Társunk a kutya
A kutyám vadászösztöne
Okok, magyarázatok, megoldások
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2012. április 09.

A kutyám vadászösztöne

A kutyákban a vadászösztön, a zsákmányszerzési hajlam genetikailag biztosított, a kölyökkutya-kor szenzibilis időszakában begyakorolt és tökéletesített, több különböző viselkedési formából összetevődő, természetes magatartásforma.


Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának. Pedig a rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.

A kutyát - ugyanúgy, mint az embert - folyamatosan különféle környezeti ingerek érik. Ezeknek a környezeti ingereknek sokaságából némelyik kiváltója lehet a vadászati ösztön által vezérelt cselekvéssorozatnak. Az ingerek minden esetben egy-egy biológiai folyamatot indítanak el a kutya szervezetében, és ennek következtében egy viselkedési mechanizmus veszi kezdetét. Ahhoz, hogy a gazdi a mozgó másik állatot, szaladó gyereket, kerékpározó embert, vagy éppen autókat üldöző kutyát megértse, és tenni tudjon valamit kutyája veszélytelennek éppen nem mondható szokása ellen, ismerni kell ennek a biológiai folyamatnak és a kiváltott viselkedési sorozatnak az elemeit.

A helyzetet az teszi komplikálttá, hogy a kutya cselekvése az ingerek hatására viselkedéstani szempontból egyaránt lehet aktivitás, vagy passzivitás. Egy adott ingerre pl. a távolban ugráló nyúl megpillantására tehát a kutya a pórázt a gazdi kezéből kitépve azonnal rohanni kezd, vagy tudomásul véve a nyúl látványát, továbbra is a gazdi közelében maradva tovább sétál.

Együtt születik a kutyával

A vadászösztönt különösen hatékonyan hozza működését kétféle ingercsoport:
- a mozgás
- a szag.

Mind a két ingercsoportra történő reagálást már kicsi kölyök korukban (kb. 6 hetes kortól) szorgalmasan próbálgatják, és kivitelezését egyre inkább tökéletesítik a kutyák. Már ebben a korban megfigyelhető, hogy pl. bizonyos tárgyak, amelyek mozdulatlanul hevernek a kutyakölykök közelében, teljesen érdektelenek számukra. Viszont abban a pillanatban, amikor a tárgy mozogni, a kutyakölyöktől távolodni kezd, azonnal reagálnak, és beindul a szülőktől örökölt vadászösztönük által vezérelt folyamat:

- figyelés;
- becserkészés;
- megmerevedő szemkontaktus;
- megfogás,
- megrázás;
- a tárgy elvitele és megőrzése.

A működésbe indult ösztönös cselekvéssorozat attól teljesen függetlenül zajlik le, hogy kifejezetten vadászkutyáról, társasági kutyafajtáról, vagy esetleg keverékről van szó. Ez a cselekvési sorozat még csak egy része a későbbi kifejlett kutyáknál különösen a vadászkutyafajtáknál, és azon belül is a valóságos vadászatra tanított és trenírozott egyedeknél eredményesen működő vadászati cselekvéssorozatnak. Azonban minél gyakrabban és eredményesebben éli meg ezt a játékos vadászatot egy kölyökkutya, annál nagyobb lesz a hajlandósága később, kifejlett korban minden mozgó inger pl. macska, bicikliző ember, szaladó vagy labdázó gyerek, elinduló autó stb. hatására beinduljon nála a vadászösztön által diktált cselekvési láncreakció.

A természetes körülmények között élő farkasok vagy a kisebb-nagyobb falkában élő kóbor kutyák eredményes vadászata az életben maradás alapfeltétele. Ennek sikeréhez folyamatosan tökéletesíteniük és egymással összekapcsolva használniuk kell a vadászösztönük által diktált cselekvési elemeket:
- a zsákmány keresése;
- megfigyelés, megmerevedő szemkontaktus;
- megközelítés, becserkészés;
- üldözés;
- megfogás;
- megrázás, megölés;
- széttépés;
- evés 
- a táplálék (maradék) szállítása, elásása.

