Magyar fajták
A Kiskunságtól a Duna-korzóig
Kuvaszok hetvenöt évvel ezelőtt
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2008. február 21.

A Kiskunságtól a Duna-korzóig

Három emberöltővel ezelőtt különböző nézetek léteztek a kuvasz kialakulásával kapcsolatban. Egyesek szerint a török hódoltság idején érkeztek az ősök, melyek az ellenséges haderő harci kutyájaként szolgáltak.


 

Ennél még furcsább teória is létezett, mely szerint a Kuvasz az eredetileg Spanyolországból származó merinói juhok magyarországi elterjedésével egyidejűleg jelent meg. Ez a nézet már csak azért is hibás, mert a merinói juh nem közvetlenül őshazájából, hanem Németországból érkezett a Kárpát-medencébe.

Mások a Kunságokban elterjedt szájhagyomány alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a kutyát még az ott élők kunok ősei hozták magukkal, mikor a tatárok elől menekülve a XIII. század első felében megjelentek hazánkban. Lendl Adolfnak, a Budapesti Állatkert mai arculata megalkotójának véleménye szerint viszont a honfoglaló magyarok a Kaukázusból hozták magukkal ezt a fajtát, mivel az ott elterjedt ebek nagymértékben hasonlítanak kuvaszunkhoz. A legszélesebb körben hivatalosan elfogadott nézet is ez volt, de a kaukázusi eredetet nem ismerték el. Úgy érveltek, hogy a kuvasz elszigetelten, más hasonló kutyafajtáktól, mint például a pireneusitól teljesen függetlenül alakult ki. Ezt az érvelést a nagy földrajzi távolságokkal magyarázták.

A kuvasz a történelmi Magyarország területén elsősorban a hegyvidékek lakója volt, ezért sok kiváló egyed rekedt a trianoni határokon kívül. A fajtára már a XX. század legelején felfigyeltek külföldön is, aminek bizonyítéka, hogy 1901-ben(!) jegyezték be Németországban az első Kuvaszkennelt, 1928-ban pedig már messze a legelterjedtebb magyar pásztorkutyának számított mind belföldön, mind külhonban. Az 1931. év érdekes mérföldkövet jelentett a kuvasztenyésztés történetében, ugyanis először ekkor szállítottak ki repülőgépen a Hollandiában is nagy közkedveltségnek örvendő fajtából kiváló minőségű törzset - hatalmas költséggel. Annak ellenére, hogy értelmi képességeinek tekintetében kicsit elmaradt a komondor mögött, a kuvasz közkedvelt volt, ami azzal is magyarázható, hogy ez a gyönyörű felépítésű állat a hatalmas parkokban őrkutyaként éppúgy megállta a helyét, mint a személyvédelem során.

Az orra hegyétől a farka végéig

Mivel a kuvaszállomány dinamikusan növekedett, mód volt a szigorú szelekció alapján kialakított tenyészcélok megvalósítására. A rövid, sima szőrrel borított fej élesen elvált a hosszú, enyhén hullámos szőrrel fedett nyaktól. Ez szinte mindegyik kutyára jellemző volt, nem úgy, mint az orrtükör teljes fekete pigmentáltsága: tekintélyes részüknél, különösen téli időben, borsószem nagyságú fehér foltok tűntek fel. Az újszülöttek között rendszeresen előfordult rózsaszín orrtükrű egyed, igaz, ezek jelentős részének néhány hét alatt befeketedett ez a testfelülete. Viszont voltak olyanok is, melyek tarka orrtükörrel születtek. Ezeknél a példányoknál az orr a legritkább esetben vált teljesen feketévé: a tarkaság többnyire megmaradt, sőt, olykor az egész felület teljesen kivilágosodott. Sokan próbáltak a fajtaleíráson változtatni, hogy ne legyen kötelező a fekete orrtükör, de szerencsére ez az irányzat nem győzedelmeskedett.

A fülek már nem okoztak ennyi bonyodalmat a hajdani tenyésztőknek. A rövid, sima szőrrel fedett fülek lazán fityegtek, lekerekített V alakúak voltak, így ha az állat figyelt, a fül mozgása szinte észrevehetetlenné vált. A hajdani bírálatok szerint a több száz Kuvasz között csak egy-egy esetben találtak olyan egyedet, mely spicc módjára hegyezte fülét. Néhány évtizeddel korábban még lényegesen több ilyen egyed fordult elő, de szigorú szelekcióval sikerült a típusos fület rögzíteni. Hasonló sikernek könyvelhették el azt, hogy húsz év munkája árán az állományból még a csekély lebernyeggel ellátott nyakat is sikerült kiküszöbölni. A hát hosszú, egyenes volt, csapott nem lehetett. Az erős, dongás mellkas csak akkor számított hibának, ha nem volt elég mély. A has nem csünghetett, de ha túlzottan felhúzódott, a bírálatnál hibának számított. A farkaskörmöket, ha voltak, műtéti úton eltávolították.

