Társunk a kutya
Az én kutyám agresszív!
Okok, magyarázatok, megoldások
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2012. november 24.

Az én kutyám agresszív!

Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik... Ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megaváltoztathatatlan adottságok lennének? A rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.


Az agresszív kutya

A kutyákban az agresszió a fajra jellemző, valamilyen ingerhatás következtében kiváltódó, fenyegető és támadó, de természetes viselkedésforma. A kifejezést - agresszív - emberi oldalról nézve nehéz egyértelműen meghatározni. Nagyon sok ember az agresszív jelzővel fejezi ki az állat viselkedésformáját már akkor is, ha a kutya morog, vicsorít vagy ugat. Ezzel szemben a tapasztalt kutyatartók és kinológiai szakemberek csak akkor nevezik agresszívnak a kutyát, ha az valakit szándékosan támadott, űzött és megsebesített.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy arra a kérdésre: "Miért agresszív egy kutya?", szintén nem adható egyetlen és minden helyzetre, minden állatra vonatkozó felelet. Némelyik kutyaazért támad, mert ragadozó, és vadászösztönéből fakadóan szándékosan meg akarja ölni potenciális áldozatát (a zsákmányszerzés ugyan etológiai értelemben nem agresszió, az emberrel szemben azonban mégis akként nyilvánul meg, ezért itt tárgyalnunk indokolt). Más kutyák azért, mert helytelen vagy elégtelen szocializáció következtében nem tanulták meg a megfelelő kontaktusfelvételi módokat, viselkedésformákat. Megint mások azért, mert félnek, és megpróbálják a "legjobb védekezés a támadás" stratégiáját alkalmazni.

Állat-viselkedéstani szempontból nézve megállapítható, hogy a kutyák agresszív viselkedése természetes stratégia, amely a környezet irányába történő alkalmazkodóképességüknek a velejárója. Alapjában - nagyon leegyszerűsítve - azt szolgálja, hogy megkapják, amit akarnak, és megelőzzék azt, amit nem akarnak. Biológiailag az állat arra programozott, hogy minden számára nemkívánatos esetben agresszióval reagáljon. Az agressziót - mint sok más viselkedési formát - a kutyáknál tanulási folyamat befolyásolja, amely tapasztalati értékekkel szolgál, és következményeket von maga után. Az agresszió tehát egyrészt veleszületett, a kromoszómák által genetikailag meghatározott, másrészt tanulási folyamat során kialakult tulajdonság.

Affektív és nem affektív agresszió

A kutyáknál megfigyelhető agresszivitás funkcióját tekintve két csoportra osztható:

- AFFEKTIV viselkedés, amely nagyon magas érzelmi töltésű, és ezáltal a kutya idegrendszerét automatikusan egyre fokozottabb állapotra stimulálja.

- NEM AFFEKTIV viselkedés, amely mindenféle érzelmi töltés és kapcsolat nélkül történik, miközben a kutya idegrendszere stabil marad.

Az affektív agresszió előidézéséhez a kutyát érzelmi ingernek kell érnie. A közelmúltig meglehetősen vegyes viták és vélemények alakultak ki szakmai körökben az állatok érzelmeit illetően. Azonban a legfrissebb kutatási eredmények bizonyították, hogy az emlősállatok túlnyomó részének a cselekvése nem csak a racionalitás síkján történik, hanem sok esetben nagyon erősen befolyásolják az állat érzelmei is (eltekintve attól, hogy az adott cselekvési reakció az ember szempontjából pozitív vagy negatív megítélést kap-e). Például egy kutyaérzelmi megnyilvánulásait erősen befolyásolják a környezetéből kapott ingerek. Amikor ezeket az ingereket érzékeli, akkor azonnal meghatározza és szelektálja: "jó" vagy "rossz", tehát érzelmileg "pozitív" vagy "negatív" - a kutya reagálását tekintve: "nem veszélyes" vagy "veszélyes" - kategóriák szerint. Ezt a kategóriákba történő csoportosítást sok tényező befolyásolhatja: pl. a nyári melegben a ráfröcskölt hideg víz a szomjas kutyánál "pozitív" meghatározást, míg télen, egy fázó kutyánál inkább "negatív" értékelést kap. A farkastól örökölt életbenmaradási ösztön azt diktálja a kutyának, hogy a "rossz, negatív, veszélyes" érzelmi ingereket kerülje, védekezzék ellenük vagy meneküljön tőlük, a "jó, pozitív, nem veszélyes" érzelmi ingerekhez pedig közelítsen, és kíváncsian vagy barátságosan reagáljon irányukba.

