Kiképzés, kutyaiskola
Obedience - az engedelmesség magasiskolája
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Slánitz Adél  |  2013. március 22.

Obedience - az engedelmesség magasiskolája

Az obedience (ejtsd: obídiensz) angol szó, jelentése nem más, mint engedelmesség, fegyelem. Az obedience egy "modern" kutyássport, ahol a harmónia, a gyorsaság és a pontosság a legfontosabb szempont, melyhez alapvető feltétel a jó kutya-gazda kapcsolat, mindenféle kényszerérzet nélkül.


 

Nagyobb világversenyeken pl. az IPO B ágazatát is obedience-nek szokás nevezni, ami  jelentéséből adódóan ad némi hasonlóságot, de közel sem azonos az önálló obedience sporttal.

Hogyan is kezdődött?

Mint sok más kutyássport, az obedience is Angliából származik, első megjelenése az 1919-es évre tehető, az ún. "working trials" versenyek részeként. Önálló sportról csak a II. világháborút követően, 1951-től beszélhetünk, ekkor került először bemutatásra a nagyközönség előtt a Crufts keretein belül. 1955-től napjainkig minden évben ezen a kiállításon kerül megrendezésre a szigetország legnagyobb versenye, a "Crufts Obedience Championship".

A jelenlegi, európában elfogadott FCI-obedience szabályzat gyökerei ennek ellenére Skandináviába nyúlnak vissza. Eme országokba már az 1960-as években eljutott az obedience szeretete, saját szabályzatot hoztak létre, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és évente több ezer kutyavesz részt a versenyeiken.1990-ben az FCI is elfogadta az obedience sportot, azonban nem az angol, hanem a svéd szabályzatot vette át, azon okból, hogy ez időben Angliával ellentétben Svédország teljes jogú tagja volt az FCI-nek. Azóta ez a szabályzat kissé átalakult, a tagországok egységesítették, létrehozták az FCI nemzetközi obedience szabályzatát, ami alapján rendezik a világ- és európa-bajnokságokat. Kissé szokatlan módon csak a legmagasabb szint van meghatározva, ami a legtöbb országban az obedience 3-as szintet jelenti (Skandináviában az elit osztályt), és a tagegyesületek egymástól eltérő módon ehhez építik fel az alacsonyabb szintű feladatsorokat. Néhány helyen, mint pl. Németországban, Lengyelországban négy nehézségi szint van (0 vagy kezdő, 1, 2, 3), míg pl. Ausztriában, Horvátországban csak három. Az Angliához közeli országok (Belgium, Hollandia stb.) megmaradtak az angol követelményeknél, de az FCI-szabályzat is éppúgy meghonosodott. 

Az obedience sport világszerte egyre népszerűbb, nagy előnye, hogy minden kutyafajta számára nyitott, legyen az kistermetű vagy keverék, őrző-védő vagy vadászkutya. Nincs előre lefektetett, betanult séma, mint ami más, fegyelmező ágazatoknál látható, itt a bíró dönt a feladatok sorrendjéről, és mindezek lebonyolítása egy segítő (segédbíró) vezényletével történik. Ez némi segítséget is jelenthet, mert a versenyzőnek nem kell azon (is) gondolkoznia, hogy mikor hány lépés szükséges, melyik feladat következik stb.

A kutyának nemcsak pontosan kell dolgoznia, hanem láthatóan akarnia is kell a közös munkát, mely számára éppúgy öröm, mint bármely más játék a gazdával.

A követelmény a szinteknek megfelelően 9-11 feladatból tevődik össze, melyet nagy pontossággal kell végrehajtani. A feladatok alapállásból, a kutyavezető "kész" jelzésére kezdődnek, és ugyancsak alapállásban, a segédbíró "feladat vége" kijelentésére fejeződnek be. Ezt követően a kutyaszámára a dicséret megengedett, bármilyen egyéb jutalmazás és játék nem.   

Melyek ezek a feladatok?

Az FCI Nemzetközi Szabályzat szerint 9 feladat van.

Csoportos helyben maradás ültetéssel

3-6 kutya egyszerre, egymástól kb. 1 méter távolságra, 2 percig ültetésben mutatja be a gyakorlatot, miközben a kutyavezető látótávolságon kívül helyezkedik el.

Csoportos helyben maradás fektetéssel

A szisztéma hasonló az előzőhöz, de az időtartam 4 percre növekszik.

Szabadon követés

A segédbíró vezényletével iramváltások, fordulatok és megállás váltakozik, minden feladat mindhárom jármódból kérhető. A versenyen minden versenyző ugyanazon séma szerint mutatja be a gyakorlatot. A hátraarcnál a fordulat a kutyával együtt jobbra is végrehajtható, illetve az IPO-szabályzatban megszokott kétféle balra fordulattal is. Az FCI-szabályzat szerint semmiféle segítő kéz- és testjel nem megengedett, ellentétben az angoloknál látható mozdulatlan balkéz-segítséggel.

Menet közbeni gyakorlatok

Egy 4 db bójával kijelölt, 8 m oldalszélességű négyszög külső oldala mentén, az óramutató járásával ellentétesen történik a menet közbeni állítás, ültetés és fektetés gyakorlata. A kutyavezető minden oldal közepén adja ki az adott vezényszót, majd továbbhalad, és egy egész "kör" megtétele után a kutyáját menet közben lábhoz rendelve folytatja útját.

