Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Kalibakutyák "bevetésen"
Beszámoló a 10. Kalibakutya-expedícióról 2.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Czéher György  |  2008. január 21.

A kalibakutyák iránti tartós - még ha nem is tömeges - érdeklődés újabb cikk írására sarkallt minket. A kíváncsiság érthető, hiszen a szemnek is szép, erőtől kicsattanó fajtáról van szó.


 

Túl azon, hogy sajátunknak érezzük, izgalmassá teszi e pásztorkutyafajtát az a tény, hogy munkáját farkasokban, medvékben bővelkedő területen végzi. Az előző részben a kalibázó életmódról, a fejésről, sajtkészítésről írtunk, ezúttal pedig ennek a parlagi fajtának tulajdonságairól és jelleméről essen szó.

Érdemes elgondolkoznunk az alapvetően különböző juhtartási módokon, pásztorstratégiákon. Útitársam, Rácz Róbert nagyapja lassan fél évszázada juhász Csongrád környéken, és mindig is terelőkutyák segítették munkáját. Mivel ragadozó nem fenyegeti a nyájat, így a juhász munkáját megkönnyítendő, lehetőség nyílik a terelést a kutyákra bízni. A puli különböző használati típusai (cseh puli, pumi, sinka kutya stb.) remekül ellátják vidékünkön ezt a feladatot. Elég tehát a pásztornak tudnia, hogy pontosan meddig is tart a rendelkezésére álló legelő, kutyái a legkisebb rezdülésére is reagálva terelik határon belülre a jószágot, megakadályozva, hogy idegen területen legeljenek. Ha tolvaj jár a határban, az éber terelőkutyák azt is hamarost jelzik, s a pásztor mindig tudta jól, hogy ilyen esetben mit is tegyen.

Juhászat az alföldi rónaságon

Az Alföldön bonyolult és összetett pásztorélet alakult ki a régmúltban. Egymás tettrekészségét a különféle pásztorok gyakorta próbára tették, néhanap durva csínyek formájában is. A csikósok kedvelt szórakozási és kiegészítő élelemszerzési formája volt például egykor, hogy juhra eredjenek portyára a hatalmas rónaságon. Ilyenkor miután összebeszéltek, szétválva néhányan nagy dérrel-dúrral, harsány köszöngetéssel és ostorcsattogtatással belovagoltak egy alkalmas terepen a juhnyáj kellős közepére, zajongásukkal meglehetős nagy kavarodást okozva, de a juhászokat azért szóval tartva. Tettestársaik ilyenkor, anélkül, hogy egyáltalán szem elé kerültek volna, felrántottak a nyeregbe egy-egy zavarodott juhot, aztán uzsgyi, eltűntek a tetthelyről. Ha a juhász nem kapta rajta őket azonnal, szinte semmi esélye nem maradt igazának érvényesítésére, mert a csikósok aztán hamarjában felfalták a bizonyítékot. A sok-sok panasz hatására azonban rendeletet hoztak arra, hogy ménesenként csak egy vázas nyerget lehessen tartani, s a többi csikósnak speciális, váz és hasló nélküli párnanyergen, úgynevezett patrancon kellett lovagolnia. Ez a párnanyereg mára már igazi Hungaricum, mert amellett, hogy megnehezítette a fent leírt csínyek végrehajtását, lehetővé tette a szinte egyetlen pillanat alatti felnyergelést, és életet is menthetett, ha nagy ritkán felbukott lovával a csikós, mivel a nyereg nem volt ráerősítve a ló hátára, ezért a lovassal együtt a nyereg is lepottyant a földre...

Kalibázás a Kárpátokban

A többi kalibázó bácshoz hasonlóan Antal Jenőék családja is több generáció óta folytat kétlaki pásztorkodást a gyimesi Setétpatakán. Alföldi juhásztársaikkal ellentétben, nekik fent, a Naszkalacon olyan kutya kell a kaliba körül, amely elsősorban nem tereli, hanem inkább védi a nyájat. Egy napig sem tudnák nélkülözni ezeket a kutyákat. Az importált, vagy a medvétlen területekről származó terelőkutyák használata itt nem vált be, mert a velük összedolgozó őrkutyák is hajkurászni kezdték a jószágot. Ezek azonban már méretüknél fogva is durvábbak, és eltúlzott lelkesedésükben nemegyszer sebeket ejtenek. A pásztorember lelkiismeretes, és inkább vállalja azt a kényelmetlenséget, hogy a juhokkal együtt gyalogosan a hegyeket járja, ami bár fárasztó, de a nyáj így nincs kitéve felesleges ragadozásoknak, és továbbra is biztonságban marad.

