Ebtenyésztés jogi környezete
Döntés után
Két szék közt a pad alá
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Gaál Péter  |  2007. június 14.

Kezdek lemondani arról, hogy az emberek zömével bármit is meg lehet értetni. Tulajdonképpen már le is mondtam.


 

 

"Ádi, Évi, ácsi, pácsi
Újra itt a Kepler bácsi."

Karinthy F.: Az embrió tragédiája

 

Kezdek lemondani arról, hogy az emberek zömével bármit is meg lehet értetni. tulajdonképpen már le is mondtam. Amikor az "Ebek harmincadja" című, meglehetősen sok részre sikeredett opusomat befejeztem, valami olyasmit írtam, hogy elegem van a 64-es rendeletből, az összes egyesületi és nem egyesületi gusztustalanságból, a jövőben elsősorban a kutyákkal szeretnék foglalkozni, előbbiekkel csak végszükség esetén. Bizonyos jövendöléseim maradéktalanul teljesültek, mások, noha minden elképzelhető észérv őket támasztotta alá, - akkor úgy tűnt - nem. Elmúlt a forróság, elmúltak a perzselő viták, beköszöntött az indián nyár, vagy ahogy itt nálunk mondják, a vénasszonyok nyara. Aztán most, szinte egyik napról a másikra, nyakunkon az a végszükség, amikor tovább kell gyarapítanom ellenségeim népes táborát.

Indokoltnak látszik azok számára, akik nem követték az eseményeket, viszont, mint kutyások, érintettek a következményekben, ismertetni az előzményeket. Jelenleg és jó ideje Magyarországon egyetlen említésre érdemes kutyás egyesület működik, ez a MEOE. Azért ez az egyetlen említésre méltó egyesület, mert egyedüli tagja az FCI-nek, a világ legnagyobb kutyás magánszervezetének, mely országonként egyetlen egyesületet fogad alapszabálya értelmében tagjai sorába. Mivel magánszervezet, saját alapszabályán kívül nem kötelezi semmi semmire, többek között - ez a későbbiekben fontos lesz - egyik tagszervezetét felügyelő szakminisztérium rendelete sem. Igaz ugyan, hogy alapszabálya elvárja az országot képviselő szervezettől az állami elismertséget. De ez valahogy elsikkadt. A MEOE centrálisan felépített, /főként/ területi szervezeteken és fajtaklubokon keresztül működő egyesület, ahol a fontosabb szakmai és anyagi döntéshozói jogosítványok egy szűk, fajták felett álló vezetői réteg kezében összpontosulnak. Eme vezető réteghez tartozik egy, a Szaturnusz gyűrűihez hasonló felépítésű mindenkori holdudvar: azoknak a köre, akik valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül egy-egy befolyásosabb emberhez kapcsolódnak és ezzel a nexussal előnyt élveznek az "átlag" kutyással szemben. Ők elláthatnak valamilyen feladatot, amely, ha ügyesek, állhat a mindenkori vezetőség kritika nélküli kiszolgálásából, vezetőváltás esetén heteken belül homlokegyenest ellenkező nyilatkozatokból, lehet köztük részrehajló bíró, valakinek az alkalmazottja, rokona, barátja, boldog őse.

Az anyagi és szakmai döntéshozói jogosítványok koncentrációja ezekkel való visszaéléseket indukál: a MEOE története bizonyos szempontból a visszaélések története is. Természetesen nem csak ez, a MEOE nagyon sokat tett a magyar kinológiai kultúráért, rengeteg, szakmailag és etikailag kiváló ember dolgozott, dolgozik az egyesületben. A korszerűtlen felépítmény és a visszaélések viszont azok, amelyek a magyar kutyasportot jelenlegi pozíciójába, konkrétan a szakadék szélére juttatták, ezért ezekről kell beszélni.

A jelenlegi magyar kutyás miliőben a kiemelkedés első stációja, hogy valaki sikeres kiállító és tenyésztő legyen. Ezek jelentik az első grádicsot a küllembírói státusz, esetleg később valamiféle érdemi döntéshozói jogkörrel rendelkező egyesületi megbízatás felé. Már az előbbiekhez is kapcsolatok kellenek, utóbbiakhoz pedig különösen. /Ne sértődjön meg senki, nem véletlenül koncentráltam a küllemi bírálatra. E pillanatban, még egyelőre, a világ kutyatenyésztése e körül forog, ld. A forrás című sorozatunkat itt./ Az anyagiak zöme, melyek elosztásáról a MEOE vezetősége dönthet, három fő forrásból adódik: kiállítások, tagdíjak, törzskönyvek. A MEOE-ba azért lépnek be az emberek azért fizetnek tagdíjat-, mert az FCI által elismert, tehát nemzetközileg jegyzett kiállításokon fajtatiszta kutyákat akarnak kiállítani, illetve FCI által elismert törzskönyvvel rendelkező kutyákat szeretnének tenyészteni. Ha ezt a két jogosítványt, nevezetesen a kiállítások rendezésének és a törzskönyvezésnek a jogosítványát megvonják a MEOE-től, a magyar kutyasport, nem lévén más nemzetközileg elismert szervezet hazánkban, zátonyra fut.