A kölyökkori játékos cselekvéssorozat, majd a későbbi kifejlett kutyavadászatának összehasonlításakor látható, hogy bizonyos vadászati cselekvéselemek megmaradnak, néhány pontban azonban változnak, illetve továbbiakkal egészülnek ki, mert ez a viselkedéssor már sokkal inkább az eredményes életben maradást szolgálja, mint a játékos tanulást, vagy az ügyesség, rátermettség bizonyítását az alombeli testvérek előtt. Egy eredményesen dolgozó, a tényleges vadászat vagy a vadászatot utánzó kutyás sportok során kiváló eredményeket elérő kutyaesetében rendkívül fontos, hogy a cselekvési láncreakció nagyon jól működjék. A vadászkutyagazdájának csupán arra kell összpontosítania, hogy valamilyen tanítási és tréningmódszerrel az utolsó két pontban szereplőket elhagyja a kutya, vagy közvetlen előtte a cselekvése megszakítható legyen.

A különböző fajtacsoportok vadászati viselkedéselemeinek összehasonlításakor megállapítható, hogy az egyes csoportok között jelentős eltérések vannak. A házőrzésre, haszonállatok őrzésére kitenyésztett fajtáknál szinte teljes mértékben hiányoznak a vadászati viselkedéselemek. Az igazán jó terelőkutyáknál a tenyésztési szelekció során fontos volt, hogy a megfogás és megölés teljes mértékben kimaradjon a viselkedéssorozatból. A vadászkutyáknál általában a megfigyelés szerepét az ember, a vadász veszi át, és a kutya csak jelzésre, vezényszóra folytatja a viselkedéssorozatot. A vadászat módja és a vadászott állat faja természetesen befolyásolja, hogy a vadászkutyának a további elemeket kiviteleznie kell-e vagy sem. A retrieverfajtáknak például speciális feladatokra történő tenyésztéséből ered, hogy bár vadászkutyák, de más elvárásoknak kellett megfelelniük. A munkájuk során a keresés és a szállítás került a súlypontba, ebből eredően általánosan a retrieverek jellemzően kiváló apportírozók, és családi kutyaként fáradhatatlanul hozzák a labdát és egyéb játékokat, tárgyakat.

 

Minden után szalad, ami mozog

A társként tartott családi kutyánál az esetek legnagyobb részében már az első ponttól kezdve nemkívánatos cselekvés a vadászati ösztön által kiváltott láncreakció. A kutyának nem kell zsákmányt keresnie, mert mindennap elegendő és megfelelő minőségű táplálékot kap. Ha ennek ellenére folyamatosan figyeli a szomszéd macskáját vagy csirkéit, az előbb-utóbb problémákat fog okozni. Amikor külterületeken, parkban minden kocogó vagy kerékpározó ember után rohanni kezd, hamarosan megérkezik az első feljelentésről szóló levél az illetékes hivatalból. A póráz nélküli, kötetlen séta és kirándulás lehetetlenné válik, mert a kutya azonnal cserkészni indul, minden mozgó fűszálat, falevelet pontosan szemügyre akar venni, és e vadászat alatt már nem reagál a nevére, a hívásra sem.

A vadászösztön által kiváltott cselekvés a kutyatartók és a szakemberek között sokat vitatott és ellentmondásokat nem nélkülöző témakör. Ezt az teszi különösen bonyolulttá, hogy egyik oldalról a vadászösztön által vezérelt cselekvések hasznosak és elengedetlenek a kutyák szocializálása, nevelése tanítása során. A másik oldalról, később, egy másik élethelyzetben viszont kellemetlen problémaforrás lehet a kutya reagálása ugyanarra, vagy alapjában hasonló ingerre.

A túlzott mértékű vadászösztön miatt problémás viselkedésűvé váló kutyák kezelhetőségét nagyon megnehezíti, hogy kölyökkortól kezdődően az egész vadászati stratégia ismétlései során a kutyában önmagát jutalmazó, pozitív megerősítésre alapuló tanulási rendszer alakul ki. A potenciális zsákmány, a kölyökkori játék során eldobott, elgurított labda vagy gumifigura keresése, becserkészése során azonnal beindul az adrenalintermelés. Ennek hatására másodpercek alatt jó néhány változás történhet a kutyatestében: megnövekszik a szív teljesítménye, megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, a vér cukortartalma megnövekszik, kitágulnak a szemek pupillái, megemelkedik a szervezet oxigénigénye. Ezzel egyidőben beindul egy körfolyamat, mert egyre nagyobb mennyiségű cortisol stresszhormon kerül a vérbe. A kutyafelfokozott, izgatott állapotba kerül amely rövid ideig az örömteli, felszabadult, boldog életérzést adja meg számára: a pozitív stressznek nevezett, emberek körében is nagyon jól ismert érzést. Tehát legközelebb is hasonlóan fog cselekedni, talán még intenzívebben, hosszabb időre elhúzva a vadászat adta kellemes életérzés örömét.

