A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története XIII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

Mint korábban utaltam rá, Kr.e. 9000 tájára a szárazföld legdélibb csücskére is eljutott az ember.


 

Kr.e. 6000 körül már a fazekasság korai alkotásai születnek, s Kr.e. 3500 előtt gyapotot termeszt. Mintegy 3500 éve pedig megalkotja a kontinensnyi terület legrégebbi ismert fémtárgyait.

Az Andok barlangjaiból Kr.e. 10.000 tájáról származó leletek bizonyítják, hogy az ember ekkor vadászó, gyűjtögető életmódot folytatott. Vadászott vízimadarakra, szarvasra, láma-félékre (vikunya, guanakó), halászott.

Wing: "Az állatok háziasítása az Andokban" című munkájában számos adatot összegez régészeti lelőhelyekről, különösen a tengerimalacról, kutyáról és a láma-félékről. Megállapítja, hogy Kr.e. 3000-re már nagyobb a függőség a háziállatoktól, mint a vadászott szarvastól.

Cardich-Tonni-Kriskantzky 1977-es kiadású művükben Argentina Santa Cruz tartományából, a Los Toldosi 3. számú barlangból, az úgynevezett Casapedence szintről, Kr.e. 7260 és 4840 közöttről kutyamaradványokat írnak le.

Towle, M. A. mumifikálódott ebről számol be egy közép-perui ásatás helyszínéről, a Supe-kultúra (Kr.e.: I. évezred) idejéből. Termer további adatokat közöl Andok-beli kerámia ábrázolásokról, vázafestményekről, egyéb archeológiai leletekről, melyek a kutya ősi jelenlétét, korai háziasítását támasztják alá.

Tudjuk, hogy a kóbor ona és a kisebb haúsh csoportok is növényeket gyűjtögettek, és a mára már kihalt tűzföldi kutya segítségével guanakókra, rókákra vadásztak.

Közvetlen bizonyíték ugyan ma még nem áll rendelkezésünkre - s talán nem is fog soha -, hogy a kutya a benépesülés idején már az embert szolgálta volna, ám az ismertetett források mind a korai megjelenést támasztják alá, valószínűsítve ennek lehetséges voltát.

Megállapítható tehát, hogy a helyi magas-kultúrák megjelenését már jóval megelőzően itt is létezik az ember és eb közötti sajátságos együttműködés. A kutya fehérjeforrás és vadásztárs, csakúgy, mint más helyütt.

A korai kultúrák sorából kiemelkedik a Kr.e. 300 és Kr.u. 700 között fennálló Moche vagy Mochica királyság a mai Peru területéről. Az uralkodói (szakrális fejedelmek, főpapok?) sírok megtalálásának, kirablásának szomorú története már a fehér ember "kulturális" befolyásának eredménye. Érthetően különleges jelentőséggel bír tehát, annak a Kr.u. 290 tájáról származó érintetlen uralkodói sírnak a feltárása 1987. februárban, melyben az uralkodó fejénél és lábánál 1-1 fiatal nőt, két oldalán egy harcost és egy férfit kutyával temettek el. Az eb foltos, ostorfarkú, közepes termetű, szarvasűző - minden bizonnyal az elhunythoz tartozó - jószág volt. Az egyéb sírmellékletek sorából kiemelendő a nagyszámú kerámia edény.

Ám - vetődhet fel a kérdés -, hogyan lehetünk bizonyosak a kutyafoltosságában? Nos, ez a kultúra számos képes beszámolót hagyott hátra. Ezek főként a már említett kerámiákon jelennek meg, megörökítve a rituálék, mitológia tárgykörébe tartozó jeleneteket, de előfordulnak rajtuk a köznapi életből vett képek is (például szarvas vadászat). Ezekből egyértelmű, hogy a mochicák életében és hitvilágában a kutyafontos szerepet töltött be. S csaknem minden ábrázoláson foltos, felálló fülű, felkunkorodó farkú, vélhetően közepes termetű eb jelenik meg. Mindösszesen egy halotti szertartás világos és egy vadászat sötét egyszínű kutyájának képét sikerült fellelni. A foltozottság általában világos alapon jelentkező sötét foltokat jelent. Egy esetben fordul elő sötét alapon világos foltosság a vizsgált anyagban.

