Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Egészséges és boldog európai bulldog
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2012. január 06.

Egészséges és boldog európai bulldog

Egyszer volt, hol nem volt, az európai kontinens közepén, az Európai Unión kívül, volt egyszer egy nagyon tapasztalt, nagyon hozzáértő, és az összes többi bulldog tenyésztő által nagyra becsült angol bulldog tenyésztő, akit úgy hívnak, hogy Imelda Angehrn. Ez a svájci asszony 1966 ban kezdett el kutyákat tenyészteni, és több mint 250 alomból kerültek ki kölyökkutyák a tenyészetéből a világ minden részére.


 

Közben megírta az angol bulldog kutyafajta bibliájának számító "Angol bulldog Fajtaportré" című könyvet, és begyűjtötte az összes díjat, címet, szalagot, érmet, serleget, amit egy angolbulldog-tenyésztő valaha is begyűjthetett. Majd rájött, hogy ő egy boldogtalan kutyatenyésztő, mert a kutyái sem boldogok. Nem vidámak, nem mozgékonyak, légzési, ellési és egyéb egészségügyi problémákban szenvednek, genetikailag torzultak, és már régen másképpen néznek ki, mint az évtizedekkel korábbiak. Ezért elhatározta, hogy ezen változtatni akar...

Az angol bulldog és az óangol bulldog

A rövid fejű, lapos, benyomott arcú kutyák már nagyon régóta foglalkoztatják az emberek fantáziáját. Bronzkorszakbeli kerámialeletek tanúsítják, hogy már akkor léteztek olyan kutyák, amelyek nagymértékben hasonlítottak a ma ismert bulldogokhoz vagy mopszokhoz. Ennek az a magyarázata, hogy valószínűleg az ember szerette volna a kutyafejét az emberi archoz hasonlóvá tenni.

Az angol bulldog (FCI sorszám: 149, 2. csoport, 1. szekció) fajta kialakulása az i. e. VI. évszázadra nyúlik vissza, amikor a brit szigeteken a föníciaiak a magukkal vitt masztiffokat a helybeliek dog kinézetű kutyáival keresztezték. A bulldog, mint fajta, a XIII. században keletkezett; ezeket a kutyákat évszázadokon keresztül főként tehenek és bikák vágóhídra való terelésére, majd később – az állatviadalok angliai, 1835. évi betiltásig – harci kutyának használták. 1864-ben alakult meg Angliában az első fajtaklub, amely nagyban hozzájárult ezeknek a kutyáknak a világszerte történő elterjedéséhez, egyidejűleg családi kutyaként, majd egyre inkább kiállítási kutyaként való elismertetéséhez is. Közben a rendkívüli beltenyészet, valamint a testi, alkati jelek és formák érdekében végzett túlzott fajtaszelekció következtében ezt a kutyafajtát az ember rendkívüli mértékben deformálta. Ennek következtében a fajtaspecifikus egészségügyi problémák listáján az angol bulldog sajnos előkelő helyet foglal el. Rövid egészségügyi lista a fajtaspecifikus problémákról:

√        a jelenleg élő szukák túlnyomó része csak császármetszéssel képes utódjait világrahozni;

√        a kutyák fejméretét olyan túlzott mértékben megnövelték, hogy egész életük során nyakcsigolya-fájdalommal kell élniük;

√        a világra jövő angol bulldog kutyakölykök elhalálozási aránya (az első 48 órában) a többi fajtához képest az egyik legmagasabb a világon;

√        a fogamzásképtelen szukák aránya más fajtákhoz képest szintén a legmagasabb;

√        a dugóhúzó-szerűen csavarodó farok számtalan egészségügyi és viselkedésbeli probléma okozója;

√        az eredeti standardleírásban található 25 kg-os (kan), illetve 23 kg -os (szuka) testsúly a jelenleg élő populációnál álagosan 29-35 kg közöttire módosult.

