Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
ARCHÍV! - Fajtastandard nélkül II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Drahos István  |  2010. január 30.

Fajtastandard nélkül II.

Az atletikus kutyás sportok Európa-bajnokságát 2006-ban hazánk rendezte. A november 10-12 közötti bakonybéli sporteseményre Európa minden részéből érkeztek a sportolók versenykutyáikkal. A sportág élmezőnye, norvégok, csehek, franciák és kiváló kutyáik vették birtokba a bakonyi erdők ösvényeit. Köztük eurohoundok, akikkel korábban már foglalkoztunk.


 

 

Eurohound - II.

Az európai nyílt versenyeken már a '90-es évek elején is sok pointer keveréket lehetett látni különböző csapatokban, de ezek a fogatok nem értek el igazán átütő sikereket, azaz nem voltak képesek megverni a legjobb alaszkai huskykat a sprintpályákon. A legelső alaszkai husky is, amely Magyarországra került, egy olyan cseh mushertől származott, aki a szóban forgó kant pointerekkel való keresztezésekhez használta - keverékcsapatával elért eredményeit ismerve akkor nem sok sikerrel. Tehát a kísérletezés, az útkeresés a versenykutya-tenyésztésben már évekkel korábban is érezhetően jelen volt, jóval azelőtt, hogy Egil Ellis Mike-ja megszületett volna.

Az egyik nagy név, aki utat taposott a későbbi eurohound-tenyésztők számára, a norvég világbajnok Asbjörn Erdal Aase volt. De még mielőtt az ő tenyésztési elképzeléseivel és módszereivel megismerkednénk, lássunk egy idézetet George Attlától, a kutyaszánversenyzés történetének egyik legsikeresebb, legismertebb és minden bizonnyal a leginnovatívabb alaszkaihusky-tenyésztőjétől. Az idézet Joe Runyan Iditarod-champion és publicista George Attlával készített interjújából származik. "Igaz, hogy a pointer és alaszkai husky közti keresztezések nagy sikert hoztak 1999-ben, bár azt kell mondatom, hogy láttam már hasonló sikert a múltban. Néha a kémia hirtelen fejlődik egy csapaton belül, és ezt nehéz megmagyarázni. Általában még a musher sem ismeri fel, hogyan történt. Néha a csoda csak egy évig tart. Kell hozzá néhány év, hogy lássuk, hogyan működnek ezek a keverékek. Közben valaki talán fejleszt egy csapatot, amelyik még jobb lesz."

 

Lillehammer husky

Asbjörn Erdal Aase musher karrierjét megelőzően öt éven át a norvég ebtenyésztők szövetségének elnöke volt. 1984-ben három évig tartó kombinációkeresés után jött világra az első keresztezésből származó alom Lillehammer-közeli kennelében. A recept: 50% alaszkai husky, 50% pointer. Alaszkai husky oldalnak Gareth Wright-vérvonalú szukákat választott. Ez azért lehet lényeges, mert ez a vonal nem a hagyományos alaszkai falusi kutyákra épül, hanem különböző északi fajták és vadászkutyák párosításának eredménye. A fedezőkan, Harry, fajtatiszta angol pointer volt. Az e keresztezésből származó kutyákból kerültek ki hamarosan Asbjörn fő vezérkutyái, és csapatának gerince is. Pályafutása kezdetén versenyzett északi szánhúzó fajtákkal is, de azt állítja, jelenlegi kutyáinak lényegesen több munkakedvük van. A lillehammer huskykat a vezérségre való nagyfokú alkalmasság, a futás iránti rendkívüli lelkesedés és az imponáló futási stílus jellemzi. Asbjörn állítása szerint az ő világbajnoki fogatának 75%-át vezérkutyák tették ki. Ha az ember a jó vezérállomány érdekében végez tenyésztői munkát, akkor magától értetődően jó csapatkutyái is lesznek. Győztes vezért ritkán lehet tenyészteni átlagos képességű szülőktől vagy nagyszülőktől.

