Szánhúzás
A munka típusú szánhúzó kutyák tenyésztése I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Verla Zsófia  |  2006. május 01.

Több mint tíz éve, a sportban ismerkedtem meg a szánhúzó kutyákkal.


Cikkünk szerzője a Szent István Egyetem végzős agrármérnök-hallgatója. A cikk szerkesztett részlet "A munka típusú szánhúzó kutyák célirányos tenyésztése" című diplomadolgozatából

 

Tizennégy éve kaptam az első szánhúzó kutyámat, egy szibériai husky szukát, majd két évvel később az eddigi legjobb vezérkutyámat, egy rendkívüli képességekkel rendelkező, ordasfehér szibériai husky kant, Nurmit. Nurmi miatt kezdtem el gyakorolni tizennégy éves koromban a kutyaszánhajtó-sportot. A futás és a húzás ösztöne olyan mélyen élt a génjeiben, hogy lehetetlen volt kedvencnek, szobakutyának tartani. Több mint egy évtizede vagyok kutyaszánhajtó versenyző, azaz musher.

 

A magyar kutyaszánhajtó-sport mindössze 14 éves múltra tekint vissza, és ezideig kevés eredményt hozott a hazai versenyzőknek. (A sportág első egyesülete, a Magyar Szánhúzókutya Sportegyesület 1992-ben alakult meg.) Az elmúlt másfél évtized során az ellenfelek sikereit részleteiben vizsgálva megállapítható volt, hogy a fajtatiszta kutyákkal versenyző magyar sportolók kudarcainak egyik fő oka a kiállítási és a munka típusú szánhúzó kutyák közötti jelentős eltérésekben keresendő. Az eltérések az azonos fajtájú kutyák fizikai és jellembeli tulajdonságaiban egyaránt fellelhetők voltak. A magyar versenyzők kutyái többségükben küllemre, kiállítási célokra tenyésztett állatok, melyek nem rendelkeznek a munkához szükséges fizikai és mentális adottságokkal. Az ellenfelek elsősorban munkára tenyésztett szánhúzó kutyáikkal győztek és győznek le bennünket. A lemaradás minden szánhúzásra használt, tenyésztői szervezet által regisztrált és - sajnos, a nem megfelelő tenyésztés miatt - a nem regisztrált kutyafajták esetében is érvényesült, a győztesek között pedig szinte minden ország ott volt, Szlovákiától és Csehországtól kezdve egészen Oroszországig.

 

Munkakutya, "díszkutya"

A magyar kutyaszánhajtó-sport eredményességének (és természetesen a kutyáim sportteljesítményének) javítása érdekében elhatároztam, hogy összehasonlítom a magyar sportban használt szánhúzó kutyákat a világ- és európa-bajnokságokon eredményesen versenyző külföldi szánhúzó kutyákkal. elsősorban a kutyák fizikai felépítését és a mentális tulajdonságaikat vettem figyelembe. A fajtatiszta szánhúzó kutyák közül a szibériai husky fajtát vizsgáltam, mivel ez a fajta a legelterjedtebb, és egyben a leggyorsabb a fajtatiszta szánhúzó kutyák között, továbbá ennél a fajtánál történt meg leginkább a fajta két típusra való szétválása: a munka típusú szibériai husky mellett megjelent az ún. show vagy kiállítási típus is. A többi regisztrált fajta esetében ez a szétválás nem, vagy csak nagyon kis mértékben történt meg. Ennek oka, hogy a többi regisztrált fajtát vagy csak kiállítási, vagy pedig csak munka célokra tenyésztik. Az alaszkai malamut és a szamojéd esetében a tenyésztési cél szinte kizárólagosan a kiállításokon való részvétel, a tenyésztés elsődleges kritériumai a kutyák külső, kozmetikai tényezői. A grönlandi kutya, a kanadai eszkimókutya, a chinook és cesky horsky pes tenyésztése pedig soha nem kiállítási célokra történt, így ezeknél a fajtáknál csak a munka típus létezik. A másik két - fajtastandarddal is rendelkező - szánhúzó kutyát, a seppala szibériai szánhúzókutyát és a german trailhound-ot ugyancsak kizárólag a munkára tenyésztik.

