Etológia
ARCHÍV! - Az ember és a háziállat kapcsolata
2. D.A.CH szimpózium
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2006. július 24.

Harmadik éve működik egy kutatói kör, amelynek tagjai a német nyelvterületről - Németországból, Ausztriából és Svájcból - igyekeznek összegyűjteni az eredményeket, kicserélni a kutatásaik és megfigyeléseik tapasztalatait.


A közös munkában egyre nagyobb létszámmal és aktivitással vesznek részt a három ország szakemberei a pszichológia, szociológia, pedagógia, gyógyászat és a kapcsolódó állat-viselkedéstan, állatbiológia, állattréning, kynológia és állatgyógyászat területéről. A Forschungskreis Heimtiere in der Gesellschaft (Háziállatok a társadalomban kutatói kör) ez év május 5-6-án tartotta második szimpóziumát a München melletti Ismaningban. Az elhangzott nagyon színvonalas és érdekes előadások egy része természetesen az ember és a kutya kapcsolatát érintette. Ezekről számol be az alábbiakban lapunk munkatársa.

Egyre népszerűbb téma: az ember és háziállat viszonya

Bevezetőjében Prof. Dr. Reinhold Bergler - a Bonni Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, a Forschungskreis Heimtiere in der Gesellschaft (Háziállatok a társadalomban kutatói kör) elnöke - joggal világított rá, hogy az ember és háziállat viszonyával valamilyen szinten foglalkozni egyre népszerűbb téma és feladat. Ezt nemcsak az jelzi, hogy a másodszor megrendezett szakmai összejövetelre már több mint százan jöttek el a három országból, hanem az is, hogy az elmúlt egy-két évben radikálisan megemelkedett azoknak a filmeknek, irodalmi és művészeti alkotásoknak, televízió- és rádióműsoroknak a száma és műsorideje, amelyek ezzel az egyébként ősrégi kapcsolattal foglalkoznak. Egyre több fiatal és pályakezdő szakember, kutató és tudományos munkatárs foglalkozik valamilyen szinten és minőségben a témával.

Előadásában Dr. Bergler arra hívta föl a figyelmet, hogy mennyire fontos bizonyos minőségi és teljesítménybeli szempontokat kitűzni azoknak a szakembereknek, akik a jövőben az ember és háziállat viszonyával, kapcsolatával akarnak foglalkozni. Példaként a saját egyetemi munkatársaival közösen végzett kutatási módszereket és azok eredményeit mutatta be. A csoport munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen mérhető és kimutatható hatások, különbségek vannak a hosszútávon (több mint egy éve) munkanélküli emberek csoportjai között.

A kérdőíves vizsgálat során három embercsoportot különböztettek meg:
1. magát kutyabarátnak tartó;
2. nem kifejezett kutyabarát, de van kutyaaz életközösségben;
3. nincs semmilyen állat az életközösségben.

A kapott eredmény, amely több mint 3000 munkanélküli véleményén és válaszadásán alapul, azt mutatja, hogy a 3. csoport túlnyomó része a megfigyelés végső szakaszában már olyan rezignált és depressziós állapotba került, ami szinte eleve kizárttá teszi, hogy valaha is újra integrálódni tudjon valamilyen munkahelyi közösségbe. (Ennél a csoportnál főként az alkohol és kábítószer - mint negatív figyelemelterelés - volt megfigyelhető!) A 2. csoportnál a kutyafőleg pozitív figyelem- és gondolatelterelési feladatot látott el, és kevés betegség nehezítette az egyébként sem könnyű életét ezeknek az embereknek. Az 1. csoportnak ugyanakkor szinte minden tagjánál teljes egészében megmaradt az életvidámság (" ...a kutyám most is megnevettet, ugyanúgy, mint amikor még dolgozni jártam..."), a környezet iránti érzékenység ("...régen is 3-4 alkalommal vittem ki a kutyát a közeli parkba és erdőbe, meg most is..."), nem csökkent jelentősen a más emberekhez való kontaktusuk ("...ugyanazokkal találkozok és dumálgatunk mint régen, ő nekik is van kutyájuk..."), és szinte egyáltalán nem szenvedtek fertőző betegségekben a megfigyelés ideje alatt... Végeredményként azt tudták a fölmérésből kimutatni, hogy a munkanélkülivé vált, de kutyabarát, illetve kutyatartó embereknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy ismét munkához jussanak és jelentősebb szervi vagy pszichikai egészségügyi károsodás nélkül vészeljék át a munkanélküliség időszakát.

