A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története XIII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

Mint korábban utaltam rá, Kr.e. 9000 tájára a szárazföld legdélibb csücskére is eljutott az ember.


 

Kr.e. 6000 körül már a fazekasság korai alkotásai születnek, s Kr.e. 3500 előtt gyapotot termeszt. Mintegy 3500 éve pedig megalkotja a kontinensnyi terület legrégebbi ismert fémtárgyait.

Az Andok barlangjaiból Kr.e. 10.000 tájáról származó leletek bizonyítják, hogy az ember ekkor vadászó, gyűjtögető életmódot folytatott. Vadászott vízimadarakra, szarvasra, láma-félékre (vikunya, guanakó), halászott.

Wing: "Az állatok háziasítása az Andokban" című munkájában számos adatot összegez régészeti lelőhelyekről, különösen a tengerimalacról, kutyáról és a láma-félékről. Megállapítja, hogy Kr.e. 3000-re már nagyobb a függőség a háziállatoktól, mint a vadászott szarvastól.

Cardich-Tonni-Kriskantzky 1977-es kiadású művükben Argentina Santa Cruz tartományából, a Los Toldosi 3. számú barlangból, az úgynevezett Casapedence szintről, Kr.e. 7260 és 4840 közöttről kutyamaradványokat írnak le.

Towle, M. A. mumifikálódott ebről számol be egy közép-perui ásatás helyszínéről, a Supe-kultúra (Kr.e.: I. évezred) idejéből. Termer további adatokat közöl Andok-beli kerámia ábrázolásokról, vázafestményekről, egyéb archeológiai leletekről, melyek a kutya ősi jelenlétét, korai háziasítását támasztják alá.

Tudjuk, hogy a kóbor ona és a kisebb haúsh csoportok is növényeket gyűjtögettek, és a mára már kihalt tűzföldi kutya segítségével guanakókra, rókákra vadásztak.

Közvetlen bizonyíték ugyan ma még nem áll rendelkezésünkre - s talán nem is fog soha -, hogy a kutya a benépesülés idején már az embert szolgálta volna, ám az ismertetett források mind a korai megjelenést támasztják alá, valószínűsítve ennek lehetséges voltát.

Megállapítható tehát, hogy a helyi magas-kultúrák megjelenését már jóval megelőzően itt is létezik az ember és eb közötti sajátságos együttműködés. A kutya fehérjeforrás és vadásztárs, csakúgy, mint más helyütt.

A korai kultúrák sorából kiemelkedik a Kr.e. 300 és Kr.u. 700 között fennálló Moche vagy Mochica királyság a mai Peru területéről. Az uralkodói (szakrális fejedelmek, főpapok?) sírok megtalálásának, kirablásának szomorú története már a fehér ember "kulturális" befolyásának eredménye. Érthetően különleges jelentőséggel bír tehát, annak a Kr.u. 290 tájáról származó érintetlen uralkodói sírnak a feltárása 1987. februárban, melyben az uralkodó fejénél és lábánál 1-1 fiatal nőt, két oldalán egy harcost és egy férfit kutyával temettek el. Az eb foltos, ostorfarkú, közepes termetű, szarvasűző - minden bizonnyal az elhunythoz tartozó - jószág volt. Az egyéb sírmellékletek sorából kiemelendő a nagyszámú kerámia edény.

Ám - vetődhet fel a kérdés -, hogyan lehetünk bizonyosak a kutyafoltosságában? Nos, ez a kultúra számos képes beszámolót hagyott hátra. Ezek főként a már említett kerámiákon jelennek meg, megörökítve a rituálék, mitológia tárgykörébe tartozó jeleneteket, de előfordulnak rajtuk a köznapi életből vett képek is (például szarvas vadászat). Ezekből egyértelmű, hogy a mochicák életében és hitvilágában a kutyafontos szerepet töltött be. S csaknem minden ábrázoláson foltos, felálló fülű, felkunkorodó farkú, vélhetően közepes termetű eb jelenik meg. Mindösszesen egy halotti szertartás világos és egy vadászat sötét egyszínű kutyájának képét sikerült fellelni. A foltozottság általában világos alapon jelentkező sötét foltokat jelent. Egy esetben fordul elő sötét alapon világos foltosság a vizsgált anyagban.