 

Szánhúzók "ízekre szedve"

A vizsgálatokat 107 külföldi (elsősorban német) és 37 hazai kutyából álló mintán, összesen 144 kutyán végeztem el. A megvizsgált összesen 84 szibériai huskyból 37 volt szuka és 47 kan. A mérésbe bevont, összesen 59 német szibériai husky mindegyike törzskönyvezett volt (Siberian Husky Club), és a magyartól eltérő küllembírálati módszerek miatt némelyikük szépségdíjjal is rendelkezett. A 37 hazai versenykutya állományában 25 szibériai husky és 12 alaszkai husky szerepelt. Az ivar szerinti megoszlást tekintve a teljes - hazai és külföldi - minta 62 szukából és 82 kanból állt. A kutyák életkora 1 és 13 év között volt, a tizenéves kutyák között több aktív fogatkutya is szerepelt.

Az általam végzett mérések a következő információkra vonatkoztak: törzshossz, marmagasság, fejhossz, mellkas mélysége, mellkas szélessége, övméret, far I., far III. (Egyes egyedeknél, ahol biztos voltam a pontos méretfelvételben, a far II-es méretet is felvettem.) A méréshez saját készítésű, vízmértékkel ellátott mérőbotot és hagyományos mérőszalagot használtam. A méretek felvételekor ügyeltem arra, hogy a mérendő állat mind a négy lábát egyenlően terhelve, nyugodtan, sík talajon álljon, továbbá ügyeltem a mérőeszközök pontos, szabályos használatára is. A mérések lebonyolításában - a kutyák tulajdonosain kívül - két magyar sporttársam segédkezett. Megvizsgáltam a kutyák elülső és hátulsó végtagállását is. A szibériai husky fajtában a vizsgálatok eredményét az alábbi két rajz jól szemlélteti. A munka típusú szibériai husky a német tenyésztésű kutyák felépítését mutatja, a kiállítási típusú pedig jól reprezentálja a hazai szánhúzókutya-állomány testfelépítését.

 

Tyúkmell vagy farkasváll?

A munka típusú szibériai huskyk lemért törzshossza a kanok esetében mintegy 6%-kal, a szukák esetében 9,5%-kal volt hosszabb, mint a hazai állomány egyedeié. A külföldi, munka típusú szibériai huskyk a marmagasságukat tekintve magasabbak voltak, mint a hazai társaik, testsúlyuk viszont szignifikánsan kisebb. Christof Diel, 2005 évi WSA Mid-Distance Európa-bajnok (a fajtatiszta kutyákkal való versenyzést támogató világszervezet középtávú európa-bajnoka) szerint a jó felépítésű husky törzshossza 10%-kal meghaladja a marmagasságát. Ez az arány a külföldi kutyák esetében be is igazolódott.

A külföldi kutyák nagyobb övmérettel és keskenyebb mellkasmérettel rendelkeztek. A nagyobb övméret a nagyobb tüdőkapacitással (így a futási képességgel) van összefüggésben, míg a keskenyebb mellkas szintén a jobb futási képességet szolgálja. Ha a kutyának futás közben a mellkas (1) körül kell "hurkolnia" a lábait, ahelyett, hogy egyenes vonal mentén előre-hátra mozgatná őket, akkor sem sebessége, sem pedig kitartása nem lehet. Sok igen gyors munka típusú szibériai husky kifejezetten tyúkmellűnek tűnik, de a mellkasuk elülső része valójában igen jól tömött. Ez a csalóka látszat az elülső vállak szerkezetének és izomzatának a következménye. A szibériai husky megfelelő vállszerkezete (2) (ahogy azt az American Kennel Club kézikönyve is írja) a "farkasváll". Ennek megvan a maga jó oka. Az az állat, amely eredendően karibura vadászott, testfelépítését tekintve alkalmas kell hogy legyen a tartósan nagy sebességre. A munka típusú szánhúzó kutya esetében a vállak szélesek, a lapockával és a karcsonttal jól illeszkednek előre, és közel 90°-os szöget zárnak be. A kiállítási kutyaegyenes vállú, gyenge, 130° vagy annál nagyobb szögellésű. A vállak szélessége is kisebb, és ez sok esetben az elülső testrész görcsös, szoros működésének a benyomását kelti.