Jenő legjobb kutyája a már öregedő Viktor. A medvét is állja, s ha a szükség is úgy hozza, a fogásába is belebocsátkozik, mint arra már a múltban is volt példa. Nem mindegyik kutya ennyire karakán és önfeláldozó, de talán pont ezért alkotnak valódi csapatot. Bár egyenként is komoly harcértékkel bírnak, legalább ilyen fontos a csapatmunka, az összhang. Nagyon jó jelzők, ugatásukkal, dohogásukkal pontosan tudatják a pásztorral, hogy mire számíthat: medve, farkas, hiúz vagy ember közeledik, vagy csak őz, szarvas bóklászik a bozótosban. Létezik a pásztorok közt egy favorizált kutyatípus (szín, méret, vérmérséklet stb. tekintetében), de a gazdák nem ragaszkodnak kizárólag ehhez. Megelégszenek azzal is, ha kutyáik egy része már képviseli a kívánt vonalat. A többi is jól használható, legfeljebb más posztokon.

Vadászat "hobbiból"

Marmagasságukhoz képest a kalibakutyák meglepően súlyosak, tömegesek. Erős csontozatúak, izmosak, mégis fürgék. Eddigi tapasztalataink szerint jól taníthatóak, ami kevésbé jellemző a többi nagytestű nyájőrző kutyára. Kiélezett helyzetben is jól kontrollálhatóak, differenciált viselkedésűek. Egyfelől természetesen pásztorkutyák, de valamiképp a nagyobb testű hajtókutyák, kajtatóebek tulajdonságait is fellelhetjük bennük. Legtalálóbbnak azt a hasonlatot érezzük, mely szerint viselkedésük ötvözi a nagytestű lajkák és a közepes vagy akár nagytestű pásztorebek munkatulajdonságait. Ha nem léteznének már évszázadok óta, és szükség lenne kitalálni, illetve kitenyészteni a kalibakutyákat, valószínűleg kelet-szibériai lajkák és múlt századi svájci pásztorkutyák és Kuvaszok, valamint sima szőrű komondorok alkothatnák a "fiktív kalibakutya-koktél" egyik-másik lehetséges alapját.

Gyimesi útjaink során több olyan emberrel is találkoztunk, akik azt állították, hogy ügyes vadászok ezek a kutyák. Volt olyan ember, aki mögött több évtizedes vadászati tapasztalat állt. Többnyire erdélyi kopóval dolgozott, azonban elmondása szerint a legkedvesebb, legjobb kutyája egy kalibakutyavolt. Rendeletben kötelezték és kötelezik a dolgozó kutyák gazdáit, hogy kutyáik nyakából mintegy harminc centiméter hosszú fakoloncot lógassanak a mellső lábak előtt keresztbe. Az így felszerelt ebek hamar felhagynának az üldözéssel, ha őzek vagy szarvasok után iramodnának, annyira kellemetlenül akadályozná őket a lábaikhoz ütődő kolonc. Szokás azonban kivételes alkalmakkor, hivatalos vadászatok megrendezésekor hajtókutyaként alkalmazni az ilyen kajtató hajlamú egyedeket; ilyenkor természetesen gazdáik is részt vesznek a hajtáson, s a kutyákról ideiglenesen leveszik a koloncot.

Kalibakutyák "munkaláncon" a téli szállásokon

Akármilyen nagy mértékben szabja meg a kalibakutyák jellemét a havasi pásztorkodásban betöltött szilaj szerepük, nem hallgathatjuk el, hogy a modern társállattartás hobbikutyás szemlélete számára igazi unikummá  paradox módon az az időszak edzette a fajtát, melyet a településekre besűrűsödött téli szállásokon, láncra kötve töltött be évszázadokon keresztül. Ez az időszak hozta létre azt a jellemszilárdságot és érzelmi stabilitást, amelynek igazán nagy hasznát láthatjuk a nagyvárosi állattartás körülményei között is.

