Kutyafélék
A hórihorgas sörényes farkas szomorú története
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2013. szeptember 27.

A hórihorgas sörényes farkas szomorú története

Vannak állatok, melyek neve igen elgondolkodtató, vajon miért nevezik így őket: gondoljunk csak a vízilóra, mennyire hasonlít egy lóra. Nos, a sörényes farkasnál, ha nem is ennyire meghökkentő, itt is furcsa az elnevezés, hiszen ez a kutyaféle a felületes szemlélő számára is láthatóan inkább hasonlít a rókára, sem mint az erőteljes, hazánkban is újra meghonosodott szürkefarkasra.


 A sörényes farkas a ma élő kutyafélék legmagasabbika, a jól megtermett példányok néhány centivel magasabbak az ír farkasölő ebnél is. Viszont csak a legfantáziadúsabb vadászelbeszélésekben mutatják be vérszomjas fenevadnak, hiszen a valóságban kifejezetten félénk, visszahúzódó, ritkán terít le nyolc kilogrammnál nehezebb állatot. Fogazata is egyedülálló a rokonai között, mivel legerőteljesebbek a rágó zápfogak, ami inkább a növényevőkre, mint a húsevőkre jellemző. S valóban, táplálékának több mint hatvan százaléka növényi eredetű, melyek közül kiemelkedő jelentőségű a farkasgyümölcs, az úgynevezett fruta de lobo. Ezt az állatot így a kutyafélék pandájának is nevezhetjük, hiszen étrendje, életmódja legalább olyan távol áll a többiekétől, mint a medvék családjában a pandáké.

Éjszakai életmódjával is magyarázható, hogy a bennszülött lakosság körében nagyon sok babona fűződik hozzá. A néphiedelemben a Kárpát-medence kuvikjához hasonló helyet foglal el. Egyes indián törzsek ürülékét gyógyító hatásúnak tartják, sőt talizmánként is magukkal hordják. Más törzsek szerint, ha valakinek élő sörényes farkas bal szemére sikerül szert tennie, ahhoz hamarosan bekopogtat a jószerencse. A népi gyógyászatban is felhasználják testét, így például hosszú csontjai főzetét állapotos anyákkal itatják, akik ettől - hitük szerint - könnyebben szülnek.

A spanyol nyelvterületen legtöbbször guarának nevezik, ami a tupi indiánok nyelvén kutyát jelent. Mivel elsősorban apró rágcsálókat, nyulakat, tatukat, tengerimalacokat, tinamukat és más madarakat, apró halakat, kétéltűeket és hüllőket zsákmányol, s csak kivételes esetben tör be a baromfiudvarokba, ahonnan ritkán visz el egy-egy tyúknál többet, ezért károkozása emberi szemszögből is jelentéktelen, így ritkán üldözik. Gereznája sem volt sohasem kelendő, így a prémvadászok sem gyérítették állományát. Hosszú időn keresztül egyedül az állatkereskedők vásárolták meg a sörényes farkasokat, melyeket európa és Amerika állatkertjeibe, mint különös testfelépítésű állatokat, nagyobb mennyiségben exportálták. Mivel a sörényes farkas a legtöbb kutyafélével ellentétben a fogságot nehezen szokja meg, stresszérzékeny, így bizony hosszú évtizedeken keresztül csak rövid ideig éltek a rács mögött. Ma már több száz négyzetméteres, tágas kifutóban tartják ezeket az állatokat, melyben rejtekhelyek is vannak. Itt nemcsak jól érzik magukat, hanem rendszeresen is szaporodnak. Hazánkban a Szegedi Vadasparkban tartásuk már másfél évtizedes múltra tekint vissza, melynek során egy alkalommal egy kétkölykös almot sikerrel neveltek fel.

Annak ellenére, hogy ezek az állatok monogám életmódot folytatnak, egy életre választanak maguknak párt, territóriumukon belül csak ritkán, leggyakrabban a párzási időszakban mozognak együtt. Általában 62-64 napos vemhesség után egy-öt, de leggyakrabban két kölyköt ellik a nőstény, melyekről kizárólag ő gondoskodik. A fiatalok színe fekete, lábuk is csak a szoptatatási időszak végére kezd megnyúlni, négyhónapos koruk után (addig hosszú lábaikkal csak bajosan tudnának hozzáférni az emlőkhöz).

Annak ellenére, hogy ezt az állatot már több száz éve ismerik európában, rendkívül keveset tudtak az 1980-as évekig életmódjáról, s mindössze az elmúlt négy évben sikerült komoly, megbízható adatokra szert tenni az állomány nagyságáról, ennek alakulásáról. Ezek a vizsgálati eredmények az utóbbi években tökéletesedett DNS-tesztek és a nyakörvre szerelhető jeladók tökéletesedésével születhettek meg. De közrejátszott az is, hogy az úgynevezett fotócsapdák ára is lényegesen mérséklődött, így nagy mennyiségben tudták ezeket az önműködő fényképezőgépeket kihelyezni. Az is segítette a kutatási munkákat, hogy az esetenkénti állatkerti szaporulatok ellenére ritkán vemhesültek a szukák, ezért félő volt, hogy hosszútávon nem tartható fenn a fogságban élő állomány, így számos szponzort sikerült az ügy támogatására megnyerni.

