Juhász- és pásztorkutyák
Shetland sheepdog (sheltie) FCI 88
Nagy-Britannia
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2011. február 04.

Shetland sheepdog (sheltie) FCI 88

A sheltie látszólag a skót juhászkutya törpe változata, pedig a collie csupán az utolsó pillanatban szólt bele a modern shetland sheepdog kialakításába. Nemcsak a származástörténete eltérő e két, külsőre igen hasonló fajtának, hanem az eredeti feladatkörük elvesztését követő időszak is.


A collie és a sheltie állomány nagy része napjainkban "munkanélküli" kedvencekből, családi kutyákból áll. De míg a skót juhászoknak csupán a kiállítási ring jutott, miniatűr rokonaiknak kiváló elfoglaltságot jelent az agility, ahol saját méretkategóriájukat fölényesen uralják. Ahogy a fajta elnevezése is utal rá, a sheltie a Shetland-szigetekről származik. 468 előtt, míg Shetland Skócia tulajdonába nem került, a szigetlakók kizárólag Skandináviával tartottak fenn kereskedelmi kapcsolatokat, sőt nagyon sok skandináv család telepedett le a Shetland-szigeteken, magukkal hozva állattenyésztési és mezőgazdasági kultúrájukkal együtt saját kutyáikat is. Gazdaságuk a halászat és a madártoll mellett elsősorban a birkagyapjúra épült. kutyáiknak itt már nem a medvéket és farkasokat kellett elijeszteniük, hanem a fiatal bárányokat előszeretettel zsákmányoló ragadozó madarakat. Mivel a megművelt földeket még nem védte kerítés vagy valamilyen természetes akadály, a kutyáknak kellett a háziállatokat távol tartaniuk a parcelláktól, a mindennapi terelési feladatok ellátása mellett. Terelőkutyák tehát már legalább a IX. századtól léteztek a szigeteken. Mikor a XV. században felélénkült a kereskedelmi kapcsolat Skóciával, sok gazda a szárazföldről a szigetekre költözött, munkakutyáival együtt. Ahogyan a skandináv és skót életvitel összeolvadt, úgy keveredtek a helyi kutyák a skót collie-kkal.
A kedvezőtlen klímájú, sziklás terepen csak a legerősebb és legkisebb példányoknak volt esélye a túlélésre. Emberen és állaton ez egyaránt meglátszott, gondoljunk csak a shetlandi pónira, de a terelőkutyák mérete is kisebb lett az idők során. Sajnos a Shetland-szigetek későbbi kereskedelmi izolációja miatt sokáig tartott, míg a sheltie-t felfedezte a kutyakedvelők világa, és emiatt szinte semmi sem maradt fenn a fajta történetéről. Helybéliek elbeszélése szerint, Larwickban élt egy Logie nevű kutyakereskedő, aki nemcsak ebekkel
kereskedett, hanem, mai elnevezéssel, kutyapanziót tartott fenn nyaralóknak vagy az öbölben horgonyzó hajók utasainak. Logie tudomást szerzett egy nem kis pénzért eladott, állítólag őshonos pásztorkutyáktól származó alomról, és sikerült néhány kölyköt saját magának megszereznie. Természetesen tenyészteni kezdte őket, s a környéken hamarosan Logie's toy-nak kezdték hívni ezeket a kutyákat. James Logie a másik kereskedővel együtt, akitől az alapító kölyköket vette, sokat tett az ősi fajta megőrzésért, azonban elkövette azt a hibát, hogy kutyáitcollie-nak nevezte el, ami később számtalan bonyodalomhoz vezetett. Logie nyilván nagyobb népszerűséget, és persze több pénzt remélt ettől a névtől. 1908-ban javaslatára megalakult a Shetland Collie Club, hogy még jobban kiaknázhassa a fajtában rejlő aranybányát. A Logie's toyokat ekkor már shetland collie-knak hívták, s elérték a kiállítások világát is. 1909-ben megalakult a Shetland Collie Club of Scotland is. A Kennel Club javaslatára a fajta hívei elfogadták a shetland sheepdog elnevezést, és 1919-ben már English Shetland Sheepdog Club néven alakult új szervezet. Az 1909-ben elismert, de végleges nevét csak 1914-ben elnyerő fajtának 1915-ben adták ki az első CC címet. A modern sheltie koronájának igazi ékköveként tartják számon Ch. Sandpiper of Sharvalt, aki 1978-ban a belfasti Championship Show-n több ezer kutyaközül elnyerte a Best in Show címet.

Shetland sheepdog (sheltie) standard (FCI 88)

