Társunk a kutya
Mi kell a kutyatartáshoz?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2011. augusztus 11.

Mi kell a kutyatartáshoz?

A társállattartók száma folyamatosan növekszik, s nem kevesen vannak köztük, akik egy kölyökkutyának a családi életbe történő bevitele mellett döntenek - sok esetben minden különösebb előkészület és előzetes tájékozódás nélkül.


Néhány nap elteltével aztán ráeszmélnek, hogy a hazavitt kölyökkutya élőlény, amelynek biológiai szükségletei vannak, s fizikai és szellemi igényeit ki kell tudni elégíteni. Ennek hiányában a problémák, konfliktusok tömege előre megjósolható.

A mai szomorú gyakorlat, hogy az első kutyás gazdik egy része először a kutyát veszi magához, és csak ezt követően kezd el leginkább a kétségbeeséstől vezérelve gondolkodni, kérdezősködni, e-mailezni és minden lehetséges információforrást igénybe venni annak kiderítésére, hogy mi is kell tulajdonképpen a kutyafajnak megfelelő tartásához. A házi látogatás során kiderül, hogy a kutyaedénye egész nap tele van száraztáp-maradékkal, bokáig érő kutyajáték-halmazban lehet a lakásban közlekedni, de nincs egy pokróc, szőnyeg, kosár vagy valami, ahol az állat nyugodtan, visszahúzódva aludhatna. Az alábbiakban folytatjuk az előző számban megkezdett áttekintést arról, hogy mi mindent kell biztosítanunk a család négylábú tagja számára az első pillanattól fogva, amint magunkhoz vesszük.

 

Itató- és etetőedény - és ami az utóbbiba belekerül

Kettő kell belőle, a kölyökkutyának is. Az egyikben mindig elegendő ivóvíznek kell lennie, amit nem árt naponta többször frissíteni vagy utántölteni, a másikban pedig az ételt kapja meg az állat. Ami az edények formáját, kivitelét és anyagait illeti, a választék ezen a téren is óriási. A kölyökkutyák még jó ideig falánkan, lökdösve, mozogva, nyughatatlanul esznek ez a fajta táplálékfelvételi szokás még a szopás idejéből, annak technikájából származik, és hetekig, hónapokig megmarad náluk. Nem árt tehát olyan edényt választani, amelynek az alja csúszásgátló anyaggal van ellátva, vagy súlyánál fogva nehéz ellökni, odébbtolni.

Ha az első edény vásárlásánál előre gondolkodva a kutya kifejlett korában elfogyasztott ételmennyiséggel számol a gazdi, akkor nem kell néhány hét múlva az edényt nagyobbra cserélni. Ellenben ügyelni kell rá, hogy a kicsi kutyus ne lépjen bele evés közben az óriási tálba, mert akkor a maszatos tappancsnyomok eltakarítása keseríti meg a gazdi életét. Bizonyos hosszú, lógó fülű fajták részére speciális, magasított, fölfelé keskenyedő formájú edényeket gyártanak, hogy ne lógjon bele az állat füle a tányérba. Nagyon figyelemreméltó szempont az edények könnyű tisztán tarthatósága is. Sok gyártó az emberi edényekhez hasonlóan a tálak alján vagy csomagolásán külön föltünteti, hogy az edény a mosogatógépbe is behelyezhető-e.

A teljeskörű, részletes táplálkozási tanácsadás meghaladja ennek az írásnak a kereteit, de kifejezetten a kölyökkutyák vásárlásakor, hazavitelekor nem árt az újdonsült gazdiknak néhány fontos dolgot tudniuk. Bárhonnan viszik is el a nyolchetes kölyökkutyát, ajánlott megkérdezni, hogy ott mivel, mennyivel és naponta hányszor etették. Az elkövetkezendő napok, az anyaállattól és a testvérektől való elszakadás, az új környezet megszokása éppen eléggé próbára teszi a kölyökkutya szervezetét, idegrendszerét. Fölösleges lenne ezt még a megszokott táplálkozási szokások, valamint az élelem-összetétel és minőség megváltoztatásával is fokozni. Ellenkező esetben az emésztési zavar, hányás, hasmenés szinte biztosra vehető.

