Juhász- és pásztorkutyák
Nem díszkutya: valódi társ a mudi!
Napjaink mudija
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2007. november 03.

A mudi sokáig még saját hazájában is "felfedezetlen", mellőzött fajta volt, de ez talán még hasznára is vált: részben ennek köszönhető, hogy megőrizte eredeti jó tulajdonságait.


Napjainkban viszont a divatossá vált kutyás sportok kedveznek az értelmes, mozgékony magyar juhászkutya elterjedésének. Balázs Zsófia, a Szürkevillám kennel tulajdonosa a Mudi jelenlegi helyzetéről beszél.

- 1990-ben vásároltam az első mudimat, miután két éven keresztül részletesen felmértem az akkori tenyészeteket, s így alapos megfontolás után szereztem be kennelalapító állataimat. Ebben az időben a fajtánál az egységesedés volt szinte minden téren a jellemző irány, nem úgy, mint az elmúlt öt évben, amikor újra nagyfokú szórtság tapasztalható az egyedek közt, úgy méretben, mint típusban, fejformában és szőrzetben. A híres Mudis, Fényes igazgató úr által hajdanán leírt hamvas és cifra színek is elfogadottak többek közt. Ez utóbbit ma már inkább fekete merle-nek nevezik kutyás berkekben. Ha a cifrához hasonló, de barna alapú a szőrköntös, akkor barna cifrának, illetve barna merle-nek nevezzük. A foltos mudik nagyon ritkák. Az ilyen egyedek tenyésztésbe nem vonhatók, viszont éppolyan jók munkakutyának, mint kedvencnek.

Igazolatlan származás

- Az igazsághoz tartozik, hogy a legtöbb helyen nem a teljes almot törzskönyvezik, emiatt bizony csalóka kép alakulhat ki a mudiállomány minőségéről, mivel a hibákat sok tenyésztő így nem osztja meg a többivel. Ismeretségi körömben van egy feltűnően jó szuka, melynek tíz kölyke közül mindössze kettőt törzskönyveztek. Ahhoz, hogy egy kutyáról eldönthessük, hogy genetikailag milyen tulajdonságú, véleményem szerint legbiztosabb az, ha három különböző vérvonalú kannal, illetve szukával párosítjuk, s az eredményeket ezután részletesen elemezzük. A jól sikerült párosítást mindig érdemes megismételni.

Napjaink Mudiállományának ősei kilencven százalékban arra az öt-hat kutyára vezethetők vissza, melyeket a törzskönyvezés bevezetésekor típusosnak tekintettek, és hivatalosan elismertek. Ebben az időben pumiból áttörzskönyvezett mudik is bekerültek a tenyésztésbe - korunk állományának ősei közt ezek is szerepelnek. Jelenlegi problémánk abból adódik, hogy különösen ha vidéken születik egy alom, annak csak egy részét törzskönyvezik, a többit pedig törzskönyv nélkül adják el, legtöbbször juhászoknak. később viszont ezek, illetve ezek leszármazottai B-törzskönyvezettként bekerülhetnek a tenyésztésbe, ami egyfajta rejtett beltenyésztést, így genetikai hanyatlást okozhat. Ezért egyes tenyésztők még most is szájhagyomány útján adják tovább a származást. Pedig ha korunkban a DNS-analízis adta lehetőséget megfelelően használnánk, akkor nem lenne erre szükség. Ezt úgy képzelem el, hogy B-törzskönyvezés esetén közhiteles módon mintát kellene venni DNS-vizsgálat céljából az állattól, de ezt megelőzően az egyedi jelölését is korrekt módon meg kellene tenni. Így nem volna lehetőség visszaélésekre, tévedésekre. A törzskönyvezési anomáliákra visszatérve: még mindig előfordul olyan eset, hogy a született kölyköt nem a valódi megjelenési színre törzskönyvezik.

Feketén-fehéren

- A mudi genetikája sok izgalmas kérdést rejt. tudásomat nemcsak a szakirodalom tanulmányozásával, hanem saját tapasztalataim alapján is bőségesen gyarapítom. Erre jó példa, hogy egy fekete szuka és egy B-törzskönyves fehér kan párosításából a közelmúltban egy merle, egy fehér és egy fakó kölyök született, ami akkori tudásom szerint lehetetlen volt. Ekkor többen alaptalanul meggyanúsítottak. Kétkedtek abban, hogy a fent említett kan fedezte a szukát, de szerencsére mára már tudjuk, hogy a színek öröklődésmenete sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint azelőtt képzeltük. Az ilyen ritka esetekben is nagy haszna van a DNS-vizsgálatoknak, hiszen így fehéren-feketén be lehet bizonyítani az igazságot.