Asbjörn Erdal Aase a következőképpen fogalmazta meg, hogy mi indította el ezen a tenyésztői úton: "Sok éven át elemeztem az Iditarod és a North-American Championship győztes fogatait. Megállapítottam, hogy ezek a fogatok túlnyomórészt hibridekből állnak. Ez volt az oka, hogy a módszert utánozni kezdtem."

 

Harry - nálunk őrzik a spermáját

Hazai vonatkozású érdekesség, hogy Harry, a norvégiai keresztezésekhez használt angol pointer kan lefagyasztott spermájának egy részét Magyarországon, Budapesten egy szaporodásbiológus állatorvos laboratóriumának hűtőjében őrzik. Sajnos nem magyar tulajdonos megbízásából: szlovén kutyaszánhajtók vásárolták meg az értékes spermát, a budapesti labort csak a hosszabb idejű tárolás céljára választották. Természetesen nem Harry volt az egyedüli pointer kan, akit a norvég musherok a versenykutya-tenyésztésben használtak, de mindenképpen az egyik legmeghatározóbb volt. Kiváló örökítőképessége révén jelen van a mai generációkban is.

 

Jiri a jégkorszak óta hajt

Részben más utat választott a világsiker eléréséhez a csehek "nagy öregje" és szövetségük elnöke, Jiri Krejci, aki olyannyira meghatározó személyisége a csehországi kutyaszánhajtó-sportnak, hogy barátai és sporttársai csak azt mondják róla: "Jiri a jégkorszak óta kutyákat hajt". És valóban, a musher-pályafutását a 80-as évek elején alaszkai malamutokkal kezdő sportoló hosszú tenyésztői utat tett meg, hogy a 2005-ös IFSS Világbajnokságon a kanadai Dawson City-ben hatkutyás keverékcsapatával bronzérmet szerezzen. Az általa tenyésztett kutyákat a csehek evropsky sanovy pes-nek, angolul european sleddog-nak (ES), azaz európai szánhúzókutyának hívják. Kicsit zavarba ejtő az elnevezés, hiszen ezeken a kutyákon szembetűnő a vizslajelleg, a hŰskyból a kicsit erősebb szőrzeten kívül semmi sem fedezhető fel bennük. Krejci és társai a bevált 50-50%-os arányt merészen a vizsla (hound) jelleg felé tolták el. A konzervatívabb amerikai vagy észak-európai hajtók a pointer-husky keverékeket a további tenyésztésben mindig huskykkal párosítják, hogy elkerüljék a szánhúzókutyáknál nem kívánatos vadászkutya-tulajdonságokat. A csehek szakítottak ezzel a hagyománnyal, és új utakon indultak el. Állományuk alapját Norvégiából importált jöringes kutyák képezik, melyek túlnyomórészt német vizsla, valamint pointer és angol agár ősökkel rendelkeznek. Ezeket a versenykutyákat a csehek kezdetben alaszkai huskyval keverték, később viszont egyre inkább elhagyták a huskyvért a tenyésztésből. Tenyésztési sikereiknek köszönhetően az elmúlt tíz évben a cseh kutyaszánsport a világ élmezőnyébe emelkedett.

 

Hó nélkül a skótok a legjobbak

A négyes, hatos és nyolcas kategóriában az elmúlt két év dryland, azaz száraz (hómentes) európai és világversenyein a skót hajtók állhattak a dobogó legfelső fokára, bebizonyítva ezzel, hogy jelenleg mindhárom kategóriában ők a világ legjobbjai. Négykutyás osztályban a tavalyi IFSS Dryland VB-n a skóciai Keith Johnson közel egy perces előnnyel ért célba a norvég Kjetil Hillestadt előtt, 31,76 km/h átlagsebességgel a 6,9 km-es távon. A hatkutyás és a nyolckutyás kategóriában is skót győzelem született (Lindsay Steven, Graeme Scott). A Skócia hóban szegény tájain készülő hajtók tehát otthon érzik magukat a kerekes versenykocsikon, és szemmel láthatóan ki is használják ezt az előnyüket. Győzelmeikhez azonban nagyban hozzájárult, hogy az elmúlt években élmezőnybeli norvég eurohoundokat vásároltak, és ezeknek a kutyáknak az utódaiból építették fel jelenlegi csapataikat.

 

Pointer vagy német vizsla?