A jó tenyésztők, tapasztalt kutyások ezt tudják, és eleve ajánlják, hogy ezt vagy azt a tápot adja az újdonsült gazdi a kutyának. Hogy az egyik a lila színű zsákot, a másik meg a sárgát dicsőíti, annak közel sincs akkora jelentősége, mint amekkorának az hangzik, vagy amint a kutyatáp-szakterületen tájékozatlan gazdi gondolja. Az egyik tenyésztő az egyik tápgyárral van szerződéses viszonyban, a másik meg egy másikkal. Gyakorta a kölykök darabszáma után ingyenes, néhány kilós junior zsákot is kapnak a gyártól, amit vagy továbbadnak a kölyökkutyával (a gyártó ezt szeretné!), vagy nem. nyugodtan lehet néhány hétig azzal a táppal etetni a kölyökkutyát, amelyiket az anyakutyatulajdonosa ajánlott, még akkor is, ha hazaérve a tévé éppen a másik gyártó tápjának az előnyeit és utolérhetetlen tulajdonságait reklámozza. Az első pár hét alatt van ideje a gazdinak alaposan tájékozódnia a kutyatáp-dzsungelben. Aztán rájön, hogy minél tovább tájékozódik, annál nagyobb lesz a káosz az emberi fejben. Mást mond a tenyésztő, mást az állatorvos, mást a szomszédban lakó kutyatulajdonos, mást az internetes fórum, és megint mást a sarki kisállateledel-boltos az első háromkilós száraztáp-zsák alján meg már alig van, és az előző nap fogyott el az utolsó XY márkájú, ingyenes, halszagú, 200 grammos mintadoboz.

Ilyenkor az egyetlen, amit egy leendő jó falkavezér tehet, hogy nyugodtan végiggondolja a következőket.
- Hogy a kutya húsevő, rövid bélrendszerű állat.
- Hogy a szóbajöhető tápok mennyi húst tartalmaznak. (Száraztápok esetében ez technológiától függően maximum 25-28 % lehet, dobozos tápoknál a lehetőség a 0 és 80% között van. A legtöbbet reklámozott, valamint az olcsóbb márkák esetében általában 4 és 6%, a kevésbé ismertek esetében leginkább több.)
- Hogy melyik az a táp, amelyiket rendszeresen be tud szerezni a közelben lévő üzletből, vagy ahová egyébként is vásárolni jár.
- Hogy a száraztáp zacskóját el lehet-e tüzelni, vagy a szelektív papírhulladék-gyűjtőbe dobni.
- Hogy a nedves táp havonta 15-30 darab üres (és néha kellemetlen szagú) konzervdobozt jelent.
- Hogy mennyi a gazdi számára elfogadható havi kutyatáp-költség.
- Hogy ha valaki napi rendszerességgel főz, akkor jut némi főtt étel a kutyának, tehát kevesebb táp szükséges.
- Hogy mennyi kémiai tartósítószert, mesterséges illat- és színezőanyagot akar a kutyájával megetetni.
- Hogy a dobozos tápok csomagolásán feltüntetett nedvességtartalom nem más, mint víz.
- Hogy a tápok összetételének a csomagoláson feltüntetett fölsorolásában a növényi eredetű melléktermékek,  állati eredetű melléktermékek, ásványi melléktermékek tulajdonképpen különböző élelmiszeripari hulladékokat jelentenek.
- Hogy a tápok nagy részét nem abban az országban gyártják, ahol a márkatulajdonos cégének a székhelye van. A Brit-szigetek országaiban (Anglia, Skócia, Írország) és a skandináv országokban (Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia) sokkal szigorúbbak az általános élelmiszer- és állategészségügyi előírások, valamint azok betartásának ellenőrzése, mint a többi európai országban, ennek megfelelően az ezekben az országokban gyártott tápok minősége átlagon felüli. Az amerikai és kanadai állattartási és mezőgazdasági követelmények alatta maradnak az európainak, tehát a tápok gyártásához fölhasznált alapanyagok sokkal rosz-szabb minőségűek lehetnek, mint az európaiak. A vadhús vagy tengeri állatok fölhasználásával készült tápok nagyobb garanciát jelentenek az alapanyag minőségét illetően, mint az egyéb anyagokat fölhasználók.