A realisztikus ábrázolás ugyan nem kérhető számon e műveken, mégis meglepően egységes, már-már "fajtajelleget" mutató ebeket láthatunk. Bennük a Yukatán félszigettől Amazoniáig ma is fellelhető indián kutyák őseit ismerhetjük fel.

Több évszázad távolából azt is meg tudjuk állapítani, hogyan vadásztak ebeikkel e régi harcos nép fiai. Láthatjuk, a kutyák a felvert nagyvadat csaholásukkal állítják, majd az odaérkező vadász dárdájával elejti azt.

Nyilvánvaló, hogy a kutyaa mochicákat követő századokban is megőrizhette helyét a társadalomban, mivel a XIII. században tetten érhető fajtaszelektív tenyésztés nem lehet előzmények nélkül való. Márpedig az 1200-1463 között virágzó chimú-kultúra kerámia ábrázolásain megörökített csincsa-bulldog csak tudatos tenyésztői munka eredményeként jöhetett létre.

Az észak- és közép-perui leletanyagban jelentkező, mopszra erősen hasonlító, ám azzal természetesen semmiféle rokonságot nem tartó, prekolumbián időből származó kutyanevét Hilzheimertől nyerte, mivel tudomása szerint az csak a csincsa indiánok területén fordult elő.

Mértékadó megfigyelések szerint a chimú kisplasztika hajdan volt ebek portréit őrizte meg számunkra. Nem a típust, az egyedet mintázták! Érdekes a fülek változatossága is. Számos esetben kupirozott fül megörökítésével találkozunk. A Nehring (1886.) által vizsgált mumifikált anyag is jelentős mennyiségben tartalmaz - igaz, közvetlenül a temetés előtt - kupirozott fülű kutyát. E kérdésben nem megnyugtató Räber hipotézise. Lehetséges, hogy a fül részleges csonkolása, s ennek megörökítése is a halotti szertartás része, és nem az élő ebeknél alkalmazott gyakorlat volt.

A csincsa-bulldog múmiák zöme rövidszőrű, Nehring csupán egy egyednél számol be sűrű sörényről és gallérról. szőrtelen eb nincs a fajta maradványai között. Sajnálatos, hogy e pisze, széles mellkasú kis ebek már az inka kultúra végnapjaira, a conquistadorok érkezése előtt kivesztek.

Természetesen az 1450-1550 között, Cuzco központtal virágzó, majd elbukó Inka birodalom (Peru, Észak-Chile) kultúrájában és hétköznapjaiban is gyakori szereplő a kutya. A Birodalom népei az állatokat, így a kutyát, kecsua nyelven: "alcu" (később az európaiak kutyáira más nevet használtak!), a természet megszemélyesített erőivel titokzatos kapcsolatban álló, különleges képességekkel és erényekkel rendelkező lényeknek tartották. E hiedelem az ősi totemisztikus hitvilágra és a köznapok tapasztalataira (például: megérzik a közelgő földrengést) épül. Állataikat így nem csupán a közvetlen gazdasági haszonért becsülték meg.

E. H. Gerol szerint az "alcu" az európai eredetű kutyáktól eltérő fajtához tartozott, s az erdei kutyától származott. A továbbiakban Nehring kutatásaira hivatkozva elmondja, hogy az andokbeliek valószínűleg a síkságok coyotjának szelídített ivadékait és valami agárfélét is tartottak. A tengerparton talált kerámia szobrocskák pásztorkutyák létét mutatják. A házak körül tacskószerű ebeik voltak.

Nos, az előzmények ismétlése nélkül csak utalok a felvetésben rejlő alapvető tévedésre. Ősként, mint láttuk, az óvilági-kutyák jönnek elsősorban szóba. Az erdei kutyaolyan ősi alak, mely a családon belül egy korábbi törzsfejlődési szakasz élő kövülete, s így nem valószínű részvétele az újvilági-kutyák kialakulásában. kommunikációjában a hangadás aktív szerepet játszik, tehát közreműködése egyéb kizáró ok hiányában sem adna feleletet a kérdéses fajták némaságára.