Általános megjelenés: Kicsi, hosszúszőrű munkakutya, nagyon szép, otrombaságtól és durvaságtól mentes. Körvonalai szimmetrikusak, így egyetlen testrésze sem tűnik aránytalannak. A dús szőrzet, a dús sörény és gallér és a szép formájú, bájos arckifejezésű fej ideális megjelenéssé olvad össze.
Jellemző tulajdonságok: Éber, finom, intelligens, erőteljes és élénk.
Wesen: Szeretetreméltó és megértő gazdájával szemben, idegenekkel szemben tartózkodó, sohasem ideges.
Fej és agykoponya: Nemes fej, elölről vagy oldalról nézve olyan, mint egy hosszú, tompa ék, mely a fülektől az orrig elkeskenyedő. A koponya szélessége arányos a koponya és a fang hosszával. Mindezt a kutya nagyságához viszonyítva kell értékelni. A koponya lapos, mérsékelten széles a fülek között, a nyakszirtcsont nem kiugró. A pofák laposak, törés nélkül mennek át a jól lekerekített fangba. A koponya és a fang egyforma hosszúságú, a felezőpont a belső szemzug. A koponya és a fang felső vonalai párhuzamosak, enyhe, de észrevehető stoppal. Az orr, az ajkak és a szemhéjak feketék. A karakterisztikus arckifejezést a koponya és a fang teljes harmóniája, a szemek formája, színe és elhelyezkedése és a szabályosan tűzött és hordott fülek határozzák meg.
Fang/harapás: Az állkapcsok egyenletesek, sima metszésűek, erőteljesek, jól fejlett alsó állkapocs. Az ajkak szorosan zártak. A fogak egészségesek, szabályos, egyenletes és teljes ollós harapással, melynél a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak. 42, szabályosan elhelyezkedő fog a felettébb kívánatos.
Szemek: Közepesen nagyok, ferdén elhelyezkedők, mandulaformájúak. Sötétbarna színűek, kivéve a merle színű példányokat, melyeknél az egyik vagy mindkét szem kék vagy kékfoltos lehet.
Fülek: Kicsik, a fültőnél meglehetősen szélesek, a koponyán meglehetősen közel helyezkednek el egymáshoz. nyugalmi állapotban hátrafelé fordulva hordottak, izgalmi állapotban előre fordulva félig felállóak, előrehajló végekkel.
Nyak: Izmos, jól ívelt, kielégítő hosszúságú, mely büszke fejtartást tesz lehetővé.
Elülső rész: A lapockák jól hátranyúlnak. A marnál csak a gerinc választja el őket egymástól, kifele tartanak, hogy a bordák kívánatos ívének teret adjanak. A váll jól szögelt. A felkar és a lapocka körülbelül egyforma hosszúságú. A talajtól a könyökig mért távolság megegyezik a könyöktől a marig mért távolsággal. A mellső végtagok elölről nézve egyenesek, izmosak és egyenletesen formáltak, erőteljes csontokkal. A lábközép erőteljes és hajlékony.
Test: A vállizülettől az ülőgumóig mért távolság kissé hosszabb, mint a marmagasság. A mellkas mély, a könyökig leér. A bordák jól íveltek, az alsó fertályon keskenyen összefutnak, hogy lehetővé tegyék a mellső végtagok és a vállak szabad mozgását. A hát egyenes, az ágyék kecsesen ívelt, a far enyhén csapott.
Hátsó rész: A comb széles és izmos, a combcsont a medencével derékszöget zár be. A térd jól szögelt, a csánk jól formált és szögelt, mélyen elhelyezkedő, erőteljes csontokkal. A lábközép hátulról nézve egyenes.
Mancsok: Oválisak, a talpak jól párnázottak, a lábujjak íveltek és zártak.
Farok: Mélyen tűzött. A vége felé elvékonyodó farok a csánkig ér, dús szőrzettel borított és enyhén felfelé ível. Mozgás közben a kutya enyhén felfelé, de sohasem a hátvonal fölé emelheti. Semmi esetre sem megtört.
Jármód/mozgás: Hajlékony, folyamatos és kecses, a hátulsó lábak tolóerejével, a lehetséges legnagyobb távolságot a legkisebb erőfeszítéssel kell megtennie. Poroszkálás, keresztező vagy ringó mozgás, vagy meredek, tipegő mozgás felettébb nem kívánatos.
Szőrzet: Dupla, a külső fedőszőr hosszú, kemény és egyenes szőrből áll. Az aljszőrzet puha, rövid és sűrű. A sörény és a gallér nagyon dús. A mellső lábak jól "tollazottak". A hátsó lábak a csánk felett dús, a csánk alatt meglehetősen rövid és sima szőrrel borítottak. Az arc rövid és sima szőrrel fedett. A rövidszőrű példányok felettébb nem kívánatosak.
Színek:
Cobolyszínek: Tiszta vagy márványozott a világos aranytól a telt mahagóniig. A márványozott résznek erőteljesen színezettnek kell lennie. Farkas-szín vagy szürke nem kívánatos.
Tricolour: Mély fekete a testen, cserszínű jegyekkel.
blue-merle: Tiszta ezüstös kék, mely feketén márványozott és spriccelt. Cserszínű jegyek előnyben részesítendők, de a hiányuk nem büntetendő. Nagy fekete foltok, mélyszürke vagy nyersszínű árnyalat a fedőszőrzetben és az aljszőrzetben is erősen nem kívánatos. Az összképet a kéknek kell uralnia.A fekete-fehér és a fekete-cser szintén elismert színek. Fehér jegyek (a fekete-csernél kivéve) lehetnek a koponyán és/vagy fangon, a mellkason, a galléron, a végtagokon és farok végén. A felsorolt összes jegy vagy csak egyetlenegy megléte a kívánatos (a fekete-csernél kivéve). De hiányuk nem büntetendő. Fehér foltok a testen felettébb nem kívánatosak.
Méret: Ideális marmagasság: kanok 37 cm, szukák 35,5 cm. A megadott értékektől 2,5 centiméternél nagyobb eltérés lefelé vagy felfelé felettébb nem kívánatos.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)