Állatorvos
A kullancs
Kutyáink vámpírja
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2008. február 21.

A kullancs

Az egyre többet emlegetett, ember és állat által egyaránt megtapasztalható klímaváltozás hatással van a kutyák parazitáira is. Korábban még lehetett tavaszi és őszi kullancsszezonról beszélni, ám napjainkban ez a ciklus egyre inkább fölborulni látszik.


Az utóbbi években már csupán néhány hétig tartott az az időszak, amikor kedvenc négylábúink nem kullanccsal a bőrükben tértek haza a szokásos sétákról.

A kullancsok az evolúció csodái, hiszen több mint 50 millió éve élnek a Földön. Ami azonban mégsem véletlen, ha belegondolunk, hogy néhány hernyón és madárfajon kívül alig van természetes ellenségük. A melegvérű állatoknak viszont közel 300 faja (és még számos hüllő) szenved a kullancsok jelenleg létező, 900 kullancsfajtának valamelyikétől, illetve az általuk terjeszthető kb. 200 különféle betegségtől, fertőzéstől. Ezeknek a külső élősködőknek (ektoparazitáknak) 58 különféle változata Európában is honos. Magyarország területén eddig 42 különböző fajjal lehetett találkozni, amelyek közül három az, amelyik szinte folyamatosan, egyre nagyobb mennyiségben előfordul, és veszélyt jelent emberre és kutyára egyaránt. Ezek a kullancsfajok a következők:

Közönséges kullancs (Ixodes ricinus) kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) - Barna kullancs (Rhipicephalus sanguineus)

A kullancsok nem rovarok, hiszen nyolc lábuk van, hanem a pókszabásúak osztályába (Arachnida), az atkák rendjébe (Acarina) sorolt állatok. Fő tartózkodási helyük és életterük az erdők, erdők szélei, a bőséges aljnövényzettel rendelkező és számukra kedvező páratartalmat biztosító területek. Mivel a kullancsok élősködők, teljes életfolyamatuk lejátszódásához szükségük van egy másik élőlényre, egy ún. gazdaszervezetre, amely táplálékot biztosít számukra. Erre a táplálékot és átmenetileg biztos tartózkodási helyet adó gazdaállat-szerepre egyéb állatok és nemritkán az ember mellett választják ki a kutyákat. A táplálkozásuk vérrel történik, és egy kullancsnak az élete során háromszor is szüksége van rá, hogy vért szívjon ki egy másik élőlényből.

A kullancs életciklusa

A kullancsok petével szaporodnak, és négy életciklusban élik le életüket:

pete- lárva - nimfa - kifejlett állat

Nehezíti a kullancsok elleni hatékony küzdelmet, hogy a különböző fajok fejlődési átalakulása eltérő időt vesz igénybe. Egyes kullancsfajoknál a négy életciklus hat hónap alatt, másoknál három év során zajlik le. A lárvának szüksége van táplálékra ahhoz, hogy nimfává fejlődhessen, és a nimfának táplálékra van szüksége ahhoz, hogy kifejlett kullanccsá változhasson. A kifejlett kullancsnak pedig szintén újabb vérszívásra van szüksége ahhoz, hogy petéi olyan állapotúra fejlődjenek, hogy azokat megfelelő helyre lerakhassa. A három egymást követő táplálékfelvételhez - vérszíváshoz - minden egyes alkalommal egy gazdaállatot (embert, kutyát, macskát, őzet, szarvast, madarat stb.) kell találnia, amelynek bőrén piciny nyílást vágva, horgas kampóval megkapaszkodva 3-10 nap alatt teleszívja magát vérrel. Ilyenkor a testmérete a százszorosára, testtömege a 200-szorosára is képes megnövekedni.

Az áldozat kiválasztásához a kullancsok egyrészt rendkívül fejlett hőérzékelő-képességüket (érzékelik a meleg vért), másrészt a lábaikon elhelyezkedő gázérzékelőket használják föl, kielemezve a nyál, testnedvek, zsírsavak közelségét és összetételét. Ha nem érzékelik a megfelelő áldozatot, az még nem jelent számukra különösebb veszélyt, mert 10-12 hónapig képesek táplálék nélkül is tovább élni, és várni a megfelelő pillanatra, illetve az alkalmas tápanyagforrást jelentő élőlényre. Abban az esetben, ha a várakozóhelyről (aljnövényzet) sikerült átjutniuk egy áldozatra, még mindig 1-3 órányi időt töltenek el azzal, hogy kikeressék a vérszívásra legalkalmasabb pontot, ahol vékony a bőr, és közvetlenül a bőrfelszín alatt futnak az erek.

