Több különböző dologról kell beszélni, ezen dolgok viszont szoros összefüggésben állnak egymással. Az izmok típusa, a terhelhetőség, a táplálék összetétele, minősége csupa olyan dolog, melyekről átfedés nélkül nem lehet beszélni.

Izomtípusok

A gerinceseknél a csontok, szalagok mellett a különböző típusú izomrostok teszik lehetővé a mozgások sokirányúságát. Például a lovaknál a szelekció a munka- és sportképességekre kifejezetten szembetűnő. A kutyáknál ez másképp dokumentálódik. Nagyobb az átfedés, de nagyon jól lehet érzékelni a valós teljesítmények genetikai alapjait. Hogy egyszerűbb legyen az izomtípusok megkülönböztetése a lassú izomrostokat I. számmal jelölöm. A gyors izomrostok a II.a és II.b jelölést kapják. A gyors izomrostoknál a II.a hosszabb ideig, jelentős erővel képes összehúzódni, míg a II.b nagyon rövid ideig, de hatalmas intenzitással képes dolgozni.

A gyors izomtípusú kutyák legjellemzőbb képviselője az agár. Az agár kifejezetten "extrém sprinter". Izmai rendkívül gazdagok II.b típusú rostokban. Ez a típusú izomrost a nagy igénybevétel miatt jelentősen ki van téve az izmok túltejsavasodásának és a húzódásnak. Jellegéből adódóan a szénhidrátot képes felhasználni, a főleg ilyen típusú izomrostokkal rendelkező kutyanehezebben tudja a zsírt megfelelően feldolgozni. Megjegyzendő, hogy a hosszútávfutó vadászagarak (pl. magyar agár, perzsa agár) izmaiban jóval több a II.a típusú rost, mint pl. az angol agárnál.

A szánhúzásra szelektált északi fajták könnyen alkalmazkodnak a hosszútávú terheléshez, hasonlóan a vadászkutya-fajtákhoz. Mind a szánhúzó, mind a vadászkutyák a II.a rostokban való gazdagságnak köszönhetően képesek lesznek a zsírban gazdag étrend jó hasznosítására. ráadásul az edzés enzimatikus adaptáció által megerősítheti az aerob metabolizmus intenzitását, főként a II.a rostokban. Magyarul ez azt jelenti, hogy abból lehet jó szánhúzó kutya, amelyik sok II.a izomrostot képes felmutatni. Ez az izom szereti a zsírban gazdag étrendet, ami csökkenti a hipertermiát (az izmok túlmelegedését), a túlzott tejsavasodást, és a vér hiperlipodemiáját (túlzsírosodás), ugyanakkor mérsékli az alacsony vércukorszintet. Hogy ennek mi is a jelentősége, azt mindjárt meg is láthatjuk.

A terhelés

Elsőként is a sprintelés legextrémebb (mármint kutyaszemmel legextrémebb) formáját, az agárversenyt veszem alapul. Az, hogy egy agár hogyan fut, a metabolikus potenciáloktól függ, melyek főként örökletesek. És hát mit is örökölhet egy agár? Nagyon sok II.b típusú izmot. Így az edzés és a táplálkozás maximum 50%-át adja az agár reális futóeredményének. Hogy miért? Mert az agár egy sprintverseny 30-40 másodperce alatt az izom ATP-jét (adenozin-trifoszfát) és CP-jét (kreatin-foszfát) használja fel, ami nem, vagy csak részben függ a táplálkozástól. Az ATP nem más, mint fő energiatároló, tehát a sejt szempontjából tiszta energia. A CP vésztartalék - rásegítés, ha az ATP-készlet kezd kiürülni.

Mindkét anyag rendkívül gyorsan szabadul fel, és képes kiürülni a szervezetből. Ezután időre van szükség a feltöltődéshez. Itt lép be az edzés és a minőségi táplálék soha el nem hanyagolható együttes hatása. A magas energiatartalmú eledel és az edzett izom jó oxigénfelvevő-képessége segíthet elkerülni az izmokban a glükogén felhalmozódását, ami túlzott tejsavképződéssel (mioglobin-urinával), így izomsérüléssel járhat. A további túlzóan extrém terheléstől a sejtek membránjainak ellenállása csökken, ez káros enzimek kicsapódását eredményezheti. Ennek következtében E-vitamin- és szelénhiány léphet fel. Ez súlyos izompusztuláshoz, leépüléshez vezethet. Ezért sohasem szabad sprinter (II.b) kutyát önnön paramétereitől jelentősen eltérő terhelésnek kitenni. Ahogy az izomrostok aránya módosul a II.a illetve az I. típusú rostok felé, a hosszútávú terhelés mértéke úgy növekedhet. A hosszabb távon dolgoztatott kutyák (szánhúzó-, vadász-) izomtípusának (gazdag II.a rostok) a zsírsavak, különösen a perifériális lipolízis (háj) származékok válnak a sejt fő energiaforrásává. Mivel itt az öröklött tényezők mellett egyéb dolgok is szerepet játszhatnak, több fontos dolgot is figyelembe lehet venni:

- A terhelés intenzitása sohase legyen magasabb, mint a szervezet maximális oxigénellátottságának 60-70 százaléka. 
- Az edzettségi állapot megfelelő legyen (összefüggésben az előző ponttal).
- Zsírokban gazdag étrend.

