Tenyésztésről általában
Önzetlenül rajonganak az emberekért...
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2007. július 06.

Több mint két és fél óra kimerítő autózás után értem Bajára, Dr. Sirkó Éva Vajáni Kenneljéhez.


 

A tikkasztó kánikulában a három csodaszép szőrben pompázó, fakó puliból és három miniatűr bullterrierből álló négylábú fogadóbizottság is igen kimerülten tett csak eleget házőrző feladatainak. A bullyk jószerivel csupán mosolyra húzott szájjal lihegtek, csak a pulik ugattak tessék-lássék, jöttömet jelezve.

 

Miután letudták a kötelező üdvözlési ceremóniát, a kutyák gyorsan visszahúzódtak az árnyékba hűsölni. Némi hideg üdítő elfogyasztása után Éva az árnyékos teraszra invitált, ahol elkezdhettük a beszélgetést.

- Ön állatorvos, küllembíró és tenyésztő egyben. Ha rangsorolnia kellene, milyen sorrendet állítana föl ezek között a tevékenységek között?

- Elsősorban állatorvos vagyok. Ez a munkám, a hivatásom. A tenyésztés "csupán" hobbi, de úgy érzem, hogy ez így van jól. Szeretem látni, hogyan valósul meg az általam tenyésztett fajtában - a standard által adott keretek között - az elképzelésem. Nekem a kutyatenyésztés az alkotás egy formája. A küllembírálat során pedig mindig az vezérel, hogy megítélésemmel segítsem a kiállítók, tenyésztők munkáját. Mindazonáltal nem könnyű e tevékenységeket összeegyeztetni. Különösen az állatorvos és a tenyésztő énem összehangolása jelent lelki próbatételt. Tenyésztőként ugyanis bizonyos dolgokban meg kell alkudni az előrelépéshez.

- Úgy képzelem, hogy bullterriert nem választ "csak úgy" az ember. Ön hogyan ismerkedett meg a fajtával?

- Korábban már rendelkeztem terrieres múlttal, mivel '83-ban a diplomaosztómra egy régóta áhított - Puy Aladárné tenyészetéből származó - simaszőrű foxterriert kaptam ajándékba a szüleimtől. Aztán '89-ben, egy bécsi kutyakiállítás forgatagában sétálva, életemben először megpillantottam egy boxban pihenő "nagy, fehér, tojásfejű izét" - azaz egy bullterriert. Ahogy mondani szokás, szerelem volt első látásra. Akkoriban bullterriert szerezni nem volt egyszerű. Az osztrákok nem szívesen adtak Magyarországra kutyát. Végül Szerbiából sikerült szerezni egy kölyköt. Az ő rövid élete tragikusan ért véget. Ez a kutya ugyanis süket volt, ami standard bullterriereknél gyakori probléma. Ez mindaddig nem derült ki, míg ki nem mentünk a kertből az utcára. Rögtön az első alkalommal elütötte egy kamion, amit nem hallott közeledni... A második bullterrieremet fél évesen vásároltam. Vele kezdtem el a standard bullterrier tenyésztését. Bár pár alomból CACIB győztes kölyök is származott, be kellett látnom, hogy az előrelépéshez import kutyakell, ám ehhez akkor nem állta rendelkezésre a megfelelő anyagi feltételek.

Időközben tettem egy kisebb "kirándulást" más fajta berkeiben is. Történt ugyanis, hogy a kertünkből az egyik szukám mellől ellopták a kölykeit. Azt gondolom, ez jól példázza egyébként a bullterrierek "veszélyességét"... Szóval, a ház és a bullterrierek védelmére vettem egy kuvaszt. Ő valóban kiváló házőrzőnek bizonyult. Bár időnként emlékeztetni kellett a rangsorban betöltött helyére, kitűnően kijött a családdal, illetve a többi kutyánkkal. Sajnos azonban sokkal nagyobb térigénnyel rendelkezett, mint amekkorát mi biztosítani tudtunk számára, ezért felhagytunk a Kuvaszozással. Volt olyan elképzelésem is, hogy testőrt faragok egyik bullterrieremből. Odáig szépen el is jutottunk, hogy kőkeményen megfogta a kart, de mikor a segéd átengedte neki az eszközt, boldog farkcsóválással, szájában a csibészkarral a segéd ölébe ugrott, hogy folytassák ezt a nagyszerű játékot...

Később, '94-ben, egy kiállításon fedeztem fel magamnak a miniatűr bullterriert. Innen jött az ötlet, hogy szert tegyek egy kölyökre, de ez - ahogyan annak idején a standard bullterrier esetében - korántsem volt egyszerű feladat. Körülbelül két év ment rá az információgyűjtésre, a keresgélésre és várakozásra, mire a Zum Lemptal kennelből hozzájutottam egy kölyökhöz. Bár a harapása nem volt kifogástalan, alapvetően mégis jó minőségű kutya volt, így idősebb korában lehoztam tőle egy almot, melynek leszármazottaival most is dolgozom. A miniket megismerve aztán fokozatosan kiszorították a standard bullterriereket. A jelenlegi állomány - melynek egy része a tenyésztőtársnőmnél lakik - hat szukából, valamint egy angol import kanból áll.

- Említette, hogy Önnél a minik kiszorították a standard kutyákat. Ezek szerint lényeges különbség van a két fajta jellemében?

