Juhász- és pásztorkutyák
Pireneusi juhászkutya (Berger de Pyrénées) FCI 141
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

A legkisebb francia juhászkutya, a Berger des Pyrénées a Pireneusok ősi fajtája. Korabeli dokumentumok szerint több száz éve létezik, már XVIII. századi festményeken is ábrázolták.


A XX. századig azonban senki sem érdeklődött a fajta iránt a pireneusi juhászokon kívül, akiket kutyáik hűségesen és buzgón szolgáltak. A kis pireneusi a hegyvidéki munka során szerzett jó tulajdonságait napjainkban kiváló mentőkutyaként vagy éppen sikeres agility-versenyzőként kamatoztatja, de városi kísérőkutyának is alkalmas, ha gazdája megfelelő mozgásteret és elfoglaltságot tud biztosítani számára.
A Pireneusok geográfiailag elszigetelt völgyeiben különböző juhászkutya típusok alakultak ki, melyek pl. szőrzetük minőségében különböztek egymástól. E változatok elegyéből alakult ki a fajta mai megjelenése. Pontos adataink nincsenek a pireneusi juhászkutya származásáról, szinte minden ismeretanyag szájhagyomány útján terjedt. A fajta első leírása Brehmtől származik, a német természettudós szavai még azonban inkább a nagy, fehér pireneusi hegyi kutyára illenek. A francia Pierre Mégnin 1893-as jellemzése sem teljes, de már a fajta ma is ismert jellemzőit fogalmazza meg. Az 1890-es évek végén egy párizsi kiállításon bemutattak két pireneusi juhászkutyát is, melyekről a Mégninéhez hasonló leírás maradt fenn. Bár őshonos francia fajtáról van szó, a Berger des Pyrénées hazájában is csak az első világháború idején vált szélesebb körben is ismerté. 1916-ban néhány tiszt, köztük Pierre Mégnin is, megpróbálta hadikutyaként kiaknázni a fajta kiváló tulajdonságait, például remek szaglását, fürgeségét és szívósságát. Hamarosan a francia hadsereg legtöbbet alkalmazott fajtájává vált. 1921-ben már önálló fajtaklub is alakult, és megszületett az első fajtaleírás, melyet azonban még nem sikerült elfogadtatni, csak a két évvel később alakult másik klubnak, Sénac-Lagrange elnökletével, 1926-ban. A II. világháború által alaposan megtépázott két fajtaklub 1947-ben egyesült. 1967-ben megjelent az első fajtaismertető könyv Sabouraud és Duconte tollából.

Pireneusi juhászkutyastandard (FCI 141)

Általános megjelenés: A pireneusi juhászkutya olyan kutya, mely minimális méret és súly mellett maximális élénkséget sugároz. Ravasz és bizalmatlan arckifejezéssel ötvözött, állandóan éber tekintete összehasonlíthatatlanul jellegzetes modort kölcsönöz számára.
Hibák: Nehézkes kutya, élénkség nélkül. Vastag izomzat. Hétköznapi arckifejezés. Rossz mozgás, rövid vagy elaprózott, lépkedő ügetés.
Méret: Kanok: 40-48 cm
szukák: 38-46 cm
Teljesen típusos egyedeknél maximum 2 cm eltérés megengedhető.
Tenyésztésből kizáró hiba: A meghatározott értékeken kívüli méret.
Fej: A koponya mérsékelten fejlett, szinte lapos, enyhén kifejezett homlokbarázdával; harmonikusan kerekedik el az oldalak felé; kevésbé fejlett nyakszirtcsont. A mellső rész finom hajlattal kapcsolódik össze a fanggal és a stop nem látható. A fej általános megjelenésében háromszögletű és a barnamedvékére emlékeztet.
Hibák: Csúcsíves koponya; ívelt homlok; túl rövid, túl hosszú vagy túl keskeny fej; kifejezett stop; túl dús szőrzet, főleg, ha elfedi a szemeket.