Az életciklus utolsó fázisában egy kifejlett állat egy órán belül kb. 2000-3000 petét rak le, majd elpusztul. A petékből, a korábbi klímakörülményeket feltételezve, márciusban fejlődnek ki a  0,5 mm nagyságú lárvák, amelyeknek ekkor még csak 6 lábuk van, és első táplálékukat a peterakást követően elpusztult anyjuk teteme jelenti. A lárvák tovább fejlődnek, és további egy pár lábuk alakul ki. Ekkor méretük átlagosan 1 mm. Ezeknek a lárváknak a legaktívabb, legnagyobb terjesztői az őzek és szarvasok. kutatások megállapítása szerint az időjárási tényezők mellett egy-egy adott terület vadállománya és vadgazdálkodása a második legnagyobb befolyásoló tényezője a kullancsok szaporodásának, elterjedésének és előfordulási mennyiségének. Szerencsére a rengeteg petéből a lárva átalakulását követően már csak átlagosan 200-250 nimfa, majd a későbbi életciklust követően csupán 2-3 kifejlett kullancs marad életben. Az emberek és a kutyák szempontjából ez a viszonylag magas elpusztulási hányados az egyedüli pozitívum a kullancsok életében.

Az alig létező természetes ellenségek és az életciklusok közbeni magas elpusztulás mellett csak nagyon kevés dolog van, amit a kullancsok nem szeretnek, és befolyásolja a szaporodásukat, elterjedésüket. A kutatóknak sikerült megállapítaniuk, hogy a zsírsavak közül egyedül a kókuszzsírsav az, amelyiktől irtóznak a kullancsok, valamint van néhány kémiai szer, amelyeknek hatására elpusztulhatnak. Ezeket használják föl a különböző kullancsriasztó-szerek és -nyakörvek gyártói.

Két időjárási tényező szintén nagymértékben befolyásolni tudja a kullancsok szaporodását: a hosszan tartó szárasság és a –6 C alatti hideg. Ez utóbbi az egyik magyarázata a kullancsok utóbbi évtizedben megfigyelhető fokozott elterjedésének, ugyanis a jelenlegi klímaváltozást megelőzően Közép-európában a tél folyamán több periódusban is 7-21 napig folyamatosan –6 C alatti volt a hőmérséklet, és ezt csak nagyon kevés kullancsnak sikerült túlélnie. Aggodalomra intő tény az is, hogy az elmúlt két évben Norvégia és Finnország területén, az északi sarkkörtől 200 km-re délre is föltűntek a kullancsok.

Állatorvos szavai a kullancsveszélyről itt

Fertőzésveszély

A kullancsnak mint parazita állatnak a jelenléte a kutyán, vagy a szúrása és a vérszívás okozta vérmennyiség elvesztése a kutya számára tulajdonképpen teljesen veszélytelen. Ami a kullancsot a kutyák számára veszélyessé teszi, az a különféle vírusoknak és baktériumoknak a bevitele a kutya bőrébe és vérébe, aminek következtében különféle betegségek alakulhatnak ki. A kullancsok által terjesztett és a kutyára veszélyt jelentő fertőző betegségek közül igazán három terjedt el.

Babesiosis

A betegség kórokozója a Babesia nevű egysejtű, a vörösvértesteket megtámadó élősködő. Méretük alapján kétféle Babesia létezik, ezek közül a 3-5 mikrométer nagyságú jelent veszélyt a kutyák számára. Ezekből is három különféle létezik, de szerencsére kettő csak a szubtrópusi és trópusi környezetben fordul elő. A tünetek a kutyán 2-20 nap eltelte után bágyadtsággal és hirtelen jelentkező magas lázzal (40-41°C) mutatkoznak. A betegségnek akut, klasszikus és krónikus lefolyású változatát különbözteti meg az állatgyógyászat. A kórokozót magában hordozó szukából a vemhesség alatt a fejlődő kölykökbe is átjuthatnak az élősködők, így a kölykök már fertőzötten születhetnek. Korábban csak a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) volt az egyedüli terjesztője, de az utóbbi években már a közönséges kullancsban (Ixodes ricinus) is egyre gyakrabban kimutatható volt. Ezt a kórokozót a kullancs nem azonnal, a vérszívás megkezdésekor juttatja be a kutya vérkeringésébe. A vérszívás megindulása egyfajta jeladás az egysejtű élősködőknek, melynek hatására szerkezeti átalakulást indítanak be. Az igazán nagy veszélyt az jelenti, ha a kullancs több mint két napig élősködhet a kutyán, ugyanis a vérszívás megkezdése után 48 órával kezdenek a kullancsban tolongani a fertőzésre kész, átalakult kórokozók.