 

"Szép" láb és gyors láb

A munka típusú kutya könyökei (3) a vállakból jól lefelé nyúlnak, a karcsont szemmel láthatóan jó hosszú. Sok nagyon gyors szánhúzó kutyánál a könyökök a mellkas bordázata alatt kézzel jól kitapinthatók, akkor is, ha a kutyateljes bundázatában van. Nem így a kiállítási kutya esetében: hiányzik belőle az az erős "lesüllyedés", ami a munka típusú kutyánál megvan. Ez a lesüllyedés (a vállponttól a könyökig mért függőleges távolság) a vállak szélességével és szögellésével kombinálva meghatározó jelentőségű akkor, amikor a kutya el akarja érni azt a mozgásbéli szabadságot, amivel a leggyorsabb szibériai huskyk rendelkeznek. Ez az adottság a kiállítási típusú szibériai huskyk többségéből hiányzik.

A csüd (4) az elülső végtagnak a térd és a mancsok közötti területe. A munka típusú kutya esetében hosszú és hátrafelé szögellik, ezzel rugalmasságot és nagyobb lépéstávolságot biztosít. A kiállítási kutya térdei majdnem a lábujjak tetején vannak, a csüd rövid és egyenes, ily módon csak nagyon szoros és korlátozott mozgást tesz lehetővé.

A munka típusú kutya hátulsó végtagja (5) - az elülső végtaghoz hasonlóan - jó szögellésű és erősen lesüllyesztett. A combcsont hossza jelenti a megfelelő hátsó szögellésnek és a mozgás szabadságának a kulcsát. A munka típusú kutya combcsontja a medencéből jól lefelé nyúlik, a sípcsont a térdkalács felezőpontja alatt csatlakozik, és olyan "ejtést" biztosít, ami megint csak nagy lépéstávolságot és sebességet tesz lehetővé. A gyors kutyák sípcsontja a térdkalácshoz képest hátrafelé szögellő. A kiállítási kutya térdkalácsa rövid és egyenes, emiatt a hiba miatt a futási képessége ismét csak korlátozott.

 

Akár egy versenyló

Az a testtáj, ahol a tüdőlebenyeknek el kell helyezkedniük, a bordacsontok (6) közötti terület, nem pedig a mellkas első végtagok közötti területe. És bár a tüdő a mellkasnál kezdődik, jobb, ha nem ott végződik, mert különben nagy bajba kerülhet a kutya egy hosszabb távú versenyen. első szempillantásra megállapítható, hogy a munka típusú kutya, akinek hosszú és mély bordázata van, nagyobb hellyel rendelkezik a lélegzetvételhez, mint a kiállítási kutya, amelynek ez a testtája nagyon rövid.

Az ágyék (7) hossza és lejtése az alhas felhúzottsági fokával párosulva adja a jól felépített szibériai husky általános szimmetriáját és rugalmasságát. Az a kutya, amely össze tud húzódni, és utána egész testében ki tud nyúlni, hatalmas lépéshosszakat megtéve, erre elsősorban ennek a testtájnak a szerkezete és felépítése miatt képes. A tégla alakú kiállítási kutyanem tűnik hajlékonynak és gyorsnak, és nem is az. A betegesen formált ágyékterület sajnálatos módon túlságosan is jellemző a jelenlegi kiállítási típusú szibériai huskyra.

