A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története XIV.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

A kontinenseken és kultúrákon átívelő utazás öreg Európánk vizsgálatával zárul.


 

A kutya háziasításáról szólva Ausztrália és az őt övező szigetvilág csupán annyiban említendő, hogy a neolitikus kultúrával rendelkező ember olyan vetélytárs nélküli ragadozót szabadított rá az őshonos faunára, mely a kedvező körülmények között igen hamar gyökeret vert, elindítva azt a természetkárosító folyamatot, mely egyre gyorsuló ütemben egész történelmünket átszeli, s napjainkban is tart.

A paleolitikus leletek sorában elsőként a Bonn melletti Oberkasselnél előkerült sírt kell említeni. Az eltemetett idős férfi és fiatal nő mellett egy kutyamaradványai feküdtek. Ez a Kr.e.: 12000 tájáról származó eb G. Nobis vizsgálata szerint "juhászkutya nagyságú" volt.

A korszak leletei közé tartozó ukrajnai Mezinben feltárt jégkorszakbeli település csont anyagának megítélésén ma is vita folyik. További németországi leletekről értesülhetünk M. Street dolgozatából (Ölknitz, Döbritz, Saalfeld). A fiatal paleolitikumból ismerünk még leleteket Ausztria és Ukrajna más településeiről is, vagy utalhatunk a franciaországi, La Vache-ból származó ábrázolásokra.

Figyelemre méltó R. Musil, brno-i kutatónak a Magdalénien-kor háziasított canidae leleteivel kapcsolatos munkássága. Megállapításait a közép-európai utolsó jégkorszak idején létrejött nagyszámú, az említett kultúrába tartozó telep vizsgálata nyomán fogalmazta meg. A Kniegrotte-barlang vonatkozó rétegében a következő canidae csontokat találja: egy könyök, kar (ulna) testhez közeli (proximális) része, egy koponyatöredék, egy viszonylag kicsi, bal sarok (calcaneum) csont, egy lábközép (metapodium) töredék és számos állkapocs töredék fogakkal. Az osteologiai anyag az időben közeli telepek farkas leleteivel összehasonlítva, azok alsó határához esik közel, nagyfokú méretbeli egységességet mutatva, noha ez kisszámú anyag esetén inkább szóródást kellene mutasson. Az egyik fogakat tartalmazó álcsont a méretbeli eltérésen túl, a premolaris és molaris fogaknál a farkastól eltérő típusra utalt, ami az arcorri rész megrövidülésének, azaz a háziasításnak a következménye. Rétegen belül típusos, farkastól származó csont egyáltalán nem került elő. Ilyenek csak az említett alatti, tehát régebbi rétegben voltak fellelhetőek, s ezek méretükben típusosak voltak.

A közép-németországi Teufelbrücke időben közeli, azonos kultúrájú lelőhelyén szintén felszínre kerültek olyan lábujj- és lábközépcsontok, melyek a farkascsontoknál jóval vékonyabbak voltak. Musil, mások eredményeire is utalva, a késői paleolitikum Magdalénien-kultúrájának idejére teszi a farkas Európa több pontján párhuzamosan meginduló háziasítását. Feltételezése szerint a specializálódott vadászat teremti meg a háziasítás feltételét, melynek lehetősége a farkas szociális viselkedésében és vadászösztönében rejlik. Ez kétségtelenül igaz. ugyanakkor hivatkozásának azon része, mely a háziasítás kezdeti céljának a vadászatban és az állatok összeterelésében nyújtott segítségre utal, szerintem részben téves. A falkában vadászó ragadozónak ugyanis nem a csorda összetartása, hanem szétugrasztása, a kiszemelt áldozatnak a többitől való leválasztása a célja. Ezért a háziasítás kezdeteitől a terelő kutyáig szükségszerűen hosszú út vezetett. Vagyis a Magdalénien-kultúra farkasnál kisebb termetű, háziasított őskutyája vélhetően nem a nagy zsákmányállatok terelésében jeleskedett. A mezolitikum legkorábbi, bizonyítottan házikutyaleleteinek sorába tartozik a Starr Carr-i (Anglia, Yorkshire, Kr.e.: 7500 táján) anyag. De e korba tartoznak az ugyancsak angliai Thatcham, a norvég Viste, a svéd Hornborgasjön, Bua Västergard, Ageröd, a dániai Ulkestrup Lyng, Svaerdborg, a FÁK-beli Kunda, a németországi Tribsees, Hohen Viecheln, Frankfurt Senckenberg és Bedburg-Königshoven leletei is. Ez utóbbit a már említett M. Street vonatkozó dolgozatából közelebbről is célszerű megismerni.