 

Kutya és ember együttélése

Dr. Juliane Kaminski, a Max Planck Intézet Lipcsei Fejlődéspszichológiai és Összehasonlító-pszichológiai Tanszékének munkatársa "A kutyák alkalmazkodó-képessége az emberekkel való együttéléshez" címmel tartott érdekes újdonságokról beszámoló előadást. Bevezetőjében többek között hivatkozott a Budapesti ELTE Etológia Tanszékén elért eredményekre és Csányi Vilmos, Topál József, Miklósi Ádám és Soproni Krisztina tudományos munkáira.

A lipcsei tanszéken azt vizsgálták, hogy mennyire figyelik meg és használják cselekvésük és döntéseik során a kutyák az emberek mozdulatait, testbeszédjeleit. Azt minden jólképzett kutyatréner és gazdi is tudja, hogy ha bizonyos vezényszavakat kézjelekkel, mozdulatokkal, testbeszédjelekkel összefüggésben tanítanak meg és alkalmaznak egy kutyánál, akkor hatékonyabban működik az ember és a kutyaközötti kommunikáció, vagyis a kutyajobban, gyorsabban, ingerhatások ellenére is megcsinálja azt, amit az ember elvár tőle. A kutatócsoport nyolchetes kutyakölykök reakcióit elemezte videofelvételek alapján, képanalizáló program segítségével, és hasonlította össze más, nem domesztikált emlősállatokéval. Az eredmény egyértelműen arra utal, hogy a kutyaa domesztikáció során, az emberrel való sok ezer éves együttélés következtében olyan szinten megtanulta a csak az ember által használt mozdulatokat értelmezni és döntéseihez fölhasználni, amely szint semmilyen más fajra nem jellemző. A mai kor kutyáinak ezt már nem kell megtanulniuk, mert születéskor már genetikailag öröklik. A vizsgálatok során azok a nyolchetes kutyakölykök is, akik ez idő alatt nem láttak embert, ugyanolyan eredményesen használták ezen képességüket, mint azok, akik emberek között töltötték el életük első két hónapját.

A tanszék jelenleg a kutyáknak azt a fajta tanulási képességét vizsgálja, amely az egyes szavak, fogalmak, tárgyak viszonyának összefüggéseire alapozódik. Jelenleg négy kutyát tudnak a munkába bevonni. Ezek közül a leghatékonyabban dolgozó munkatársŰk Rico, a négy éves border collie, aki jelenleg 250 különböző elnevezésű játékot és tárgyat tud apportírozni, tehát ennyi emberi szót ismer, illetve 100%-os biztonsággal megkülönböztet. A kutatás a jelen időszakában arra próbál összpontosítani, hogy milyen hatékonysággal tanul meg egy kutyaegy számára új emberi szót, amelyet később a már ismertektől meg tud különböztetni. Jelenleg Rico egy-egy új szót 70%-os biztonsággal tanul meg. (Az új szóval jelölt tárgyat az első és egyetlen gyakorlat után 10 perc elteltével 10 alkalommal megismételve 7 alkalommal fölismeri: az új szó hallatára az új tárgyat választja ki. Az új tárgy négy korábban más ismert és négy ismeretlen mellé, kilencediknek van letéve, mindig váltakozó pozícióban.

A tanszék munkatársai szerint a kutatás eredménye nagyon jól fölhasználható lehet a jövőben, többek között a vakvezető kutyák oktatása során, ahol egyre magasabb az a követelmény, hogy a vak embert egyre növekvő számban körülvevő tárgyakat és objektumokat a kutyaegy-egy szó vagy hangjel hallatán tökéletes biztonsággal be tudja azonosítani és meg tudja különböztetni.