A far (8) hossza és lejtése a hát megfelelő hosszúságával együtt a sebességi potenciál egyik legfőbb mutatója. Napjainkban a legtöbb küllembíró a rövid hátú szibériai huskykat díjazza (talán azért, mert főleg ilyenekkel találkoznak), és ha mégis egy megfelelő háthosszúságú kutyát választ ki, a bíró gyakran mellőzi a far hosszának és lejtésének vizsgálatát. Pedig ez az a finomság, ami a minden részében jól formált és sebességre felépített szibériai huskyra jellemző.

Bár a rajzon ábrázolt helyzetben ez nem látszik, a munka típusú kutyának hosszú nyaka (9) van, ezzel tudja kiegyensúlyozni a hosszú testét. A "kiegyensúlyoz" szó ebben az értelemben szó szerint értendő, mivel egy csúcsteljesítményű versenyző szibériai husky - az angol telivérhez hasonlóan - elsősorban a folyamatos és kecses lépésekben való mozgásra használja a hosszú nyakát. A kiállítási kutyának rövidebb és magasabban illesztett a nyaka van.

A standard ugyan megenged bizonyos határokat, de ez - Karl-Heinz Luschützky német musher és tenyésztő szavaival szólva - olyan, mint a jog és az igazság. Az a döntő, hogy ki értelmezi, és hogy ki határozza meg az értékelés módját. Sajnálatos, hogy a funkcionálisan felépített szibériai huskyk a hosszú nyakukkal és a lefelé lejtő farukkal, valamint az ennek megfelelően mélyen tűzött farkukkal nagy valószínűséggel soha nem fognak találni olyan ringbírót, aki meg merné változtatni a fajtáról kialakított képet. Azok a husky-tenyésztők pedig, akik teljesítményre is képes versenykutyákat akarnak tenyészteni, jelenleg kisebbségben vannak, ezért nincs elég befolyásuk a fajtastandard megváltoztatásához.

 

Ami a fülek közt van...

Az együtt töltött idő alatt módomban állt megfigyelni a vizsgálatba bevont külföldi versenykutyák viselkedését, vérmérsékletét és mentális adottságaikat. Többségükben nagyon kiegyensúlyozott idegrendszerű és jól szocializált állatok voltak. A szibériai huskyk esetében feltűnő volt az a munkakészség és az emberrel való együttműködési hajlandóság ("willing to cooperation"), ami ennek a fajtának az esetében szinte kizárólagosan csak a munka típusokat jellemzi. Azok a kutyák, amelyekben ez a tulajdonság megvan, mindig igyekeznek a legjobb formájukat hozni, és ha ezt valamilyen okból mégsem tudják megtenni, feltétlen igyekezetükért az ember mindig hálával és köszönettel tartozik nekik.

Az általam megismert kutyák jókedvűen és lazán dolgoztak, az idősebb állatok türelemmel viselkedtek a fogatban melléjük befogott fiatal újoncokkal szemben. A vezérkutyák nem acsarkodtak hátrafelé a mögéjük befogott kutyákra, hanem feszesen tartották a szárat, biztosítva ezzel az egész fogat biztonságát és stabilitását. A 12 kutyából álló csapat gyakorlatilag segítő (handler) közreműködése nélkül indult el az edzésre. (Ilyet az évtizedes sportolói múltam során még négyes fogatnál sem gyakran tapasztaltam, inkább az a gyakori, hogy ahány kutya, annyi segítő fogja őket a rajtban, hogy megakadályozzák a stressz miatt gyakran kitörő tömegverekedést.)

Mélységesen egyetértek Jim Welsh amerikai musher azon megállapításával, mely szerint "a kutya legfontosabb testrésze a fülei között található". A kutya mentális tulajdonságai legalább olyan fontosak, mint a fizikai tulajdonságok. A jó kutyaa fejében is "erős" kell, hogy legyen. A szánhúzókutyák szempontjából nézve a dolgot, az igazán jó kutyaakkor sem süllyed depresszióba, ha hosszabb ideig csak tartalékként engedik futni. A jó kutyánál fontos szempont a sebességtartás, a távolság-kapacitás és az állóképesség, de legalább ilyen fontos az irányíthatóság is. A labilis idegrendszerű kutyák nem alkalmasak munkára és versenyzésre!

