Kiképzés, kutyaiskola
D.O.G.S. - "Dog Orientated Guiding System"
Hogyan válhat sztárrá egy kutyatréner?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2006. december 17.

Martin Rütter 1995-ben alapította a németországi Köln közelében található Erfstadtban a kutyaiskoláját, amely kezdettől fogva egy kicsit más volt, mint a korábban ismertek.


 

Az alapítást, a kezdeti lépéseket egyetlen dolognak rendelte alá: a saját maga által kifejlesztett D.O.G.S. szisztémának. Ennek lényege, hogy a kutyák nevelése, képzése, tanítása és viselkedés-korrekciója során mindig a kutya, annak igényei, képességei, fizikai és pszichikai adottságai állnak a középpontban. A gazdikkal való foglalkozás során kizárólag az ember-kutya páros közös egymásra hatása kerül a súlypontba. Ez a szakmai, kynológiai filozófia és ennek a gyakorlatba történő átvitele határozza meg a jelenlegi munkát is, egyre növekvő sikerrel.

A Svájcban szerzett állatpszichológusi képzettséggel és az ausztráliai dingók megfigyelésével, valamint a saját kutyáján szerzett gyakorlati tapasztalatokkal vágott bele Martin Rütter, hogy önálló vállalkozás formájában működtetett kutyaiskolájából próbáljon megélni, és elegendő pénzt keresni a családja eltartásához. Ez a magyarországi kutyaiskolák viszonylatában már eleve újszerű elképzelés, mert a jelenlegiek szinte mindegyike másodállásban üzemeltetve, hétvégi nyitvatartással, általában fajtaklubbokal, kutyás egyesületekkel összeolvadva, nemritkán nyári szünettel próbál működni, és feltételezhetően aligha van annyi bevétele, hogy abból elfogadható életszínvonalat lehessen biztosítani egy családnak. Könnyen nem érhető el a siker egy kezdő vállalkozás esetében Németországban sem, különösen, ha a kezdeti anyagi lehetőségek erősen korlátozottak. Az új ötletek, a másképpen gondolkodás, a többiektől való különbözni akarás azonban ingyen van - ha van egyáltalán.

Átlagemberek, átlagkutyával

Az erfstadti kutyaiskola életében az első, döntő pont volt a D.O.G.S - "Dog Orientated Guiding System" , amelyet talán kutyaorientált vezetési szisztémaként lehet magyarra fordítani. Ennek lényege, hogy szakít a kutyáknak valamire történő kiképzésének évszázados hagyományával és eszköztárával, ebből eredően az ezekből a mai napig fönnmaradt sablonokkal is. Nincs fojtónyakörv (szöges meg pláne!), nincs pórázrángatás, nincs csibészelés, gumibottal hadonászás, nincs vezényszavak ordibálása, nincs a kutyáknak sablonok szerinti alárendeltségbe történő lenyomása. A D.O.G.S. az ember és a kutya kapcsolatát, az ember és az állat közötti kétirányú kommunikációt helyezi a középpontba. Emberre és kutyájára szabott módszerekkel, azok céljaira, problémáira koncentrálva egyaránt próbálja tanítani az embert és a kutyáját, messzemenően figyelembe véve a gazdi igényeit, elvárásait, a kutya tartási körülményeit, fajtáját, méretét, karakterét, szükségleteit.
A kezdeti időszakban a furcsaság és az újdonság talán éppúgy jelenthetett előnyt, mint hátrányt is. Az alapötlet, jól átgondolt marketingtevékenységgel kiegészítve, egyre inkább igazolta Martin Rütter álmait és vágyait. Az elképzelés egyre inkább találkozott az átlag-kutyatulajdonosok, átlagkutyáinak igényeivel, a mai kor átlagos kutyatartási elvárásaival. Azt hiszem, az átlag adja meg a lényegét az egésznek. A különféle munkakutyák tanításával, a kutyasportok rajongóinak igényeinek kielégítésével, az engedelmességi gyakorlatok hétvégeken, több-kevesebb sikerrel történő megtanításával, kiállítási ringben viselkedésre idomítással sok helyen és sokan foglalkoznak. Az átlagos kutyatartók kutyájával - különösen, ha az például egy menhelyről örökbefogadott keverék -, azok hétköznapi problémáival, gondjaival, kérdéseivel és kéréseivel azonban alig. Pedig ezek száma az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedett, ezt a magyarországi adatok is bizonyítják.