Más bulldogfajtákkal is kiegészítve még aprólékos részletekkel lehetne folytatni az egészségkárosodások és viselkedészavarok listáját. A problémák komolysága némi reagálásra késztette a fajtával foglalkozó illetékeseket is, ezért a fajta standardleírásába 2004-ben belevettek néhány figyelemreméltó változást:

√        a felismerhetően légzési nehézséggel küzdő kutyák nemkívánatosak;

√        a testen nem lehet láthatóan fölismerhető zsírréteg;

√        az orr-redő nem zavarhatja az átlósan futó profilvonalat;

√        nem lehet látható szembetegség;

√        az egészséges mozgásra való képesség különösen kívánatos.

Annak taglalása, hogy melyik ország melyik kiállításán, melyik bíró hogyan érvényesíti ezeket a standardváltozásokat, milyen következetességgel várja el és tudatja a kutyatulajdonosával, valamint mennyire kerül bele az a jegyzőkönyvekbe, túlmutat ennek az írásnak a terjedelmi és tartalmi lehetőségein. Sajnálatosnak mondható az is, hogy az érvényben lévő standard magyar nyelven még az interneten sem érhető el (mentségére szóljon az angol bulldog fajta tenyésztőinek és kedvelőnek, hogy ez még sok más kutyafajtáról is hasonlóan megállapítható). A tények és adatok azonban akkor is megmaradnak, ha a fajta kedvelőinek egy része a néhány kivételre való hivatkozással, a standard részletes ismerete nélkül megpróbálja elterelni a figyelmet a lényegről.

A fentieken elsőként egy amerikai (Pennsylvania) tenyésztő, David Leavitt próbált meg változtatni, már 1971-ben. Majd gondos előkészítést követően 1975-ben megtette az első tenyésztői lépéseket annak érdekében, hogy "vissza a gyökerehez" jelszóval létrehozza, újrateremtse az óangol bulldogot (Old English bulldog), mely az FCI által jelenleg nem elismert fajta. Megpróbált egy karcsúbb, magasabb, mozgékonyabb és nem utolsósorban egészségesebb kutyát kialakítani, amelyet vaddisznóvadászatra ugyanolyan jól lehet használni, mint családi házőrzőnek. Impozáns kinézetű bulldog volt a célja, a XVIII. századbeli külső megjelenésel és teherbírással, megtartva az ősi angol típus jellemző sajátosságainak túlnyomó részét. Elképzelését a középkori bulldogok mai utódainak (bullmasztiff, amerikai pit bullterrier, angol bulldog) tervszerű keresztezésével sikerült elérnie. A tenyésztői túlzásokból eredő károsodásokat sikerült kiküszöbölnie, és az óangol bulldog fajtával az angol bulldognál jelentősen egészségesebb, genetikailag tisztább kutyafajtát létrehoznia.

Új fajta születik

A bevezetőben említett Imelda Angehrn 1993-ban, a svájci Gossauban szintén eljutott arra a pontra, amikor úgy érezte, tennie kellene valamit annak érdekében, hogy az általa tenyészett, szeretett és nagyon nagyra becsült kutyafajtának a túlzásokba vitt tenyésztői célok és helytelen ideálok miatti további egészségkárosodása megszűnjék. Az állat egészségét és jellemét a középpontba állítva tenyésztőtársai és kynológus szakemberek közreműködésével katalógust állított össze azokból a jellemzőkből, amelyek a jelenlegi bulldogfajtáknál – különös tekintettel az angol bulldogra – pozitívak, és azokból is, amelyek károsak. Ezt követően megállapította, hogy melyek azok az anatómiai jellemzők, amelyek eltérnek az ősi típustól, amelyik még jelentősen könnyebb, mozgékonyabb, életvidámabb és egészségesebb volt a jelenleginél. Kiválasztotta azokat a testméretre, csontozatra, koponyaformára és külső megjelenésre vonatkozó adatokat, amelyek az állatot jellemzően bulldoggá teszik, akkor is, ha az eltúlzott és káros formák elmaradnak. Szakemberek segítségével megállapítást nyert, hogy a '90-es évek második felében a világon élő angolbulldog-populációval genetikailag már lehetetlen lett volna visszatérni az általa elképzelt, eredeti típusú kutyához. Ebben az esetben egyetlen lehetősége maradt: más bulldog- vagy bulldoghoz hasonló fajták keresztezésével érni el a kitűzött célt – akkor is, ha ez egyúttal egy új kutyafajta létrehozása nélkül már lehetetlen.