A nem affektív agresszió előidézéséhez a kutyavadászösztöne indul automatikus mozgásba, az alábbi séma szerint: keresés - megfigyelés - megközelítés - üldözés - megfogás - ölés - széttépés - evés. A kutya ezen cselekvéssorozat közben nem kerül érzelmi befolyás alá, nem lesz közben idegesebb, nem fog félni és nem válik dühössé, ugyanis ezek az érzelmi állapotok mind gátolnák abban, hogy teljes idegrendszerével és érzékszerveinek maximális teljesítményével koncentrálni tudjon a végső cél elérésére. A domesztikálódás és a tenyésztési szelektálás során természetesen ezeknek az elemeknek némelyike a kutyák túlnyomó részénél teljesen elmarad vagy háttérbe szorul, esetleg fölerősödve jelentkezik a viselkedési repertoárjukban: pl. egy border collie vagy puli csakis akkor tudja jól elvégezni a feladatát, ha az "üldözés" fázis után már nem folytatja a cselekvéssorozatot - különben elfogyna a nyáj...

A két kiváltó tényező: düh és félelem

Az affektív agressziót kiváltó okok keresése során két fő csoportot lehet fölállítani, amelyik a kutya érzelmét, hangulatát az agresszív megnyilvánulások irányába tereli.

1. A kutya valamilyen oknál fogva dühössé, mérgessé válik. Ezt gyakorta az válthatja ki, hogy a kutyavagy nem éri el valamilyen célját, vagy valami zavarja, kellemetlen számára, esetleg fájdalmat okoz neki. Úgyszintén ide sorolható az a kiváltó hatás is, amikor a kutyavalamilyen külső ingert számára fenyegetésnek fog fel. Ezeknek a külső ingerhatásoknak az eredményeként a kutya egyre fokozott mértékben dühbe gurul, fölmérgesedik. A szervezetében bekövetkező nagyon gyors változások - vérnyomás megemelkedik, a szívverés és a légzés fölgyorsul - hatására biokémiai reakciósorozat indul meg a kutya agyában és testében:

- megemelkedik az adrenalin termelődése, a vér a bőrből és a bélfalakból az izmokba pumpálódik;
- megemelkedik a noradrenalin-kicsapódás, ami test energiaháztartását maximálisra szabályozza;
- megemelkedik az agyban a dopamin hormon mennyisége, ennek következtében a kutya jobban képes a mozgását koordinálni, a figyelmét összpontosítani, és nagyobb fájdalmat képes elviselni;
- A hormonháztartás fölborulása következtében a kutya idegrendszere beindítja az agresszív jelek, magatartásformák kibocsátását: vicsorgás, morgás, ugatás, támadás stb.

2. A kutya valamitől fél, megpróbál visszahúzódni, és sorozatos csillapító jeleket (calming signals) ad a le a félelmét kiváltó inger irányába. Amennyiben a fenyegető, félelmet kiváltó inger nem csökken vagy szűnik meg, illetve a kutya menekülési lehetősége nem áll fönn, vagy a menekülési területe, útvonala bezáródik, akkor az agyában aktivizálódik a védekezési inger és stratégia. Az előző pontban leírt folyamat szerint a hormonháztartása fölborul, és agresszív jelekkel, magatartásformákkal próbál végső megoldást keresni - általában a közismert "legjobb védekezés a támadás" elmélete alapján -, amit a viselkedéstan offenzív védekezési magatartás-stratégiának nevez.

Miért válhat egy kutya agresszívvá?

Genetikai öröklés:

A kutyakölykök a viselkedésüket is befolyásoló genetikai kompozíciójukat fele-fele arányban kapják az anya- és az apaállattól. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez az 50%-os megoszlás ugyanilyen arányban fog érvényre jutni az utód viselkedésében is. Ennek következtében, ha az egyik szülő pl. jelentős agresszív potenciállal élte le a párzásig bezárólagos életét, akkor a szaporulatból származó kölykén ez 0%-tól 100%-os mértékig mutatkozhat meg. A matematikai valószínűség szerint mindenképpen komoly esély van rá, hogy az alomból származó kölykök agresszív hajlandóságúak lesznek.

Természetesen, ha mind a két szülői fél agresszív kutyaként élte le a párzásig bezárólagos életét, akkor az agresszív kölykök születésének esélye megduplázódik. A tenyésztők és a kutyákat szaporítók felelősségét ezért nem lehet eleget hangsúlyozni. A megszületett kutyakölykök ugyanis utólag már nem tehetnek semmit az emberi hozzá nem értés, szakszerűtlenség és felelőtlenség ellen.

