzskönyvvezető eljárása ellen a választmányhoz lehetett fordulni, ahol helybenhagyták vagy megváltoztatták a titkár döntését. A Magyarországon merőben újszerű, mondhatni, az akkori európai normáknak megfelelő törzskönyvezési szabályzat a MEOE választmányának 1916. május 22-én megtartott ülésén azonnali hatállyal életbe lépett, egyben az addigi törzskönyvezési szabályokat hatályon kívül helyezték, de a régi bejegyzések érvényben maradtak. Közel száz év távlatában ezt a napot lehet a magyar fajtatiszta kutyatenyésztés születésnapjának tekinteni.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)