Celebek és kutyák
Bono művész úr, jelenés!
Négylábú színész a Vígszínház színpadán
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Zsuzsa  |  2007. február 13.

J. M. Barrie világhírű meséjét, a Pán Pétert tűzte műsorára a Vígszínház. A sikeres produkció egyik érdekessége, hogy a darabban szereplő gyerekek négylábú felvigyázóját, Nanát egy francia pásztorkutya alakítja.


Milyen lehetőségek és milyen nehézségek rejlenek egy eleven kutya színházi szerepeltetésében? Erről beszélgetünk Bono színpadi partnerével, Igó Éva művésznővel, és a négylábú színész gazdájával, Buzási Ádámmal.

 

Bonóval, a színészkutyával a Vígszínház művészkávézójában találkozunk, röviddel az előadás kezdete előtt. A hatalmas, vörösessárga szőrű francia pásztorkutya otthonosan mozog az asztalok között, és kedves ismerősként üdvözli mindenki, akivel csak találkozik. Miután bemutatkoztunk egymásnak, kényelmesen elterpeszkedik az asztal alatt, mi pedig arról faggatjuk gazdáját, Buzási Ádámot, hogyan került az eredetileg mentőkutyának tanult briard a világot jelentő deszkákra.

 

- Amikor Bono hozzám került, még szó sem volt színházról, bár az tény, hogy a fajtát egy filmben pillantottam meg először. A briardról akkor még azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák, csak hosszas utánajárás, kiállítás-látogatás után tudtam meg, miféle kutyais ez valójában. Mindenképpen ehhez a színváltozathoz ragaszkodtam, bár akkor még nem tudtam, mit is vállalok ezzel. Nálunk ugyanis a briard inkább fekete színben elterjedt, így egészen Belgiumig kellett utaznom érte. Ezt azonban megelőzte a bemutatkozó-levél, fényképes önéletrajzzal, és hosszas győzködés, mert a nyugati kutyásoknak nincs túl jó véleményük Kelet-Európáról.

- Eszerint nem olyan könnyű ott egy tenyésztőtől kutyát elhozni?

- Elmondhatom, hogy ők felelősséggel tenyésztenek kutyát. Én akkor hallottam először a kölyökkori Campbell-tesztről: a tenyésztő azt mondta, egy domináns egyéniségű kan kutyát nem ad oda olyan családba, ahol két kisgyerek van, mert az senkinek nem volna jó. Ehhez nekünk még fel kell nőni...

- Bono tehát afféle családi kedvencnek indult?

- Igen, de úgy voltam vele, hogy nem mindegy, kivel élek le 10-15 évet, így a saját életem megkönnyítése végett kezdődtek el a különböző irányú képzések. Persze senki sem születik pórázzal a kezében, és az én életemben Bono volt az első kutya: előtte csak afféle családi házőrzőnk volt, kertben, akiről épp csak annyit tudtam, hogy melyik az eleje, és melyik a vége. Az első időkben minden lehetséges hibát elkövettem. Úgy gondoltam, hogy a lehető legjobban járok el, ha kutyaiskolába viszem, de visszagondolva, a régi közhelyet koptatva azt kell mondanom: nincsen tökéletes ember, csak tökéletes szándék. Bono már vagy másfél éves volt, amikor még mindig tudatlan voltam, és még mindig nem találtam meg a megoldást a hétköznapi problémáimra, pedig még mentőkutya-kiképzésre is jártunk. A megoldást végül a magánórák hozták meg. Ezek sokkal hasznosabbnak bizonyultak, mint a csoportos foglalkozások, ugyanis minden kutyának más a ritmusa, az üteme.

- Hogyan kezdődött végül a színészi karrier?

- Ismerek egy fiatalembert, aki már sok éve szervez castingokat állatok számára, különféle produkciókhoz, a papagájtól az elefántig. Ő szólt, hogy van egy színházi meghallgatás; mi eljöttünk, és Bonót választották.