Tünetek: kezdetben bágyadtság, étvágytalanság, láz, később vérfesték-vizelés, sárgaság, bűzös lehelet, hányás, idegrendszeri tünetek.

Kezelés: időben észlelt és diagnosztizált betegség esetén a kórokozók elpusztítására jelenleg hatékony injekciós készítmény (pl. imidocarb hatóanyagú IMIZOL vakcina) áll az állatgyógyászat rendelkezésére. Több napos várakozás már súlyos következménnyel járhat, gyógykezelés hiányában a kutyaegy hét alatt elpusztulhat. Kivételes esetekben azonban előfordulhat öngyógyulás is.

Lyme-kór (Borreliosis)

A betegséget a Borrelia burgdorferi nevű, spirál formájú baktérium okozza, amelynek fenntartói a rágcsálók (egér, pocok, sün, patkány) és a nagyvadak (őz, szarvas, muflon). A betegséget a '80-as években sikerült először diagnosztizálni. Azóta ez a leggyakrabban megállapított, kullancsok által terjesztett betegség. Fölmérések szerint jelenleg a kullancsok 4-10%-a hordozza a kórokozó baktériumot. A kór a kutya egész szervezetét érintheti.

Tünetek: a vérszívás helyén néhány napot követően kör alakban kialakuló piros, kiszáradt bőrfelület, láz, arcidegbénulás, látás-, hallás-, egyensúlyzavar, ízületi- és izomfájdalom, szívritmuszavar, szőrhullás. A betegség pontos megállapításához vérvizsgálat szükséges.

Kezelés: amennyiben a betegséget sikerül a kezdeti szakaszában felismerni, akkor legalább 6 hetes antibiotikumkúrával eredményesen kezelhető. A későn diagnosztizált esetekben sok esetben halált okozhat.

Agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancs-encephalitis, FSME Frühsommer-Meningoenzephalitis)

A kutyáknál ritkán előforduló vírusbetegség. Enyhe lefolyás esetén viszonylag ártalmatlan, azonban ha a vírus megtámadja az állat központi idegrendszerét, akkor bénulást és maradandó agykárosodást okozhat. Sokáig azt gondolták, hogy csak embernél jelentkezhet, de 1972-ben első alkalommal kutyánál is regisztrálták. Osztrák kutatók megállapítása szerint a kullancs közvetítésével megfertőződött kutyák 30%-a nem betegszik meg a szervezetébe került vírustól, viszont 70% igen. Hogy a kutyamelyik csoportba kerül, azt nem a fajtája, neme vagy a kora befolyásolja, hanem hogy milyen esetleges más vírusfertőzése van, és milyen erős az immunrendszere.

Tünetek: láz, hányás, szédülés, bénulás, ízületi- és izomfájdalom.

Kezelés: amennyiben sikerül időben diagnosztizálni a betegséget, akkor antibiotikumos kezelés és physiotherápia kombinációjával kezelhető, de gyakori a gyors és tragikus lefolyás, ami a kutyahalálával végződik.

Ajánlatos a gazdiknak figyelembe venni, hogy az idősebb kutyákra általában a fertőzések sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a fiatalokra.

Megelőzés, védekezés

A megelőzés egyik formája lehet, hogy az interneten elérhető ún. kullancstérképek segítségével a gazdi tájékozódik arról, melyik terület mennyire és milyen kullancsfajjal telített. Ha a gazdi és kutyája nagyvárosban lakik, vagy nem olyan helyen, ahol a kullancsok nagyon elterjedtek, akkor lehetőség szerint kutyájával kerülje el a térképen különösen veszélyesnek feltüntetett helyeket.

