A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története VIII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

Nem célom ugyanakkor a korszerű sporttenyésztés tárgyalása, egyrészt mivel ennek eredményei számos esetben a kutya, mint faj fejlődése szempontjából amúgy is vitathatóak, másrészt a folyamatosan megjelenő fajtatörténetek e téren amúgy is bőséges információt adnak.


 

Előrehaladva dolgozatomban (az esetlegesen időközben bekapcsolódó T. Olvasók kedvéért is) szeretnék emlékeztetni, ha ez az eddigiekből - beleértve az előző részt - nem lenne eléggé érthető, ennek a munkának célja: rámutatni az emberiség technológiai és szellemi fejlődésével születő új szükségletek meghatározó szerepére a canis familiaris történetében.  

Kínában a kutyadomesztikációja a jelenlegi adatok szerint a Kr.e. V-IV. évezredre tehető (ennek ellentmond, hogy a legkorábbi észak-amerikai kutyalelet Kr.e.: 8500 tájáról, óvilági típusú, Kelet-Ázsiából származó eb). A Jangsao vidékén folytatott újkőkori falu ásatása azt mutatja, hogy fő háziállatuk a kutyaés a sertés volt. Noha a kutyamár kezdetektől vadásztárs, az étlapot is gazdagítja. A Kr.e. II. évezred második felétől, a Shang dinasztia idejéből fennmaradt leletekből tudjuk, hogy a fejedelmi vadászatok, melyek egyben hadgyakorlatok is voltak, hatalmas harci szekerekkel folytak, s a kutyafontos résztvevője a vadászatnak.

E kultúra halottkultuszában is fontos lények a kutyák, mint kísérők a másik létbe. Ezért kezdetben feláldozzák őket. A "Hadakozó Fejedelemségek kora" döntő változást hoz: az élőt felváltja a jelképes áldozat.

A Kr.e.: IV. század végéről, Csung San (Zhongshan) fejedelem több sírkomplexumának középső, legnagyobb épületétől, mely a fejedelem sírját rejti, délre egy külön épület ló, borjú és két gondosan elhelyezett kutyatetem végső nyughelye. A teljesen ép csontvázak rövid, vagy kurtított farkú, erőteljes, nagytermetű ebek maradványai a canis familiaris matris optimae alakkörből. A kutyák nyakán egy-egy igen értékes, hajdan bőrrel bélelt, arany, illetve ezüst lemezzel borított bronz szelvényekből álló nyakörvet sikerült feltárni. Mivel az ilyen felépítésű nyakörv hosszú szőrű ebnél kevéssé célszerű, alighanem jogos a rövidszőrűség feltételezése. Az elhelyezésből megállapítható, hogy az ebeket nem élve temették el.

ugyancsak a Kr.e. IV-III. századból, Honan tartomány, Hszinjang lelőhelyről egy Csu sírban talált fa hangszer ábrázolásán a bal oldali szarvastehénszerű és a jobb oldali fantasztikus állat között nyakörves ülő kutya látható. A Kr.e. 200 tájáról származó berakásos bronzedény (hu) vadászjelenetén a bikát íjjal és dárdával leterítő vadászok segítője két kutya.

Sze-ma Cs-ientől (Kr.e.:145-86), a kínai történetírás atyjától nyertük a Kr.e.: 259-ben született első császár: Cs-in Si Huang-ti mai napig csak kis részletében feltárt sírjáról (cserép hadsereg!) első ismereteinket. E sírtól 40 km-re, 1990-ben került napvilágra a korai (nyugati) Han dinasztia negyedik uralkodójának, Han Jing-ti (Kr.e.: 157-141) császárnak a sírkomplexuma. A lelet igazi szenzációja számunkra az eddig feltárt 200 juh, számos kecske és sertés mellett a 400 kutya terrakotta szobra. Eddig is tudtuk, hogy a kínai konyha fogásai között a kutyahús a kezdetektől jelen van. Az azonban, hogy ilyen egyértelműen az étkezési célú "haszonállatok" sorában nyert elhelyezést, azt mutatja: az étkezésben betöltött szerepe fontosabb volt, mint eddig hittük. A korai irodalmi emlékek alapján (pld.: "Csu dalok") az alantas húsételek közé tartozónak ismertük. S most szembesülünk azzal, hogy korok és egyéni, olykor talán uralkodói ízlések mint módosíthatják egy-egy étel megítélését. Vagy az ízlést a politikai érdek befolyásolta? A Han dinasztia uralomra jutását ugyanis hathatósan, fegyverrel is támogatta a kutyamészárosok "céhe". A kutyahús tehát népszerű étel lett.

