Kiképzés, kutyaiskola
Rush két élete
Avagy mire nem jó a kutyaiskola?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Violetta  |  2006. július 27.

A címben feltett kérdésre akár egyszerű válasz is adható: Rush (de hívjuk mi őt Masninak, szép fiúnak, őrző nyuszinak, és még millió másképpen) egy rajzos német juhászkutya, tetoválási száma...


Na ezt ma már inkább nem írom ki. Hátha másfél év után most jut eszébe jelentkeznie a "gazdájának" érte. Felesleges! Rush ma már a mi családunk tagja, és ez élete végéig így is marad.

 

Szóval a történet úgy kezdődött, hogy 2004 karácsonyán a Józsefvárosi Pályaudvaron az ott dolgozók az aknába zuhanva (dobva?) egy kutyát találtak. Míg máshol meggyújtották az ünnepi gyertyákat, ez a kutya a mínuszokban, étlen-szomjan, nyílt töréssel rettegett az akna mélyén. Tíz napig szenvedett a fájdalomtól, harcolt a mínuszokkal, gyötörte az éhség és a szomjúság, mire végre valakinek eszébe jutott értesíteni a tűzoltók mentőkutyás szolgálatát. A szolgálat tagjának, Balázs Lászlónak a szíve szakadt meg, amikor az ölébe fogva felhozta a csonttá, bőrré aszalódott, rettegő kutyát. Csak ekkor derült ki, hogy a kutya lába szilánkosra tört. A mentőkutyás szolgálati egység dobta össze a műtétjére a pénzt, és a meggyötört német juhász aznap este már őrző angyalának, Balázs Lacinak az otthonában aludt. Ám bármilyen szép státusz is az őrző angyalé, Laci három saját kutyája nem vette jó néven a "betolakodó" jelenlétét, és hát a szomszédai sem díjazhatták különösképpen a Balázs család "gyarapodását". A tűzoltóság mentőkutyás szolgálata saját kutyájukként dédelgette az akkor még Philipnek elnevezett, gyakran kibírhatatlannak tűnő fájdalmakkal küzdő kutyát, és olyan ideiglenes befogadót kerestek neki, ahol Philip nyugalomban gyógyulhat. Vesztemre, de inkább nem mindennapi szerencsémre a kutya.hu fórumán láttam meg Philip képét. "Egy kutya, aki nagy bajban van, ráadásul még német juhász." Mivel eme nemes fajta életem gyenge pontja, nem haboztam sokáig. "Na, mit szólsz hozzá, Öregasszony?" - fordultam az akkor 14 éves német juhászom, Roxyka felé. El tudnál viselni egy ilyen szépfiút? - kérdeztem tőle. Roxyka mély torokhangon horkantott egyet.

 

A nő nem ember?

Ki tudja, a kutyákban milyen mélyen lakozik a "bajban van, segítek neki" mentalítás, de hogy ott van, az biztos. Roxyka ha nem is túlcsorduló örömmel, de lakonikus nyugalommal fogadta Philip érkezését, aki egy napig sírt őrző angyala, Balázs Laci után. Engem sokáig nem vett emberszámba, hiszen én csak egy nő vagyok, és bizony hosszú hónapokba tellett, mire a szép fiúval sikerült megértetnem: nemcsak a férfiakból áll a világ. Bezzeg a fiamat, Tomit egyből kiszúrta magának, és a gyerek ágyára ugorva menekült mindenféle nőnemű "szörnyeteg" elől. Nagyon nehéz hónapok következtek, és sokáig kérdés volt, egyáltalán megmaradhat-e a kutyalába... Dr. Juhász Tamás bravúros csontvelő és lemezbeültetésének köszönhetően sikerült kikerülni az amputálás rémét, és a fiam által Rush-nak elnevezett kutya a lakás négy fala között kicsit kezdett megnyugodni.

 

Rémálom kutyasétáltatás

A mindennapos séták azonban hónapokon keresztül rémálommal értek fel. Ha egy férfi kétszáz méter sugarú körben megjelent, Rush az utcán tülkölő és szitkozódó autók és autósók között átrohanva menekült a lépcsőházunk elé, majd a kapuhoz lapulva reszketve várta, hogy mi következik. Ám nem csak az emberektől, a kutyáktól is rettegett. Ha Roxy régi barátja, a harcias kis westie, de akár egy chivava is rámordult, Rush újból menekülőre vette a dolgot, miközben a többi kutyás gazdi gúnyosan mosolyogva jegyezte meg, milyen gyáva ez a német juhász... "Az a mérhetetlen stressz és fájdalom, ami érte őt, örökre kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne. Soha nem lesz többé belőle igazi kutya." - vélekedtünk. Az internetes fórumon csak "Csoda Dokiként" emlegetett dr. Németh József homeopata állatorvos Bach terápiája hozta meg az első áttörést. Csoda Doki csoda cseppjei Rush esetében is hatékonynak bizonyultak. Bár a kutyamég hosszú hónapokig megijedt a legkisebb apró mozdulatoktól, és tartott az idegen férfiaktól, a régi kétségbeesett pániknak nyoma sem maradt.

 

Elmenekül a betörő elől?

