Gyerek és kutya
Nyuszi ül a fűben...
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2003. április 21.

Ha csak ott ülne... De már szinte hagyomány, hogy a húsvét előtti napokban szülők, nagyszülők, testvérek és barátok kiscsibékkel, nyuszikkal térnek haza.


S ettől kezdve a nyuszi már nem a fűben ül, hanem egy papírdobozban kuporog, vagy riadtan szaladgál a szőnyegen és - menedéket keresve - igyekszik bebújni minden félreeső zugba. Ahonnan igencsak nehéz előcsalogatni... A gyerekek, persze, örülnek a kis jószágoknak, hurcolják, cipelik, húzzák-vonják, cincálják őket. A szülők arcáról akkor kezd lehervadni az elnéző mosoly, amikor meglátják a telepettyezett, "bogyózott", tócsázott parkettát és szőnyeget, a felborított vizestálat. Áldozatul esik néhány féltve őrzött dísztárgy, az alacsonyabb polcokon a könyvek gerince, a nagypapa kedvenc papucsa... Folyton láb alá kell nézni, rá ne lépjünk, a bejárati ajtón is csak gondos körültekintés után lehet kilisszolni...

Az ünnepi eufória elmúltával a pipi, a nyuszi (cica, kutyus) kezd egyre terhesebbé válni - már ha túlélte az első napokat -, s mire a gyerekek hazaérnek az óvodából, iskolából, a kis kedvencnek gyakran hűlt helye... A tepsiben, netán a szemeteskukában végzik, vagy egyszerűen szélnek eresztik a "fényét" vesztett kis élőlényt.


Kedves Felnőttek!

Jó lenne húsvét előtt végiggondolni, valóban szívesen tartanánk-e állatot a lakásban, alaposan eltűnődni az állatka egész életére kiható döntésünk következményeire, arra, hogyan változnak - hosszú évekre - hétköznapjaink, ha valóban felelős gazdájuk akarunk lenni. Mi lesz jövő húsvétkor? Kezdődik minden elölről?

Nem csak a "beszerzett" kis élőlényért tartozunk felelősséggel, de azzal, ahogy vele (el)bánunk, modellül szolgálunk, példát adunk gyermekeinknek is. Gyakran befolyásolja a tájékozatlan vásárlót a (többnyire csak a gazdasági hasznot szem előtt tartó) kereskedő is. Ne engedjünk a rábeszélésnek! Ha nem vagyunk egészen biztosak az állat további sorsát illetően, ne vásároljunk élő állatot sem húsvétra, sem más ünnepi ajándékként! De ha már csak otthon eszmélünk rá, milyen felelősséget, elkötelezettséget vettünk a nyakunkba, a terhessé vált élőlénytől akkor se oly módon szabaduljunk meg, hogy szélnek eresztjük, vagy egyszerűen bedobjuk (gyakran élve!) a konténerbe!

Próbáljuk kertes házban lakó ismerőseinknek ajándékozni, s ha nincs más mód, keressük meg a legközelebbi állatotthont, állatmenhelyet.

Az állatok kiszolgáltatottak az embernek. S ezzel a helyzettel jóérzésű ember nem élhet vissza. Ahogyan az 1998. január elsején életbe lépett, Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben is olvasható: "az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége..."

Világunkat magunk alakítjuk. Olyanná, amilyenné tesszük.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)