Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Holland smoushond (FCI 308)
Hollandia
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

Hazáján kívül nem kimondottan ismerik a holland smoushondot, ráadásul Hollandiában is alig néhány száz egyed alkotja az állományt.


Ezt a régi németalföldi fajtát magyarul talán holland patkányfogó kutyának vagy holland schnauzernek lehetne nevezni, bár külsejében már alig emlékeztet német rokonára. A hagyomány szerint az első smoushondok 1850 táján bukkantak fel Amszterdam környékén. Németországban a XIX. század elején nagyon népszerűek voltak a durvaszőrű pinscherek, de a németek a fekete példányokat kedvelték, ezért a sárga vagy vörös kölyköket legtöbbször elpusztították. Állítólag egy C.J. Abraas nevű, akkoriban jól ismert kutyakereskedő a biztos haláltól megmentve, felvásárolta ezeket a "selejteket" és Hollandiában kínálta őket eladásra, mint urasági istállókutyákat. Ezt az elnevezést valószínűleg csak azért használta, hogy könnyebben eladhassa az ebeket. A schnauzerhez hasonlóan ugyanis a smouhond is éber házőrzőként szolgált a vidéki birtokokon, illetve elmaradhatatlan kísérője volt a vándorköszörűsöknek és üstfoltozóknak; tehát nem éppen nemesi körökben forgott. A holland fajtaklub, a Hollandse smoushond Club 1905. május 5-én alakult, és már ugyanabban az évben, júniusban megszületett az első hivatalos fajtaleírás is. A klub erőfeszítései ellenére a fajta népszerűsége egyre csökkent, és a II. világháború után szinte kihalt a holland smoushond. H.M. Barkmann van der Weelnek köszönhető a fajta újjászületése. A hölgy Wijster városában, a hetvenes évek elején kezdett el foglalkozni a smoushonddal. Régi képek, feljegyzések, családfák után kutatott, olyan bírókat keresett fel, akik még láttak élő smoushondokat, majd az alapos előkészületek után nekilátott a tenyésztésnek. 1972-ben egy újságcikk alapján egy körülbelül másféléves kutyát talált egy menhelyen, mely igen típusos jószágnak bizonyult. Azonban a tenyésztéshez természetesen nőstényekre is szüksége volt. A hölgy végül apróhirdetés útján tett szert egy "menyasszonyra" egyetlen kanja számára, és 1972. augusztus 7-én megszületett az új nemzedék. Húszéves tenyésztői munka elteltével igen egységes állományt alakított ki Barkmann van der Weel asszony.

Holland smoshound standard (FCI 308)

Általános megjelenés: Szálkásszőrű, élénk, kvadratikus felépítésű kutya. A szukák törzse valamivel hosszabb lehet, mint a kanoké. erőteljesen izmolt, hogy a lovat és a kocsit követhesse, akárcsak az istállóban patkányfogóként dolgozhasson. Korábban az úriemberek istállókutyájának nevezték.
Méret és súly: Súlya 9-10 kg. Marmagassága 35 és 42 cm közötti. (Kanok kb. 37-42 cm, szukák 35-40,5 cm)
Fej: A fej a fajta egyik jellegzetes ismertetőjegye. Felülről nézve széles és rövid. Az agykoponya enyhén ívelt, a stop határozott, a homlok enyhén lekerekített. A fang erőteljes, erős, meglehetősen rövid állkapoccsal (arányok: 2/3 a nyakszirttől a stopig mért hossz, 1/3 a stoptól az orrhegyig.) Az ajkak finomak és feszesek, fekete színűek. Az orr széles és fekete.
Harapás: előnyben részesítendő az erőteljes ollós harapás, a felső metszőfogak éppen az alsók előtt záródnak. A tétreharapás vagy enyhe hátraharapás még megengedett.
Szemek: A szemek is jellemzőek a fajtára, élénk, barátságos kifejezéssel. Sötétek, nagyok és kerekek, sem nem kidülledők, sem nem mélyen ülők. A szemhéjak feketék, a szempillák sötétek és sűrűk.
Fülek: Magasan tűzöttek, előre esnek, a pofához simulnak, kicsik, vékonyak, háromszögletűek, enyhén lekerekített végekkel.
Nyak: Inkább rövid és jól izmolt.
Lapockák: Mérsékelten lejtenek, megfelelően a felkar és az alkar mérsékelt szögelésének.
Test: A testnek robosztusnak kell tűnnie, azonban ne legyen sem túl durva, sem túl finom. A hát egyenes, széles, izmos, az ágyéknál enyhén ívelt. A far jól izmolt. A mellkas széles, nem túl mély, jól ívelt bordákkal. A has szinte egyáltalán nem felhúzott.
Mellső végtagok: Egyenesek, nem túl szűk állásúak, de jól aláállítottak. erőteljes, ovális csontok.
Hátulsó végtagok: Mérsékelten szögeltek, erőteljesek, izmosak, a csánkok mélyen állóak.
Mancsok: Kicsik, kerekek és jól íveltek illetve csontozottak (macskamancsok), erőteljes lábujjakkal és fekete körmökkel.
Farok: kupirozatlan, vagy a normális hossz egyharmadára kurtított. Ha kupirozatlan, a faroknak inkább rövidnek kell lennie és vidám tartásúnak, azonban nem lehet a hát felett hordott.
szőrzet: A fajta nagyon fontos jellegzetessége.
a., A testen: Szálkás, drótos, kemény, egyenes, de mégis borzas kinézetű, 4-7 cm hosszú, sem nem göndör, sem nem hullámos vagy gyapjas. A filcesedésre való hajlam súlyos hiba. Elégséges aljszőrzet, hogy megvédje a kutyát a kedvezőtlen időjárástól. Egy esetleges választék a háton túl hosszú és túl puha szőrre és hiányzó aljszőrzetre utal.
b., A végtagokon: Közepes hosszúságú, nem túl sűrű, hátrafelé irányuló, "tollat" képző.
Hibák: sűrű, gyapjas szőrzet az egész végtagon, mely eltakarja a körvonalakat.
c., A farkon: Bozontos, nem rojtos.
d., A fejen: A fej ugyanolyan drótos szőrzettel borított, mint a test, csak az valamivel rövidebb, legalábbis a koponyán. Hosszú szőr a pofán, a fangon és a szemöldökön. A szemöldök szőrzete kissé a szembe lóghat, anélkül, hogy eltakarná, vagy a látást zavarná. A "topknot" (bóbita) hiba, akárcsak a választék a fangon. A füleken a szőr rövidebb, mint a testen.
Szín: A sárga minden árnyalata, előnyben részesítendő a sötét szalmasárga. A fülek, a fang és a szemhéj sötétebb lehet a szőrzet többi részénél. Minden más szín a sárga árnyalatain kívül nem megengedett.
Wesen: Ragaszkodó, vidám, barátságos, nyílt, félelem vagy ideges túlfűtöttség nélkül. Nem csahos vagy túlpörgetett kutya. Kellemes, könnyen kezelhető családi kutyának kell lennie.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)