A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története VIII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

Nem célom ugyanakkor a korszerű sporttenyésztés tárgyalása, egyrészt mivel ennek eredményei számos esetben a kutya, mint faj fejlődése szempontjából amúgy is vitathatóak, másrészt a folyamatosan megjelenő fajtatörténetek e téren amúgy is bőséges információt adnak.


 

Előrehaladva dolgozatomban (az esetlegesen időközben bekapcsolódó T. Olvasók kedvéért is) szeretnék emlékeztetni, ha ez az eddigiekből - beleértve az előző részt - nem lenne eléggé érthető, ennek a munkának célja: rámutatni az emberiség technológiai és szellemi fejlődésével születő új szükségletek meghatározó szerepére a canis familiaris történetében.  

Kínában a kutyadomesztikációja a jelenlegi adatok szerint a Kr.e. V-IV. évezredre tehető (ennek ellentmond, hogy a legkorábbi észak-amerikai kutyalelet Kr.e.: 8500 tájáról, óvilági típusú, Kelet-Ázsiából származó eb). A Jangsao vidékén folytatott újkőkori falu ásatása azt mutatja, hogy fő háziállatuk a kutyaés a sertés volt. Noha a kutyamár kezdetektől vadásztárs, az étlapot is gazdagítja. A Kr.e. II. évezred második felétől, a Shang dinasztia idejéből fennmaradt leletekből tudjuk, hogy a fejedelmi vadászatok, melyek egyben hadgyakorlatok is voltak, hatalmas harci szekerekkel folytak, s a kutyafontos résztvevője a vadászatnak.

E kultúra halottkultuszában is fontos lények a kutyák, mint kísérők a másik létbe. Ezért kezdetben feláldozzák őket. A "Hadakozó Fejedelemségek kora" döntő változást hoz: az élőt felváltja a jelképes áldozat.

A Kr.e.: IV. század végéről, Csung San (Zhongshan) fejedelem több sírkomplexumának középső, legnagyobb épületétől, mely a fejedelem sírját rejti, délre egy külön épület ló, borjú és két gondosan elhelyezett kutyatetem végső nyughelye. A teljesen ép csontvázak rövid, vagy kurtított farkú, erőteljes, nagytermetű ebek maradványai a canis familiaris matris optimae alakkörből. A kutyák nyakán egy-egy igen értékes, hajdan bőrrel bélelt, arany, illetve ezüst lemezzel borított bronz szelvényekből álló nyakörvet sikerült feltárni. Mivel az ilyen felépítésű nyakörv hosszú szőrű ebnél kevéssé célszerű, alighanem jogos a rövidszőrűség feltételezése. Az elhelyezésből megállapítható, hogy az ebeket nem élve temették el.

ugyancsak a Kr.e. IV-III. századból, Honan tartomány, Hszinjang lelőhelyről egy Csu sírban talált fa hangszer ábrázolásán a bal oldali szarvastehénszerű és a jobb oldali fantasztikus állat között nyakörves ülő kutya látható. A Kr.e. 200 tájáról származó berakásos bronzedény (hu) vadászjelenetén a bikát íjjal és dárdával leterítő vadászok segítője két kutya.

Sze-ma Cs-ientől (Kr.e.:145-86), a kínai történetírás atyjától nyertük a Kr.e.: 259-ben született első császár: Cs-in Si Huang-ti mai napig csak kis részletében feltárt sírjáról (cserép hadsereg!) első ismereteinket. E sírtól 40 km-re, 1990-ben került napvilágra a korai (nyugati) Han dinasztia negyedik uralkodójának, Han Jing-ti (Kr.e.: 157-141) császárnak a sírkomplexuma. A lelet igazi szenzációja számunkra az eddig feltárt 200 juh, számos kecske és sertés mellett a 400 kutya terrakotta szobra. Eddig is tudtuk, hogy a kínai konyha fogásai között a kutyahús a kezdetektől jelen van. Az azonban, hogy ilyen egyértelműen az étkezési célú "haszonállatok" sorában nyert elhelyezést, azt mutatja: az étkezésben betöltött szerepe fontosabb volt, mint eddig hittük. A korai irodalmi emlékek alapján (pld.: "Csu dalok") az alantas húsételek közé tartozónak ismertük. S most szembesülünk azzal, hogy korok és egyéni, olykor talán uralkodói ízlések mint módosíthatják egy-egy étel megítélését. Vagy az ízlést a politikai érdek befolyásolta? A Han dinasztia uralomra jutását ugyanis hathatósan, fegyverrel is támogatta a kutyamészárosok "céhe". A kutyahús tehát népszerű étel lett.