Ha valamilyen oknál fogva a kutya eljut a vadászati cselekvéssorozat végére, akkor valóban, gyakorlati értelemben is elérte azt, hogy megjutalmazta önmagát, pl. a szomszéd ízletes csirkéjének elfogyasztásával. De ugyancsak az önmagát megjutalmazó hatás játszik nagyon erős szerepet a beidegződésben az autók után rohanó kutyáknál is. Az üldözés eredménye, ezáltal a cselekvés jutalma, hogy a mozgó autó általában fölgyorsulva továbbhalad: a kutya logikája szerint elmenekül, tehát érdemes volt csaholva, őrjöngve utánarohanni.

Kiváló példa erre mezőnagymihályi szomszédom kistestű, keverék szukája, Zsebi, aki kb. 15 cm-es magasságát és talán 2-3 kg testtömegét meghazudtolva valószínűleg országos szinten is az élen végezne a az autókergető-bajnokságban. Mivel a két telek egy kanyarodó utcarészen található, ezért Zsebi egész eddigi élete során minden egyes autóvadászat megduplázódott. Ha autó közeledik, Zsebi a kerítésnél üldözve megugatja, és az esetek túlnyomó részében ez eredményre is vezet, mert az autó eltávolodik a kanyarban. Ám a vadászat ezzel még nem fejeződött be teljesen, mert Zsebi ismeri a geometriai szabályt, hogy a körív két pontját összekötő egyenes rövidebb, mint maga a körív! Vakon is tudja, hol van a két telket elválasztó kerítésen a luk, amelyen átrohanva a mi házunk mögötti sarokról még egyszer nyomatékosan kifejezheti nemtetszését, és ismét elüldözheti az autót, amelynek az íves utcán haladva az esetek nagy részében több idejébe telik a mi telkünk vegéig elérni, mint Zsebinek, a nagyon jó stratégiával, árkon-bokron-kerítésen-sövényen keresztül autókat üldöző kutyának. Egy-egy ilyen eset után lassan visszafelé ballagva Zsebi az egyik legelégedettebb és legboldogabb kutya-arckifejezéssel szokott rám nézni. Az életérzésen, amely Zsebiről az eredményes autóüldözés után sugárzik, eddig az autók okozta többszöri, ilyen-olyan sérülések sem tudtak változtatni.

 

A túlzott vadászati hajlam kezelési lehetőségei

Megelőzés:

- A vadászati hajlam egyik lehetséges motivációja az éhség. A nem megfelelően táplált, nem kellő mennyiségű és minőségű táplálékot kapó kutya előbb-utóbb megpróbál önmaga megoldást keresni. Sok esetben maguk az emberek kényszerítik rá a kutyát, hogy az állat maga szerezze be a táplálékkiegészítő zsákmányt. Ez talán az udvar hátsó részén megfogott egérrel kezdődik, egy-két ügyetlen madárral folytatódik, majd a néhány udvarral távolabb élő tyúkokkal végződik.

- Ha a gazdi a kutyát a vadászati ösztön diktálta cselekvéssorozatban meg tudja állítani, az már nagyon jó eredménynek könyvelhető el. Még hatékonyabb azonban, amikor még korábban tud az ember beavatkozni. Nem reagál a kutyacselekvésére, hanem megelőzve azt, valamilyen módon megakadályozza, hogy a kutyában beinduljon a fentiekben említett vadászati láncreakciós folyamat. A potenciális zsákmány szagát vagy hangját az ember az érzékszerveivel nem tudja hamarább észlelni, mint a kutya. Egyedül a látásban, az optikai észlelésben van esélye a gazdinak a kutyamegelőzésére. Ilyen esetben célszerű a kutyát azonnal pórázra venni, és lehetőség szerint ellenkező irányba, vagy oldalra tovább menni, mindenképpen megpróbálva megelőzni a kutyát abban, hogy szemkontaktusba kerüljön a potenciális zsákmánnyal.