 

Kutyával könnyebb

A Bécsi Egyetem tanulmányi- és kutatópraxisának munkatársa, Dr. Birgit Stetina a pszichikailag sérült embereknek a háziállatok hatására történő változásáról számolt be. A megfigyelések három különböző vizsgálati módszer összevetésének eredményét foglalták magukba, két külön csoport megfigyelése után; olyan pszichikailag sérült és beteg páciensekét, ahol a családnak van kutyája, és olyanokét, ahol semmilyen háziállat nincs a beteg közvetlen közelében.

A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a pszichikai betegségekben szenvedők és a kutyaközött valamilyen szintű kapcsolat alakult ki. A kutyával közösségben élő pácienseknél a betegségük és korlátozottságaik ellenére is magasabb szintű szociális viselkedési megnyilvánulásokat és jelentően több kontaktusfelvételi próbálkozást lehetett regisztrálni, mint a kutyanélküliek esetében. A tárgyak irányába történő orientálódás a kutyás betegeknél jóval magasabb szintű volt, mint a másik csoportnál, és a kutyával egy közösségben élő pszichikailag beteg embereknél magasabb értékérzeti szint volt kimutatható, mint az állat nélkül élők esetében.

 

Autista gyerekek és a kutya

Dr. Anke Prothmann - aki a Lipcsei Gyermekpszichológiai Klinika Állatokkal Támogatott Terápia Csoportjának vezetője - autista gyerekek szociális interakciójának fejlesztéséről tartotta előadását. (Az autizmus a szocális kapcsolatteremtés, a kommunikáció és a szimbolikus gondolkodás fogyatékossága. Az autisták kb. 95%-a önálló életvezetésre alkalmatlan, és 75%-a értelmi fogyatékos.) A klinika megfigyelései és a nemzetközi statisztikai adatok sajnálatos módon arról tanúskodnak, hogy az autista gyerekek száma az utóbbi fél évszázadban elképesztő mértékben megnövekedett. (Egy 1943-as adat szerint 10000 gyerek közül négy szenvedett ebben a betegségben, ezzel szemben a 2002-ben született gyerek közül már 10000-ből 600. Becslések szerint Magyarországon kb. 16000 embert érint ez a betegség!) Valószínűleg ez a radikálisan megnövekedett mennyiség is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyítással, terápiával foglalkozó szakemberek ezen a területen nagyon intenzíven próbálják bevonni az Állatokkal Támogatott Terápia minden létező módját és rendelkezésre álló formáját. "A kutyák és lovak nélkül szinte megoldhatatlan feladat előtt állna az egyetemes gyógyászatnak erre a betegségre koncentráló területe" - mondotta előadásában a doktornő. Ez a megállapítás természetesen nem a gyógyításra vonatkozik, hanem a gyógyítás olyan nélkülözhetetlen alapfeltételeinek megteremtésére, mint hogy a gyerek szociális viselkedése javuljon, ritualizált mozgása csökkenjen, a kényszermozdulatai elmaradjanak, és interakció alakuljon ki a beteg gyerek és a kezelő személyzet között. Ezeket a tudomány mai állása szerint semmilyen más módon nem lehet olyan hatékonyan és könnyen elérni, mint egy állat - legtöbb esetben kutya - segítségével.

A csoport hosszútávon, összesen 10 alkalommal megfigyelte, regisztrálta és kiértékelte az autista gyerekeknek a kutyához, az emberhez és a tárgyakhoz való viszonyát, azon szempontok szerint, hogy a gyerek hány alkalommal, milyen hosszú ideig és milyen intenzitással lép kapcsolatba a három objektum valamelyikével. Mind a három szempontból a kutya került a legelső helyre. Érdekes megállapítás, hogy szinte kivétel nélkül, még olyan gyerekek esetében is, akik a megfigyelés előtt határozott félelmet mutattak a kutya iránt, a harmadik találkozás hozta a legnagyobb eredményt.

 

Mennyire szófogadóak a svájci kutyák?