Ha mégis ezeken a helyeken él vagy átmenetileg tartózkodik a kutya, akkor egy-egy séta vagy kirándulás során ajánlatos kb. 30 percenként átvizsgálni a kutya testét. Ez rövid és világos szőrű kutyáknál könnyebben és eredményesen kivitelezhető, hosszú és sötét szőrűeknél kevésbé, de jó esélyt ad arra, hogy még mielőtt a bőrbe hatolt volna a kullancs, sikerüljön észrevenni és a szőrzetből eltávolítani. Ezzel megelőzhető az esetleges fertőzés kórokozójának bejutása a kutyaszervezetébe. A művelethez jó segítséget nyújthat az ún. bolhafésű, vagy a mikroszálas szerkezetű törlőkendő.

A kullancsok által terjesztett és a kutyákra veszélyt jelentő betegségek másik megelőzési formája a jelenleg kereskedelmi forgalomban lévő kullancsriasztó szerek valamelyikének rendszeres, szinte egész évben folyamatos használata. A kapható szerek és eszközök különböző formákban és különböző hatóanyagokkal állnak a gazdik rendelkezésére. Legközismertebbek a spray, az impregnált nyakörv, a cseppek, de vannak gyártók, akik a meghatározott frekvenciájú ultrahangot kibocsátó elemes készülékkel, a rhodonit nevű kőzetből készült szerrel, vagy a mágnes térerőt sugárzó bimetál-készítményekkel ígérik meg a vásárlóknak a kullancsok elleni védelmet. Mindegyiknek más és más a hatásideje (2 héttől 7 hónapig), a hatótávolsága és a hatékonysága.

A spray-készítmények főleg a rövidszőrű kutyafajták esetében nyújtanak néhány napos (ha a kutyabeugrik a patakba, folyóba tóba, akkor csak néhány órányi) védelmet. Rövidszőrű, kistermetű kutyaesetében megnyugtató hatású védelmet nyújthat a kullancsnyakörv, amelyeknek a hatótávolsága 5-30 cm lehet, de értelemszerűen ugyanennek a kullancsnyakörvnek a hatóanyaga egy 50-100 cm testhosszúságú kutya esetében a hátsó comb tájékán mászó kullancsot nem nagyon fogja bosszantani. Testmérettől függetlenül is igaz, hogy a kullancsnyakörvek az állat nyakán, fején, mellén és mellső lábai környékén hatékonyak, de az állat többi testrészén kevésbé.

Ennél eredményesebb védelmet nyújtanak azok a szerek (spot-on készítmények) amelyeket a használati útmutató szerint bizonyos időnként megismételve a kutyaszőrzete közé, közvetlenül a bőrrel érintkezve kell fölhordani, csepegtetni. De akár kullancsnyakörv, akár csepegtető, a fürdést, kutyakozmetikai kezelést követően újra kell cserélni a kullancsnyakörvet, és újra elvégezni a csepegtetést. A fipronil hatóanyagú kullancsriasztó termékek a kutyafaggyúmirigyeiben raktározódva és innen folyamatosan a bőrfelszínre kerülve fejtik ki hatásukat. Ily módon a kullancsok túlnyomó többségét már a befúródás előtt, azonban valamennyi kullancsot még a teljes befúródás és a betegségek átvitele előtt elpusztítják.

Néhány kullancsriasztó termék olyan hatóanyagokat tartalmaz, amely káros és mérgező lehet a méhekre és a halakra. Tehát a méhészkedéssel foglalkozó szomszéd, vagy a kerti tó díszhalai nem biztos, hogy örülnek a kutyavadonatúj kullancsnyakörvének, esetleg a közelükben szőrét rázó, előzőleg kullancsriasztóval telecsöpögtetett kutyának. A permetrin nevű anyagot tartalmazó kullancsriasztókról fontos tudni, hogy macskákkal közösen élő kutyák esetében nem használhatóak, mert ez a hatóanyag a macskákra mérgező hatású. Egyes kullancsriasztó szerek kisgyerekekre, illetve idős, beteg vagy bőrsérülést szenvedett kutyákra is veszélyt jelenthetnek. Ezzel kapcsolatban nem árt a terméktájékoztatót figyelmesen átolvasni, vagy az állatot ismerő, kezelő állatorvos véleményét kikérni.