A lelet más szempontból is érdekes. A nagy anatómiai pontossággal megörökített rövidszőrű kutyák két típusba sorolhatóak. A nagyobbik egy széles agykoponyájú, magasan tűzött, felálló fülű, rusztikus felépítésű, molosszoid típusú eb. A kisebb termetű, hátára kunkorodó farkú, ugyancsak magasan tűzött fülekkel rendelkező eb arányaiban, fejtípusában az e korban már létező, eredeti foglalkozására nézve nyájak, lakóhelyek őrizőjeként használatos, majd gladiátorkutyává átlényegülő shar-peit mutatja. Igaz itt a fülek még nem törnek meg, s nyoma sincs "extra" ráncoknak. A szemek nyíltak, barátságosan és bizalommal tekintenek a világba.

Nem tudhatunk semmi bizonyosat, hogy miért részesült másodmagával ez a Dél-kínai tenger mellől származó fajta ebben a kétes szerencsében. Egy lehetséges hipotézis azonban ismét a politika irányába mutat. A déli és keleti tartományok hagyományosan termelő foglalkozást, valamint kereskedelmet folytató népességének szemében az északi barbárokkal közvetlen harci érintkezésben élő, katonáskodó észak-nyugatiak is félig-meddig barbárnak számítottak. A két pólus között feszülő belső ellentét, megvetés kifejeződése is megmutatkozhat a jelenségben: "Én vagyok az erősebb, az én kezem fogja a fegyvert, s ahogy megölöm a kutyádat, téged is bármikor összeroppanthatlak". Kultúrtörténeti, néprajzi analógiákban kimutathatóak efféle megfélemlítést célzó üzenetek a mindenkori hódítók részéről.

Sen-Hszien Csuan (a taoista szentek életének gyűjteményéből, Kr.u.: 253-333) írja egy a mester és tanítványai közötti bizalomról szóló történetben: "...az elixírt először is a kutyán kell ki-próbálnunk. Ha a kutya az égbe száll, az ital bizonyosan jó, ám, ha elpusztul, az elixír az ember számára is hasznavehe-tetlen." Íme, az eb kísérleti célú alkalmazásának egyik legkorábbi dokumentációja.

A kynológiai irodalom korai emléke a "kutyák könyve". Ebben a legkorábbi standard gyűjteménynek és törzskönyvnek tekinthető műben a császárok megbecsült és különös védelmet élvező kedvenc kutyáitírták le. A kutyatartására, kiképzésére és elfogyasztására (!) vonatkozó tudnivalókat pedig a Kr.e. VII. században foglalták egybe a "Rítusok könyvé"-ben.

Az eddigiekben vázoltakból megállapítható, hogy más kultúrákhoz hasonlatosan Kínában is az általánosnak mondható szerepkörökben találkozunk a kutyával (vadásztárs és őrzési feladatok ellátása). Itt említendő a tibeti eredetű, már Arisztotelész által is leírt tibeti masztiff (do khy), az őrző-védő, terelő és teherhordó munkában, nagyvad vadászatban egyaránt használatos ősi eb. A vélhetően szintén tibeti eredetű - szárnyasvad és szarvas vadászatára, harci kutyaként, őrző-védő feladatokra, de étkezési célokra is használatos -, közel 2000 éves múltú chow-chow, mely fénykorában a császárok és mandarinok kedvence. ősei között a tibeti dog mellett, mongol közvetítéssel, a szibériai szamojédok kutyái is fellelhetőek. Kizárólag vadászati célra tenyésztették nagy és kis testméretben a Tang dinasztia óta (Kr.u. 618-906) ismert rövidszőrű, kelet-indiai típusú Kansu agarat (Hsi goou). S végül idetartozik a már Han-korban (Kr.e.: 202 körül) létező, fentebb említett shar-pei. Ő vezet át minket az új elemként értékelendő fontos szerepkörbe, melyet az étkezési kultúrában tölt be a kutyahús, mivel a máshol alkalomszerűen előforduló fogyasztás helyébe itt a napi étkezésben való előfordulás lép. A kínai kopasz kutyát, melynek első nyomai Kína északkeleti részéből kerül-tek elő - Újvilági párhuzamok alapján feltételezhetően - már igen korán rituális áldozati, étkezési célra tenyészthették ki.