Környezeti behatás:

A kutyára a születés pillanatától fogva hatással és befolyással van az őt körülvevő környezet. Az ehhez való alkalmazkodás és az ebbe való beilleszkedés az első pillanattól kezdve meghatározóan fontos. Minden kutyaigyekszik megtanulni, hogy miként tud a számára minél jobban megfelelő módon, pszichikailag és szociálisan az őt körülvevő környezetben élni. A kutyaagya a születést követően a kifejlett koráig folyamatosan nagyobb lesz, és formájában (az idegszálak összeköttetésének viszonyában) is jelentősen változik. Az ezen időszak alatt (különösen a szenzibilis időszakban, tehát a 4-16. hetes kor között) szerzett tapasztalatok, környezeti ingerek döntően befolyásolhatják az agy nagyságát és minőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csakis kizárólag ezek a kölyökkorban kialakult viselkedési jellemzők maradnak meg az ivarérett kor után is.

Hogy egy kutya agresszivitása örökölt, vagy a környezeti külső hatásokra alakult ki, ebben a kérdésben a jelenlegi információk szerint elfogadható Ray Coppinger alapos megfigyelések és kutatások alapján kijelentett véleménye: "A végső eredmény mindig az örökölt és a környezeti hatásokra történő reagálások alapján kifejlődő viselkedési jegyek keveréke."

Az agresszió különféle kategóriái

Az agresszív kutya fogalma sajnos még kutyatulajdonosok között is, de különösen a kutyát nem tartó, nem ismerő vagy a kutyától félő emberek körében nagyon általánosított. A kutyák agresszív megnyivánulásainak különböző kategóriákba történő csoportosításával jól érzékelhetők a különbségek és esetleges azonosságok, és nem utolsósorban a kiváltó okok, amelyeknek megszüntetésével sok esetben elkerülhető lehet az agresszió, az abból eredő félreértések és esetleges balesetek.

1. Agresszió másik kutyával szemben

Kiváltó okok:
- konkurrencia a két kutya között;
- túlzott domináns megnyilvánulások;
- frusztráció, csalódottság kialakulása az egyik félben;
- különbözik a két kutya karaktere, és ez egyiküknél félelemhez vezet;
- az egyik (vagy mindkét) kutya nem megfelelően szocializált;
- az emberek miatti kommunikációs problémák, akadályok;
- az egyik kutya gátolva van a kommunikációban vagy a kontaktusfelvételben.

2. Agresszió emberrel szemben

Kiváltó okok:
- szinte kizárólag félelmi alapú;
- kommunikációs problémák, félreértések;
- a kutya nem megfelelően szocializált;
- a kutya túlzott mértékű érzékenysége.

3. Félelmi agresszió

Kiváltó okok:
- külső ingerhatás;
- genetikailag örökölt viselkedésforma;
- nem megfelelő szocializáció;
- a félelmet kiváltó ok a múltban több alkalommal bizonyította veszélyességét;
- a menekülés nem ad elegendő távolságot a félemet kiváltó ingertől;
- a menekülés lehetősége kizárt;
- a kutya megtanulta, hogy a menekülés nem jár sikerrel.

4. Ellenőrzési komplexusból fakadó agresszió

Kiváltó okok:
- egy ember vagy egy másik kutya a kutya számára fontos tárgyhoz közeledik;
- megzavarják a kutyát a pihenőhelyén;
- a kutya valamelyik testrészét meg akarják fogni (különösen; fej, pofa, tappancs, farok);
- a kutya szigorú elutasítást vagy büntetést kap;
- szúrós szempillantás vagy tartós szemkontaktus;
- erős szociális hatás;
- erős konkurrencia;
- erős stresszhatás.

5. Területvédelmi agresszió

Kiváltó okok:
- a védett terület határához idegen ember vagy állat közelít;
- túl magas fehérjetartalom a táplálékban;
- tréninggel megerősített, szokássá vált cselekvés;
- félelem;
- frusztráció (kerítés-effektus: a kutya kontaktust kezdeményezne, de a kerítés ebben meggátolja);
- kikötés (a kutyának a mozgáskorlátozása miatt nincs meg sem a meneküléshez, sem a támadáshoz megfelelő lehetősége, és a sorozatos provokációk hatására a félelem és frusztráció keveréke alakul ki az állatban, ami szinte folyamatosan az egyik legveszélyesebb lelki- és idegállapotban tartja).