Verena B. Trachsel, az IEMT (Institut für interdisziplinäre ErforSchung der Mensch-Tier BezieHung - Ember-Állat Kapcsolatok Interdiszciplináris kutatási Intézete) svájci csoportjának állatpszichológiai tanácsadója egy általa vezetett fölmérés eredményéről tartott tájékoztatót. Svájcban - ugyanúgy, mint más országokban -, a kutyák nemcsak mint az embertársaikat boldoggá tevő szociális partnerekként, hanem a közvéleményt bosszantó és potenciális veszélyt jelentő állatokként is szerepelnek a köztudatban. Ezért közös érdek, hogy a kutyák nevelésének eredményeiről és az ezt befolyásoló tényezők összefüggéseiről mérhető és elemezhető adatok álljanak rendelkezésre, annak érdekében, hogy a kutyákkal szakmai szinten foglalkozók a jövőben hatékonyabban és célirányosabban tudjanak dolgozni.

A svájci kutyatartók között 2005 májusa és októbere között terjesztett kérdőívekre adott válaszokból többek között arra keresett választ Verena B. Trachsel, hogy melyek azok a komponensek, amelyek a kutyatartókat és a környezetükben élő nem kutyatartókat egyaránt elégedetté teszik. 1229 kutyás gazdi által adott válaszok kielemzése után a következő figyelemreméltó eredményre jutott.

A gazdik szerint a kutyáknak:
- 15,4%-a nem húzza a pórázt;
- 23,7%-a mindig szót fogad;
- 35,1%-a hívójelre mindig jön;
- 49,6%-át mindig a fekhelyére tudja küldeni a gazdája.

A megkérdezett kutyatulajdonosok közül 774-en a kutyájukkal (8-12 hetes kora között) voltak kutyaiskolai kölyökkutyafoglalkozáson, és 800-an több-kevesebb ideig látogattak kutyaiskolát.

Ami közvetlenül nem a gazdikat, hanem az azokkal (pl. kutyasétáltatás közben) találkozó idegeneket vagy más kutyatulajdonosokat érint, hogy a megkérdezettek kutyáinak:
- 49,5%-a nem ugrál föl idegenekre;
- 54,4%-a mindig jól viselkedik más kutyák társaságában;
- 34,3%-a többnyire jól viselkedik más kutyák társaságában.

A kutyák megoszlása a nemek szerint 674 szuka és 553 kan, a fajta szerint 907 fajkutya és 308 keverékkutya volt. (A matematikai különbség abból adódik, hogy hiányosan kitöltött adatlapok is voltak). A rendelkezésre álló adatokból SPSS adatanalizáló program segítségével nagyon sok érdekes összefüggést lehetett kimutatni a kutyák, illetve a gazdák viselkedéseinek összefüggésében. Például, hogy mennyire befolyásolja a kutyák engedelmességét, ha rendszeresen sportolnak, milyen kihatása van az ember és kutyaviszonyára, ha jól felkészülten kezd bele valaki a kutyatartásba (1. ábra), és milyen összefüggések mutathatók ki a kutyák kora és magatartására között.

 

Jobban tanul az a gyerek, akinek kutyája van

Prof. Dr. Tanja Hoff, a Freiburgi Evangélikus Főiskola szociál- és szervezéspszichológia-tanára a közismert PISA fölmérésre alapuló munkáról számolt be. A kutatók 400 kutyatartó család 13-15 éves gyerekeinek két egymást követő PISA fölmérési eredményét hasonlították össze másik négyszázzal, ahol semmilyen háziállat nem volt a családban. A gyerekek eredményei mellett minden családban az anyák, valamint a fölmérésben résztvevő gyerekek tanárai is mindkét alkalommal kitöltöttek egy-egy kérdőívet. Ez tette lehetővé, hogy komplex egymásra hatást lehessen kimutatni (2. ábra). A fölmérés leglényegesebbnek tűnő eredménye, hogy azoknak a gyerekeknek, akik közeli és szoros kapcsolatban vannak kutyával, 80% -a javított a PISA fölmérés eredményén. A kutyával csak laza kapcsolatot tartóknál ez csak 75% volt. Azoknak a gyerekeknek, ahol nincs háziállat, csupán 25%-a tudott javuló eredményt elérni.