Fent említett visszaélések és visszaélési lehetőségek ellen, továbbá szakmai indokok alapján már elég régen megfogalmazódott az "egy fajta, egy gazda" elv. Vázlatosan arról van szó, hogy minden fajtának, vagy kis létszámú fajták esetében egymáshoz közel álló fajtáknak autonóm tenyésztési irányítása legyen. A MEOE esetében ez egy tulajdonképpen csak adminisztratív funkciót ellátó központ meghagyása melletti decentralizációt jelentene, ami természetesen a bevételi források dekoncentrálásával, kvázi a jelenlegi felépítés szuk hatalmi elitjének az érdeksérelmével is együtt járna. Ezért az utóbbi évtized minden vezetősége felírta ugyan jelszavai közé az előbbi elvet, de történni semmi nem történt, a MEOE struktúrája mindmostanáig nem változott.

A MEOE előbbiekben röviden felvázolt szerkezetéből következik, hogy befolyásos körök mindig valakiknek a rovására jöttek létre, vagyis a magyar kutyás életben egyidejűleg jelen volt a befolyás és ennek megtartására irányuló szándék, a befolyásra való törekvés és a sértettség.

Az a kálvária, amely most a lehető legszerencsétlenebb véghez közeledni látszik, nem most kezdődött. Közvetlen előzményei majdnem húsz évvel korábbra nyúlnak vissza, konkrétan 1988-ra. Az elnököt akkor még főtitkárnak hívták, más egyebekben nemigen különbözött jó néhány, azóta és előtte ezt a tisztséget betöltő kollégájától. 1988. február 25-én a MEOE önrendelkezését felügyelő biztos kinevezése mellett számviteli fegyelem megsértésével, pénzügyekkel, alapszabály megsértésével, személyi kérdésekkel /összeférhetetlenség/ és egyéb okokkal megindokolva hat hónapra felfüggesztették. Akkor /!/ közgyűlés határozott az egyesület szövetséggé alakulásáról. A főtitkárt menesztették, hat hónap után pedig a MEOE visszakapta önrendelkezési jogát. A szövetséggé alakulásból semmi nem lett, lényegi kérdésekben pedig minden maradt a régiben. /Meg kell jegyeznünk, ha baj van, a fajtagazdaságra vonatkozó ígéretek mindig megszületnek, például a MEOE működését mintegy szentesítő 2006-os ítéletet megelőzően Nagy István akkori elnök is tett ilyet az A kutya hasábjain./

1998. végén megalkották a 64/1998 (XII. 31.) FVM rendeletet. E rendeletről 2005. nyarán jelen újság hasábjain az Ebek harmincadja sorozat részeként részletesen leírtam a véleményemet, aki akar, interneten utánanézhet. Eredeti formájáról még nagy jóindulattal elmondható, hogy az FCI jogosítványaival rendelkező, egy-egy fajtát vagy egymáshoz igen közel álló fajták alkotta fajtacsoportot tenyésztő egyesületek szövetségének létrehozását célozta meg, ahol a Szövetség feladata külképviseletre, koordinációra, adminisztrációra és közvetve /bíróképzés, delegálás/ szakmai felügyeletre korlátozódik.

2000 tavaszán megalakult a Magyar Kinológiai Szövetség, majd 2000 novemberében a Magyar Ebtenyésztő Szervezetek Szövetsége, a MEOE 1988-ban, a felfüggesztéskor menesztett egykori főtitkárának a vezetésével. Kétszeri elnökválasztási kísérlet, másfél éves huzavona után az FVM utóbbit bízta meg a 64-es rendeletben nevesített feladatok elvégzésével, vagyis például a magyar kinológia kizárólagos képviseletével.

2000 második félévétől első körben 47, majd néhány további egyesület kapta meg az Elismert Tenyésztő Szervezet jogosítványait. A MEOE 343 kutyafajta vonatkozásában nyújtotta be elismerési kérelmét, ezt azzal az indokkal, hogy nem felelt meg a rendelet előírásainak, elutasították.

A történet innentől az FVM /háttérben: MESZ/ és a MEOE párharcaként folytatódik. A 64-es rendeletet, e párharc alakulása szerint kétszer módosították: 2001-ben és 2004-ben. A rendelet egyre távolabb került a kutyatenyésztéstől, és mind leplezetlenebbül megmutatkozott a MESZ-nek /amely erős sarkítással, de egyre inkább a vezetőségére kezdett redukálódni/, illetve a MESZ irányítóinak hatalmi pozícióba juttatására irányuló minisztériumi szándék. Miután a MESZ képtelen volt a MEOE rovására FCI elismertséghez jutni, ezt az alapvető követelményt egyszerűen kivették a rendeletből /5.§ (2) hatályát vesztett e) bekezdése/. A 135/2004. sz. módosítás eredménye a 4. § (1) pontja. Ez lehetővé teszi az ún. kis egyedszámú fajták fenntartására létrehozott szervezetnek, hogy fajtacsoporttól függetlenül több fajta tenyésztésére kaphasson elismerést. Ha ez a szervezet így létrejön, minőségileg semmi különbség nem lesz közte és a 343 fajtát tenyésztő MEOE között. A magyar kinológia vezetését egy egyszer már alkalmatlanságát bizonyított, megbukott, de pillanatnyilag erősebb lobby foglalja el, a nemzetközi elismertség elvesztésével és saját el nem fogadhatóságával az 1933. év előttinél - ekkor vették fel a mai MEOE jogelődjét az FCI-be- is rosszabb helyzetbe hozva a magyar kutyasportot.