Az, hogy ma jó áttekintésünk lehet e prekolumbián indiánkutyákról, az inkák azon szokásának köszönhető, mely szerint mumifikálták, és a halottal együtt eltemették kutyáikat.

Az eddigiekben még nem tárgyalt, a kontinens déli részéhez köthető fajták közül ki kell emelni "előkelő" származása okán a perui kopasz kutyát, indió nyelven: "caa-allego" ("ruhátlan kutya"), másként "inca orchid moonflower dog" ("inka orchidea holdvirágkutya"), később: "perro sin pelo del Peru". E név megértéséhez tudnunk kell, az Inka birodalom arisztokráciája a különlegesen megbecsült orchideákat külön házakban nevelte. Ezeket a viszonylag sötét és hűvös épületeket őrizték a kopasz kutyák. Az eb annál értékesebb volt, minél világosabb bőrszínnel rendelkezett. Természetesen a gyengén pigmentált ebecskéket a nap sugaraitól óvni kellett, ezért nevezték el a spanyolok orchidea holdvirágkutyának "az orchideák termében rejtőző", csak a "holdvilágnál szabadon nyargalászó" kutyákat. A társadalmi elit féltékenyen őrizte "fajtatisztaságát", gyakori volt a testvérházasság. E gondolkodásmód az állattenyésztésre is kivetült. Ebeiknek azonban nem volt ilyen mély előítéletük az egyszerű nép sötét bőrű kutyáival szemben. Így, már e korszakban is szép számmal akadtak sötét színű kopasz kutyák. Mai utódaik a törpe, közepes és óriás méretben tenyésztett, szőrös változattal is bíró, kedvtelésből tartott inka kopasz kutyák.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a sírszobrok valóban kopasz kutyákat ábrázolnak, a X.-XIII. századi populációs viszonyokhoz való visszatérés késői tanúi lehetünk.

Az "orchid"-ot minden színben tenyésztik, ám leggyakoribb a rózsaszínű és a kékesfehér. Közepes termetű. Szőrös változata is van.

Pferd leír egy bizonyos "inca dog"-ot, mely Argentínától Észak-Peruig elterjedt. Ez azonban szőrzettel rendelkezik. Az általa ismert perui sírok mumifikált kutyái is dús szőrűek. Gorwill említ egy "peruvian hairless dog"-ot, mely viszont nagyobb az "orchid"-nál. Mindkét esetben felvethető a gyanú, nem az előbb említett fajták változatairól van-e szó?

Mai tenyésztés, de bizonyosan génjeiben hordozza az ősi fajták (például: perui meztelen kutya) örökségét a kistermetű, rózsaszín bőrén kékesszürke, fekete, arany, vörös foltokat, pettyeket viselő amerikai meztelen terrier.

A páriaebek két típusát kell még említeni. Egy amazóniai, közepes termetű, hosszú, peckesen felálló fülű, fehér alapszínű, vörös foltos, felkunkorodó farkú, igen sovány ebet. Ez a Yucatán-félszigettől területünkig térben és időben igen elterjedt ősi forma. Brazíliában pedig vadászati alkalmazásra tenyésztenek egy ebet: az őzkutyát.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a tenyésztő ember a dél-amerikai prekolumbián kultúrákban is létrehozta a saját életterében céljainak leginkább megfelelő vadász- és jelzőkutyákat, társasági ebeket. Ezek az ősi óvilági kutyáktól származó, ám azoktól független fejlődési utat bejáró fajták - közép-amerikai társaikkal együtt - történeti bizonyítékai annak, hogy a fajtatenyésztésre az anyagi és szellemi kultúra mellett a tömeges táplálékigény kielégítése is milyen ösztönző hatást gyakorolhat. A vadászebeknél pedig az óvilági kopóktól eltérő feno- és genotípus szolgáltat bizonyítékot arra, hogy egy adott cél több úton is elérhető.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)