A sörényes farkas csak egy viszonylag keskeny sávban található meg Dél-Amerika szavannás területein, melyeket pampának vagy cerradonak is neveznek, s melyeket az Amazonas esőerdeje és a Pantanalnak nevezett mocsárvilág határolja. Ezen a magas fűvel benőtt területen érzi jól magát ez a faj. Ellentétben például Afrikával, itt Dél-Amerikában a szavannán nem alakultak ki nagytestű patások, így az endemikus ragadozók sem nőhettek oroszlán, illetve leopárd méretűvé. (A nagytestű jaguár és a puma, melyek e területeken előfordulhatnak, csak néhány tízezer évvel ezelőtt húzódtak északi hazájukból erre a vidékre.) A pápaszemes medve után a sörényes farkas a Dél-Amerikában kialakult ma élő legnagyobb testű húsevő. A törzsfejlődés során különös étlapja farkasunknak azért alakult, ki, mert nem tudott elegendő állati fehérjéhez jutni. Hiába megnyúlt, hosszú lába, gyönge izomzata miatt gyors futásra képtelen, tehát nem olyan, mint például az agáré, csupán egyfajta gólyaláb szerepét tölti be a magas fűben való cserkészés során. Az állat szíve egyébként testtömegéhez képest meglehetősen kicsi, ezért sem lenne képes hosszú távú üldözésre. Áldozatát a lehető legközelebb, hangtalanul becserkészi, majd a rókához hasonló nagy ugrással kapja el, s gyakran egészben nyeli le.

Mivel rendkívül táplálékszegény területen él, állománysűrűsége feltűnően alacsony. Így például egy tizenötezer négyzetkilométeres, azaz egyhatod Magyarországnyi bolíviai nemzeti parkban, mindössze százhúsz pár él. Az utóbbi években a dél-amerikai pampákat hatalmas tőkeerős részvénytársaságok kaparintották meg, ahol nagyüzemi, óriás léptékű kukorica-, szója- és gyapottermesztést vezettek be. Ezek a "zöld sivatagok" gyakorlatilag nem jelentenek élőhelyet az őshonos állatok számára, így innen kipusztultak a sörényes farkasok is. Sajnos az autóutakon sok farkast ütnek el, de ennél lényegesen nagyobb veszélyt jelent a globalizációval járó, fertőző kutyabetegségek terjedése. Azt már régóta tudjuk, hogy az északi féltekéről lehúzódó nagy veseféreg halálos a sörényes farkasokra, de újabban egy cistinuriának nevezett betegség is felütötte a fejét (a kiválasztó szervrendszerben kialakuló kristályok annak működése gátolják, elzáródást okoznak), ami öröklött hajlamra vezethető vissza. Ennek a betegségnek terjedése minden bizonnyal az állomány szigetszerű elkülönülésével magyarázható, s a beltenyészet első jelének tekinthető. Az utóbbi években nemcsak európában, hanem Dél-Amerikában is nagyságrendileg több kutyát visznek egyik országból a másikba, ez vezetett oda, hogy a járványügyi helyzet e téren lényegesen rosszabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Rendszeresen, tömeges méretekben jelentkeznek a nálunk is ismert szopornyica, valamint a parvo és a koronavírus okozta megbetegedések, s míg az északi féltekén észak felé, addig délen déli irányban terjed a szívférgesség kórokozója is. Ezeknek a sörényes farkasok is áldozatul esnek: a kórt az elterjedési területükön élő kutyáktól kapják meg. Ezért vált elengedhetetlené, hogy a nemzeti parkokban, illetve a környékbeli településeken az ebek védőoltásban részesüljenek, így próbálják a sörényes farkasokat megmenteni a pusztulástól.

Még néhány évvel ezelőtt azt hittük, hogy a sörényes farkas világállománya stabil, sajnos mára bebizonyosodott, hogy az egyedszám az elmúlt években a töredékére zsugorodott, így a végtelen pampákon nem több mint ezerötszáz példány él, fogságban pedig mintegy ötszázat gondoznak. A faj védelme szempontjából legfontosabb az élőhelyvédelem és a fertőző betegségek terjedésének megakadályozása. Szerencsére föl lehet használni azokat az állatgyógyászati készítményeket, melyeket kutyák részére állítottak elő, így ebben az esetben a társállatgyógyászat a természetvédelem egyik pillére is lehet.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)