Rush az intelligenciájával már az első percben felmérte, hogy neki mindössze egy dolga van: "Öregasszonyt" a legnagyobb tiszteletben tartani. A mai napig nem győz elég hálás lenni Roxynak, hogy befogadta őt, és ezt napi ötven puszi formájában tudtára is adja. Mi is Rush-t olyannak fogadtuk, és szerettük meg amilyen, így amikor jó magyar szokás szerint feljelentettek minket amiatt, hogy egy lakásban két kutyát tartunk, úgy döntöttünk, hogy Rush marad, mi pedig megyünk. Méghozzá mindannyian... Persze, a két kutyánk azóta egyfolytában élvezi a kertjüket, a Duna-partot, Roxyka pedig külön boldog, hogy 15 évesen nem kell naponta háromszor is megjárnia a második emeletet. Új fejezet akkor kezdődött Rush életében, amikor megpróbáltak betörni hozzánk. A bejárati ajtón ma is ott díszeleg ennek a félreérthetetlen nyoma. Hogy a házban lévő két kutyaugatása riasztotta el a betörőt, az egyértelmű, de mi lesz akkor, ha bejut a "rossz fiú" az ajtón? Roxyka akármilyen bátor kutya, már nagyon öreg, Rushika meg szukölve menekül majd előle - vélekedtünk. Hiába van tehát két kutyánk, nincs aki megvédjen bennünket. - gondoltuk. Mivel az utóbbi hetekben Rushról kiderült, hogy nem is akármilyen domináns kan, már amúgyis itt volt az ideje annak, hogy egy ebtanodába járva tanuljon egy kis illemet. Hátha még egy kis bátorságot is tudnak belé csiholni ott - reménykedtünk. Alaposan mérlegeltem, kinek a gondjaira bízzam a mi "gyáva nyuszinkat". A végén a csepeli Vakvezető kutyakiképző Iskola tanpályáján működő Bogáncs kutyaiskola mellett döntöttem. A kiképzést vezető Vasteleki Péter vérbeli, rutinos kutyás, és a személyisége sem olyan, hogy Rush hanyatt - homlok meneküljön előle.

 

Fogd meg, csibész!

Soha nem fogom elfelejteni Rush viselkedését már a legelső napon. Péterrel egyből jó haverok lettek, és a kutya igazi német juhászként tette a dolgát. Nem volt olyan akadály, amit ne próbált volna meg a kedvünkért leküzdeni, és ragyogott a pofija a boldogságtól minden egyes dicséret után. "Az őrző-védő gyakorlatokat először még hagyjuk ki." - javasolta Vasteleki Péter, és mi egyetértettünk vele, annál is inkább, mert Rush-ban egyelőre még ott mocorgott a gyanú árnyéka. Következő héten a kutyamár csillogó szemekkel, boldogan pattant ki az iskola előtt a kocsiból, és még ügyesebben, még fegyelmezettebben végezte a gyakorlatokat, mint előzőleg. Az apportírozásnál azonban már olyan jeleket mutatott, hogy Vasteleki Péter kérte, maradjunk csak ott az őrző-védő kiképzésen is. "Mindenki jó erősen fogja a póráz végét, mert ha eldördül a pisztoly, lesz olyan kutya, amelyik hanyatt-homlok menekülni akar majd!" - figyelmeztetett mindenkit Péter. Még gyorsan a kapura pillantottam, ki tud-e menekülni rajta Rushika, majd két marokkal fogtam a pórázt. Jól is tettem, mert Rush iszonyú erővel kirobbant. Na nem a kapu, hanem a pisztolyt elsütő Péter felé. Mindenki megdermedve nézett, hiszen a kutyát (Vasteleki Péter kivételével) egy félénk nyuszikának könyvelte el... "A kutyád kiképzett kutya!" - nevette el magát Péter, míg Rush habzó szájjal már neki is esett a csibészkarnak, majd amikor megkaparintotta, a következő pillanatban fegyelmezetten el is engedte. Néhány másodperc alatt hatástalanította a rám támadó segédet, én pedig a meglepetéstől felocsúdva csak most kezdtem el rájönni, micsoda bátor kutyánk is van.

 

Vigyázz, a kutya harap!

Rush persze azóta a kutyaiskolában nem ismer lehetetlent. Átugrik az akadályokon, első szóra átmegy a palánkon, mert tudja, hogy megmutathatja: ő nem az a gyáva nyŰszi, akinek hajdanán őt képzeltük. Rush visszatalált hajdani önmagához, és az önbizalma jelentősen megnövekedett. Amióta iskolába jár, bőszen őrzi a házat, és hogy tökéletesen biztos legyen abban, hogy mi a dolga, ha megint jön a betörő, két házhoz járó segéd tanítja. A kutyán a változást már az utcában lakók is észrevették. "Ez a kutyus tényleg a Rush?" - kérdegetik hitetlenkedve, hiszen eddig csak azt látták, hogy ha közelednek a kapunk felé, Rushi kétségbeesetten gondolkodik azon, hogy maradjon, vagy elfusson? Most már marad. S hogy a hivatlanul érkezőket nehogy túl nagy meglepetés érje, arról is gondoskodtunk. Ma már a kapunkon ott virít a tábla: "Vigyázz, a kutya harap!"





Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)