A 10.000 éves bedburg-königshoveni kutyacsaknem ép koponyája kistermetű canidae-ra utal. A komplett fogazat, az összeforrott koponyacsontok hat hónaposnál idősebb egyedre vallanak. Mindkét P4 még a fogmederben (alveolus) volt. A baloldali M1 és M2 bár helyéről kiesve került feltárásra, tökéletesen visszailleszthető volt. A jobb oldali molarisokat az állat még életében elvesztette, helyük csontanyaggal telítődött (lehetséges paradontosis?). Ez a lelet jó példa a háziasítás okozta anatómiai változások, például a farkas és kutyaközötti különbségek megértéséhez. Ezek, a már említettek szerint: a kutya korai háziasított egyedeinek csontváza összességében a farkasnál kisebb átlagos méretet mutat; a koponyacsontok aránya a háziasítás következtében megváltozik, az arcorri rész megrövidül, a premolarisok közelebb szorulnak egymáshoz, a molarisok aránya változatlan; a szájpadláscsont hátsó pereme a farkasnál a fog előtt vagy mellett van, a kutyánál a fog mögött húzódik.

A koponyán végzett mérések maradéktalanul alátámasztják a jelzett kritériumokat. A bedburg-königshoveni kutyamás prehisztorikus ebekhez viszonyítva is feltűnően kistermetű volt. Noha fogai aprók, a premolarisok mégis egymást fedik az arcorri rész megrövidültségének következtében. A szájpadlásperem alakulása is egyértelműen canis familiarisra utal.

A frankfurt am main-i Senckenberg Múzeum kutyakoponya-gyűjteményének darabjaival összehasonlítva igen sok hasonlóság mutatható ki a délkelet-ázsiai és afrikai pária kutyákkal. Street szerint ezen az ásatáson két másik, vélhetően más egyedhez tartozó csont, egy konc-csont és egy singcsont is előkerült. A singcsonton látható vágásnyomok a fiatal állat elfogyasztására utalnak. Kérdés, vajon ez utóbbiak valóban ebcsontok-e?

M. Street dolgozata további - a bedburg-königshoveni koponyával közel egykorú - észak-európai leleteket sorol fel. Ezek: Flixton, Warcock Hill South, Skipsea, Brandesbourton, Hornsea, Deepcar, Broxbourne, Oakhanger Angliából; Leman és Ower északi-tengeri szigetek; Sřnder Hadsund, Klosterlund, Břllund, Vig, Lundby, Barmose Dániából; LöshŰlt Svédországból; Duvensee és Friesack Németországból; Gramsbergen Hollandiából; Neerharen, Sougné, valamint Fond de Foręt Belgiumból.

M. Degerbřl, dán tudós a kutyaészaknyugat-európai háziasításáról szólva utal a kor (Maglemose-kultúra), maitól eltérő, földrajzi és éghajlati viszonyaira, melyek meghatározóak a lelőhelyeket illetően. A Keleti-tenger nagy, édesvizű tó volt. Partjait fenyőerdők borították. A mai Dánia, Svédország déli része, továbbá Anglia összefüggő részét képezte a kontinensnek. Az emberi települések nyomait a tőzegrétegek őrizték meg számunkra. Az ásatások során tízezrével feltárt állatcsontok között viszonylag kevés a kutyacsont. A vizsgált anyag többségében fiatal, félév körüli egyed maradványa. A feltört koponyák, csöves csontok és metszésnyomok étkezési célú felhasználásra utalnak. Az osteológiai anyag méretben, fejhosszban és alakban is jelentős eltéréseket mutat: a kis és közepes termetű populáció széles skálájával találkozhatunk. Érdekes, hogy a koponyacsontokhoz és mindig erős fogazathoz képest a kevés fellelt végtagcsont már-már gracilisan könnyű. A Maglemose-kultúra kutyái közül a nagyobbakat egyes kutatók farkasnak vélik. Degerbřl összeveti a vizsgált anyagot a hasonló felépítésű és nagyságú eszkimó kutyával (canis familiaris inostranzevi alakkör), és a finn elkhounddal (canis familiaris palustris alakkör). Megállapítása szerint a mai ebek ősei kevésbé tömegesek, s agykoponyájuk is keskenyebb és laposabb, mint az utódoké, sőt az európai farkastól is elmaradnak e tekintetben. Ezek az ebek tehát, már egy hosszabb domesztikációs folyamat eredményeként jöttek létre, s már nem tekinthetőek a farkas közvetlen utódainak. Hivatkozásában a hozzávetőleg 1000 évvel korábbi Star Carr-i lelet magasabb kutyái is a korábbi háziasítást igazolják.

