Tenyésztésről általában
A mindennapok csodája
Avagy a magyar Black & White történet
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Oldal Annamária  |  2007. április 21.

Amikor megláttam a balesetet szenvedett alom egyetlen élő 40 dkg-os tagját az állatorvosi rendelő melegítőpárnáján, nem volt kétséges: a gyereknek anya kell! Hol találni szilveszter előtt este 7 órakor befogadó anyát? Elméletileg sehol. Gyakorlatilag?


 

Westie anyakutyám két hete szült, a teje már nem újszülöttnek való, és saját kiskutyái már 80 dkg-osak. Az anya ekkor már egészséges lezserséggel látja el feladatát, hisz' az újszülöttkori szoros babaőrzés már a múlté. Nincs mit tenni, anya kell az egynapos bébinek. Megpróbáljuk. A jóindulatú westie "néni" kérdő szemmel néz rám, amikor mutatom a fekete babát. Szaglássza, nézegeti, miközben csendesen győzködöm:

- Nincs anyukája, meg kell mentenünk, rajtad áll, vagy bukik!

Végre megnyalja, letehetem neki. A kimerült, stresszes kiskutyaazonnal az emlőre startol, és a világ legtermészetesebb módján szopni kezd. Órákig nem mozdulok az anyakutya mellől, de nincs semmi probléma.

Az anya újra kapja a frissen szültek tápját, hiszen mostantól több tejre van szüksége. Ez a bébi, ha nekiindul egy hét alatt szinte lekörözi a westie kölyköket. Az éjszaka folyamán kétóránként felkelt a telefonom, de minden a legnagyobb rendben.

Reggel hívom a weszti anyát, hogy kiengedjem és meglepetten tapasztalom, nem jön. Hát hogyan is jöhetne - néz rám szemrehányóan. Nem látom, hogy újszülött van? Nekem kell őt kivinni, mert magától nem jön. A reggeli mérlegelés már mutatja a bébi "elindult" fölfelé.

Kedves nagytestus barátom felhívja a figyelmemet, hogy egy általam is ismert korrekt sporttársamnál a nagytestű anyának csak egy bébije van. Egy telefon, nagyon kedvesek és készségesek - hozzuk a babát nyugodtan! Háromóra út és az egyébként békés bullmastiff anyuka harciasan tiltakozik a jövevény ellen. Nyomás vissza, újabb háromóra, és anyakutyám fejcsóválva hiányolja a kölyköt, akit azonnal gondozásba is vesz újra.

Naponta négyszer mérek és az eredmény mindig megnyugtató. Egy nap alatt 8 dkg-ot hízott. Te jó ég! Meddig fogja ezt bírni a 10 kg-os anyakutya? Irány a szupermarket bébi osztály, cumisüveg és cumi vétel, mert erre tuti rá kell segíteni. Mit tesz akinek 18 éve volt cumis gyereke? Lekap egy cumit az "ezerből" és rohan haza. A cumi nem jó, a baba nem tud ráfogni, na persze, mert fogszabályzós a cumi. Rohanás vissza, új cumi. Ami nem jó, mert nagyon folyik. Újabb rohanás - közben a kis mastiff rendületlenül szopik és hízik - és 20 perc megfontolt válogatás után megvan az ideális darab.

Anyakutya-ellenőrzés: mit látok? A cicik újra teljesen belövellve, újra dől a tej. A westiek folyamatosan potyáznak, és extra súlygyarapodást produkálnak.

Lassan telnek a napok. Már egyhetes és 81 dkg. A háromhetes westiek elindulnak és próbálják kapacitálni az egyhetes kis "böszmét" is. Most már rásegítünk és lassan de biztosan megtanul üvegből enni. A második hét végére már napi kétszer 70-100 ml tápszert pótol magának és kinyílt a szeme. A westiek már 4 hetesek és többszőr járnak úgy, hogy az anya őket elmorogja és már csak a mastiff szophat.

A harmadik hét végére napi kétszer 150 ml-t pótol, beleszemtelenkedik a westiek pempőjébe és közel kettő kilógrammot nyom a súlya. Huszonhárom naposan nekiáll enni az áztatott, de nem pempőzött tápot, amit némi szopással még kiegészít. Egy este az anyakutyával közösen megállapítjuk: - na, most már megmarad!

A westiek húzzák a fülét, nyalják a pofáját, amit ő esetlen, kedveskedő mancsozással tűr. Már szépen mászkál, de lassan eljön a búcsú ideje. Már négyhetes, és összeszorul a szívem a gondolattól, hogy távozik. Hazakerül tenyésztőjéhez, mert minket már kinőtt. Gyönyörűen eszik (a tányérba befeküdve) és már egy kilógrammal többet nyom a westieknél. Eljött a búcsú pillanata. A szívem szakad meg. Az egész család szipog, mert viszik a kis "böszmét". Mivel héthetes kora előtt nem adok oda kiskutyát, nehezen élem meg az elválást, még akkor is, ha tudom szakértő kezekbe kerül. De már nem lesznek testvérei és vége a megnyugtató szopásnak is.

Tenyésztője megtartja, mert egy ilyen kis "sors kegyeltje" sok reményre adhat okot, arról nem is beszélve, hogy két fajtareprezentáns import szülő gyermeke.

Türelmetlenül, és reménykedve várom a napot, amikor a kutyakiállításon, a kutyapárok között elindulhatunk csodálatos fedezőkanommal, és szépséges lányával együtt...

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)