Magyar fajták
Mennyit ér a nemzeti kincs?
A kuvaszok végnapjai (?)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2008. február 21.

Pischoff Ferenc és felesége, Marika számára a kuvaszozás sokkal több, mint közös hobbi.


 

Hivatásuknak tekintik egy kihalófélben lévő nemzeti kincsünknek, az igen értékes tulajdonságokkal bíró fehérbundásnak megmentését, népszerűsítését, s a kutyatenyésztők és -tartók felelősségtudatának erősítését.
Ők mesélnek nekünk a kuvaszról.

A kuvasz külleme és karaktere az évszázadok során alig változott. Nagytermetű, erős, szikár testfelépítésű, mozgása mégis könnyed, rugalmas. Megjelenése nemes, méltóságteljes, tekintete tiszteletet parancsoló. Jelleme bátor, büszke, önérzetes, mindig éber, semmi sem történhet területén az ő tudta és engedélye nélkül. Idegenekkel szemben bizalmatlan. Maga választotta, szeretett gazdájához és annak családjához odaadóan gyengéd, élete végéig hűséges, úgynevezett egygazdás kutya, de tiszteletét ki kell érdemelni. Kiemelkedő intelligenciájának, töretlen munkakedvének köszönhető, hogy napjainkban is képes megállni a helyét, akár a családi porta védelme, akár egy kutyás sport elsajátítása a feladat. Természetesen lakásba, házi kedvencnek nem való, de láncra verve, ingerszegény környezetben sem tartható. A kuvasz viselkedésének sarkalatos pontja a minél korábbi és megfelelő szocializáció. erős egyénisége miatt tartása bizonyos kynológiai, etológiai ismeretek birtokában könnyebb, de semmivel sem problémásabb, mint akármelyik más őrző-védő pásztorkutyáé. őseink évszázadokon át megőrizték számunkra e fajtát, a XX. században a magyar portákat hősiesen védelmezve Kuvaszunk a két világháborút követően mégis a kihalás szélére került. Elkötelezett emberek áldozatos összefogásával sikerült megmenteni, és számuk szépen gyarapodott. A '70-es években már ismét gyakori volt, hogy Kuvasz őrizte a magyar portát.

Egy házaspár, három gyerek, négy kuvasz

Ekkor történt, hogy álmaik megvalósulásaként kuvasz kölyök került az ifjú Pischoff házaspár portájára is. Mivel a kölyök okos volt, és mérhetetlen tettvágy buzgott benne, tanítani kellett. Az iskolában jó tanulónak bizonyult olyannyira, hogy Ferenc többedmagával bemutatócsoportot hozott létre, így a kuvaszok hazánkban és a környező országok magyar lakta területein is engedelmességi, ügyességi produkciójukkal, szimat- és őrző-védő munkájukkal szórakoztatták a közönséget, népszerűsítve fajtájukat. Ferenc etológiai ismereteit gyarapítva teljesítménybírói vizsgát tett.

A '80-as évek elején töretlen lendülettel folyt a fajta terjedése. Magyarországon kívül különösen Németországban, Svédországban és Hollandiában vált közkedveltté, s volt olyan időszak, mikor csak hazánkban közel hatezer kiskutyát törzskönyveztek évente. A fajtának impozáns külső megjelenése mellett legfontosabb vonzereje belső értékeiben rejlett. Házőrzőként széles körben elterjedt volt, s családszeretetéről is közismertté vált. A Pischoff család három gyermeke is kuvasz mellett nőtt föl, az állat szinte anyai gyöngédséggel vigyázott a rábízott csemetékre.

A rendszerváltás gazdasági, társadalmi átalakulása a fajta felemelkedését derékba törte, az állomány fokozatosan csökkent. A kilencvenes években, ahogy a határok megnyílásával hazánkra zúdult a sok import kutyafajta, úgy váltak mellőzötté őshonos ebeink. ráadásul több téveszme is keringett a kuvaszról, amelyeknek hatására az őrző-védő pásztorkutyát választók döntése sem erre a fajtára esett. Pischoff Ferencéknek azonban ebben az időben már több kutyájuk volt. Amikor az első mellé a második Kuvaszuk is megérkezett, akkor döbbentek rá, micsoda magányt jelent a kutyának az egyedüllét a fajtárs nélkül, amit az ember jelenléte nem tud pótolni. később a másodikat a harmadik, majd a negyedik követte, s mind családtagként élt a három gyerek mellett. Tenyésztői munkájuk eredményeként mestertenyésztői címet szereztek. Töretlenül tovább folytatták, és a mai napig folytatják szeretett fajtájuk, a Kuvasz népszerűsítését. Hagyományőrző műsorokkal hívják fel az érdeklődők figyelmét a fajta kiváló adottságaira.

