Gyerek és kutya
Káoszka naplója III.
Harmadik rész
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Violetta  |  2007. január 08.

Sziasztok! Tehát ott hagytam abba a mesélést, hogy a gazdi nagy bután elvitt egy kutyasuliba, ami nagyon jó a nagy kutyáknak, de ezt a pórázrángatósdit, meg utasításosdit nem ilyen kiskutyáknak találták ki, mint én vagyok.


 

Úgy kiborultam ettől az egésztől, hogy egész nap felé sem néztem, csak bánatosan pislogtam magam elé. Ő meg egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy akkor is muszáj velem valamit kezdenie, mert a feje tetejére növök. Azért néha jó ötletei is vannak, mert kitalálta, hogy egyéni kiképzésre fog hordani. Persze, nem tudtam, hogy már megint hová visz az autójával, így útban a suli felé megint jól helyben hagytam a csinos kis Toyotáját. Mire megérkeztünk, így kellőképpen ki volt borulva ő is, meg én is. ráadásul mindjárt három fenevad malinois rohant felém! Mint kiderült, ő a leendő kiképzőm kutyái. Mondhatom, elég neveletlenek voltak! Tolakodóan szagolgattak, miközben én tetőtől talpig remegtem. Visítottam, hörögtem rájuk, hogy tűnjenek el innen, de hát ők voltak az erősebbek. ráadásul a kiképzőm, Kovács Levente még jól meg is rángatott, mondván, hogy ha a mamim nem rak helyre, ha hisztizek, majd akkor ő... Ráadásul meg akarta fűzni a mamit arra, hogy ne hívjon Sunny-nak, maradjon csak rajtam a Káoszka név! Szerencsére a gazdi ebbe nem ment bele. Szép is lenne egy év múlva, amikor már én leszek a fegyelem mintaképe, és a gazdi majd elrikkantja magét: "Káoszka!" Mondhatom, a kiképzőm részéről ez szép kis bemutatkozás volt! De aztán előkerült a labda! Irtó jót játszottam Leventével! ráadásul mindig dicsért, hogy nagyon okos vagyok, ettől én meg még inkább bepörögtem a labdára. Csak az nem tetszett, hogy mikor egy picit elfáradtam, betettek egy ketrecbe, és ott toporzékoltam, hogy mikor jöhetek már újra játszani. utána a gazdi a táskájából elővarázsolt egy nagy zacskó párizsi, s miközben ilyeneket mondott, hogy ül, áll, fekszik, hozzám, mindig kaptam egy csinos kis katonát belőle! Kezdett megjönni a kedvem az egész iskolásdihoz! Az pedig mindennek a csúcspontja volt, amikor Levi egy bőrdarabbal elkezdett hadonászni előttem, ráadásul még ostort is pattogtatott mellettem. A kis buta, talán azt hitte, hogy majd megijedek! Hát hogy is ne! Most aztán kitört belőlem a munkakutyasarj! Végre igazán kitombolhattam magam! Telepofával belekapaszkodtam a bőrdarabba, és húztam-vontam, de ha kellett, még repültem is utána! Amikor már nagyon idegesített, hogy Levi ott pattogtat az ostorral, egyszerűen azt is elkaptam... Szóval nagyon jó buli volt! Ez való egy kiskutyának: rövid, de intenzív munka sok dicsérettel, na meg jutalomfalattal. Már alig várom, hogy újra vigyen a gazdi!

 

Október

Rendszeresen járok suliba. Amikor meg nem, hát akkor otthon teljes a káosz! A szép új házunk falának csak az a nagy szerencséje, hogy mosható a vakolata, mert előfordult néhány baleset. Rushi fejére ugrálok, amikor pedig ő megunja, a ház falánál landolok. Vagy végre hazajön a gazdi, örülök neki, hogy na végre, megérkezett, ám ő rám kiabál, hogy nem ugrik, félre lép, és máris ott a tappancsom a vakolaton... A nagy dráma azonban akkor kezdődött, amikor a gazdi (legalábbis szerinte) nagyon szép virágokkal tért haza. Egyből el is ültette őket a virágtartóba. A buskus még úgy ahogy megfelelt az ízlésemnek, ám a másik... Ilyen sárgás zöldes kis örökzöld bokrocska volt, és mindjárt hatot is elültetett belőle a mami. Hiába téptem ki rögtön a legelsőt, mondván, hogy ez egyáltalán nem való oda, ő nem hallgatott rám... Alig vártam, hogy másnap elmenjen dolgozni. Amíg ő távol volt, én sem unatkoztam, hanem gondoltam, meglepem őt, így alaposan kigyomláltam neki a virágtartót. Mire hazaért, már csak a buskus bokrokat hagytam meg. Sajnos, nem volt elég időm a műveletre, így csak a kertben tudtam szétszórni a bokrok maradványait, mert időközben hazatért a gazdi. "Káoszka!" - kiabálta. "Már megint mit műveltél, te ördög?" - visított a fülembe, én meg a régi bevált taktikámhoz fordultam (volna). Kúsztam az ágya alá, de sajnos, már alig fértem be... Hiába na, jó nagyot nőttem!