Egyedülállóan új jelenség a fajtatenyésztés történetében, s ma is létező fajtákat eredményez (lhasa apso, shih-tzu, pekingi palotakutya), egy az ember anyagi kultúrájától független terület: a Kr.u. I. szd.-ban megjelenő és a VI.-VII. szd.-ra kiteljesedő Buddhizmus. Hogy miként lesz egy vallás katalizátora új kutyafajták születésének? Nos, a Fo oroszlántól (nem tévedés: oroszlán és nem kutya!) kezdődik a történet. Talán ismert, hogy a Fo jelentése: Buddha. A vallásalapítót őrző kicsiny lények szükség esetén valóságos oroszlánokká válva védik meg urukat. Innen eredeztethető rituális, mágikus szerepük: az ártó szellemek, démonok távoltartása. első ábrázolásaik a Tang dinasztia alatt (Kr.u. VII. század-tól) jelennek meg. Ekkor még nincs nemük. A hím és a nős-tény megjelenítése későbbi fejlemény. Tehát, a Fo oroszlán, mint mitológiai lény, korábbi eredetű, mint a fentebb említett fajták. E tibeti, kínai eredetű ebek hasonlósága a meglévő mitikus elképzeléshez a tenyésztői mestermunkát dicsérik. először érhető tetten a történelemben, hogy nem gyakorlati, hanem egy tisztán eszmeileg meghatározott tenyészcélhoz közelítő fajtákat hoz létre az ember.

Aligha járunk messze az igazságtól, ha a történeti adatok és morfológiai jegyek alapján - vállalva egyes véleményekkel az ütközést - a lhasa apsot tekintjük a legősibb kis termetű, hosszú szőrű ebnek a térségben. A fajta a lhasszai lámaista kolostorokban került kitenyésztésre. Ébersége folytán jelzőeb, de írtja a rágcsálókat, lábmelegítőként is teljesíti szolgálatát. E táj szülötte a korábbiakban már említett shihtzu is. A fajta neve az oroszlán kínai nevéből vezethető le: shitzl, alátámasztva ezzel kitenyésztésének valószínűsített eszmei alapját. Ő valószínűleg a XVI. században került Kínába. Itt állítólag a pekingivel is keresztezték. Eredeti funkciója a lhasa apsoéval azonos. A család legismertebb tagja a pekingi palotakutya, melyet több ezeréves kínai fajtaként ismer a világ. Tény, hogy a csá-szári család számára kitenyésztett öleb. Neve egyértelműen összeköti a pekingi Tiltott Várossal. Csakhogy Peking (Jencsing) Kr.u. 1127-ben lesz először főváros, a Kin állam központja. Tény ugyanakkor, hogy a világ legrégebben törzskönyvezett mai fajtája, s e több száz éves múlt is igen tekintélyes idő. Tenyésztése a császári ház privilégiuma volt. Kivitelét igen keményen tiltották. Az angolok 1860-as betörését követően került nyugatra.

A család ifjabb tagjai közé tartozik a tibeti spániel. Ennek az ölebnek feltehetően a pekingi palotakutya, a mopsz és a japán chin sorolható ősei közé. Eredetileg az imamalmot hajtották, jelzőkutyák és lábmelegítők voltak. A tibet terrier, aki annyira terrier, mint a tibeti spániel spániel, is a szerzetesek által kitenyésztett fajta. ősei között megtalálhatjuk a shihtzu, a lhasa apso és a tibeti spániel túlméretes példányait. A mai mopsz ősei között vélhetően szintén lehettek kínai illetőségű ebek.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)