A realisztikus ábrázolás ugyan nem kérhető számon e műveken, mégis meglepően egységes, már-már "fajtajelleget" mutató ebeket láthatunk. Bennük a Yukatán félszigettől Amazoniáig ma is fellelhető indián kutyák őseit ismerhetjük fel.

Több évszázad távolából azt is meg tudjuk állapítani, hogyan vadásztak ebeikkel e régi harcos nép fiai. Láthatjuk, a kutyák a felvert nagyvadat csaholásukkal állítják, majd az odaérkező vadász dárdájával elejti azt.

Nyilvánvaló, hogy a kutyaa mochicákat követő századokban is megőrizhette helyét a társadalomban, mivel a XIII. században tetten érhető fajtaszelektív tenyésztés nem lehet előzmények nélkül való. Márpedig az 1200-1463 között virágzó chimú-kultúra kerámia ábrázolásain megörökített csincsa-bulldog csak tudatos tenyésztői munka eredményeként jöhetett létre.

Az észak- és közép-perui leletanyagban jelentkező, mopszra erősen hasonlító, ám azzal természetesen semmiféle rokonságot nem tartó, prekolumbián időből származó kutyanevét Hilzheimertől nyerte, mivel tudomása szerint az csak a csincsa indiánok területén fordult elő.

Mértékadó megfigyelések szerint a chimú kisplasztika hajdan volt ebek portréit őrizte meg számunkra. Nem a típust, az egyedet mintázták! Érdekes a fülek változatossága is. Számos esetben kupirozott fül megörökítésével találkozunk. A Nehring (1886.) által vizsgált mumifikált anyag is jelentős mennyiségben tartalmaz - igaz, közvetlenül a temetés előtt - kupirozott fülű kutyát. E kérdésben nem megnyugtató Räber hipotézise. Lehetséges, hogy a fül részleges csonkolása, s ennek megörökítése is a halotti szertartás része, és nem az élő ebeknél alkalmazott gyakorlat volt.

A csincsa-bulldog múmiák zöme rövidszőrű, Nehring csupán egy egyednél számol be sűrű sörényről és gallérról. szőrtelen eb nincs a fajta maradványai között. Sajnálatos, hogy e pisze, széles mellkasú kis ebek már az inka kultúra végnapjaira, a conquistadorok érkezése előtt kivesztek.

Természetesen az 1450-1550 között, Cuzco központtal virágzó, majd elbukó Inka birodalom (Peru, Észak-Chile) kultúrájában és hétköznapjaiban is gyakori szereplő a kutya. A Birodalom népei az állatokat, így a kutyát, kecsua nyelven: "alcu" (később az európaiak kutyáira más nevet használtak!), a természet megszemélyesített erőivel titokzatos kapcsolatban álló, különleges képességekkel és erényekkel rendelkező lényeknek tartották. E hiedelem az ősi totemisztikus hitvilágra és a köznapok tapasztalataira (például: megérzik a közelgő földrengést) épül. Állataikat így nem csupán a közvetlen gazdasági haszonért becsülték meg.

E. H. Gerol szerint az "alcu" az európai eredetű kutyáktól eltérő fajtához tartozott, s az erdei kutyától származott. A továbbiakban Nehring kutatásaira hivatkozva elmondja, hogy az andokbeliek valószínűleg a síkságok coyotjának szelídített ivadékait és valami agárfélét is tartottak. A tengerparton talált kerámia szobrocskák pásztorkutyák létét mutatják. A házak körül tacskószerű ebeik voltak.

Nos, az előzmények ismétlése nélkül csak utalok a felvetésben rejlő alapvető tévedésre. Ősként, mint láttuk, az óvilági-kutyák jönnek elsősorban szóba. Az erdei kutyaolyan ősi alak, mely a családon belül egy korábbi törzsfejlődési szakasz élő kövülete, s így nem valószínű részvétele az újvilági-kutyák kialakulásában. kommunikációjában a hangadás aktív szerepet játszik, tehát közreműködése egyéb kizáró ok hiányában sem adna feleletet a kérdéses fajták némaságára.