Ha a kullancsot a bőrbe fúródása után, de még a vérszívás megkezdése előtt sikerül eltávolítani, akkor a fertőződés valószínűsége minimális. Viszont arra is minimális az esély, hogy ebben az állapotban észrevehető legyen a kullancs. A legtöbb esetben akkor akad meg a kutyát simogató kéz a kullancson, ha már lencse vagy borsó nagyságúra duzzadt a magába szívott vértől. Ilyenkor ajánlott a kullancsot valamilyen segédeszközzel (csipesz, kanál, kiemelő villa stb.), vagy tapasztalt és rutinos gazdi esetén ujjheggyel vagy körömmel kicsavarni, kitépni. A kullancsot a bőrhöz minél közelebb megfogva, a felszívott vértől duzzadó testét lehetőleg nem összenyomva távolítsuk el a kutya bőréből. Lehetőség szerint a kullancs szúrásának helyét alkohollal, jóddal vagy más fertőtlenítő szerrel ajánlott letisztítani.

A köztudatban különféle trükkök és népi eltávolítási módszerek is elterjedtek: a kullancs bekenése, légzőnyílásának eltömése zsírral, olajjal, vajjal, krémmel, paraffin-olajjal, petróleummal, alkohollal, benzinnel, rovarirtó-szerrel stb. Ezek ugyan a kullancs megfojtását vagy teljes elpusztítását célozzák, azonban csak az eltávolítás idejét késleltetik, és ilyenkor a fulladozó kullancs fertőző anyagait a kutyába öklendezi.

A kutya a megduzzadt állapotban lévő kullancsot gyakorta kivakarja, kirázza magából, s az kipereg a szőrzete közül. Ilyenkor a kullancs szúrásának helyét nagyon nehéz utólag megtalálni, de annak megfigyelése, hogy a kutyahol vakaródzik, talán jó nyomra vezetheti a gazdit.

Jelenleg már vannak olyan jól felszerelt laboratóriumok, amelyek egy új DNS-elemzési technológia segítségével, kb. 30.000,- Ft költségtérítés ellenében, a kutyából kiszedett vagy kiesett kullancs beküldését követően néhány napon belül e-mailben közlik a gazdival, hogy a beküldött kullancs magában hordozta, vagy nem hordozta magában a Lyme-kór (Borreliosis), illetve az agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancs-encephalitis, FSME) kórokozóit.

Olyan védőoltás, amely megelőzi, hogy a kutyát, mint gazdaállatot a paraziták igénybe vegyék, még nem létezik. A kullancsok által terjesztett három fertőzés közül kettő ellen viszont már lehet a kutyákat oltásokkal védeni:

A Lyme-kór (Borreliosis) ellen van védőoltás (LYMEVAX vagy MERILYM vakcina). A németországi Freiburgi Max Planck Intézet és a Heidelbergi Egyetem immunbiológiai kutatócsoportja fejlesztette ki a felületi fehérjéjéből (OspA) készített védőoltás vakcináját, amelyet először 1998-ban, az USA-ban teszteltek és engedélyeztek. Majd rövid kitérőt és némi módosítást követően – amire azért volt szükség, mert az európában létező borreliák antigénstruktúrája nem egységes, eltér az amerikai kontinensen élőkétől -  az európai humán - és állatgyógyászat számára is elérhetővé vált. A védőoltás hatására a kutyaszervezetében termelődött ellenanyag a vérkeringésbe került baktériumokra is hat, de már a vérszívás pillanatában a kullancs maga is passzívan immunizálódik. A védőoltás csak 12 hetes kor után adható, a védettség fenntartásához évente egyszer adott emlékeztető oltás ajánlott.

Az agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancs-encephalitis, FSME) ellen több mint egy évtizede létezik védőoltás az emberek számára, de különböző gyógyszerlobbi-érdekek végett jelenleg csupán néhány európai országban van lehetőség arra, hogy a vakcinát kutyák védőoltásához is használják. aktuális tanulmányok azt mutatják, hogy a humán vakcinával történő oltás hatására a kutya szervezete megfelelően reagál, ha az alapimmunizálást követően 2 x 4 hetes időeltolódással frissítő oltást kap az állat.

Babesiosis ellen nincs jelenleg a kutyák számára védőoltás.



nyitókép: archív
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)