- Feltétlenül, ráadásul nem is kevés! A minik sokkal kezelhetőbbek, sokkal könnyebb velük az élet. Nálam a "normál" bullterrierek szinte állandó felügyeletet igényeltek, mert az összes többi, velük együtt élő kisebb állatra veszélyt jelentettek. Sokszor előfordult, hogy a fékeveszett, vad hancúrozásból verekedés lett, mert két kutyaszempillantás alatt összeugrott. De olyan is megesett, hogy játék közben egyszerűen elsodorták egyik - akkor még csak pár éves - gyermekemet. Mindezek a dolgok a "terriervirtusukból" fakadtak. Velük időnként keményen kellett bánni, hogy betartsák a szabályokat. A minik ezzel szemben sokkal engedelmesebbek, simulékonyabbak és gyorsabb felfogásúak.

- Találkoztam az udvaron három csodálatos pulival is. Nekik mi a történetük, és hogyan egészítik ki egymást a miniatűr bullykkal?

- Okulva a korábbi tapasztalatokból, az első pulim jelzőkutyának érkezett a bullyk mellé. Mészáros Mihály barátom javaslatára aztán fedeztettük, amiből 2000 novemberében mindössze egyetlen fakó kan született. Úgy megtetszett a dolog, hogy kitartottam ennél a fajtánál is. Saját tenyésztésű pulijaim eddig négy Európa-győztes, egy Világgyőztes és négy Interchampion címet értek el, számos kisebb-nagyobb siker mellett. Feltett szándékom, hogy bullterrierjeimmel is sikerüljön elérnem mindazt, amit a pulikkal: ma ha beáll tíz puli a körbe, a hozzáértők biztosan ki tudják választani az én tenyészetemből származó kutyákat. Egyébként tapasztalataim szerint a két különböző fajta együttélése kifejezetten építő jellegű, különösen a bullyra nézve. Mivel nálunk jelenleg a pulik a rangidősek, engedelmességükkel, szelídségükkel, gazdacentrikusságukkal pozitív viselkedésmintát adnak a fiatal bullterrierek számára, így rengeteget segítenek a tanulásban, az alkalmazkodóképesség fokozásában és a szocializációban.

- Úgy tudom, hogy a miniatűr bullterrier nem tartozik a legkönnyebben tenyészthető fajták közé. Milyen nehézségekkel kell szembesülnie egy minibully-tenyésztőnek?

- Elsőként tudni kell, hogy a miniatűr bullterrier fajtában kontinensenként eltérő típusokat lehet megkülönböztetni. Német nyelvterületen kifejezetten a kisebb méretű, nem teljesen egyenes végtagokkal rendelkező, nem kellően telt fejű, hosszabb törzsű kutyák jellemzőek. Az ausztrál és amerikai típust reprezentatív, jó mozgású és kiváló formájú kutyák képviselik. A nagy távolság és a földrajzi sajátosságok miatt azonban nagyon nehéz ezekre a helyekre beférkőzni, információt, esetleg kutyát szerezni. Például az Egyesült Államok vezető kenneljeit végiglátogatni - az ország méretei miatt - legalább két hónapba telne. A fajtaadó anyaország, Anglia kutyái természetesen mindig magas színvonalat képviselnek. náluk a gyakorlatban alkalmazzák a vérfrissítő keresztezéseket standard bullterrierek arra alkalmas példányaival az engedélyezett formában.

Itthon a bullterrierek tenyésztését a Hungária bullterrier klub fogja hatékonyan össze. Mivel a fajta bizonyos örökletes betegségekkel terhelt, ezért a szurővizsgálatokra nagy hangsúlyt kell fektetni. Éppen ezért a klub elsődlegesen az egészséget állítja középpontba a tenyésztői munka irányítása során. Az egészségügyi problémák közül legfontosabbak a vesediszplázia, veseműködési zavarok, szívproblémák, valamint az elsődleges lencseficam (PLL). Ez utóbbi nagyon alattomos rendellenesség, mivel sok esetben a tünetek csak idősebb korban jelennek meg az állaton, mikorra esetleg már több alomnyi tőle származó kölyök hordozhatja a betegségre hajlamosító génjeit. A fajta hazai tenyésztőit mindenképpen elismerés illeti, mert az egészségügyi szuréseket becsülettel elvégzik, kiváló külföldi kutyákat importálnak, valamint remekül együttműködnek egymással. Ennek köszönhetően a hazai miniatűr állomány feljövőben van, és lassan megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben.

A fajta tenyésztése egyébként valóban nem nevezhető könnyűnek. A miniatűr bullterrier kölykei születéskor majdnem ugyanakkorák, mint a 2-2,5-szer nagyobb standard újszülöttjei. Ebből következően szinte mindegyikük császármetszéssel jön a világra. A fajtára jellemző markáns fej teljes kifejlődése 1,5-2 évig tart. Ez idő alatt az áll- és az állkapocscsont aszinkronban, felváltva növekszik. Az állkapocs fejlődése tovább tart, ezért gyakoriak a harapási és egyéb, fogazatot érintő problémák.

- Az évekkel ezelőtti harcikutya-ellenes hangulat a miniatűröket is érintette?

- Nemcsak hogy érintette, de hatása a mai napig érezhető. Az emberek agyában ahhoz a szóhoz, hogy "pitbull", mindmáig a bullterrier és a staffordshire terrier képe társul. Engem például nagy ívben kerülnek ki az ismeretlen emberek, pedig kutyáim szinte könyörögnek azért, hogy akár vadidegenek is megsimogassák őket, annyira önzetlenül rajonganak az emberekért. A miniatűr bullterrierek első számú családi kedvencek és hobbikutyák, valamint mozgékony, aktív sportkutyák, akiket teljesen ártatlanul bélyegeztek meg, hamis vádak alapján.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)