A kutyáról általában
Kísérletek az ELTE Etológiai Tanszékén
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2008. február 21.

Mára a Budapesten elért eredményeket nemzetközi szinten is kimagaslónak tartják, amit az is fémjelez, hogy Európa több hasonló intézetével vannak napi kapcsolatban, s a tudományos konferenciákon gyakran hivatkoznak a hazai eredményekre.


 

Különösen sokat dolgoznak együtt a Bécsi Egyetem kutyalaborjának munkatársaival; ezen a tanszéken kizárólag ebek viselkedését tanulmányozzák.

A kutya már százezer éve él mellettünk, s ezalatt, a mesterséges szelekció révén alakult ki mai formája. Nem a természet, hanem elsősorban az ember alakította ki, s az ELTÉ-n a vizsgálatok célja az volt, hogy megfejtsék, az eltelt százezer év alatt a mesterséges szelekció milyen változást hozott a viselkedésükben és ehhez kapcsolódóan a genetikájukban az ősükhöz, a farkashoz képest. Ebből a célból összehasonlító vizsgálatokat végeztek, melyek során kézből nevelt farkas- és kutyakölykök magatartásbeli különbségeit keresték.

Gazdi, segíts!

Az ember és a kutya közti kommunikációs kapcsolat minden más állaténál mélyebb. Ha belegondolunk, hogy a természetben az eltérő fajok közti információcsere minimális, akkor szembetűnő, hogy az ember és a kutya között mindez milyen mély és sokrétű. Ez jól megmutatkozik abban, hogy a kutyakülönféle információs csatornákon képes velünk, emberekkel kommunikálni, és viszont. Így például ha kezünkkel egy-egy irányba mutatunk, a kutyaköveti, s tekintetét a megadott irányba fókuszálja. Az emberrel való szemkontaktust is képes a kommunikáció során használni, pl. ha a gazdája egy kiválasztott tárgyra néz, a kutyatudja követni azt, sőt meg tudja különböztetni, hogy a személy a tárgyra, vagy mellé néz. Ez is egyedülálló jelenség az állatvilágban: a kutyamás fajhoz tartozó egyedtől, azaz az embertől a szemkontaktust forrásként felhasználva hasznos információhoz jut. Más állatoknál a szemkontaktus fenyegetést, agressziót vagy menekülést vált ki.

Ami a farkas és a kutya összehasonlító vizsgálatainak eredményét illeti, fontos magatartásbéli különbségekre leltek a kutatók. Amikor az állatok nem tudták megszerezni a jutalomfalatot, mivel az például túl magasra volt elhelyezve, a farkasok nem kértek segítséget, hanem rendkívül hosszan, kitartóan próbálkoztak, szemben a kutyákkal, melyek sokkal hamarabb föladták, viszont gazdáik segítségét kérték a feladat megoldásához. A segítségkérés során gazdáikkal szemkontaktust is kezdeményeztek, miközben nyüszítettek, ugattak. A kötődési vizsgálatoknál is sok érdekességre fény derült, így például a gazda nélkül maradt kölyökkutya sokkal hamarább próbálta megtalálni az embert, s hangosan nyüszített, míg a farkas hangtalan volt, és alig-alig kereste kétlábú nevelőjét.

Kutyák és falatok

Az úgynevezett kerítéskísérletek bebizonyították, hogy milyen fontos az ember kommunikációja a kutya mindennapi viselkedésében. A V alakú kerítés külső szegleténél álló kutyák gazdájukkal egy bemutatót figyelhettek meg, ahol a kísérletvezető jutalomfalatot vett magához, s a kerítés szárát megkerülve a V alak belső csúcsába helyezte azt. Innen visszasétált a kiindulópontra a kutyához, majd az ebeket a gazda elengedte, hogy egyedül megkereshessék a jutalmat. Azok az egyedek, melyekkel a falatok elhelyezéséhez vezető út során a kísérletvezető folyamatosan kommunikált, sokkal hamarabb találták meg a falatot, mint azok, akiknél a bemutató kommunikáció nélkül történt. Tehát az emberrel való kommunikáció a kutya információszerzési stratégiájában is fontos szerepet játszik.