A tanárok véleménye szerint a kutyával szoros kapcsolatban lévő gyerekek 99%-a jobban vesz részt az iskolai munkában, mint a másik két csoportba soroltak. Szintén figyelemre méltó adat, hogy a háziállat nélkül élő gyerekeknek az iskolában agresszivitást, konfliktust okozó viselkedése 12%-kal emelkedett a 13-15 éves kor között, ezzel szemben a másik két csoportnál ez a viselkedés közel ugyanakkora mértékű maradt.

 

Egy úton kellene haladni

Prof. Dr. Erhard Olbrich, az IEMT svájci csoportjának vezetője nagy elismerést kapott a hallgatóságtól, amiért rendkívül őszintén és helyesen arra hívta föl előadásában a figyelmet, hogy az állat-ember viszonyt kutatóknak és ezen területek dolgozóinak a jövőben jobban össze kell fogniuk. A különböző szakterületeknek inkább egymás segítésére, mint a különféle metódŰsok kritikájára van szükségük. "...Észre kell tudni venni, hogy nem az a lényeg, hogy a beteg gyerek a kutya megsimogatása után hány milliméterre nyitotta ki a kezét, hanem az, hogy kinyitotta" - ezt a gondolatot minden résztvevő megtapsolta.

A szimpóziumon még a következő, nem kutyákat érintő előadások hangzottak el:

Prof. Dr. Kurt Kotrschal, az IEMT elnöke: "Személyes és szociális komponensek a gyerekeknek az állatokhoz való viszonyában". (Egy alsó-ausztriai óvodában, a Konrad Lorenz kutatóállomás - Grünau és a Bécsi Egyetem segítségével létrejött "Nyitott óvoda" projekt eredményei.)

Bernhard Weiman: "Állatok, mint terápiai lehetőség a fiatalkorúak börtönében." (Egy észak-németországi börtönben bevezetett és több mint 20 éve rendkívül pozitív eredményeket fölmutató szociológiai kísérlet, ahol megfelelő szakmai vezetés és felügyelet mellett a büntetésüket töltők önkéntes alapon állattartási és gondozási programban vehetnek részt.)

Dr. Viktor E. Kacic, a Gyermekpszichiátriai Klinika - Aschaffenburg főorvosa: "Milyen jelentősége van a háziállatnak a pszichikai betegségben szenvedő gyerekek esetében?" (A klinikán a gyerekek heti három alkalommal, 3 x 15 percre, felügyelet mellett, videómegfigyelés alatt kapcsolatba kerülhetnek nyulakkal vagy tengerimalacokkal, ezzel párhuzamosan a szülőkkel egy-egy kérdőívet töltetnek ki. Az eredmények végső elemzése jelenleg még folyamatban van.)

Jens Lönekker pszichológus, a Rheingold Intézet vezetője: "Az emberek macskákkal történő együttélésének pszichikai elemzése". (10 év alatt összegyűjtött, több mint 500 pszichikai analízis eredményének ismertetése.)

Dr. Antonie F. Goetschel, az "Állatok a joggyakorlatban" alapítvány jogásza a közvélemény, a hivatalok, a törvényhozás és az ellenőrzés összefüggésének elemezését ismertette a svájci állatvédelem szemszögéből.

Kristina Skarke, a Kölni Egyetem Gyógypedagógiai Intézetének munkatársa az állatokkal támogatott pedagógia eredményeiről beszélt, a szülők nélkül nevelkedő gyerekek különböző állatokkal kapcsolatos projektjein keresztül.

Az előadások közötti szünetben Dr. Juliane Kaminski elmondta, hogy a lipcsei Max Planck Intézet tanszéke nagyon szívesen venne be új kutyákat a kutatási, megfigyelési programjába. Amennyiben az olvasók között van olyan gazdi, akinek a kutyája legalább 20 tárgyat meg tud különböztetni és biztonsággal apportírozni, valamint a gazdi véleménye szerint a kutya könnyen és gyorsan tanulta meg a tárgyak nevét, jelentkezzen a szerkesztőség valamelyik elérhetőségén keresztül!




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)