A hozzáférhető magyar szakirodalomban Matolcsi János foglalkozik részletesen a volt Szovjetunió vonatkozó régészeti leleteivel. Megállapítása szerint több esetben kétségesek a közölt eredmények. Nem vitatja viszont a Finn-öböl közelében lévő Kunda tőzegrétegének anyagát. A 15 egyedet felölelő 36 kutyacsont már szélesebb körű ebtartásra vall. Mivel a Kunda-kultúrát a nyugat-Baltikumban elterjedt Maglemose-kultúra keleti megfelelőjének tartja, feltételezi, hogy a kutyaez irányú térnyerése e műveltség terjeszkedésének következménye. Így lehetséges, hogy Észtországban a mezolitikus és neolitikus lelőhelyek mindegyike, Lettországban pedig több mint fele tanúskodik kutyatartásról. A fejlődés ugyanakkor nem folyamatos. A késő neolitikumban, e térségben, a kutyajelenlétét bizonyító leletek megritkulnak. Történeti-tipológiai jelentőségűnek írja le a Ladoga-tó parti két és a Bologa-tó parti egy leletet. Ezek régészeti anyaga neolitikumra mutat. Anucsin a Ladoga-part kisebb kutyáját a palustris, nagyobb egyedét az inostranzevi típusba sorolta. A Bologa-parti lelet közepes nagyságú ebét, mely kisebb juhászkutya nagyságú volt, s alkatát a dingóéhoz találták hasonlónak, a putiatini típusba különítették el. A háziasított kutya elterjedése - az eddigi leletek tükrében - kelet-európai területen mind a bronz-, mind a vaskor idején jelentősen elmarad a már tárgyalt nyugat-európaitól.

Összességében, a keleti szórvány előfordulás ellenére, bizonyosak lehetünk abban, hogy a neolitikum korai földműves közösségei - a letelepült életmód következtében is - a canis familiarisnak már több helyi "fajtájával" dicsekedhettek. Nem kétséges az sem, hogy a létfenntartásban még mindig jelentős szerepet betöltő vadászatnál ezek az ebek a vad felkutatásában, hajszájában és elejtésében fontos szerepet töltöttek be. Valószínűsíthető, hogy ekkortájt kezd feladatukká válni a teherhordás (első szánhúzók!). S természetesen őrzik az ember szállását, beleértve az első háziasított növényevőket is. Innen vezet az út az első pásztorkutyák kialakulásához. És szükség esetén maguk is az ember táplálékául válnak.

A Kr.e. IV. évezred táján beköszöntő technológiai forradalom, a réz, majd a bronz használatának általánossá válása sokszínű, különböző rétegekre tagozódott társadalmat eredményez. A specializálódott igények a háziasított ebbel szemben is jelentkeznek. Tévedés lenne azt hinni, hogy a fajtatenyésztés magas-kultúrákhoz kötött jelenség.

Sajnálatos tény, hogy a fennmaradt ábrázolások, majd később az irodalmi források is, egyenlőtlen képet mutatnak. A vezető réteg kutyái (elsősorban vadászebek) viszonylag már korán jól reprezentáltak, a népesség egyre nagyobb részét kitevő termelők állatai (például pásztorkutyák) viszont alig ábrázoltak.

A késő neolitikum és a bronzkor még a folyamat kezdete. A témaválasztásban a vadászat ábrázolása dominál. E körből három jellemző svédországi sziklarajz emelendő ki. A Hässleberg, Bohuslän lelőhellyel jelölt mű kutyákkal végrehajtott szarvasvadászatot ábrázol. A büszke bikát már körülfogták a hosszú lábú, spicc típusú kutyák. Mögötte (a képen fölötte) pajzsos, kardos vadász áll. Mellette a földön fejszéje (?), amivel majd elejti a kimerült gímet. Feljebb (a háttérben) két szán. Az egyik ebekkel rakva. Ezeknek tehát, vadászó társaiktól eltérően, a zsákmány hazaszállítása lesz a feladatuk. A másik szán egyelőre üres. A sziklarajz egyértelmű és hű beszámoló. Nem vitás, hogy már más ebet használ az ember a vadászatra és mást a szállításra. Ez még nem feltétlenül más "fajta", de már funkcionális szelekció tanúi vagyunk. S innen egyenes az út a fajtatenyésztés irányába.

Dél-Európában jóval később, a Kr.e. VIII-VII. században keletkezett, a bulgáriai, rabiskai barlang vadászjelenete. A gyanútlan zsákmány megközelítését a vadászok Afrikában ma is gyakorolt álcázása segíti. Az íjas, lándzsás vadászokat kutya követi.

Fejlettebb az egyidejű szardíniai kultúra. A szarvasba csimpaszkodó, nyakörves vadászkutya már előrevetíti az első európai archaikus kultúrák megszületését. Albániai, vaskorszaki sziklafestmény pedig már lovas szarvasvadászatot ábrázol kutyákkal. A lovas vadászat szükségszerűen feltételezi erre a célra tenyésztett és tanított hajtóebek létét. Ők már a későbbi, görögök által kedvelt kopók elődei.

 

(Folytatása következik)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)