Évának sem keveset kellett tanulnia, meg kellett tanulnia abban a rendszerben gondolkodni, amiben a kutya. És közben még a szövegére is figyelnie kell.

 

Közben megérkezik Igó Éva is, aki Bono partnere a színpadon: ő alakítja Lizát, a történetben szereplő gyerekek lengyel nevelőnőjét. Miután fogadta a termetes szőrmók viharos üdvözlését, leül közénk, és elmeséli, hogyan készültek fel a közös prodŰkcióra. A művésznőnek persze nem esik nehezére a kutyával együtt játszani, hiszen maga is állatbarát: három befogadott kutyáján kívül még egy kékhomlokú amazonpapagájjal is megosztja otthonát.

- Ha a feladat az, hogy a kutya valakivel kommunikáljon a színpadon, ahhoz kell, hogy valóban legyen vele kapcsolata. Bonónak tehát először is el kellett fogadnia engem. Nem főnöknek, mert igazából fegyelmezni még a saját kutyáimat sem nagyon szoktam; bőven elég annyi, hogy el tudjam vinni őket kulturáltan sétálni. Azt kellett elérni, hogy figyeljen rám, és jókedvvel csinálja velem az egészet. Kényszeríteni nem is tudnám: nagyjából egy súlycsoportban vagyunk ugyan, de ő az erősebb. Nemcsak itt, a színházban találkozunk: nagyon sokat lendít a kapcsolatunkon, amikor színházon kívül találkozunk, játszunk. Ő ezt nagyon igényli, és díjazza is: azóta érezhetően jobban figyel rám, és szeret az öltözőben heverészni. A barátság kialakítása, elmélyítése azonban a mai napig tart...

- Filmekben sok kutyajátszik, de ott egészen mások a körülmények: a felvételt meg lehet ismételni, ha valami nem sikerül tökéletesen.

- De még mennyire! - veszi át a szót ismét Ádám. - Egyszer egy forgatáson volt egy jelenet, amelyben Bono feladata az volt, hogy kiegye a filmbeli "gazdi" tányérjából a rántott húst. Vagy tízszer kellett megismételni, Bono legnagyobb örömére...

- A színpadon viszont minden élőben történik, nincs lehetőség korrigálásra. Mennyire van pontosan megírva Bono szerepe, és mennyire sikerül mindennap ugyanúgy végigcsinálni?

- Elméletileg pontosan meg van írva, és a kutyának is megvannak a végszavai. Megvan, hogy mikor kell bemennie a színpadra, hogy ott mit kell csinálnia, és hogy mikor kell lejönnie a végén, de néha azért a kutyaátírja: például megpróbálja elcsenni az egyik kelléket, egy játékmackót, ugyanis él-hal a plüssállatokért. A színészek javára szóljon, hogy nagyon improvizatívak, és hozzá tudják igazítani a jelenetet, így a közönség nem veszi észre az esetleges eltérést a papírformától. Reméljük, rövidesen már óramű-pontossággal fog működni minden.

- Abban a jelenetben, ahol velem játszik, nem téveszthet, mert az a feladata, hogy nem veheti észre Pán Pétert - folytatja a művésznő. - ráadásul Tündrillát, a fényfolt alakjában röpködő tündért viszont kergetnie kell, és a babaházba be kell szagolnia, mert oda bújik el, sőt meg is kell, hogy ugassa. Egyszer volt egy hibája egy próbán, de az előadáson eddig még mindig pontosan dolgozott.

- A babaháznál tulajdonképpen a mentőkutya feladatát végzi - avat be a kulisszatitokba Bono gazdája -, a házikó belsejében ugyanis én rejtőzöm, a közönség számára láthatatlanul. Engem kell megtalálnia, és ugatással jeleznie. Jön is, mint a rakéta! A nehéz ebben a feladatban nem is ez, hanem az, hogy utána viszont ott kell hagynia engem, el kell mennie Évával, és a keresést sem folytathatja tovább, pedig vannak még emberek a színen: az ágyban "alvó" gyerekek. Mint mentőkutyának, elvileg őket is felugatással kellene jeleznie, itt azonban más a feladat...