Kanapé a képernyőn

Egyre több ember, egyre több kutyával kereste föl Martin Rüttert, többek között Bettina Böttinger, a WDR televízió munkatársa is, drótszőrű tacskójával, amely éveken keresztül az autóban való randalírozásaival viszonozta gazdijának a hozzá nem értését. Nicki, a tacsi hölgy adta a kiinduló ötletet, hogy az egész D.O.G.S tevékenységet érdemes lenne egy televíziós sorozatba - ahogy mai nyelven mondják: doku-Soap - átvinni. Az ötletet tettek követték. A műsort, melynek címe: "Eine Couch für alle Felle" (szójáték az emberpszichológusok kezeléseiből asszociált kanapé = Couch szóból, valamint az esetek = Fälle és a kutya-szőrzetek = Felle szavak összecsengéséből), valódi sikerhullám és talán senkitől nem remélt nézettségi számok kísérték. A sikeres műsorsorozatot más tévécsatornákba történő meghívások, újságcikkek, riportok követték. A tévésorozat természetesen DVD és könyv formában megjelenve minden kutyatulajdonos számára elérhetővé vált.

Ettől a ponttól kezdve lassan megtörtént az, ami korábban csak művészek, élsportolók és esetleg néhány kézművesszakmát átlagon felüli tehetséggel gyakorló emberek esetében volt elképzelhető: egy kutyatréner sztárrá vált. A kutyaiskolát hetente hét napon át, egész nap nyitva kellett tartani, és csak egyre több alkalmazott tudta ellátni a bejövő igényeket. Az alkalmazottak házi képzéséből teljes körű oktatási rendszer forrta ki magát, és a vállalkozás az országszerte jelentkező igények hatására egyre több szabadalmaztatott kutyaiskolát nyitott a különböző nagyvárosok közelében, lehetővé téve ezzel, hogy a D.O.G.S. módszerre kiképzett kutyatrénerek egyre több kutyás gazdi kérdésére, gondjára-bajára adhassanak tanácsot és megoldást. Eddig több mint 5000 kutyát tanítottak, neveltek, vagy változtatták meg viselkedését ezzel a módszerrel. A kutyások - a sikert követően most már nemcsak a gazdik, hanem állatorvosok, tenyésztők, kutyakozmetikusok és a dologra korábban ferdén néző, magukat mégis szakmabeliek érző emberek is - egyre nagyobb kíváncsiságát kielégítő előadássorozatokat pedig 50 városban, több mint 100000 hallgató kísérte figyelemmel Németországban, Svájcban és Ausztriában.

Kezdődik az előadás!

A korábban elképzelhetetlen jelenségnek magam is részese legutóbb Münchenben: egy sztár-kutyatréner előadása nagy, színes, plakátokon és kis szórólapokon hirdetve, internetes és telefonos jegyelővétellel, mint egy színdarab vagy koncert esetében! Az előadás (egyáltalán előadás ez, vagy minek lehet nevezni?) címe: "Hétköznapok, kutyával". A meghirdetett kezdés előtt fél órával a művelődési ház autóparkolója már megtelt. Kisebb tömeg a bejáratnál, valaki belépőjegyet árul, valaki keres, az ára: 24 euro (6000 Ft). Bent a nézőtér lassan megtelik izgatott arcokkal. Mindenki tudja a másikról, hogy valamilyen szinten ő is "kutyás" - különben nem lenne itt.

De ki mennyire kutyás? Mit tud a Canis familarisról, és mit nem? Mit akar megtudni a kutyáról, és mit akar megtudni Martin Rüttertől vagy Martin Rütterről? Ezek a kérdések jönnek bennem elő. De választ csak kb. három órával később tudok adni magamnak, mert a villany kialszik, a videokivetítő, a színpadi reflektorok és a fejre erősített mikrofon bekapcsol, és a színpadon: Martin Rütter. Enyhe izgatott remegés a gyomorban, valószínűleg az ismeretlenre való felkészületlenség érzete miatt. Azt már csak tudja az ember, hogy ilyenkor mi szokott történni a moziban, színházban, koncerten, cirkuszban - de itt és most hiányzik a tapasztalat.