A kívánatos változások eléréséhez két fajta jöhetett számításba: a staffordshire bullterrier és az óangol bulldog. A staffordshire bullterrier a kiszámíthatatlan agresszivitásra való hajlama miatt nagy kockázatot jelenthetett volna a jó előre tervezett tenyésztői programnak, ezért egyedül az óangol bulldog mellett döntött, biztosítva ezzel, hogy a jövőbeli bulldogok ne veszítsék el azt a karakterüket, jellemüket, amelyet világszerte nagyra becsülnek a fajta szerelmesei. A megfelelő egyedek kikeresését követően amerikai tenyészetekből származó 2 kan és 4 szuka óangol bulldog került az angol bulldogok közé, és az SKG (Schweizerische Kynologische Gesellschaft / Svájci Knológai Társaság, a magyar MEOE svájci megfelelője) beleegyezésével és szakmai felügyeletével 2000 októberében megkezdődhetett a két külön fajta keresztezésének tenyésztői programja.

2001. július és 2002. január között 13 alomban 68 kölyökkutya született az egymással semmilyen szinten rokoni kapcsolatban nem álló, három külön tenyészvonalban. Szándékosan sok alom elérése volt a cél, hogy már az első generáción belül viszonylag sok, egymástól korban nem messze álló egyedet lehessen összehasonlítani és kiértékelni.

Mérhető eredmények

Az első generáció során mindegyik óangol bulldog szuka császármetszés nélkül szülte meg az angol bulldog kantól származó utódjait, míg az angol bulldog szukák közül csak egynek sikerült hat kölyköt mesterséges beavatkozás nélkül megszülnie, az összes többinél állatorvosi beavatkozásra volt szükség. Az elő generációban született kölyökkutyáknak 300-480 gramm között volt a születési testsúlyuk, a fejük kerülete pedig 13,5-14,5 cm közötti volt, átlagosan 1 centiméterrel kisebb, mint az angol bulldog fajtánál. A fejük átmérője 3,6-3,8 cm volt, szemben a korábbi angol bulldog kölyökkutyáknál regisztrált 4,2-4,9 centiméterrel. Kezdetben problémák voltak a szopással, mert a kiskutyák még a fenti kedvező méretváltozások ellenére is nagyon rövid fejjel jöttek világra, és nem voltak képesek megfelelő vákuumot produkálni a szájukban a szopáshoz (szintén közismert és elterjedt angol bulldog-probléma, hogy a megszületett kölyökkutyák anatómiailag képtelenek a természetes táplálékfelvételre - a szopásra!).

A második generáció tenyésztéséhez 36 kölyökkutyát neveltek föl. A párzásokból születendő almok esetében kivétel nélkül könnyű, problémamentes szüléseket lehetett regisztrálni. A szülések lefolyása jelentősen kevesebb időt vett igénybe, mint az első generáció esetében. A kutyák külső kinézete természetesen még nem mutatott egységes képet: némelyik kölyök kizárólagosan az apakutyára, némelyik meg teljes mértékben az anyakutyára hasonlított. Ezeket a második generációban született kutyakölyköket megtekintették az SKG tenyésztési szakemberei, és döntést hoztak arra vonatkozóan, hogy a következő generáció egyedeinek szakvéleményezésére a szervezet egy bírói testületet fog megbízni. Ennek véleményétől teszik függővé, hogy a harmadik generáció kutyáit bejegyezhessék az SKG törzskönyv mellékletébe, vagy nem.