- Nehéz feladat lehet egy kutyának úgy tenni, mintha nem venné észre, ami körülötte történik. A szerző életéről szóló film szerint az eredeti, londoni bemutatón, 1904-ben nem is élő kutya, hanem jelmezbe öltözött színész alakította Nanát...

- Száz évvel ezelőtt azért a színház is más volt, és a néző is más volt, mint most!

- Ez igaz: a játékfilmeken, sőt számítógépes animációkon felnőtt közönség aligha érné be a farsangi maskarával. Mégsem gyakori, hogy valódi állatok szerepelnek színpadon - leszámítva talán a szabadtéri előadásokban néha felbukkanó lovakat. Van más darab is, ahol élő kutya játszik?

- A Játékszínben, az Egerek és emberekben is élő kutyajátszott, a Nemzetiben pedig nemsokára lesz egy bemutató, amelyikben egy csüngőhasú disznó fog parádézni a színpadon.

- Én játszottam már együtt kacsával és kecskével is - emlékszik vissza Éva. - A kecske nagyon érdekes egyéniség volt: hat órakor már izgalomba jött, fél hétkor pontosan tudta, hogy mindjárt kezdődik az előadás, és hét órakor már vissza sem lehetett tartani. Éppen úgy lelkesedett, mint Bono, akinek a szótára gyarapodott egy szóval, amit ki sem merek most ejteni, mert lebontaná a házat örömében, ha kimondanám (csak a szájával formázza a szót): "Szerepelünk!"

- A közönségnek, főleg a gyerekeknek persze nyilván nagyon tetszik.

- Néha túlságosan is. Bejön a színpadra ezzel a fazonnal, elterpeszkedik, liheg kettőt, és innentől teljesen mindegy, hogy mi, színészek mit csinálunk, senki nem figyel ránk. Volt olyan jelenet, amelyet a darab rendezője, Méhes László kénytelen volt kihagyni emiatt.

- Hány előadás zajlott le eddig, és várhatóan mennyi lesz még?

- Már túl vagyunk a huszadikon, és még sokáig menni fog: akár a végtelenségig is műsoron maradhat, hiszen gyerekek mindig lesznek...

 

Igó Évának közben mennie kell: nemsokára kezdődik az előadás, ideje átöltözni. Bonónak ilyen gondjai nincsenek, így ő még marad. Felfedezi gazdája széke alatt a kellékes táskát, amely, mint megtudjuk, labdát, virslit és egyéb izgalmas dolgokat tartalmaz. Sikerül is elkunyerálnia a labdát, de rövidesen ennél is érdekesebb dolog vonja magára a figyelmét: a kislányunk sonkás zsömléje. Ő is "rendel" hát magának egyet a bárpultnál, mi pedig Ádámmal folytatjuk a beszélgetést.

 

- Hogy bírja Bono ezt az eseménydús életmódot, a rendszeres, egészestés elfoglaltságot és a népszerűséget?

- Szerepelni szeret, már csak azért is, mert az általam tanult és alkalmazott képzési módszernek éppen az a lényege, hogy a kutya akarja csinálni.

A briard egyébként is temperamentumos egyéniség, nem szeret unatkozni. Az előadás tulajdonképpen nem sok idejét veszi igénybe: este hatra érkezünk meg, és nyolckor már távozunk is, mert mindkét jelenete az első felvonásban van. A rendkívül ingergazdag közeg, a rengeteg idegen azonban eleinte kicsit furcsa volt neki.

- Voltak olyanok is, akik nehezen fogadták el, vagy féltek tőle?