Semmi hókusz-pókusz, szimpatikus megjelenés, a fekete D.O.G.S.-pólón rikító színű felirat: "Ő nem bánt", közvetlen, mindenki által érthető hangnem és beszédstílus - ezek az első benyomásaim. Hamar jönnek az első kérdések a hallgatóság felé. Az erre adott válaszok, a közbenevetések, az időnkénti tapsok gyorsan oldják a kezdeti merev hangulatot. Ennek köszönhetően egy pillanatra sem válik Martin Rütter "kutyaprófétává" vagy "mindentudó-állatpszichológussá". Áll, járkál, gesztikulál a színpadon, mint egy átlagos kutyatulajdonos, olyan, mint amilyenek a nézőtéren ülnek. Egy lesz közülük, a sok kutyatulajdonos közül, aki kb. ugyanannyit tud a kutyákról, mint a nézőtéren ülők is tudnak (ha összeadjuk, akkor mindenképpen). Viszont az ember és a kutya viszonyáról ő tud sokkal többet, és még inkább meghatározó: másképpen látja, gondolja és tudja a dolgokat.

A siker titka

A kitűnő előadói stílushoz jól illeszkednek azok a példák, amelyekkel Martin Rütter alátámasztja mondanivalóját. "Hogyan manipulálhatják a kutyák a gazdikat?" "Hogy kell értelmezni a kutyák domináns viselkedéseit a hétköznapi élet során?" "Miért viselkedik a kutya másképpen a lakásban és a lakáson kívül?" Ezeknek és hasonló kérdéseknek a megválaszolásával, az összefüggések magyarázataival az est folyamán sikerül nagymértékben eloszlatni az ember és kutyája közötti leggyakoribb félreértéseket. A közönség egyöntetűen úgy érzi, hogy a hallottak rá is, vagy a kutyájára is érvényesek, vagy legalábbis kutyás ismerősi körében akad hasonló. Időnként persze jókat nevetnek a nézőtériek, magukra, vagy kutyájukra ismerve. A szünetben természetesen kutyás ismerkedések születnek, és szépen fogynak a D.O.G.S.-pólók, sapkák, DVD-k és könyvek is. Néhányan már az után érdeklődnek, hogy mikor lesz a következő előadás, illetve mikor vihetik el kutyájukat a D.O.G.S. müncheni kutyaiskolájába. A sikeres vállalkozás gépezetének működése megállíthatatlannak tűnik.

Észrevétlenül eltelt a közel három óra. A sztár-kutyatréner ember- és kutya közelinek bizonyult, valószínűleg ezen tulajdonságok hiányában nem vált volna sztár-kutyatrénerré. A publikum még nem fogy ki a kérdésekből, mert mindenkinek a saját kutyája lenne a legfontosabb eset. Egy rövid bemutatkozásra, egy közös fotózásra és a "Kutya Szövetség" néhány mintapéldányának átadására marad még idő. "Elolvasni nem tudom, de örülök neki, mert Köln környékén nagyon sok magyar fajtájú kutyát tartanak, főleg kuvaszokat és vizslákat. Ezek közül sok fordult már meg nálunk, a D.O.G.S. kutyaiskolában, és több gazdi is tud magyarul, most lesz nekik mit megmutatnom. Ha megjelenik a beszámoló, abból is küldj egy példányt, légy szíves, de a német fordítását is, ha lehet!" - mondja, mosolyogva, majd fáradhatatlanul osztja tovább az autogramokat, és dedikálja a könyveit.

Aztán az előtérben is gyorsan fogyni kezd a tömeg, hiszen későre jár, és még a kutyát ki kell vinni egyszer a lefekvés előtt... Hazafelé, autóvezetés közben szépen, lassan összeállnak a fejemben a válaszok a korábbi kérdésekre, és biztosan tudom már arra is a választ, hogy manapság miként válhat sztárrá egy kutyatréner: hát úgy, mint Martin Rütter!

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)