Ám az örökzöldek ellen vívott háborúm még korántsem ért véget. Hiába volt botrány, veszekedés, kiabálás, én nap mint nap kitéptem a rendszeresen visszaültetett, nekem nem tetsző örökzöldeket! Persze, a végén én nyertem. Szerintem így sokkal szebb az egész, és arról igazán nem tehetek, hogy a gazdinak ennyire nincs ízlése! Azért jó itthon! Jó kis bandát alkotunk mi hárman: Rush, Blöki cica, meg én. Persze, mondanom sem kell, hogy én vagyok a bandavezér! Rushika ugyanis igazi, ideális pasi! Nem beszél vissza, legfeljebb ha nem tetszik neki valami, kicsit morog. Lassan alaposan elrontom őt! ugyanúgy kezd ugrálni a gazdira, mint én, ha végre hazajön, ráadásul valamelyik nap, amikor lebuktatott, hogy felugrottam a gazdi ágyára, ő is utánozni kezdett. Persze, pont bejött a mami, és volt megint botrány, de ezt Rush vitte el, én pedig ártatlan pofikával, szemérmesen pislogtam. Csak a cicám miatt alakul ki köztünk néha vita. Rush mindig úgy néz Blökire, mint egy jó pofa, jól megtermett hússzeletre. Én ezt mindig kiszúrom, és amikor látom, hogy a cicám veszélyben van, akkor félelmet nem ismerve neki rontok. A házat is én őrzöm harciasabban. Zeng a környék tőlem, ha valaki bemerészkedik a mi csöndes kis utcácskánkba.

 

November

Szörnyű napra ébredtem! A gazdi meglepően hajnalban kelt, és nem úgy köszönt el tőlem, mint máskor szokott. Nehezebben búcsúzott, valami nagy bőröndöt húzott maga után, és a kocsija is a garázsban maradt. Vártam délben, vártam délután és este, de ő csak nem jött haza. Helyette itt volt velünk az anyukája, aki vígasztalt. Éjjel már nagyon kétségbe estem. Itt maradtam egyedül a földszinten, és még a cicám sem tudott megnyugtatni. Annyira bepánikoltam, hogy éjjel fellógtam az emeletre, és felvertem az egész családot. Sehogyan sem értettem, hová tűnt a gazdi. Bár magyaráztak valami Amerikáról, meg hogy a gazdinak oda kellett utaznia, de engem ez egy cseppet sem vígasztalt! Egy jó volt az egészben! Mielőtt a mami elment, megbeszélte Leventével, hogy minden nap kivisz a pályára. Így naponta jártam suliba. bőröztem, labdáztam, fegyelmezőztem, meg játszottam Levente malijaival. De ha hazaértem! Kaptunk egy szuper kutyaházat, amibe még laticelt is beletettek, hogy ha jön a hideg, akkor ne fázzunk. Na én ezeket kihuzigáltam, darabokra téptem, ami a mancsomba került, mindent szétszedtem. Bár benn alszunk a gazdi házába, és eddig soha nem csináltam semmi disznóságot éjszaka, most, hogy nem volt itthon a mami, ugattam, sírtam, és nagyon szomorú voltam. A végén teljesen sikerült kiborítanom a gazdi anyukáját. Aztán egy szép napon egy idegen autó állt meg a ház előtt, és a mami szállt ki belőle! Őrjöngtem örömömben, nem is tudott perceken át bejönni a kapun. Egyszer csak kivette a táskájából az egyik ajándékomat, én meg annyira örültem neki, hogy végre a gazdinak is jutott tíz másodperce, hogy belógjon. Aznap éjjel már nyugodtan aludtam! Naná, újra itthon volt a mami, és az életem visszazökkent a rendes kerékvágásba.

 

December

Néha már megmutatom, milyen fából is faragtak! Minden csínytevésem ellenére egyre többször mutatom a jelét annak, hogy vérbeli munka kutyavagyok! A fegyelmező gyakorlatok a kisujjamban vannak, és amikor a mami jutalom falatért gyakorol velem, meg Rushival, mindig lepipálom a szépfiút, utána meg ha megkaptam a párizsit, kaján pofával vigyorgok rá. "Mi van? Te még ezt sem tudod?" - pimaszkodok vele. Egyébként Levente megfűzte a gazdit arra, hogy mondioringezzek. Azt mondta a maminak, hogy ez sokkal életszerűbb sport, mint az IPO. A gazdi meg rácsapott erre. ugyanis ő nagyon félős, és bár Rush remekül őrző-védőzik, mindig a csibészkarra megy. A mami meg attól fél, mi lesz, ha újra be akarnak törni hozzánk? Ha nincs csibészkar, Rush beengedi őket? Na, a mondioring az más! Valós helyzeteket imitálnak a pályán, és ráadásul nem is olyan katonás, mint az IPO. Így Levi már ennek az alapjait gyakorolja velem az iskolában. Rettenetesen élvezem! ráadásul úgy tűnik, öregszem! Hiába na, már hét hónapos lettem! Kevesebb káoszt okozok, így a gazdi is sokkal többször hív már Sunny-nak, mint Káoszkának. de azért ha valami érdekes dolgot látok, addig nem nyugszom, míg alaposan meg nem vizsgálom. Valamelyik nap a gazdi mindenféle csillogó bigyót vett elő. "Advent van!" - magyarázta. Jutott a díszekből az emeleti lépcső korlátjára, meg a bejárati ajtó oszlopára is. És ha este lett, gyönyörűen világítottak! "Ez már igen! Csoda izgalmas buli lesz alaposan megvizsgálni!" - gondoltam. Reggel én vagyok az első, aki felkel, így másnap csöndben kiosontam a lépcsőházba. A csillogó mütyűröket sorban lekapdostam a boákról. csupa aranypor lett a nózim hegye, meg a pofim, de aztán visított a gazdi vekkere, és nem tudtam befejezni, amit elkezdtem. Azóta a legnagyobb bánatomra gondosan ügyelnek arra, hogy a lépcsőház ajtaja zárva legyen. Nem baj, mostanában állandóan valami olyasmiről beszélnek itthon, hogy karácsony, meg fenyőfa, meg üvegdíszek! Biztosan ismét nagyon izgi napok várnak rám, de erről majd legközelebb mesélek! Addig is amíg nem találkozunk: boldog karácsonyt, és nagyon boldog új évet mindenkinek!





Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)