6. Tárgyvédelmi agresszió

Kiváltó okok:
- egy ember vagy egy másik kutya, a kutya számára fontos tárgyhoz közeledik;
- a kutya és a családtagok közti stabil rangsor hiánya;
- a kutya bútorhasználati joga;
- a nevelés során a kutya nem tanulta meg, hogy egy tárgy elvételének pozitív eredménye (is) lehet.

7. Az anyakutya agressziója

Kiváltó okok:
- vemhesség;
- álvemhesség;
- szülés;
- a szülést közvetlen megelőző vagy az azt követő időszakban külső ingerek, amelyeket a szukakutya a kölykeire nézve veszélyesnek ítél.

8. Agresszív vadászösztön

Kiváltó okok:
- gyorsan mozgó tárgy;
- túlzásba vitt harcias játék;
- túlzásba vitt apportjáték;
- éles hangot adó játék;
- nagy méretkülönbség két kutya között, abban az esetben, ha a kicsi tévedésből "zsákmányként" viselkedik.

9. Betegséggel összefüggő agresszió

Kiváltó okok:
- gyógyszeres kezelés elkezdése (mellékhatás);
- neurológiai zavar;
- fájdalommal járó szervi betegség;
- belső vagy külső sérülés.

Amennyiben a kutya agresszív megnyilvánulásai feltehetően egészségügyi problémából erednek, alapos kivizsgálással lehet az okot kideríteni. Az agresszív kutya kivizsgálása a következőkre kell hogy kiterjedjen:
- teljes klinikai kivizsgálás
- neurológiai teszt
- teljes vérképanalízis (vércukor, vérammóniák)
- röntgenvizsgálat
- vizelet- és székletvizsgálat
- hormonállapotteszt
- pajzsmirigyvizsgálat
- agyvizsgálat (liquor/lumbalpunkció)
- CT (computertomográfia) és EEG (elektroencephalogram) vizsgálat.

Megelőzés tudatos tenyésztéssel, fajtaválasztással

Az agressziót könnyebb megelőzni, mint kezelni. Abban minden ember - kutyatartó és nem kutyatartó - egyetérthet, hogy az agresszív viselkedésű kutyák számának növekedése nem lehet közös érdek, mivel a genetikai öröklődés lehetősége bizonyítottan fönnáll. A jövőben minden normálisan gondolkodó, a kutyák szaporodásáért felelős szervezetnek (FCI, MEOE, fajtaklubok) és ezek tagjainak azon kellene fáradozni, hogy az agresszivitásra hajlamos kutyák száma csökkenjen. Több nemzetközi szakmai konferencián már javasolt lehetőség lehetne, hogy a kutyák pároztatását életkorhoz kössék (pl. 3-5 évnél fiatalabb kutyát nem pároztatni). Ennek egyik előnye, hogy az agresszív kutyák nagy része nem éri meg ezt a korhatárt, másrészt elegendő idő állna rendelkezésére a tenyésztőnek a kutya végleges viselkedésrepertoárját megismerni. Nagyon sok kutya ugyanis csak 2-3 éves kora után válik agresszívvá.

További lehetőség lehetne, ha a fajtaleírásokba a küllemi definíciók mellé az eddigiektől pontosabban, részletesebben belevennék a kívánatos és a nemkívánatos viselkedési megnyilvánulásokat, egyértelműen és határozottan tiltva az agresszív kutyák tenyésztését. Jelenleg a konzervatív gondolkodásmód, idejétmúlt jogalkotási rendszer és legfőképpen az anyagi érdekeltség láncolati rendszere (korrupció!) nem mutat hajlandóságot ennek a megelőzési módnak az elterjedéséhez.

A helytelen fajtakiválasztás szintén nagyon sok esetben oka egy-egy kutya agresszívvá válásának.

Nem ritka, hogy gyerekes családok választanak olyan kutyát, amelyik abban a környezetben, azon tartási körülmények között válik agresszívvá, vagy csendes, nyugodt életvitelben élő emberek döntenek olyan fajta mellett, amelynek örökös mozgásigényét nem képesek kielégíteni, és temperamentumos megnyilvánulásait ellenőrzésük alatt tartani. Ezen kutyák előbb-utóbb szintén agresszív megnyilvánulásokkal fejezik ki elégedetlenségüket. Csak szakszerű tájékozódás és tájékoztatás után lehet ezen az úton az agresszív kutyák számát csökkenteni.