- A séták alatti a kutyával folytatott kommunikáció az egyik legfontosabb alapja lehet a későbbi céltudatos, vadászati ösztönt csökkenteni hivatott tréningnek. Vannak kutyák, amelyekkel nyugodtan mehet az ember akárhová, mindig a gazdi közelében maradnak, és az ember teljes biztonsággal megbízhat abban, hogy semmilyen potenciális zsákmányt (mozgó embert, tárgyat stb.) nem kezdenek el kergetni és megtámadni. A túlzott vadászati hajlammal rendelkező és a valamilyen oknál fogva mindent, ami mozog, megkergető kutyákkal szinte elképzelhetetlen a nyugodt séta, mert az embernek örökösen készenlétben kell lennie a kutya miatt. Ezekkel a kutyákkal szándékosan szorosabb kontaktust kell kialakítania a gazdinak, hogy a kutyára figyeljen, a közelébe maradjon. Ehhez néhány jó módszer:

- a kutyát figyelve, az önmagától kezdeményezett szemkontaktusok alkalmával mindig kapjon az állat jutalmat;
- gyakorta megállni a séták folyamán, és a kutyát odahívva, oldalról megérintve megsimogatni, a fülét megvakargatni;
- séta közben meglepetésszerűen megállni, és a közelben, oldalirányban egy kiszemelt pontot erősen nézni, egészen addig, amíg a kutya ezt észre nem veszi, és szintén figyelni kezd ugyan arra a pontra  ekkor határozottan a kiszemelt ponthoz menni, és (lehetőleg úgy, hogy a kutya ne vegye észre!) egy finom virsli- vagy sajtdarabot a figyelt pontra ledobni.

A séta minden alkalommal csakis az ember kezdeményezésére folytatódjék. A gyakorlatok célja, hogy a kutya megtanulja: pozitív és jó dolog mindig a gazdi közelében maradni, és fontos időnként a gazdi szemét és mozdulatait nézni.

 

Apportírozás, de hogyan?

A klasszikus hiba a gazdik részéről általában a következőként zajlik le: a kutya a séta közben, az embertől kissé eltávolodva egy elhullott állatot, vagy valamilyen ember által eldobott élelmiszer maradványt talál. A kutya rendkívül örül a megtalált, számára kincset jelentő holminak, és büszkén cipeli a gazdája felé. A gazdi észreveszi, és az esetek túlnyomó részében energikus kiabálásba kezd: Pfúj, mit csinálsz, teszed le azonnal! Gyere ide, mi van a szádban, köpd ki azt a gusztustalan pfúj, a belem jön ki stb. Ezt még azzal szokták kiegészíteni a gazdik, hogy valamilyen oknál fogva rövidtávfutásban gyorsabbnak hiszik magukat a kutyájuknál, és elkezdik az állatot kergetni, annak reményében, hogy majd utolérve elveszik a kutyától azt, amit ragadozó őseitől örökölt módon szorosan a szájában tart. Általában a kutya ezekből a nagyon hasonlóan lezajló élethelyzetekből azonnal két dolgot tanul meg:

- ha zsákmányt talál, ne menjen vele ember közelébe, mert nem dicséretet kap érte, hanem nagy ricsaj és szidalmazások közepette el kell azt engednie;

- ha zsákmányt talál, a legpraktikusabb azonnal elfogyasztani, mert ellenkező esetben az ember elveszi tőle.

Legközelebb tehát valószínűleg óvatosabban és körültekintőbben fog szimatolni, mert ha megfog vagy talál valamit, azzal azonnal el kell szaladnia, és olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, le kell nyelnie. Az erre az esetre történő örökös készenlét persze nem kevés figyelmet igényel ennyivel kevesebb jut az engedelmességre. Ezért tanácsos a kutyát kölyökkorától fogva nem csak 1-2 megszokott tárgy vagy játék apportírozására megtanítani, hanem amikor séta közben valami más tárgyat (cigarettásdoboz, üres műanyag flakon, bot stb.) a szájába véve zsákmányként a gazdihoz hozza, akkor helyesen reagálni:

- megdicsérni, jutalmazni a kutyát, amiért nem elszaladt a zsákmánnyal;

- amennyiben a kutya már ismeri és tudja, hogy jelzésre elengedje, letegye a szájából a tárgyakat, akkor ugyanazon módon kivitelezni vele ennek végrehajtását;