Sok más nagytestű kutyafajtára jellemző, hogy láncra kötve befordult, mogorva, kiegyensúlyozottságát vesztett kötekedő válik belőle. A pásztorkutyák esetében a helyzet gyökeresen más lehet, ha közelükben tudhatják munkavégzésük tárgyát, és tovább védhetik "másfajú falkatagjaikat": a juhokat, teheneket, kecskéket, nyulakat, sertéseket, baromfiakat, és az őket etető embereket is. Így a "munkaláncra-kötöttség" nem egyenlő a "rabláncra vertséggel", mert nem pusztán korlátozottságot jelent, hanem inkább eltérő körülmények között is megkövetelt állandó éberséget és munkavégzést. Természetesen a kalibakutyák is örömmel rohangásznak a láncról levéve, de eszükben sincs otthagyni a védelmük alatt álló állatokat. (A kalibakutyák között a fent leírt módon befordult egyedeket csak és kizárólag akkor találtunk, ha egy jól irányzott medvepofontól eltalálva meglegyintette őket a halál szele. Ezek a kutyák aztán már, lezárva életük megfontolatlanabb korszakát, az idegenekkel szemben még inkább bizalmatlanná és távolságtartóvá váltak, aminek köszönhetően személyes terük is megnő, és azon belül viszont ingerlékenyekké lettek.)

Jelzések két irányba

A transhumáló kalibázással évszázadok óta együtt járó téli láncra tettségnek köszönhetően csak azokat az egyedeket tarthatták tenyésztésben, amelyek a félévenként ciklikusan változó körülmények között sem jelentettek felesleges veszélyt a szomszédokra, és a szomszédságban lakó állatokra. A fajtára jellemző az igen jó helyzetfelismerő-képesség, amely egyaránt lehetővé teszi, hogy önállóan és gazdájuk irányításával is helyesen járjanak el. Ezt mi is megtapasztalhattuk, amikor úgy közelítettük meg ezeket az ebeket, hogy a családhoz tartozó gyermekek voltak a közelükben. Ilyenkor szinte tizedmásodpercenként váltakozva jelezték egyértelműen kis gazdájuk felé és felénk is, hogy mit várhatunk. Kirohanó felugatással adták tudtunkra, hogy "eddig és ne tovább", majd közvetlenül ezután gyors és rövid jelzés mutatta rajongva a kis gazda felé, hogy az agresszió nem ellene, hanem a védelmében, és ellenünk irányul. Az állandóan ismételt és váltogatott jelzések e két szélsőségesen ellentétes érzelem között megmutatták, hogy ezek a kutyák mennyire urai önmaguknak és érzelmeiknek.

A fentiekkel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a kalibakutyák a világ legjobb kutyái, hanem azt, hogy megfelelő körülmények közé helyezve egyaránt képesek megállni a helyüket a vadon peremén és a nagyvárosok családi közösségeiben.

Állandóan formálódnak

Mindezek mellett el kell mondani azt, hogy a ma is dolgozó nyájőrző kutyákat szigorúan zárt homogén fajtaként kezelni eléggé életszerűtlen lenne, idegen csepp vér bevitele bármelyik populációnál lehetséges, és valószínűleg meg is történik. Jobb talán a pásztorkodást élő egésznek tekinteni, amelynek a kutya elengedhetetlen része. Formálják a természeti körülmények, a gyakori veszély, a pásztorokban továbbélő tudás, és gyakran a szükség is, de szerepe van a ráérzésnek és a szépre való törekvésnek is a szaporításban. A különböző dolgozó pásztorkutyafajták feladatkörében sok azonosság van. Természetes, hogy ezért sok mindenben hasonlítanak egymásra. Mégis mindegyik hordoz magában valami egyedülállót. Az adott nép vagy népcsoport szokásai, gondolkodásmódja, vérmérséklete kihat az őt körülvevő állatokra is. Így van ez a csángók kutyájával is. Fürgesége, szívóssága, a veszély mértékével arányos harciassága az őt formáló embereket is dicséri.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)