 

Az agresszív testbeszédjelek és viselkedésformák, megközelítőleg a fenyegetés fokának emelkedő sorrendjében:

- kitágult pupillák
- mereven fölfelé tartott farok
- a fülek fölfelé tartása
- a tarkó szőrzetének borzolása
- merev lábakkal történő, lassú járás
- fixáló, merev tekintetű figyelés
- fogvicsorgatás
- morgás
- fölugrás
- megkapás
- harapás
(A harapás az agresszivitás legnyomatékosabb kifejezési formája, ami annyiban különbözik az ún. "megkapástól", hogy a harapás során az alsó és fölső álkapocs teljesen összezáródik.

A kölyökkori élmények szerepe a megelőzésben

Egyre több kutyaiskola próbálkozik több-kevesebb szakértelemmel és sikerrel bevezetni ezt a nagyon fontos szolgáltatást. A szabad, nem korlátozott (póráz nélküli!), de szakszerű ellenőrzés alatt tartott, folyamatos kontaktusfelvételi lehetőség és közös játék, más (különböző nemű, méretű, fajtájú) kutyákkal és emberekkel az egyik fő megelőzési lehetősége a későbbi agresszió kialakulásának. Statisztikailag bizonyított tény, hogy azok a kutyusok, amelyek 8-10 hetes kortól hetente két alkalommal, négy héten keresztül szakmailag jól irányított, maximum hat kutyával végzett csoportos, kizárólag pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel "kutyaóvodai" foglalkozásokon vesznek részt, csak szélsőséges esetben válhatnak később agresszívvá. Egy-egy játékos kölyökkutya-foglalkozáson nagyon sok pozitív fejlődést lehet a kölyökkutyánál elérni, amivel jelentősen csökkenthetőek az esetleges agresszivitásból eredő problémák.

Az olyan sokat emlegetett, de a mindennapi gyakorlatban, közel sem annyira jól kivitelezett szocializációnak és a kutya agresszivitásra való hajlamának összefüggését nem lehet jobban összefoglalni, mint Ray Coppinger teszi "Dogs" (kutyák) című, négy évtizednyi tenyésztői, biológusi, kutyaszánversenyzői tapasztalatait összefoglaló munkájában: "Egy kölyökkutya, amelyik ingerszegény környezetben, fajtársaival való kontaktus nélkül nő föl, kifejlett korára kisebb térfogatú aggyal rendelkezik, mint ellenkező kölyökkort megélő, hasonló társa. Az ilyen ingerszegény környezetből kikerülő kutyakifejlett korában erős és nagy mennyiségű környezeti hatás alatt nem tud már ezekből tanulni, mert nincs meg hozzá az agyában az ehhez szükséges mennyiségű idegszál-összeköttetés. Mire egy kutyaeléri a 16 hetes kort, addigra vagy teljesen kifejlődött nála a helyes szociális magatartáshoz szükséges összes idegrendszeri kapcsolat, vagy nem, de ez után már lehetetlen az agynak az ezirányú fejlődése". Tehát ebben az esetben a kutya élete végéig nem kellően szocializált állapotú marad, és ezáltal örökös potenciális veszélyforrást jelenthet az agresszívvá válás területén.

Az agresszív kutya kezelési lehetőségei

Varázsszer vagy csodamódszer nincs, mert az agresszió ellen nincs teljes és tökéletes végeredményt adó gyógymód. Az agresszivitásban megmutatkozó, berögződött megszokást csak nagyon nehezen és lassan lehet kitörölni az állat viselkedésrepertoárjából. Sok esetben még gyakori visszaesések is nehezítik a folyamatot, amikor az agresszív megnyilvánulást esetleges pótolandó másik cselekvés nem hozza meg számára a kívánt eredményt. Talán egyetlen más viselkedési problémára sem igaz annyira, mint az agresszivitásra, hogy csak a kutya egyéni helyzetére és körülményeire szabott tréning és terápiaprogram hozhat igazán jó eredményt.

A szóba jöhető módszerek egy kutya agresszív megnyilvánulásainak csökkentésére:


- tréning a klasszikus és operatív módszerek kombinációjával;
- deszenzibilizálás;
- ellenkondicionálás;
- klikkertréning;
- gyógyszeres kezelés;
- Bach-virágterápia;
- homeopatikus szerek;
- sterilizálás/kasztráció;
- ASP (antistressz-program);
- a kutya fizikai és szellemi igényeinek tökéletes kielégítése.


A különféle szervi megbetegedések, belső fájdalmak erősen befolyásolják a kutya központi idegrendszerét, ennek következtében viselkedési változásokat, sok esetben növekvő agresszivitást válthatnak ki a kutyában. Ezért fontos, hogy mielőtt az agresszivitás kezelésének módját a gazdi eldönti, alapos állatorvosi ellenőrzést végeztessen a kutyán.

Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott - az ember és a kutya jobb együttéléséért.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)