Behívás állítással és fektetéssel

A kutyavezető kb. 40 lépésre eltávolodik az előzőleg lefektetett kutyától, majd behívja. A bíró által megjelölt helyeken (ami a vezető számára jól látható, pl. a pálya szélén elhelyezett 2 bója vagy más tereptárgy, esetleg a segédbíró jelzésére), a táv 1/3-ánál hang- vagy kézjelre megállítja a kutyát, néhány másodperc után újra hívja, a táv kb. 2/3-ánál lefekteti, majd lábhoz rendeli. A kutyának a lehető leggyorsabban reagálnia kell az utasításokra. Bejövetelnél is több alternatíva elfogadott, ez lehet az IPO-nál ismert szemben való beülés, majd lábhoz rendelés, illetve a kutya rögtön alapállásba megy, megkerülve a vezetőt vagy balról beigazodva.  

Előreküldés behívással

A kutyát először egy 10 méterre lévő bójához kell kiküldeni, majd a jobbra vagy balra - a kiindulási ponttól kb. 25 méterre - lévő, 4 bójával és szalaggal kijelölt területre kell továbbküldeni, és ott lefektetni. Ezt követően a vezető a kutya felé indul, 2-szer irányt vált, és menet közben hívja a kutyát, akinek a lehető legrövidebb időn belül lábhoz kell igazodnia.

Apportírozás irányítással

A feladat ugyancsak a 10 méterre lévő bójával kezdődik, majd innen, a bíró utasításának megfelelően a három, egymástól kb. 5 méterre kihelyezett apportfa közül vagy a jobb vagy a bal oldalit kell behozatni. A középső mindig a helyén marad! A kutyavezetőhöz való beérkezés apportírozásnál ugyanazon alternatívák szerint lehetséges, mint a behívásnál.

Akadályon való apportírozás

A feladat felépítése nagyon hasonló az IPO-ban látottakhoz - vagyis a kutya az akadályt oda-vissza megugorva hozza be a vezető által kidobott apportot -, kivéve, hogy ez esetben egy fémapportról van szó! Az akadály magassága a kutya marmagasságához igazodik.

Tárgykiválasztás

A versenyzőnek kb. 5 másodperc áll a rendelkezésére, hogy a tárgyat a kezében tartsa, majd a kutyának 5 másik idegen tárgy közül kell ezt kiválasztania és apportíroznia. A vezető nem láthatja a tárgyak kihelyezését, így a kidolgozásnál segítségadás vagy a kutya befolyásolása a legkisebb mértékben sem lehetséges. 

Távolságkontroll

A fekvő kutyától 20 lépésre eltávolodva, a kutyavezető vezényszóval és/vagy kézjellel a kutyát 6-szor testhelyzetének megváltoztatására késztetni (ül/fekszik/áll), anélkül, hogy a kiindulási pontot elhagyná. A gyakorlatok pontos sorrendjét a segédbíró a kutya háta mögül egy tábla segítségével diktálja.

Minden gyakorlatra maximálisan 10 pont adható, de a pontozás csak 5-től kezdődik (innen 0,5 pontonként emelkedik), amihez a gyakorlat nagy részét teljesíteni kell. Obedience-ben egy-egy feladat "lenullázása" könnyen becsúszhat a magas követelmények miatt. Minden feladatnak van egy szorzószáma (a nehézségi foktól függően 2, 3 vagy 4), így adott gyakorlat esetenként nem 10-et, hanem akár 40 pontot is érhet, vagy hibázás esetén épp ennyit veszíthet a páros. Minden feladat végén a bíró egy kis táblát a magasba emelve, nyilvánosan értékeli (0, 5-10 p.) a munkát. Legmagasabb szinten a maximális elérhető pontszám 320.

Nagy előnye az obedience-nek, hogy nincs szükség nagy és drága segédeszközökre, csupán néhány kisebb dologra, mint pl. bóják (5 db) a pontok kijelöléséhez, jelölőszalag, apportfa (súlyuk a kutyaméretéhez igazodik, de max. 450 g), fémapport (max. 200 g), állítható magasságú ugróakadály, méretre szabott fatárgyak a tárgykiválasztáshoz, valamint a nélkülözhetetlen motivációs eszközök, játék, labda, jutalomfalat és a klikker is nagy segítséget jelenthet.

És ami a legfontosabb: idő és türelem!!!

Érdekességként megemlíteném az ún. rally obedience sportot is, mely kicsit olyan, mintha az agilityt keverték volna az obedience-szel. A pályán kis táblák vannak kihelyezve, az adott ponton lévő feladatokat szimbolizálva, melyek mindenféle fordulatokat, szlalomot, akadályugrást stb. jelenthetnek (kb. 70-féle variációban). A sorrend előre meghatározott, de versenyenként eltérő, így pályabejárás is szükséges. A párosnak 4 perc áll rendelkezésre, hogy végighaladjon a feladatokon, de nem a gyorsaság számít, a pontosság a fő cél. Mindenki azonos pontszámmal indul, és a hibáknak megfelelően csökkennek a pontok. A végső eredménynél a magasabb pont a nyerő, ha szintidőn belül van. Ebben a sportban 2-4 osztály létezik, egyes szinten pórázon, míg magasabb szinteken szabadon követésben kell végighaladni. Tetszés szerint alkalmazható kéz- és hangjelzés, dicséret is, mindez akár többször is, de a kutya munkáját korrigálni semmilyen módon sem szabad.

Mindez még elég új sportág, az 1990-es évek végén született Amerikában, de már Európában, mint pl. Németországban, Szlovéniában is elterjedőben van. Egységes szabályzatról még nem igazán beszélhetünk.  



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)