A Mudi szőrzetének napjainkban háromféle jellegzetes típusát különböztetjük meg:

A rövidebb szőrnek a juhászok veszik legjobban hasznát - bogáncs nemigen akad bele. Általában 5-7 centiméter hosszú, és durvább tapintású.Egy másik csoportba tartoznak azok, melyeknek szőrzete 1-2 centiméterrel hosszabb, lágyabb az előzőnél. A legtöbb, ma tetszetősnek tartott egyed ebbe a csoportba tartozik. Az utolsó csoportba a kívánatosnál hosszabb, nagyon gyapjas aljszőrzettel rendelkező kutyákat soroljuk, ami különösen a téli bundánál jelenik meg. Ezek az egyedek már igencsak a skót juhászkutyára emlékeztetnek, s ez az irányzat a fajta szempontjából sem kívánatos.

A jó mudiszőr félhosszú, a pofán és a láb elülső részén sima, a füleken tincses. A törzsön hullámos, "vízhatlan". A mudik a vizet különösen szeretik, így szívesen ugrálnak bele például a patakokba, s amikor háromszor, négyszer megteszik ezt egymás után, még mindig csak a szőrzet külső felszíne vizes: bőrük teljesen száraz, mert az aljszőrzetben keletkező apró légbuborékok egyfajta köntösként taszítják a vizet. A mudi e tulajdonságára is vezethető vissza, hogy esőben is szívesen szaladgál.

Farokkal vagy farok nélkül?

- A fajta jövője szempontjából az lenne a kívánatos, hogy az eredeti fejtípus, mely a hajdani fajtaleírásban is szerepelt, mind jobban rögzüljön, s az arányokat ne változtassuk meg. Sajnos ma sok mudinak megnyúlt, németjuhászhoz hasonló arcorri része van. A fülek tengelyeinek nem szabad párhuzamosnak lenniük, hanem kicsit kifelé kell mutatniuk. De mivel a színre sokan túl nagy hangsúlyt fektettek, nem törődtek a füllel, így ismét a németjuhászhoz való hasonlóság mutatkozik, tehát a fülek gyakran párhuzamosak. Lényegében azt kell mondanom, hogy a fejforma a legjellemzőbb egy fajtánál - ezután jön minden más. Ez alól a mudi sem kivétel. Az orrtükör és a karmok pigmentációja ideális esetben az alapszínnek megfelelő, de a fehérnél és a fakónál fekete. A legtöbb példány meg is felel ennek a követelménynek, viszont több egyed fogazatával gond van. A közepesen erős, teljes fogazat kialakításáért még a tenyésztőknek van mit tenniük.

A mudi farkatlanságát olyan mutációnak tartom, melynek nincs helye a tenyésztésben. Véleményem szerint a kutyakommunikációja szempontjából elengedhetetlen, hogy farkával is kifejezhesse érzelmeit. Nem is olyan régen még előfordult, hogy kurtították a farkat, de napjainkban ez állatvédelmi okok miatt sem elfogadható - a farkatlan, illetve a kurtított farkú állatok közt nagyobb számban fordulnak elő labilis idegrendszerű egyedek.

Pályán, munkában, családban

- Ám sokszor nem a farokkurtítás okozza a problémát, hanem hogy többen a küllemi tenyésztésre fektetnek nagy hangsúlyt, a belső tulajdonságokat pedig elhanyagolják. Ez utóbbi pedig mindennél fontosabb, hiszen a legtöbben munkakutyának, illetve társnak választják e fajta képviselőit. Hogy milyen intelligensek ezek az állatok, arra jellemző, hogy míg kicsik voltak a lányaim, nyugodtan rábízhattam őket két Mudimra, melyek gyengéden őrizték őket, úgy, hogy a gyerekek akár egy-egy nagyobb parkban is együtt maradtak: a két kutya körülöttük sündörgött, és vigyázta őket. (Természetesen én is mindig figyeltem rájuk.)

A mudi állománya hazánkban lassan, de folyamatosan gyarapodik, külföldön pedig a skandináv országokban van komoly állománya, de az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is egyre többen tartják. A fajta egyre növekvő népszerűsége azzal magyarázható, hogy a munkában éppúgy megállja a helyét, mint a divatos sportokban, így például az agility-ben vagy a dog dancing-ben. Ez a rendkívül intelligens kutya sokak számára még felfedezésre vár, a benne rejlő lehetőségeket még távolról sem használtuk ki teljesen. Így például katasztrófakutyának is kiváló, hiszen kis mérete, kitűnő testfelépítése és munkabírása alkalmassá teszi erre is.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)