Fang: Egyenes, inkább kissé rövid, az agykoponyának engedi át a fej túlnyomó részét, túlzások nélkül finom, egy ék formáját felvevő. Az ajkak nem vastagak, teljesen elfedik az alsó állkapcsot, és nem mutatnak kifejezett ajakzugot. Az ajkak és a szájpadlás nyálkahártyája fekete vagy erősen feketén foltozott. Az orrtükör fekete. A bajusz szőrzetének a "szőrzet" bekezdésnél leírtaknak kell megfelelnie.
Hibák: A fang kvadratikus vagy téglalap formájú; a fang túl hosszú vagy túl rövid; pigmenthiány; túl dús szőrzet, mely elfedi a szemet (lásd "szőrzet" bekezdésnél).
Tenyésztésből kizáró hiba: Nem fekete orrtükör.
Szemek: Fekete szemhéjak, függetlenül a szőr színétől, kifejezésteli szemek, melyek igen nyíltak és sötétbarna színűek. Sem kidülledők (foltos szemek), sem mélyen ülők nem lehetnek. Különböző színű szemek, akárcsak az üveg- vagy nyírfaszemek megengedettek harlekin vagy palaszürke szőrzetű kutyáknál, melyekre szinte mindig jellemzőek.
Hibák: Túl kicsi, túl kerek, túl világos vagy zavaros tekintetű szemek; pigmentálatlan szemhéjak.
Tenyésztésből kizáró hiba: Különböző színű vagy üveg- illetve nyírfaszemek olyan kutyáknál, melyek nem harlekin vagy palaszürke szőrzetűek. Nem pigmentált szemhéj.
Fogak: erős fogak; a harapásnak komplettnek kell lennie. A felső állkapocs fogai fedik az alsókat, miközben érintkeznek egymással. Tétreharapás megengedett.
Tenyésztésből kizáró hibák: Előreharapás. Hátraharapás.
Fülek: A füleknek meglehetősen rövidnek kell lenniük, mérsékelten szélesek a fültőnél és nincsenek túl közel egymáshoz a koponya legmagasabb pontján és egymástól nem túl messze tűzöttek a fej oldalán. Általában kupirozottak, de ha mégsem, szabályosan tűzött füleknél ez nem tekintendő hibának. ugyanolyan minőségű egyedek esetén a kupirozott fülű kutyát kell a kupirozatlan elé helyezni. A természetes fül alsó részének felállónak és mozgékonynak kell lennie. Ideális esetben a felső harmad vagy a fül fele előre vagy oldalra esik v issza, miközben mindkét fülnek szimmetrikusnak kell lennie.
vissza, miközben mindkét fülnek szimmetrikusnak kell lennie.
Hibák: Túl magasan tűzött fülek, rosszul hordott, vastag, nehéz, egyenesen a fej oldalára eső fülek. Aszimmetrikusan hordott fülek. A természetesen álló fül súlyos hiba.
Nyak: Inkább hosszú, meglehetősen izmos, a vállaktól jól elválasztott.
Hibák: Rossz átmenet a vállakba; a vállakkal túl zömöken vagy túl gyengén kapcsolódó nyak, túl hosszú nyak.
Lapockák: Meglehetősen hosszúak, mérsékelten ferdék; a lapockák vége határozottan elválik a hátvonaltól.
Hibák: Túl meredek vagy túl rövid lapockák.
Test: Száraz csontozat. A hát meglehetősen hosszú, de szilárd; az ágyék rövid és enyhén ívelt. Az ív annál erősebben jelenik meg, minél dúsabb a szőrzet a kutyahátulsó részén és a faron. A far inkább rövid és meglehetősen ferde, a lágyék nem túl mély, a bordák jól íveltek. A mérsékelten fejlett mellkas a könyökig ér, ritkán mélyebb.
Hibák: Nehéz összmegjelenés. Kvadratikus kutya. A felső vonal vízszintes. Farkaskörmök.