A harmadik generációban született kölyköket a zürichi egyetem állatkórházában egészségügyi vizsgálatsorozatnak vetették alá. Ennek eredményei egyértelműen kimutatták, hogy a kutyák jelentősen egészségesebbekké váltak, mint az elődeik. A megfigyelések szerint még forró nyári hőmérsékletben sem mutatkoztak légzési zavarok, a szülési/születési komplikációk teljesen megszűntek, ezzel párhuzamosan az egészségesen világra hozott kölykök száma megemelkedett. Egyetlen kutyánál sem jelentkezett bőrgyulladás és mozgásszervi megbetegedés. A váll- és medencecsont mérete egységesebbé vált.

A kutyákat a bírói testület véleményezését követően bejegyezték az SKG törzskönyv mellékletébe, ezzel lehetővé kiállítási nevezésük, ami további jelentős lépést jelentett az új fajta jövője szempontjából. Angehrn asszony az egyértelmű siker hatására lelkes tenyésztőtársaival és az új fajta iránt érdeklődőkkel karöltve megalapította a Continental bulldog Club Schweiz fajtaklubot – ezzel végérvényesen nevet adva az új kutyafajtának –, és a klubtagok megfogalmazták az új fajta előzetes standardleírását. Az új bulldogfajta további tenyésztése iránt egyre nagyobb érdeklődés jelentkezett. A jelenlegi továbbtenyésztést rendkívül szigorú és ellenőrzött keretek között folytatják tovább. A tenyésztésben csak előzetes állatorvosi vizsgálattal ellenőrzött, szív-, tüdő- és diszpláziateszteken megfelelt egyedek vehetnek részt. Minden párzást megelőzően mind a két kutyát 2-2 egymástól független bíró és elismert tenyésztő ellenőrzi, hogy megfelelnek-e az ún. "tipizálási kódrendszernek". Ezzel próbálják biztosítani, hogy a korábbi anatómiai hibák a párzások során ne duplázódjanak.

Eddig 441 darab continental bulldog került bejegyzésre az SKG törzskönyvmellékletébe, amelyek összesen nyolc különböző tenyésztési vonalból származnak. Jelenleg folyamatban van további nyolc idegen tenyészvonalból származó egyedek bevonása a fajta végső kialakításába. A tenyésztői program természetesen ennek megfelelően kiszélesedett, és pillanatnyilag európa hat helyszínén folyik a további tenyésztés.

A continental bulldog rövidített fajtaleírása

Rövid szőrű, atlétikus felépítésű, közepes termetű, bulldog típusú kutya, amely az erős testfelépítés ellenére mozgékony és kitartó. A galopp és ügető járásmódban is képes egészséges légzésre. Viselkedés, karakter: figyelmes, magabiztos, barátságos, nem agresszív vagy félénk. Marmagassága 40-46 cm, testsúlya 22-30 kg közötti.

A test arányai:

marmagasság : mellszélesség    2 : 1

marmagasság : testhossz: 1 : 1,2

marmagasság : a mar és a faroktő közötti hossz: 1 : 1

mellszélesség : a mar és a faroktő közötti hossz: 1 : 2

Az elölnézetből négyzet alakú fej kerülete a füleknél csak maximum 10%-kal haladhatja meg a marmagasságot. A homlok ráncolata nem lehet erőteljes. A széles, fekete orron az orrlyukak nagyok és nyíltak. Az arcorri rész elölnézetből közel négyzet alakú, egyenes és széles, hossza az egész fej hosszának 1/3-1/4 része. A száj zárt, az ajak jól, egybefüggően pigmentált, a fogak és a nyelv nem látható. A barna szemek kerek formájúak, egymástól távol esőek. Nem lehetnek sem kidülledtek, sem beesettek. Az előre néző kutyánál a szem fehérje nem látható. A szemhéj teljesen pigmentált.

A kis méretű és vékony, lecsüngő fülek magasan tűzöttek, egymástól távol állók. A "rózsafül" és a "gombfül" forma egyaránt megengedett.