 

Melyik az "igazi"?

Az alapvetően munkára tenyésztett szánhúzó kutyafajták és típusok esetében a tenyésztés során alapvető szempont az, hogy a formának a funkciót kell szolgálnia. Ha egy kutyamunkateljesítménye rendszeresen kimagasló, akkor feltételezhető, hogy a fizikai felépítése is megfelelő, és soha nem fordítva. Ha versenyteljesítményre is képes szibériai huskykat akarunk tenyészteni, akkor csak a munkateljesítményt szabad figyelembe venni a tenyésztés során. Ettől azonban valószínűleg teljesen megváltozna a szibériai huskyról általában és hazánkban is kialakult kép.

Napjainkban sokszor előfordul, hogy a munka típusú szibériai huskyt sokan keverék kutyának nézik, illetve annak titulálják. Ennek oka egyrészt az eltérő testfelépítés, másrészt pedig az eltérő színezet. A munka típusú kutyák a kiállítási típusúaknál sokkal változatosabb színezettel és mintázattal rendelkeznek, mivel a szín és a mintázat a tenyésztésük során soha nem volt szelekciós szempont. (A szibériai husky hivatalos fajtastandardja egyébként minden színt megenged.) Ezek a keveréknek mondott kutyák valóságosan fajtatiszta állatok, tenyésztőik sokszor 50 generációra is visszavezetett, ellenőrizhető törzskönyvi nyilvántartással rendelkeznek. Egyetlen oka annak, hogy küllemükben valamelyest különböznek a szibériai husky néven közismert kutyától, az, hogy az ő esetükben generációkon keresztül más volt a szelektív tenyésztés szempontja.

A munka típusú szibériai huskyk csodálatosan atlétikus testfelépítéssel rendelkeznek. futás közben szinte repülnek, "úsznak a levegőben". Hihetetlen élmény egy ilyen fogat mögött állni a szánon! A testi adottságokból sok minden nem látszik a helyben álló kutyánál, de még a kiállítási ringben futtatott kutyánál sem. Egy fogatban dolgozó kutyaesetében azonban már több minden látható, így a teljesítőképesség két sarokpontja is: a mozgás minősége és a hát rugalmassága.

 

Az anya biztos

A sikeres munka típusú szánhúzókutya-tenyésztés alapja a tenyésztési szempontból megfelelő szuka kiválasztása. Ebben a kérdésben nem szabad megalkuvónak lenni. A kiválasztott szuka lehetőleg európa legjobb fogatából származzék, lehet egy kicsit öreg vagy túlságosan drága is, de feltétlenül rendelkezzék csúcsversenyeken elért csúcseredményekkel. Amennyiben ettől a szukától korábban már születtek utódok, az utódvizsgálat további szempontként hozzájárulhat a szuka tenyészérték-becsléséhez.

A kiválasztáshoz három alapvető szempont állhat a rendelkezésünkre: a fenotípus, a genotípus és a valós tenyészérték. Ami a fenotípust illeti: ha a szuka rendelkezik a korábban említett csúcseredményekkel, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a fenotípus szempontjából kivételesen jó minőségű állattal állunk szemben. Persze egy ilyen szukának is lehetnek hibái, amiket a megfelelő kannal való pároztatással korrigálhatunk. A genotípust illetően az alkat genetikai értéke fontos kiválasztási szempont. A közelebbi és a távolabbi rokonság képezi azt a populációt, amelyből - teljesítményei és tulajdonságai alapján - korlátozott mértékben, de következtethetünk a tenyészkutya genetikai alapjaira és a valós tenyésztési értékére.