- amennyiben ártalmatlan dologról van szó, kézbe véve néhány méterre eltávolodva letenni a tárgyat, és megengedni a kutyának, hogy ismét a szájába véve odahozza (ismét dicséret, jutalom!);

- a kutya ne érezze magát becsapva, megbüntetve, amikor a tárgyat elveszi tőle a gazdi, lehetőleg kapjon valamit helyette (a játékát, a zsebben készenlétben tartott teniszlabdát, a földön heverő botot, az összehajtogatott pórázt stb.);

- csakis úgy szabad a tárgyat eltüntetni, a szemetesbe vagy messzire eldobni, hogy a kutya ne lássa, különben ismét beindul a vadászati cselekvéssorozat.

Az ehhez hasonló gyakorlatoknak a célja az, hogy a kutya mindig odahozza a gazdijához, amit talál. Ennek fontosságáról a zsilettpengével preparált kolbászt vagy a patkányméreggel töltött kenőmájas belet nem elrohanva felfaló, ha nem odahozó és elengedő kutyák tulajdonosai tudnának bővebben mesélni.

A kutyájuk mozgásigényét egyoldalúan kielégíteni akaró, örökösen botot, labdát, játékot dobáló gazdik szintén problémaforrást jelentenek. A kutya vadászösztöne által vezérelt viselkedéssorozat annyira fölerősödik a folytonos dobálós játék során, hogy viselkedési problémává, esetleg később viselkedészavarrá alakul át. A séták, a szabadidő, a nyaralás során ajánlott több nyugodtságot támogató, engedelmességi gyakorlatot kivitelezni (ültetés, fektetés, helyben maradás stb.), illetve ezek kombinációját, a kutya koncentrációs képességét, gondolkodását igénylő játékos feladatok megoldásával. Nem muszáj a labdát teljes erőből, minél távolabbra dobni, ami után a kutya már a mozdulat megkezdése előtt rohanni kezd. A kutyát leültetve, a labdát 5-15 méter távolságban valahova letéve, eldugva, majd a megadott jelre apportíroztatva Bodri ugyan testileg nem fárad ki, de szellemileg jobban. Hazatérve az eredmény viszont ugyanaz: nyugodt, pihenésre vágyó kutya.

 

Engedelmesség

Az engedelmességet szolgáló szavak, jelek ismétlése különféle ingerkörnyezetben jelenti azt a biztos alapot, amelyre a nemkívánatos vadászösztön csökkentését építeni lehet. Amikor a minden biciklistát megugató és utánuk kapó kutya leszoktatására kétségbeesetten segítséget kérő gazdi elmondja, hogy a kutya a nevére nem mindig hallgat, magához hívni meg csak bent a lakásban tudja (kivétel a hálószobai ágyból), ott valamit korábban csinált rosszul az ember. Hasonló esetekben a gazdinak is, és a kutyának is vissza kell kanyarodnia a kutyanevelés elveszített gyökereihez. Lépésről lépésre meg kell tanítani a kutyát, hogy nevének hallatára figyeljen, és szemkontaktust vegyen föl a gazdájával, valamint elkezdeni az alapengedelmességi gyakorlatok megtanítását: a behívást, a leültetést, a lefektetést, a helyben maradást, a pihenőhelyre küldést. Ajánlott, hogy a gyakorlatokat a kutya akkor is megcsinálja, ha az ember egyre fokozott távolságból adja le számára a jeleket.

A mozgó tárgyak után rohanó vagy önkényesen vadászni, elcsavarogni hajlamos kutyáknál (itt kivételt jelent a szexuális indíttatásból történő, tüzelő szuka utáni elszökés, mert annak semmi köze nincs a vadászathoz!) különösen fontos még az úgynevezett feloldó és a tiltó vezényszavak megtanítása, és különféle ingerkörnyezetekben történő folyamatos gyakorlása. Az elsőre azért van szükség, hogy a fent említett dobálós apportírozás helyetti gondolkodó apportírozás játékokat, gyakorlatokat hatékonyan lehessen kivitelezni. A másodikra pedig, mint megszakító jelre van szükség az ún. MFOJ (Megszakítás, Figyelemfölkeltés, Orientálás, Jutalmazás) tréning során, amikor a viselkedéssorozat közben el kell tudni érni a kutyacselekvésének megszakítását.