Ezek után kell eldöntenie az újdonsült gazdinak, hogy mivel akarja etetni a kutyáját a jövőben. Fontos, hogy az átállás csak kis fokozatokban történjék, az új, szokatlan tápból mindig egy kicsivel többet hozzákeverve a korábbi megszokotthoz. 7-10 nap alatt egy 12-16 hetes kutya zökkenőmentesen átállítható az egyik tápról a másikra.

 

Tisztálkodás, ápolás, egészségügy

Talán semmilyen kutyatartáshoz szükséges felszerelés nem annyira fajtától függő, mint a tisztálkodási és ápoló eszközök és szerek. Annak tekintetében, hogy melyik kutyafajta milyen gyakorisággal és milyen küllemi ápolást igényel, a vélemények és tapasztalatok nagyon szerteágazóak. Legjobb, ha az elsőkutyás gazdi beszerez egy szakkönyvet az adott kutya fajtájáról, és a tájékozódik a fajta tenyésztőinél, esetleg a fajtával foglalkozó kutyás klubnál vagy más szervezetnél. Semmiképpen ne hagyatkozzék egyetlen véleményre! Nem biztos, hogy a sarkon lakó westie-tulajdonos néni feltétlenül helyesen fésülte, nyírta, fürdette a kutyáját, s nagy a valószínűsége, hogy a közelben egy éve működő kutyakozmetikus tapasztalata és szaktudása sem elégíti ki mind a kb. 400 kutyafajta szőrzetének ápolásával kapcsolatos valamennyi elvárást és igényt.

Ha már a kutyakozmetikánál tartunk: azon kevés kutyával kapcsolatos szakmai tevékenységek közé tartozik ez, amelyek Magyarországon (is) hivatalosan elismert foglalkozásként gyakorolhatók. A szakma oktatása, a képzés színvonala, a továbbképzés biztosítása azonban enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után különösen a kutyatulajdonosok részéről. Ennélfogva a tevékenység a végleteket foglalja magában. tudomásom van olyanról, aki képes volt egy több mint tíz kutyából álló, hónapok óta vadon élő kutyafalkát erőszak nélkül(!), egyedül befogni, szállítóboxokba rakni és az egészségügyi alapszempontok szerint átvizsgálni, ám olyanról is, aki hónapok óta üzemeltet kutyakozmetikát, de még kábítótabletta nélkül nem nyírt meg egy kutyát sem. Van kutyakozmetikus, aki megelégszik a 60-70-es évekből eredő (stencilezett!) oktatási anyaggal, amelyben egy fél oldal foglalkozik a kutyák viselkedésével, és egy mondatot vagy sort sem tartalmaz arra vonatkozólag, hogy milyen testbeszédjelekkel kommunikálnak a kutyák, és melyikre hogyan reagáljon az ember, aki fésülni, nyírni, fürdetni stb. akarja. Ugyanakkor van kutyakozmetikus, aki három nyelven olvas az internetről kutyás információkat, és levizsgázott néhány 4 Tappancs tanfolyam anyagából.