- Nem is igazán a félelem a jellemző, inkább az idegenkedés, értetlenkedés: vannak, akiknek nem fér a fejébe, hogy mit csinál itt egy kutya. Kapok olyan kérdéseket, hogy: "és nem pisil be?" Ilyenkor döbbenek rá, milyen furcsa elképzeléseik vannak egyeseknek arról, hogy mit csinál a lakásban egy városi kutya. Szerintük a kutyának kertben, kutyaházban a helye.

- Pedig a Pán Pétert több mint száz éve írta J. M. Barrie; Angliában tehát már akkor sem számított szokatlannak, hogy a gyerekek hálószobájában egy kutya őrködik... Bonónak egyébként hogy zajlik a napja, amikor épp nem a színházban van?

- Mint a "rendes" kutyáké. Reggel félórás sétával kezdődik. Van otthon még egy briardom, egy kicsit fiatalabb és szertelenebb. Mindkettő kan, és nagyon jóban vannak egymással, de ha valamelyikükkel foglalkozom, akkor külön sétálnak, mert a kutyának ilyenkor a feladatra kell koncentrálnia, és a másik csak elvonná a figyelmét. Ezért nem szeretem a kutyaiskolát: ott rengeteg a zavaró inger, a kutyamindenre tud figyelni, csak a gazdira nem. Természetesen ez csak az új dolgok tanulásánál igaz, a már biztos alapokon lévő tudást csak zavaró ingerek közbeiktatásával tudjuk magasabb szintre emelni. Rendszeresen átismételjük például a "járdázást", ami egy városi kutyánál nagyon fontos dolog. A szabadidőm nagy részét együtt töltöm velük, amikor pedig nem vagyok otthon, akkor pihennek - mintha kettővel több szőnyeg lenne a lakásban. Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy ne tévesszen meg senkit, amit a színpadon lát: a briard nem "magától" ilyen. Nem szeretném, ha Bono sikere nyomán sokan választanák felelőtlenül ezt a fajtát. Kölyökként valóban olyan, mint egy játékmackó, de már a szőrzetgondozása is idő- és munkaigényes, és a nevelése sem egyszerű: erőszakkal, üres ordítozással, kényszerítéssel és durva eszközökkel például semmire nem lehet nála menni. Nagy, szőrös, önfejű, ráadásul későn érő fajta: egyéves koráig olyan, mint a hímes tojás, utána viszont nagyon gyorsan az ember fejére nő. Körülbelül annyi energia van benne, mint egy jack russell terrierben, csak méretében sokkal nagyobb...

 

Ádám és Bono is készülődik, mert az előadás előtt az egyik jelenetet még egyszer el kell próbálni. A kutya feladata itt az, hogy "visszabeszéljen" a családfőnek, de egy kicsit türelmetlen, és "előredolgozik": azonnal ugatni kezd, amint a gyerekek édesapját alakító Oberfrank Pál a színpadra lép. Ezt kell kigyakorolni: nem szólalhat meg, csöndben kell feküdnie addig, amíg meg nem kapja a jelzést.

Rövidesen elkezdődik az előadás. Nehéz eldönteni, hogy a nézőkből melyik vált ki nagyobb derültséget: Igó Éva remekül megjátszott lengyel akcentusa, vagy négylábú partnerének érces baritonja. Bono bejön, lefekszik, ugat, kimegy, és valósággal sugárzik belőle a lelkesedés. Buzási Ádám határozott véleménye, hogy csak addig érdemes csinálni a dolgot, amíg a kutya élvezi; ha beleun, ha kelletlenül játszik, akkor abba kell hagyni. Ez a veszély azonban a jelek szerint nem fenyeget...

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Eladó 9 darab FAJTATISZTA WEIMARI VIZSLA kiskutya. 3 kan, 6 szuka. 2017.09.18.-án születtek. Törzskönyves szülőktől! Oltással, oltási könyvvel és féregtelenítve. 2017.11.13.-tól elvihetőek! Több információ telefonon! Ár: 99.000 Ft/db Tel: 06-30/328-2961.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)