A séták során a meglepetésszerű megállás, elindulás és megfordulás először pórázon, majd később póráz nélküli gyakorlása és a kutya helyes viselkedésének rendszeres, de váltakozó minőségű és mennyiségű jutalmazása nagy segítséget adhat a nemkívánatos vadászösztönről történő leszoktatáshoz. Szintén jó módszer, ha a kutyával gyakorta, váltakozó helyszíneken megpróbál bújócskát játszani a gazdi. Fontos azonban megjegyezni, hogy kölyökkutyánál ez nem a legjobb módszer, mert ebben az időszakban éppen az a cél, hogy minél nagyobb bizalom épüljön ki az ember és a kutya között. A hirtelen eltűnő gazda viszont inkább a bizonytalanságot és az esetleges ijedelmet erősítheti a kölyökkutyában.

Egyre gyakoribb probléma a kutyatartók körében, hogy az évek óta családi négylábú kedvenc mellett húsvétra nyulat kap a kisgyerek, a tizenéves lány tengerimalacot vesz a zsebpénzéből, vagy a gazdi a lovaglás, mint hétvégi időtöltés mellett dönt. Ilyen esetekben az alapengedelmesség kellő tudása nélkül szintén elképzelhetetlen a kifejlett korban lévő kutya összeszoktatása idegen állatokkal, amelyeket vadászösztönéből fakadóan megpróbál zsákmányként kezelni. Az engedelmes kutya megfelelő tréningjével azonban elérhető, hogy közömbösen viselkedjék vagy közös aktivitásban vegyen részt a másik állattal (pl. a lóistállóban ne ugasson, és a lovagló gazdi mellett szaladjon), vagy egy bizonyos cselekvéssel reagáljon a másik állat látványára (pl. leüljön, amikor megpillantja az idegen macskát az utca túlsó oldalán).

Magukat nagy tapasztalatokkal rendelkezőnek gondoló emberek gyakorta adnak tanácsot másik kutyásnak, hogy hasonló esetekben a legjobb módszer a kutyát összeengedni egy olyan másik állattal, amelyről köztudott, hogy erős ellenreakciói vannak a kutyától jövő támadásokkal szemben, azt gondolva, hogy a majd megtanulja, hogy... tanulási elmélet szelleme minden esetben, minden helyszínen és minden kutyánál egyformán működik. Hogy ez mennyire nem így van, azt csak a kandúr jóvoltából egyik szemét elvesztő, lórúgástól kifordult gyomrú vagy a birkák után az úton keresztülrohanva teherautó által elütött kutyák tudják bizonyítani.

 

Felelősség és bizalom

Egy átlagos családi kutya a fajnak megfelelő tartási körülmények között, kellő nevelés és tanítás után nem mutat minden ok nélkül viselkedési zavart. A mozgó tárgyakra, idegen emberek és állatok látványára történő reagálásának, cselekvésének bizonyos korlátok között kell maradnia. Ezt joggal várja el a jogalkotás és a civilizált emberközösség. A kutyát tartó ember felelőssége egyértelmű és vitathatatlan. Ebbe az is beletartozik, hogy tegyen valamit az ellen, ha kutyája a vadászati ösztönéből eredően helytelenül, zavarodottan, esetleg balesetet vagy anyagi kárt is okozhatva viselkedik. A genetikailag előre programozott ösztön csak egy része az egésznek, de nem lehet indok és magyarázat mindenre, amit egy kutya tesz. Az emberi társadalom egy részétől érthető és jogos elvárás, hogy a túlzott vadászösztön miatt helytelenül reagáló kutyák viselkedésén változtatni kell. Ezeknek a kutyáknak a gazdáitól átlagon felüli az elvárás.

A tenni akaráson, a türelmen és a következetességen kívül alapfeltétel, hogy a kutya nagyfokú bizalommal legyen az ember iránt. Az idő, energia és pénz, amit az ember a kutya helytelen viselkedésének megváltoztatásába fektet, azáltal térül meg, hogy egyre jobban megtanulja megérteni a saját kutyáját, egyre szorosabbá válik vele a kapcsolata, és kiegyensúlyozottabb életet élhet tovább az ember a kutyájával.

 

Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott, az ember és a kutya jobb együttéléséért!

 

 

 



nyitókép: arhiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)