A kutyát a piszoktól, sártól, szennytől megtisztítani a gazdinak kell, a szőrét fésülni, kefélni szintén. Az esővíz, pocsolya, sár letakarításához használható törülköző vagy kidobásra ítélt, lehetőség szerint nem műszálas ezért jó nedvszívó ruhadarab minden háztartásban akad. Egy olcsó kefét, fésűt a kutyaszőr hosszúságától függetlenül minden gazdinak be kell szereznie, arra viszont nem adható egyformán érvényes tipp, hogy naponta három alkalommal, vagy csak hetente egyszer kell a kutyus szőrzetét ápolni. A szőrzetet nyírásának tudománya egyes fajták esetében különösen, ha nem kutyaszépségversenyen vagy fajta-küllem bemutatón való szereplésről van szó könnyen elsajátítható, és nem kíván különösebb szerszámszükségletet. Néhány fajtánál, vagy különösen tapasztalatlan gazdi esetében viszont ajánlott gyakorlott szakember segítségét vagy szolgáltatását igénybe venni.

A dús, hosszú, esetenként földig érő, valamint erős aljszőrzettel rendelkező kutyák szőrzetének ápolása valóban átlagon felüli módon munka- és időigényes. Ez azonban nem jelent egyet a minél több fürdetés, annál jobb elméletével. Lehet fürdetni, vagy kell fürdetni? Ez a gyakorlati kérdés. Személy szerinti meggyőződésem, hogy a fürdetést, és főleg az ezzel járó különféle samponos és szőrápoló kozmetikai kezelést, több oknál fogva, lehetőség szerint minden kutyánál, fajtától függetlenül a minimálisra kell redukálni. A jelenlegi kutyafajták szinte mindegyike legalább egy évszázaddal, de inkább még régebben alakult ki, amikor még nemigen volt olyan elterjedt a kutyakozmetika és a kutyasampon, mint ma, a kefélés, trimmelés, aljszőrzet eltávolítás, fésülés, vagyis a mechanikus úton végzett szőrzetápolás tehát közelebb áll ennek az állatfajnak a természetes testápolási módjához, mint a kémiai szerekkel történő kezelés. Az egzotikus kutyafajták nagy részénél a származási helyen nem létezik sem kutyakozmetika, sem kutyasampon, mégis egészségesek, szépek, ápoltak a kutyák. Az utóbbi évtizedekben rohamosan elterjedt bőrbetegségek, allergiák nem utolsósorban a túlzott mértékben használt, több-kevesebb vegyianyagot tartalmazó kutyakozmetikai szereknek is rovására írhatók.

Hogy egy kutyát hetente vagy havonta fürdetnek (esetleg egy életen keresztül egyetlenegyszer sem), azt sok minden befolyásolhatja. Például az, hogy a hosszú, némely esetben földig érő szőr milyen piszkos, sáros helyet söpör. Ha egy kutya nem piszkos, akkor nem kell fürdetni, ha piszkos, akkor igen. Egy tóparti vagy tengerparti nyaralás során naponta többször is megfürdik a kutya, magától, a gazdi noszogatása és erőszakolása nélkül, és ami fontosabb: vegyszer hozzáadása nélkül. Ezekből az a képlet állítható föl, amelyet nagyon helyesen a kutyatartási szakirodalom ajánl: a kutyát fürdetni olyan gyakran kell, ahányszor szükséges, és olyan ritkán, amennyire csak lehet!

A gazdi feladata az is, hogy a kutyája fülét és szemét rendszeresen tisztítsa. Az ehhez szükséges szerek beszerzése nem jelent különösebben nagy költséget. Ellenben ezzel a testápolási művelettel megelőzhető a kutyaesetlegesen kellemetlen szaga, és sok esetben a fertőzéses megbetegedések egy része is, a kutya pedig tiszta és ápolt állat benyomását kelti az emberek körében.