Más intézetekben végzett kísérletek során bebizonyosodott, hogy a kutyák a főemlősökhöz képest lényegesen gyengébb teljesítményt nyújtanak a fizikai környezet megértésében. Ezt egy példával lehet legjobban illusztrálni. Abban az esetben, ha a kutyáknak két edényt adunk, melyek közül az egyikben jutalomfalat található, s ezeket az edényeket megrázzuk, tehát hallja, hogy melyikben van az áhított csemege, akkor sem tudja kiválasztani, szemben a majmokkal, akiknek erre megvannak a képességeik.

Az előbbiekben leírt vizsgálatok hosszú éveket vettek igénybe, s eközben a Magyar tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében az ember tanulási folyamatát vizsgálták: arra próbáltak fényt deríteni, hogy bennünk az evolúció során a többi élőlényhez képest milyen módon alakult ki tanítási, tanulási hajlam. tudvalevő, hogy az ember tanulása rendkívül gyors, sokkal több információt képes befogadni, mint bármely más élőlény. A tanulás során olyan részinformációkat is elsajátít, melyeknek leendő eredményeit még nem ismeri. Ez az ember fajspecifikus tanulási-tanítási képessége, melyet sajátságos kommunikációja tesz lehetővé. Ilyenek például a szemkontaktus, a nyelvtanulás és a mutatás. Ezeknek a csatornáknak segítségével tudja a "tanító" kijelölni a "tanulónak" az információs halmazból a megtanulandókat.

Látlak, nem látlak

Kupán Krisztina, doktori disszertációját író fiatal biológusnő, a Pszichológiai Intézet munkatársa, figyelembe véve a fent említett kísérletek eredményeit, összehasonlító vizsgálatokat végzett, melyek során kutyák és csecsemők tanulási képességeit vetette össze. A kísérletek során egy szobában két szájával lefordított edényt helyeztek el, melyek közül az egyik átlátszó, a másik sötét falú volt. A nem átlátszó edénybe egy teniszlabdát helyeztek, ezt kellett megszereznie a gyereknek és a kutyának. A cél a teniszlabda volt, azaz a jutalom, mellyel később sokáig el lehet játszani. A két edény csigák segítségével össze volt kötve, így ha az egyiket megmozdították, a másik felemelkedett. A csecsemőkkel, illetve a kutyákkal folyamatos kommunikáció közben az üres, azaz az átlátszó edényt Krisztina elmozdította, s ekkor a teniszlabdát tartalmazó felemelkedett, így a labda kigurulhatott. Eközben Krisztina és a kísérleti alanyok közt folyamatos szem- és hangkontaktus volt, így irányította őket, akik a teniszlabdát rejtő edény mozgását sohasem látták. Ezt a bemutatót háromszor egymás után végezték el. Negyedszerre már a babának, illetve a kutyának önállóan kellett megoldania a feladatot, úgy, hogy egyik esetben Krisztina ott maradt megszokott helyén a szobában, míg a másikban elhagyta a helyiséget.

Az eredmények rendkívül érdekesek voltak. A 14-18 hónapos kicsinyek, akár ott volt velük Krisztina, akár nem, mindenképp a bemutatott cselekményt utánozták, vagyis az üres edényt választották, azt emelték fel. A kutyák viszont csak akkor tették ezt, amikor Krisztina bent maradt a szobában. Ha viszont nem volt bent, egyenesen a teniszlabdás edényhez mentek, azaz az egyszerűbb megoldást választották. Az üres edény választása a bonyolultabb megoldás, a csecsemők mégis ehhez ragaszkodtak, mivel ezt látták a "tanítótól", ezt fogadták el. Az ilyenfajta utánzással sokkal nagyobb mennyiségű információra tehetnek szert, az így elsajátított tudást később alkalmazni is tudják. A kutyák viszont az üres edény választásával inkább a bemutató ember elvárását, parancsát teljesítik, és ha ő nincs jelen, akkor a számukra egyszerűbb megoldáshoz folyamodnak. Az ő esetükben nem beszélhetünk kifejezett tanulásról, de az állatvilágban intelligenciájuk mégis kimagasló.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)