A lelet más szempontból is érdekes. A nagy anatómiai pontossággal megörökített rövidszőrű kutyák két típusba sorolhatóak. A nagyobbik egy széles agykoponyájú, magasan tűzött, felálló fülű, rusztikus felépítésű, molosszoid típusú eb. A kisebb termetű, hátára kunkorodó farkú, ugyancsak magasan tűzött fülekkel rendelkező eb arányaiban, fejtípusában az e korban már létező, eredeti foglalkozására nézve nyájak, lakóhelyek őrizőjeként használatos, majd gladiátorkutyává átlényegülő shar-peit mutatja. Igaz itt a fülek még nem törnek meg, s nyoma sincs "extra" ráncoknak. A szemek nyíltak, barátságosan és bizalommal tekintenek a világba.

Nem tudhatunk semmi bizonyosat, hogy miért részesült másodmagával ez a Dél-kínai tenger mellől származó fajta ebben a kétes szerencsében. Egy lehetséges hipotézis azonban ismét a politika irányába mutat. A déli és keleti tartományok hagyományosan termelő foglalkozást, valamint kereskedelmet folytató népességének szemében az északi barbárokkal közvetlen harci érintkezésben élő, katonáskodó észak-nyugatiak is félig-meddig barbárnak számítottak. A két pólus között feszülő belső ellentét, megvetés kifejeződése is megmutatkozhat a jelenségben: "Én vagyok az erősebb, az én kezem fogja a fegyvert, s ahogy megölöm a kutyádat, téged is bármikor összeroppanthatlak". Kultúrtörténeti, néprajzi analógiákban kimutathatóak efféle megfélemlítést célzó üzenetek a mindenkori hódítók részéről.

Sen-Hszien Csuan (a taoista szentek életének gyűjteményéből, Kr.u.: 253-333) írja egy a mester és tanítványai közötti bizalomról szóló történetben: "...az elixírt először is a kutyán kell ki-próbálnunk. Ha a kutya az égbe száll, az ital bizonyosan jó, ám, ha elpusztul, az elixír az ember számára is hasznavehe-tetlen." Íme, az eb kísérleti célú alkalmazásának egyik legkorábbi dokumentációja.

A kynológiai irodalom korai emléke a "kutyák könyve". Ebben a legkorábbi standard gyűjteménynek és törzskönyvnek tekinthető műben a császárok megbecsült és különös védelmet élvező kedvenc kutyáitírták le. A kutyatartására, kiképzésére és elfogyasztására (!) vonatkozó tudnivalókat pedig a Kr.e. VII. században foglalták egybe a "Rítusok könyvé"-ben.

Az eddigiekben vázoltakból megállapítható, hogy más kultúrákhoz hasonlatosan Kínában is az általánosnak mondható szerepkörökben találkozunk a kutyával (vadásztárs és őrzési feladatok ellátása). Itt említendő a tibeti eredetű, már Arisztotelész által is leírt tibeti masztiff (do khy), az őrző-védő, terelő és teherhordó munkában, nagyvad vadászatban egyaránt használatos ősi eb. A vélhetően szintén tibeti eredetű - szárnyasvad és szarvas vadászatára, harci kutyaként, őrző-védő feladatokra, de étkezési célokra is használatos -, közel 2000 éves múltú chow-chow, mely fénykorában a császárok és mandarinok kedvence. ősei között a tibeti dog mellett, mongol közvetítéssel, a szibériai szamojédok kutyái is fellelhetőek. Kizárólag vadászati célra tenyésztették nagy és kis testméretben a Tang dinasztia óta (Kr.u. 618-906) ismert rövidszőrű, kelet-indiai típusú Kansu agarat (Hsi goou). S végül idetartozik a már Han-korban (Kr.e.: 202 körül) létező, fentebb említett shar-pei. Ő vezet át minket az új elemként értékelendő fontos szerepkörbe, melyet az étkezési kultúrában tölt be a kutyahús, mivel a máshol alkalomszerűen előforduló fogyasztás helyébe itt a napi étkezésben való előfordulás lép. A kínai kopasz kutyát, melynek első nyomai Kína északkeleti részéből kerül-tek elő - Újvilági párhuzamok alapján feltételezhetően - már igen korán rituális áldozati, étkezési célra tenyészthették ki.