Hosszabb terhelés esetén a zsírsavak felhasználásának az első előnye az, hogy az izombeli glükogén megmarad, így viszonylag magas teljesítmény (60-70% oxigénlimit max.) hosszú idejű fenntartását teszi lehetővé. Ezzel szemben amikor az izombeli glükogén elhasználódik, a munkát csak sokkal alacsonyabb szinten lehet folytatni (50% oxigénlimit alatt). A májbéli glükogén elfogyása embereknél kb. 30 perc nagyon intenzív munka után következhet be, és 45 perc után jelentkezhet a lecsökkenő vércukorszint összes jólismert tünetegyüttese: éhség, magas pulzus, figyelemszint-csökkenés, későbbiekben remegés, ájulás. Ez az elsőszámú élettani korlátja a sportteljesítmények végtelenbe való kitolásának.

A szánhúzó kutyáknál hasonló jelenségek következhetnek be a glükogénszint csökkenésével. Nagyon kemény munka, túlmelegedés elősegítheti az ún. "szánhúzókutya-hisztéria" nevű állapotot. Szinte minden kutyaszánhajtó ismeri ezt a jelenséget, mikor a kutya "befejel", és semmit nem hajlandó csinálni. Szerencsére a kutyáknál lassabb a glükogén kiürülése, mint az embernél, de azért figyelni kell rá.

Az étrend

Ezt a jelenséget két dolog idézheti elő: az egyik az edzettség hiánya (túl gyors égés), a másik a szénhidrátokban túlzottan gazdag étel (gabonafélék). Sokan a kutyáiknak kereskedelemben kapható száraztápot vásárolnak, s nagyon helytelenül, annak csak minél magasabb fehérjetartalmára koncentrálnak. Aktívan dolgozó kutyáknál veszélyes lehet a túlzott mennyiségű gabonapehely etetése, mert a munka rovására mehet. (Nagyon fontos az arányok betartása!) Megelőzésként zsírban gazdag étrend ajánlható. Intenzív munka esetén viszont szükségessé válik a cukor adása alacsony, de folyamatos adagokban ahhoz, hogy megelőzzük az inzulinszint hirtelen megemelkedését, s így a hiperglükímia.

A folyamatos feltöltés segít elkerülni a kiszáradást és a hősokkot. A dolgozó izomban a glükogén lecsökkenése az izomrost típusától, a terhelés nagyságától és az edzésszinttől függően kb. 30-150 perc után következik be. (Nagyon edzett, nagy hidegben dolgozó hosszútávú szánhúzókutyákat verseny közben 3-5 óránként szokták levesszerű folyadékkal  brottal itatni.) Ez képezi a másik korlátot a kitartó terhelések hosszának nagyságában. Az elveszett glükogén nem pótolható más izomcsoportok felhasználatlan tartalékaiból. A glükogénszint kimerülése izommerevséget okoz, ami elősegítheti az ín- és csontsérülések kialakulását.

Ezeket a dolgokat figyelembe véve szembetaláljuk magunkat egy nagyon fontos problémával: hogyan találjuk meg a helyes arányt a táplálásban, hogy a legeredményesebb munkát várhassuk kutyáinktól. A sport- és versenykutyák táplálkozását a fajtához, a munkához és a táv típusához (sebesség, idő) kell igazítani. Kerüljük a téves, túlzó extrapolációkat: ezek könnyen izomsérüléshez illetve leépüléshez vezethetnek, melynek eredménye főleg mioglobinurina, hőguta. A rövidtávfutók számára, mint pl. a versenyagár, melyek főleg glükogént használnak fel tejsavas erjedés útján, az étrend szénhidrátban, nyomelemekben (Zn, Se stb.) és B-vitaminokban (különösen B1) gazdag legyen. A hosszútávfutók esetében (vadász-, juhász-, és szánhúzó kutyák) a fő energiaforrás a zsiradék aerob elégetése. E tekintetben a laboratóriumi eredmények megerősítették a zsírban gazdag, magnéziummal és különböző zsírban oldódó faktorokkal kiegészített diéta elsőségét. A szánhúzókutyakivételes sportoló, a különböző sportteljesítmények szintje szerint, melyek rendkívül magas követelményeket támasztanak a táplálással és a belefektetett munkával szemben.