Még egy fontos testrészről kell említést tenni: a kutyalábáról. Némelyik kutyafajta hajlamos rá, hogy a karma átlagon felüli hosszúságúra növekedjék. Olyan kutyák esetében is felléphet ez a probléma, amelyek keveset járnak szilárd, kemény burkolatú talajon. A karom vágásának elmélete hasonló az emberi kézen vagy lábon növekvő köröm vágásáéhoz, a gyakorlatban azonban jobb szakemberre bízni ezt a műveletet. Némelyik, mára már elavultnak mondható fajtastandard-leírás külön foglalkozik a lábakon lévő ötödik, ún. farkasköröm eltávolításának témájával. Bizonyos esetekben ez valóban zavarhatja az állatot, és szükséges lehet a rendszeres vágása. Végérvényes eltávolításának nincs élettani indoklása, ezért sok országban helyesen ezt törvény tiltja.

A másik ápolásra érzékeny része a kutyalábának a tappancsok bőrfelülete. Különösen a téli, havas-jeges időszakban és a városi sózott utcákon járó kutyák esetében jelenthet veszélyt a kiszáradt, repedezett tappancs. Ilyen esetekben a tappancsoknak gyógyszertárban kapható glicerinnel vagy a kutyaápoló-szereket árusító üzletekben kapható különböző kenőcsökkel, krémekkel való bedörzsölése nagyon gyorsan segít.

Minden kutyatartónak számolnia kell azzal, hogy kedvencének kötelező érvénnyel biztosítania kell az állategészségügyi alapellátást. Ez az egész civilizált társadalom közös érdeke. A jelen jogi szabályozás értelmében a kutyának rendszeres időközönként ismételt, kötelező védőoltást kell kapnia.

A másik, az ember- és az állategészségügy szempontjából egyaránt rendkívül fontos tennivaló a kutyarendszeres féregtelenítése. Ennek egyrészt különösen a kölyök- és fiatal kutyák egészsége szempontjából van nagy jelentősége, másrészt a fonálférgek (Toxocara canis) és a galandférgek (Dipylidium caninum) általános elterjedésének megakadályozása végett. Hogy a kutya ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani, annak szükségességét manapság már a felelősségteljesen és normálisan gondolkodó kutyatulajdonos megérti, és nem vitatja. Ennek a közterületek tisztasági és higiéniai elvárásai mellett az orsóférgek elterjedésének megakadályozása szempontjából is nagy jelentősége van, mert a kutyák ürülékének kb. 16%-ában találhatók meg az orsóféreg petéi. Ezért kutyásoknak és nem kutyásoknak egyaránt fontos érdeke, hogy a közterületen kutyával közlekedő, rendszeresen sétáló gazdik ne lépjenek ki az ajtón kutyapotty-zacskó nélkül, és szükség esetén használják is azt!

 

Alvó- és pihenőhely

Hol aludjon a kutya, hol legyen a pihenőhelye? Nem árt a kérdésre még a kölyök megérkezése előtt választ keresni. Érdemes figyelembe venni, hogy az első hetekben a szobatisztaságra való nevelés fog a középpontban állni: a kutyát későn este, kora hajnalban vagy éjszaka is ki kell vinni. Vagy a kutyaalvóhelyét kell a hálószoba közelébe tenni, vagy az embernek kell ideiglenesen a kutyamellett töltenie az éjszakát. Másik fontos szempontként gondolni kell rá, hogy nem feltétlenül az a jó döntés, ha a szép fonott kosárral és az egyik legdrágább, beleillő béléssel indít a gazdi, hiszen az első időszakban lehet, hogy gyakorta kell vizelettől, hányadéktól megtisztítani a pihenőhelyet. Azt is érdemes tudni, hogy a fogváltást követő hetekig egy fiatal kutyusnak átlagon felüli a rágási vágya, és az inger nem veszi figyelembe, hogy milyen sok pénzt adott ki a gazdi a kosárért. Az első néhány héten tehát megfelel egy átmeneti, ideiglenes és lehetőleg olcsó megoldás, amit később problémamentesen lehet cserélni. Jó néhány fajta esetében már csak a méretváltozás is e mellett szól.