Egyedülállóan új jelenség a fajtatenyésztés történetében, s ma is létező fajtákat eredményez (lhasa apso, shih-tzu, pekingi palotakutya), egy az ember anyagi kultúrájától független terület: a Kr.u. I. szd.-ban megjelenő és a VI.-VII. szd.-ra kiteljesedő Buddhizmus. Hogy miként lesz egy vallás katalizátora új kutyafajták születésének? Nos, a Fo oroszlántól (nem tévedés: oroszlán és nem kutya!) kezdődik a történet. Talán ismert, hogy a Fo jelentése: Buddha. A vallásalapítót őrző kicsiny lények szükség esetén valóságos oroszlánokká válva védik meg urukat. Innen eredeztethető rituális, mágikus szerepük: az ártó szellemek, démonok távoltartása. első ábrázolásaik a Tang dinasztia alatt (Kr.u. VII. század-tól) jelennek meg. Ekkor még nincs nemük. A hím és a nős-tény megjelenítése későbbi fejlemény. Tehát, a Fo oroszlán, mint mitológiai lény, korábbi eredetű, mint a fentebb említett fajták. E tibeti, kínai eredetű ebek hasonlósága a meglévő mitikus elképzeléshez a tenyésztői mestermunkát dicsérik. először érhető tetten a történelemben, hogy nem gyakorlati, hanem egy tisztán eszmeileg meghatározott tenyészcélhoz közelítő fajtákat hoz létre az ember.

Aligha járunk messze az igazságtól, ha a történeti adatok és morfológiai jegyek alapján - vállalva egyes véleményekkel az ütközést - a lhasa apsot tekintjük a legősibb kis termetű, hosszú szőrű ebnek a térségben. A fajta a lhasszai lámaista kolostorokban került kitenyésztésre. Ébersége folytán jelzőeb, de írtja a rágcsálókat, lábmelegítőként is teljesíti szolgálatát. E táj szülötte a korábbiakban már említett shihtzu is. A fajta neve az oroszlán kínai nevéből vezethető le: shitzl, alátámasztva ezzel kitenyésztésének valószínűsített eszmei alapját. Ő valószínűleg a XVI. században került Kínába. Itt állítólag a pekingivel is keresztezték. Eredeti funkciója a lhasa apsoéval azonos. A család legismertebb tagja a pekingi palotakutya, melyet több ezeréves kínai fajtaként ismer a világ. Tény, hogy a csá-szári család számára kitenyésztett öleb. Neve egyértelműen összeköti a pekingi Tiltott Várossal. Csakhogy Peking (Jencsing) Kr.u. 1127-ben lesz először főváros, a Kin állam központja. Tény ugyanakkor, hogy a világ legrégebben törzskönyvezett mai fajtája, s e több száz éves múlt is igen tekintélyes idő. Tenyésztése a császári ház privilégiuma volt. Kivitelét igen keményen tiltották. Az angolok 1860-as betörését követően került nyugatra.

A család ifjabb tagjai közé tartozik a tibeti spániel. Ennek az ölebnek feltehetően a pekingi palotakutya, a mopsz és a japán chin sorolható ősei közé. Eredetileg az imamalmot hajtották, jelzőkutyák és lábmelegítők voltak. A tibet terrier, aki annyira terrier, mint a tibeti spániel spániel, is a szerzetesek által kitenyésztett fajta. ősei között megtalálhatjuk a shihtzu, a lhasa apso és a tibeti spániel túlméretes példányait. A mai mopsz ősei között vélhetően szintén lehettek kínai illetőségű ebek.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)