A farok bizony nagy belviszályt okozott a Kuvaszos körökben. Voltak, akik a karikába kunkorodó, az akkori szaknyelv szerint gyűrűs farkú kuvaszt szerették volna a fajtaleírásban látni, ám a hivatalos fajtaleírás végül is a természetesebb, enyhe hajlásban lefelé irányuló farkat fogadta el. A szőrzetnél az enyhén hullámos kapott tíz pontot, míg az erős, göndör szőrzet csak nyolcat. Hogy egyáltalán elismerték, és nem zárták azonnal ki a göndör szőrzetű egyedeket, azzal volt magyarázható, hogy Erdélyben nagy számban voltak elterjedtek az ilyen fajtajelleget viselő, ősi típusú állatok. A tenyésztők arra ügyeltek, hogy a kuvasz szőrének ápolása minél kevesebb gondot okozzon gazdáinak, hiszen a komondor és a puli elterjedését sok esetben éppen a sok munkát okozó szőrköntös akadályozta. Mivel a kuvasz szőrzete nem hajlamos a gubancolódásra, az időnkénti fésülés elegendő számára. Nyírni, füröszteni nem kell.

Nem volt mindig hófehér

Még az I. világháború kitörésekor is szép számban akadtak olyan kuvaszok vagy kuvasz jellegű állatok, melyeknek színe ordas, vércseszínű, sőt ritkán fekete volt. Viszont húsz évvel később a hivatalos fajtaleírás alapján már hófehérnek kellett lennie, esetleg az idősebb kuvaszok fül, nyak és törzsszőrzete lehetett krémsárga. A krém árnyalat a négy-öt éven felüli kanoknál fordult elő gyakran, különösen télen. Viszonylag gyakran születtek fekete foltos kiskutyák, melyeket természetesen nem törzskönyveztek, viszont nem volt ilyen egyértelmű a krémsárga kölykök sorsa, mivel ezek közül szép számban akadt olyan, melynek színe féléves korára hófehérré vált. később a tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen kifehéredett állatok hamar el is vesztik fehérségüket, krémszínűvé válnak.

Külföldön is elterjedt fajta volt a kuvasz, így gyakran jelentek meg róla publikációk külföldi lapokban, könyvekben - olykor pontatlanul. Így például egy 1933-as, tekintélyes német folyóiratban a Kuvaszt feketének ábrázolták, míg egy angol kutyaenciklopédiában tarkának. Ez nemhogy a fajta elterjedésének nem tett jót, de még a különféle visszaéléseknek is táptalajt adott. ráadásul ezeken a képeken gyakran nem megfelelő szőrű állatokat mutattak be, így például volt olyan, ahol "szálkásszőrű kuvaszt" láthattak példaként az olvasók.

Mivel a kuvasz lényegesen nagyobb állománynagysággal rendelkezett a komondornál, sokkal később jelentkeztek az esetleges rossz tenyésztés hibái. Lényegesen gyorsabban fejlődött, mint hosszú szőrű rokona, így a 60-70 dekásan született kölykök egyhónapos korukra már elérték a négy kilogrammot. Viszont a Kuvasznál az egyedek magassága minden más magyar pásztorkutyafajtánál nagyobb eltérést mutatott. Míg a szukáknál az 55 centis, addig a kanoknál a 60 centis marmagasság volt a minimális, s minél nagyobb volt egy állat, annál több pontot kapott. Hogy a tenyésztőket a nagyobb testű állatok kinemesítésére sarkallják, a következő pontozást vezették be a kiállításokon: a 60 és 70 centiméteres magasság között centinként fél pontot, a 70 centi felett viszont már két pontot kapott egy-egy kiállított kutya.

Belépés ingyen - kijárat nincsen!

A kuvasz a tanyák, házak, kertek őrzésében vidéken kiválóan megállta a helyét. A fajta tulajdonsága volt, hogy a gyanús idegent beengedte a kerítésen belülre, de amikor az ki akart menni, már nem eresztette. Mivel nem konok, önfejű fajtáról van szó, könnyen engedelmeskedik, ezért a rendőrség őrző-védő és támadó munkára idomította, használta. A fajta népszerűségét megirigyelték hajdani szomszédaink is, s így Csehszlovákia nemzetközi szinten próbálta elérni, hogy a kuvasz ne magyar kutyafajta legyen, hanem csehszlovák: "lipták" (azaz Liptó megyei) néven próbálták a magyar Kuvaszt külföldön elterjeszteni, népszerűsíteni, de voltak olyan próbálkozások is, hogy tátrai juhászebként kerültek Németországba a felvidéki kuvaszkölykök. Egy biztos: a határokon túl rekedt kuvaszok edzettsége, ellenálló-képessége kimagasló volt, mivel kemény hegyi terepen dolgoztak, s a tél viszontagságai ellen is sokkal ritkábban állt rendelkezésükre védett hely. Ezeken a területeken a vaddisznózás mellett gyakran medvére vadásztak velük, s bizony a bocsait védő anyamedvével való küzdelemben csak a legerősebb, legügyesebb egyedek maradhattak meg. Ezzel is magyarázható, hogy a '30-as évek elején Erdélyből több híres vérvonalat importáltak, ami kedvezően hatott a hazai állományra.

Ebben az időben gyakoriak voltak a tízen felüli ellések is, de általában hét kölyök született, s hat kiskutya nevelődött fel. A fajta látványos elterjedése könnyű tenyészthetőségével is volt magyarázható, mivel a szaporodásbiológiai problémák szinte ismeretlenek voltak nála. Így a kuvasz a '30-as években megtalálta helyét a magyar társadalomban, hiszen a városi polgár ingatlanjainak őrzéséhez éppúgy használhatta, mint az unatkozó arisztokrata hölgy a korzózáshoz, de a gazdaságokban is rá lehetett bízni a nyájak, gulyák, kondák őrzését, terelését.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)