Ha nem sikerül a csúcsminőségű tenyészszukához hozzájutni, akkor az a legjobb, ha az ember vásárol néhány kölyköt a lehető legjobb csapatból. Olyan kölykök legyenek, amelyeknek a szülei hozzájárultak ennek a csapatnak a teljesítményéhez és a sikereihez. A kölyköket fel kell nevelni, ki kell képezni, majd keményen tesztelni kell őket. Szigorú szelekciós kritériumokat kell felállítani, és csak a legjobbat szabad tenyésztésbe venni. (Harris Dunlap az 1980-as években felállított egy számítógépes kritériumrendszert a tenyész- és a versenykutyák értékelésére. A rendszerben 36 különböző szempont szerepelt, ezeket 1-től 5-ig terjedő értékekkel pontozta.)

A kan kutyakiválasztásakor ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, mint a szuka esetében: a fenotípust, a genotípust és a tenyészértéket, továbbá a kan átörökítő-képességét. Ez utóbbi különleges jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy egy kantól nagyobb számú utód nyerhető, mint egy szukától.

 

És ami nem látható...

A szánhúzó kutyáknál rendkívül fontos az anyagcsere minősége is, főképpen egy distance (hosszútávú versenyen használt) kutyaesetében. Ebben a kérdésben csak a kutyatesztelése alapján dönthetünk, ehhez pedig legalább két szezonban kell a kutyának részt vennie magasabb osztálybeli versenyeken. Fontos kérdés a pajzsmirigy alulműködésének kérdése is. A pajzsmirigy-alulműködés öröklődik, és az öröklődés pontos folyamata egyelőre sajnos nem ismert. A SEPP (Szibériai Husky Teljesítményértékelő Projekt, Siberian Evaluation Performance Project) bizottság által az 1980-as években végzett vizsgálatok kimutatták, hogy azok a seppala szibériai szánhúzókutyák, amelyekben a vörös szín mellé a májszínű orr is társult, minden esetben pajzsmirigy-alulműködésben szenvedtek. A fajta tenyésztéséből ezeket a kutyákat következetesen kizárták. Sajnos, a szibériai husky érvényben lévő standardja nem tér ki erre a - munkavégzés szempontjából - súlyos hibára, sőt a kiállításokon igen sok vörös-fehér színezetű, májszínű orrú kutyakap szépségverseny-győztes címet, ami a tulajdonosokat és a kutyatartókat egyaránt a továbbtenyésztésükre sarkallja.

A szibériai husky eredetileg, mintegy 80-85 évvel ezelőtt valószínűleg a Föld egyik legszívósabb, legkeményebb kutyafajtája volt. Az 1910-ben Szibériából importált kutyák szánhúzó teljesítményét ma már alig néhány regisztrált kutyaképes egyáltalán megközelíteni...


 

 

Felhasznált irodalom:
ALLENDER, K.(1977): Conformation:
An Advanced study.-In:
WOLF N.& STEAD A.&THOMAS P.
The Siberian Husky-International
Siberian Husky Club. USA. pp.172-174
LUSCHÜTZKY, K.-H.(2004): Leistungsorientierte Zucht von SchlittenHunken. SHC-aktuell. pp. 24-26
OYEN, D.(2003): Leistungsorientierte Zucht. SHC-aktuell. pp.1-8
THOMAS, B.(1994): Seppala Arrives in New England, Seppala/Ricker
Kennel 1927 - 1931
(in: WOLF N.& STEAD A.&THOMAS P.
The Siberian Husky - International Siberian Husky Club. USA. pp.14-20)

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Eladó 9 darab FAJTATISZTA WEIMARI VIZSLA kiskutya. 3 kan, 6 szuka. 2017.09.18.-án születtek. Törzskönyves szülőktől! Oltással, oltási könyvvel és féregtelenítve. 2017.11.13.-tól elvihetőek! Több információ telefonon! Ár: 99.000 Ft/db Tel: 06-30/328-2961.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)