A rövid és erős nyakon kevés bőrredő megengedett. A hát rövid, erőteljes és egyenes. A farok egyenesen vagy enyhén ívben tartott, közepes hosszúságú, erőteljes. Az elölnézetből egyenes, függőleges mellső lábak lapockacsontja erősen a mellkashoz simul. A mancsok zártak, előre mutatóak, rövid és sötét színű karmokkal. A jól szögellő, erős csontozatú hátsó lábak párhuzamosak, izmosak, kerek tappancsokkal, rövid és sötét színű karmokkal. Folyamatos mozgásban a mellső lábak határozottan előre lépnek, a hátsók a kutya testét határozottan előre lökik. A testen és a lábakon nem lehetnek bőrredők és hullámok. A dús szőrzet rövid, de egyenletesen takaró, finom és rövid aljszőrzettel. A fehér kombinációjával minden szín elfogadott, ha a kutyaorra fekete. A kanoknak két, láthatólag ép, leszállt herével kell rendelkezniük.

Hibák és tenyésztésből kizáró okok:

alacsonyra lelógó has; a marmagasságot több mint 10 %-kal meghaladó fejkerület; eltérő fülforma; nem szimetrikus fültartás; felálló fülek; nem teljesen kifejlődött fogazat; oldalirányú lépés; talajon csúszó tappancsok; rövid vagy deformált alakzatú farok; légzési zajok álló helyzetben, járás és futás közben; befelé- vagy kifelé forduló szemhéj; túlzott méretű redők az orron; a száj zárt helyzetében látható fogak; hiányzó szemfog; hiányzó zápfog; 25 mm-nél nagyobb előreharapás; agresszív vagy félénk viselkedés; pszichikai abnormalitás és viselkedészavar.

A continental bulldog jövője

Jelenleg nincs akadálya, hogy az új fajta iránt érdeklődők hozzájussanak egy continental bulldog kutyához, vagy a tenyésztés iránt érdeklődők bekapcsolódjanak a tenyésztői programba. További három generációt követően jogilag lehetővé válik, hogy az azt követően születendő kutyákat bejegyezzék az SKG törzskönyvébe. A végső cél természetesen a fajtának az FCI által történő elismertetése, amelyre előreláthatólag nyolc év múlva kerülhet sor. Akkorra érhető el az előírt nyolc egymástól független tenyészvonalból származó, 1000 kutyakölyök regisztrálása.

2006-ban a Continental bulldog Club Schweiz  megrendezte az új fajta első klubkiállítását, ahol nem kisebb szakemberek, mint Dr. Hans Räber és Dr. Jan Nesvadba urak szemlélték meg az FCI és a SKG közös megbízásából a kiállítás lebonyolítását, a bírók munkáját és nem utolsósorban a benevezett kutyákat, majd egy-egy szakmai jelentést írtak a látottakról, tapasztaltakról és magáról a continental bulldog fajtáról. Mind a két beszámoló eredeti német nyelvű szövege hozzáférhető, olvasható Imelda Angehrn honlapján (www.pickwick-bulldogs.ch).

A fajta létrejöttéhez a Svájcban jelenleg érvényes állatvédelmi törvény is hozzájárult, mert a jogszabály szerint "...tilos a szaporítása és tartása olyan állatoknak, amelyek a normálistól eltérő testfelépítést, viselkedési jellemzőt vagy más fajbeli abnormalitást mutatnak". Jelenleg több európai országban is vita folyik arról, hogy a svájci példát követve megtiltsák vagy jelentős megszorításokkal és korlátozásokkal befolyásolják az angol bulldog, a francia bulldog, a pekingi palotakutya és a kínai meztelen kutyafajtáknak a jelenlegi formájukban történő tenyésztését és tartását. Ettől természetesen az FCI központjában, valamint az országos központok pénztáraiban sokan felszisszennek. Viszont fölszisszenés helyett jobb lenne talán elgondolkodni azon, hogy miként lehetne bizonyos fajták tenyésztőit kynológiai, biológiai, anatómiai érvekkel és állatorvosi bizonyítékokkal rávenni olyan szemléletbeli változtatásokra, amelyek a jövő kutyáinak érdekét helyezné a középpontba.



nyitókép: archiv
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)