Az, hogy ma jó áttekintésünk lehet e prekolumbián indiánkutyákról, az inkák azon szokásának köszönhető, mely szerint mumifikálták, és a halottal együtt eltemették kutyáikat.

Az eddigiekben még nem tárgyalt, a kontinens déli részéhez köthető fajták közül ki kell emelni "előkelő" származása okán a perui kopasz kutyát, indió nyelven: "caa-allego" ("ruhátlan kutya"), másként "inca orchid moonflower dog" ("inka orchidea holdvirágkutya"), később: "perro sin pelo del Peru". E név megértéséhez tudnunk kell, az Inka birodalom arisztokráciája a különlegesen megbecsült orchideákat külön házakban nevelte. Ezeket a viszonylag sötét és hűvös épületeket őrizték a kopasz kutyák. Az eb annál értékesebb volt, minél világosabb bőrszínnel rendelkezett. Természetesen a gyengén pigmentált ebecskéket a nap sugaraitól óvni kellett, ezért nevezték el a spanyolok orchidea holdvirágkutyának "az orchideák termében rejtőző", csak a "holdvilágnál szabadon nyargalászó" kutyákat. A társadalmi elit féltékenyen őrizte "fajtatisztaságát", gyakori volt a testvérházasság. E gondolkodásmód az állattenyésztésre is kivetült. Ebeiknek azonban nem volt ilyen mély előítéletük az egyszerű nép sötét bőrű kutyáival szemben. Így, már e korszakban is szép számmal akadtak sötét színű kopasz kutyák. Mai utódaik a törpe, közepes és óriás méretben tenyésztett, szőrös változattal is bíró, kedvtelésből tartott inka kopasz kutyák.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a sírszobrok valóban kopasz kutyákat ábrázolnak, a X.-XIII. századi populációs viszonyokhoz való visszatérés késői tanúi lehetünk.

Az "orchid"-ot minden színben tenyésztik, ám leggyakoribb a rózsaszínű és a kékesfehér. Közepes termetű. Szőrös változata is van.

Pferd leír egy bizonyos "inca dog"-ot, mely Argentínától Észak-Peruig elterjedt. Ez azonban szőrzettel rendelkezik. Az általa ismert perui sírok mumifikált kutyái is dús szőrűek. Gorwill említ egy "peruvian hairless dog"-ot, mely viszont nagyobb az "orchid"-nál. Mindkét esetben felvethető a gyanú, nem az előbb említett fajták változatairól van-e szó?

Mai tenyésztés, de bizonyosan génjeiben hordozza az ősi fajták (például: perui meztelen kutya) örökségét a kistermetű, rózsaszín bőrén kékesszürke, fekete, arany, vörös foltokat, pettyeket viselő amerikai meztelen terrier.

A páriaebek két típusát kell még említeni. Egy amazóniai, közepes termetű, hosszú, peckesen felálló fülű, fehér alapszínű, vörös foltos, felkunkorodó farkú, igen sovány ebet. Ez a Yucatán-félszigettől területünkig térben és időben igen elterjedt ősi forma. Brazíliában pedig vadászati alkalmazásra tenyésztenek egy ebet: az őzkutyát.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a tenyésztő ember a dél-amerikai prekolumbián kultúrákban is létrehozta a saját életterében céljainak leginkább megfelelő vadász- és jelzőkutyákat, társasági ebeket. Ezek az ősi óvilági kutyáktól származó, ám azoktól független fejlődési utat bejáró fajták - közép-amerikai társaikkal együtt - történeti bizonyítékai annak, hogy a fajtatenyésztésre az anyagi és szellemi kultúra mellett a tömeges táplálékigény kielégítése is milyen ösztönző hatást gyakorolhat. A vadászebeknél pedig az óvilági kopóktól eltérő feno- és genotípus szolgáltat bizonyítékot arra, hogy egy adott cél több úton is elérhető.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)