A kutyaszánhajtók között a tréningmódszereken, tartáson és tápláláson kívül fontos vitatémának számít a vadászkutyák és alaszkai huskyk keresztezésének megfelelő aránya. Vannak, akik az eurohoundban a német vizsla alkatát és tulajdonságait látják szívesebben, míg mások a pointerkeverékekre esküsznek. Nyilvánvalóan e két fajta különböző habitusából adódóan a keresztezésből származó utódok is eltérőek lesznek bizonyos tulajdonságokban. A kérdés mindig az, hogy az alaszkai husky stabil munkakedvéhez és makacs kitartásához mit lehet eredményesen hozzáadni. A német vizsla keményebb fejű, viszont sokak szerint jobb vágtázó, mint a pointer, amelyet könnyebben nevelhetőnek, simulékonyabbnak tartanak. A pointer hátrányára a gyenge szőrzetet írják, amely sajnos gyakran látható is keverékein. Ez pedig igen fontos szempont lehet, elsősorban az északi országokban. A gyengébb szőrzetű kutya a hőháztartásának fenntartásához több táplálékot igényel, és természetesen megfelelően kialakított, hőszigetelt kutyaházakat, ez pedig nagyobb létszámú csapat tartásánál többszörösére emelheti a költségeket.

Mégsem tartják a szőrzetet igazán fontosnak a houndokat kedvelő musherok, hiszen hidegben kéznél vannak a kutyakabátok: sokkal fontosabb számukra kutyáik könnyű csontozata, mert ez az, ami szerintük a sebesség egyik alapvető záloga. Nehéz csontú kutyát - tartozzon az akármelyik fajtába - ezért nem vesznek tenyésztésbe, legyen az bármilyen jó fejű és munkabírású is. A pointerek közül az amerikai hajtók legalkalmasabbnak tartják a field trial pointereket, melyeket egy speciális vadászati célra, a többi show- és vadász pointertől elkülönítve tenyésztenek. Ezeknek a kutyáknak a feladata a még meglévő kiterjedt prériken rendezett lovas vadászatokon a szárnyas vad felhajtása. A ló mellett végzett munkájuknak köszönhetően kiemelkednek társaik közül gyorsaságban és állóképességben. Kizárólag munka vonalú és célú tenyésztés létezik, így a fajta egyedei ezeket a tulajdonságokat kiválóan őrzik is.

 

Szánhúzók matematikája

Az előbbiekből kiderül, hogy az eurohoundok tenyésztésében mennyi szempontot lehet és kell is figyelembe venni. Hogy végül német vizslára vagy pointerre esik a választás, azt az is befolyásolja, hogy a leendő csapat milyen távon és milyen kategóriákban akar majd versenyezni. A skót világbajnok, Graeme Scott szerint jelenleg a legjobb szánhúzó versenykutyákban kell hogy legyen egy rész pointervér, kicsit több német vizsla, és 50%-nál valamivel több alaszkai husky. Ezzel megoldottnak látszik a pointer/német vizsla vita is. Láthatjuk, hogy a tenyésztés ezen a szinten már komoly matematika. G. Scott fiatal kutyáinak "összetétele" például a következő képlettel írható fel: Jenny x Huckle = 3/8 hound (1/8 EP 2/8 GSP) 5/8 Alaskan Husky, ahol Jenny az apa, Huckle az anya, a kölykök pedig az egyenlet túlsó oldalát adják. (A képletben a EP english pointert, míg a GSP german shorthaired pointert jelent - ez a rövidszőrű német vizsla angol neve.)

Bár képletünk matematikailag talán nem tökéletesen korrekt, a kölykök származásáról a beavatottnak sokat elárul. A különböző keresztezési arányoknak végtelen számú lehetősége van. Minden tenyésztő keresi a legjobbat, a számára ideálist. Van, aki a matematikában hisz, és van, aki a kutya szívében. Aki az utóbbiban hisz, az tudja, hogy ha igazán vágyunk a győzelemre, azt kutyáink jobban érzik, mint mi magunk, és mivel olyanok ők, ezért igyekeznek meg is szerezni nekünk.




nyitókép: Juhász

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)