Tényleg szebb az idegen?

Már régen felmerült a sportot kedvelő kuvaszosok és a többi magyar pásztorkutyások körében az igény, hogy hazai fajtáink munkaképességének megőrzése érdekében lehetőségük legyen rendszeresen sportolni és versenyezni. Ehhez szükség volt egy olyan szemléletű versenyszabályzatra, mely figyelembe veszi magyar pásztorkutyáink jellegzetes adottságait. Ferencnek barátai segítségével sikerült összeállítania a magyar pásztorkutyák munkaversenyének szabályzatát. A rendszeres versenyek 2000-ben kezdődtek, és népszerűségüket jellemzi, hogy tavaly ünnepelték az ötszázadik versenyzőt. A versenyen "felnőtt" kutyák rendre élen járnak minden népszerű kutyás sportban.

Az ezredforduló után a kuvaszállomány hanyatlása tovább folytatódott. A településszerkezet megváltozása miatt élettere megfogyatkozott. Sok tanya, mezőgazdasági és állattartó-telep eltűnt. Az önálló családi házak, porták helyébe egyre több társasház és lakópark épül. A mind inkább nehezedő gazdasági helyzet miatt egyre kevesebb tenyésztő tudja vállalni, hogy magyar kutyát tenyésszen, veszteségesen. A külföldi őrző-védő pásztoreb-kölykök ára 3-4-szerese(!) a hazai fajtákénak, tenyésztési költségeik viszont azonosak. A helyzet kritikus. 2006-ban 180(!) kuvaszkölyköt törzskönyveztek. Annak ellenére, hogy 2004-ben a parlament is jóváhagyta őshonos állataink nemzeti kinccsé nyilvánítását, mégsem történt érdemben semmi, ami a Kuvasz kipusztulását megakadályozná. Pedig nem kellenének súlyos milliók: elég volna, ha például már az óvodáskortól kezdve kiadványokon népszerűsítenék őshonos állatainkat. A mai gyerekek a panda- és a koalamackókért rajonganak, mivel ezeket ismerik, míg korábban már a kiságyban lapozgathatták kemény lapos könyvecskéiket őseik ház körüli állatairól, így a kuvaszról is.

Három a magyar igazság

A tenyésztői munka átfogó megsegítésére is szükség van. A kuvasz ellenálló, erős szervezetű fajta: még egy évtizeddel ezelőtt rendszeresen előfordult, hogy egy-egy szuka tizenötöt is ellett, s akár tízet is felnevelt belőlük. Azóta viszont az átlagos alomlétszám négy-hat körülire csökkent. Ez a hiányos tenyésztői szaktudással és a nem kellően átgondolt tenyésztési elképzelésekkel, valamint különféle betegségek terjedésével is magyarázható. Az állatorvosok felvilágosító munkájának jelentősége tehát ebben a vészhelyzetben rendkívül megnövekedett. Mivel egyre kevesebb a megfelelő tenyészállat, így a párok kiválasztása is egyre nagyobb felelősséggel jár. A beltenyésztésnek és a fertőző betegségek terjedésének megakadályozását számítógépes adatbankkal is elő lehetne segíteni.

Ha a számbeli fogyást nem sikerül megakadályozni, akkor a becslések szerint négy év múlva a fajta sorsa végképp megpecsételődik. A kuvasz a XX. században kétszer sodródott már a kihalás szélére, mégis sikerült áldozatos munkával megóvni. Az összefogásnak, a jó ügy támogatásának még van értelme, hiszen van remény, hogy száz éven belül harmadszorra sem éri tragédia a fajtát.

Elkötelezett, áldozatos emberek most is vannak, talán már összefogás is születik, és ahogy az ember hallgatja Pischoff Ferencet és Marikát, vagy látja őket, lelkesedésüket munka közben a kutyákkal, önkéntelenül, ha nem is hallhatóan, de azt mondja: "Mindent bele!" - mint az olimpián, amikor a magyarok győzelmét kívánja minden porcikájával.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)