A nem elismert tenyésztő szervezeteknek - így a MEOE-nak- megtiltották a törzskönyvezést, kiállítások, versenyek tartását. A MEOE ezeket természetesen figyelmen kívül hagyta, illetve elnevezési változtatásokkal, törzskönyvi felülbélyegzéssel /államilag nem elismert okirat/ megpróbált kibújni alóluk. Bírságkiszabások, és néhány közbülső bírósági procedúra után a párharcba a Legfőbb Ügyészség is bekapcsolódott: 2004-ben felperesként a MEOE feloszlatását kezdeményezte a Fővárosi Bíróságon. elsőfokon itt és jogerősen másodfokon a Fővárosi Itélőtáblán /2006/ gyakorlatilag pert vesztett, a bíróság a MEOE működését nem minősítette jogsértőnek. A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb bírósághoz fordult. A Legfelsőbb Bíróság 2007. április 4-i ítéletében, amellyel szemben további jogorvoslati lehetőség nincs, a következőket állapította meg: az alperes - MEOE - működése jogsértő. Miután az elsőfokú, majd az ennek ítéletét helybenhagyó másodfokú bíróság ezt nem így látta, egyáltalán nem rendelkezett az Ügyészség által alternatívaként kért felfüggesztésről, sem felügyelő biztos- biztosok- kinevezéséről. Nem meghozott rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság sem változtathat meg, így az ügyet visszadobta elsőfokra, azzal, hogy az újból eljáró bíróságnak rendelkeznie kell a felfüggesztésről, annak időtartamáról, melyre az Ügyészség által kért három hónap sem látszik elegendőnek, valamint a felügyelő biztos/okról. A Legfelsőbb Bíróság szerint szükségesnek látszik a felügyelő biztosok feladatáŰl szabni küldött-közgyulés összehívását és ott az alapszabály módosítását. Ez azt jelenti, hogy az új alapszabálynak összhangban kell lennie a többször módosított 64/1998 (XII.31.) FVM rendelettel, még egyszerűbben fogalmazva: ezentúl a MEOE saját alapszabálya kell kimondja, hogy állami elismertség nélkül nem végezheti azokat a tevékenységeket, amelyek létének az alapját képezik /kiállítások, egyéb versenyek, törzskönyvezés, tenyésztésfelügyelet/.

Történelmi példával élve ez olyan, mint amikor a Hosszú Kések Éjszakáján Theodor Eicke SS Sturmbannführer bement a letartóztatott SA vezér, Röhm cellájába, és egy egyetlen golyóval megtöltött revolvert helyezett az asztalára.

Augusztus 30-án új bírósági eljárás indul tehát. Nem olyan lesz, mint az eddigiek voltak. Egy ítélet négy szempont alapján születik, ezek a hatályos jogszabályok, a bíró által megállapított tényállás, az általános bírói gyakorlat és a Legfelsőbb Bíróság elvi döntései. Jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság azt mondta: a fehér kocka és a fekete kocka közül választhatsz, de a fehéret nem választhatod. Az időhúzásra is rövidebb idő jut, a döntés pedig gyakorlatilag már most, 2007. április 4-én megszületett.

Egyetlen halvány lehetőség a 64-es rendelet visszavonása vagy a MEOE szempontjából pozitív módosítása lenne, de erre kevés a remény. Ha a MEOE változatlan struktúrájú túlélésre játszik, az számára a szakadékba, számunkra egy minden szempontból rosszabb helyzethez vezet, a hatvannégyes rendeletről írott 2005-ös cikkemben említett Cinóber bácsi, Skarlát bácsi és Bíborka néni tárt és cseppet sem szerény karjaiba.

Semennyi idő nincs már, se meditálásra, se ragaszkodásra ahhoz, ami biztosan megváltozik. Jelen helyzetnek egyetlen megoldása van: a fajtaklubokat fajtagazda egyesületekké kell alakítani, minisztériumi elismertséget kérvényezni nekik, és kiegyezni az FCI jogosítványok rájuk való kiterjesztése árán a már meglévő Elismert Tenyésztő Szervezetekkel. Mindezek az egyesületek pedig egy új, gyakorlatilag az egész magyar kutyatenyésztést egyesítő szövetségbe kellene tömörüljenek, amely törvényesen válthatná fel a MESZ-t a magyar kinológia élén.

 

Tudom, kevés az esély, hogy a magyar kutyatenyésztésben valami végre normális mederben haladjon. Én megpróbáltam segíteni.





Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)