Egy-egy új pihenőhely, kosár, kutyaágy vagy kutyaól használatbavételekor nem szabad elfelejteni az előzőből az illatmintát átvinni az újba. Különben előfordulhat, hogy a kutya nem megy bele, nem fekszik rá stb. Nem árt előre gondolni arra, hogy ha majd egyszer a kutya bolhás lesz vagy más parazitafertőzést kap, akkor az egyik legfontosabb dolog az alvóhelyének a kitisztítása és fertőtlenítése. Ebből a szempontból a cserélhető, tépőzárral vagy zipzárral nyitható és levehető, mosógépben mosható huzattal rendelkező fekvőhelyek nagy előnyt jelenthetnek.

Újabban egyre több gazdi által használt praktikus megoldás, hogy a kutya otthoni pihenőhelye egy műanyag szállítóláda, ún. fly box. Ezek manapság nagy minőségi és méretválasztékban állnak a kutyás vásárlók rendelkezésére. előnyük kétségtelenül nagy az olyan gazdik esetében, akik sokat utaznak a kutyával autóban, esetleg repülőgépen, illetve a kutyának gyakorta kell a gazdival együtt idegen helyen (szállodában, rokonoknál, nyaralóban stb.) éjszakáznia, ahol az utazóláda a kutyának komfortos elhelyezést biztosít.

 

Mikrochip és törzskönyv

Ha a kölyökkutyát valóban jó helyről szerzi a be a gazdi, akkor a felelősségteljes, igazán professzionálisan dolgozó tenyésztő oltásokkal és mikrochip-azonosítással ellátott kölyköt ad át az új tulajdonosnak. A korábbi gyakorlat szerinti, fülbe való tetoválás a 2005. július 1. után született kutyáknál már nem érvényes és nem elfogadott azonosítási módszer. Érdemes tudni azt is, hogy a nem fajtatiszta (keverék) és a nem törzskönyvezett kutyák részére szintén van lehetőség a sok szempontból hasznos mikrochipes megjelölésre. Az FCI (Fédération Cynologique Internationale) által elismert tenyésztőszervezeteknél bejelentett alomból származó kutyakölykök származázsát a törzskönyvi lap dokumentálja. Akinek valamilyen oknál fogva szükséges ez a dokumentum, az mindenképpen tisztázza ennek meglétét és az anyakutya tulajdonosával!

Sok esetben törzskönyv nélküli kutyák esetében is hasznos lehet az adás-vételi szerződés, de még egy ajándékba kapott keverék kutyaesetében is legalább egy ún. örökbefogadási nyilatkozat. Nem tudható ugyanis egy évtizednyi időre előre, hogy milyen esetleges jogi perpatvarba keveredhet az ember és/vagy kutyája, amikor egy ilyen egyszerű írott dokumentum további kellemetlenségektől mentheti meg a gazdit és kutyáját. Arról, hogy egy ilyen dokumentumnak mit kell magában foglalnia, az állatmenhelyeken lehet érdeklődni, ott az örökbeadandó kutyákhoz állítanak ki ilyen papírokat.

Amint a fentiekből kiderül, körülbelül ennyi dolog kellhet a fajnak megfelelő tartási körülményeket biztosító kutyatartáshoz. Hogy ez sok vagy kevés, arról bizonyára megoszlanak a vélemények. A kutyatartási ismeretekben eligazodást és útmutatást nyújtó szakkönyvek ennél sokkal részletesebben tárgyalják ezeket az alapismereteket. Véleményem szerint ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy a hazavitt kutyakölyök a lehető legkevesebb kellemetlenséget, bosszúságot és meglepetést okozzon emberi társának, akit nem ő választott, hanem fordítva: az ember döntött a kutyamellett, az ember választotta társának a kutyát.

Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott az ember és a kutya jobb együttéléséért.



nyitókép: archiv
 
 

hírlevél

 

 

Ingyen elvihető egy közepes méretű, vizsla keverék kutya. Kislány, kb. 6 hónapos. Tel.: 06-20/998-3940.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)