Farok: Dús szőrrel borított, nem túl hosszú, inkább mélyen tűzött és a végén egy kampót képez. Ha a kutya figyel valamit, akkor sem emelheti a farkát a hátvonal fölé. Sok kutya farka kupirozott. Némelyik csonkafarokkal születik, melyet sohasem kupiroztak.
Hibák: rosszul hordott farok, vagy kampó nélküli farokvég.
Mellső végtagok: Szárazak, inasak, a szőrzet zászlós; a csuklóizület határozott.
Hibák: Dupla köröm. Hibás végtagállás.
Hátulsó végtagok: A comb jól izmolt, de kevésbé mély. A csánkok szárazak, mélyen állók, jól szögeltek és néha egymáshoz képest szukek, főleg a hegyekben született és felnevelt kutyáknál. A szögek meglehetősen zártak. A félhosszú szőrzetű kutyáknak nincsenek szőrrel dúsan borított végtagjaik. A hátulsó végtagokon lehet egyszerű vagy Dupla farkasköröm, de akár hiányozhat is a farkasköröm. A farkaskörmök a juhászkutya-fajták régi jellemzői, ezért a farkaskörömmel rendelkező kutyákat kell előnyben részesíteni.
Hibák: Nem kellően szögelt csánkok. Az ízületek hajlékonyságának hiánya.
Mancsok: Szárazak, meglehetősen laposak, hangsúlyozottan oválisak. A talppárnák sötétek, a kicsi és kemény körmök szőrrel borítottak, mely a lábujjak között is nő.
Hibák: Vastag mancsok; macskamancsok; hosszú, fehér körmök.
Bőr: Finom, minden szőrszínnél gyakran sötét foltokkal tarkított.
szőrzet: Hosszú vagy félhosszú, de mindig sűrű és szinte sima vagy csak enyhén hullámos, sűrűbb és gyapjasabb a faron és a combokon. Vastagsága a kecskeszőr és birkagyapjú közötti. A fangot szőrnek kell borítania, mely egy csaknem rövid bajuszt és szakállt képez és a fang mindkét oldalán és pofákon elölről hátrafele olyan, mintha a szél borzolta volna fel. A szemeknek jól láthatóaknak kell maradniuk és a szőrzet nem fedheti el azokat.
Hibák: Túl dús szőrzet a fejen, különösen, ha a szemeket is elfedi és a fangon túlzott szakállt képez, mely a griffonhoz teszi hasonlóvá. Rossz vastagságú, göndör, kunkorodó szőrzet.
Szín: Többé vagy kevésbé sötét fakó elszórt fekete szőrzettel vagy a nélkül és olykor némi fehér a mellkason és a mancsokon; többé vagy kevésbé világos szürke, gyakran fehérrel a fejen, a mellkason és a mancsokon; harlekinmintázat különböző árnyalatokban. A fekete illetve a fekete fehér márványozással kevésbé elterjedt. A tiszta színek előnyben részesítendők.
Hibák: Túl sok és túl kiterjedt fehér foltok. Fekete, vörös jegyekkel a fejen és a végtagokon (vörös harisnya).
Tenyésztésből kizáró hiba: Fehér szőrszín.
Jármód: A pireneusi juhászkutya lépésben testfelépítéséből kifolyólag meglehetősen rövid léptű. A poroszkálás nem büntetendő, de ez olyan jármód, mely elsősorban egy nyájterelő munkakutyától munka közben várható el, hogy lépést tartson a birkákkal vagy a nap végén, mikor a kutyamár érezhetően fáradt. Ezért a poroszkálásnak nincs helye a kiállítási körben. Az ügetés, a mi kis juhászkutyánk kedvelt jármódja, szabad és erőteljes; rövid ügetésben a fej enyhén magasan tartott; hosszú ügetésben a hátvonal tengelyében hordott; a mancsok sohasem emelkednek el túlzottan a talajtól, a mozgás folyamatos, a kutya szinte simogatja a talajt.
A korrekt, szemnek tetsző jármód a váll és a hátulsó végtagok szögeléseinek harmóniájából ered.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)