A fajtatenyésztés története
A fajtatenyésztés története I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. április 24.

A fajtatenyésztés története I.

A tudományos kutatások alapján kijelenthető, s ezt támasztják alá az első archeológiai leletek és ábrázolások is, hogy már a canis familiaris faj születésének hajnalán több jól elkülöníthető alaptípussal rendelkezett emberősünk.


 

 

Vitathatatlan tény, hogy a háziasított kutya a fajok történetében egészen egyedülálló karriert tudhat magáénak. Az a gerincesek körében példa nélküli fajtaválaszték, melyet hajlamosak vagyunk kizárólag az ember tenyésztőmunkájának tulajdonítani, nem jöhetett volna létre a faj genetikai készletében eleve adott nagyfokú variabilitási hajlam nélkül.

Ahhoz, hogy a fajtatenyésztés kialakulását, annak lehetőségét és miértjét megérthessük, röviden át kell tekinteni a faj születésének néhány kérdését.

Felmerül tehát: vajon lehetséges lett volna a Canis familiaris kialakulása egy olyan szuk genetikai bázisról, melyet némely tudósok sugallnak, amikor két-három farkasszukától vezetik azt le? Magam azokkal értek egyet, akik a faj születését egy széles - a kutyafélék családjának genetikailag szóba jöhető tagjai által biztosított - génspektrumon valószínűsítik. Ez a hipotézis nem csupán a variabilitási készségre ad magyarázatot, hanem az első domesztikált példányok velük egykorú, helyi farkaspopulációénál kisebb testméretére is. Vannak persze más tulajdonságok, melyek szintén elgondolkodtatóak. Miként is vélekednek a kérdésről a kutatók?

Hankó Béla szerint kutyánk őse a farkas és a sakál. Véleményében osztozik Dr. Kákosy László egyiptológusunk. Dr. Kubinszky Ernő és Dr. Szél György ennél is tovább megy. Szerintük a kutyafélék családjának korai kialakulása idején megjelenő ősalakok, így a Temnocyon a mai afrikai és indiai vadászkutyák, a Cynodesmus az eurázsiai, amerikai kutya-, farkas- és rókacsalád őse. A korábban elfogadott sakáltól való származtatás elméletével szemben, mára, mint fentebb utaltam rá, felülkerekedett a farkastól eredeztetés híveinek tábora. Véleményük szerint biológiailag kizárható a sakáltól származás. Érveik között szerepel az állítólag eltérő kromoszómaszám. Ehhez képest érdekes cáfolat volt a maga idejében, amint azt B. Brentjes, német kutató közléséből is tudhatjuk, hogy W. Herre kieli zoológus professzornak, aki korábban tagadta a sakáltól származás lehetőségét, sikerült sakált és spiccet kereszteznie. Ezzel, ha mást nem is, de a biológiailag lehetséges kereszteződést bizonyította. Dr. Zöldág László nem csak a dingó, farkas, házikutya, prérifarkas, sakál és vörös farkas 78-as kromoszómaszám-azonosságát, hanem kromoszómaállományuk kariotípusának azonosságát is leírja. Közvetlen farkasősként az ázsiai és indiai farkast nevesíti (nem kizárva a Canidae család jelzett más fajait az ősök sorából), áthidalva ezzel a testméretből adódó problémát is, mivel ez az alfaj viszonylag kis testű. A sakál közreműködését különösen az afrikai páriakutyáknál és a basenjinél tartja valószínűnek. Mások az abesszin farkast valószínűsítik Canis familiaris ősként. E két utóbbi álláspont gyenge láncszeme, hogy figyelmen kívül hagyja az ember születésének feltételezett helyét (ez a tudomány mai állása szerint: Kelet-Afrika), márpedig ember és kutya együtt "születtek". Dr. Vörös István a család más tagjait is bevonni tartja indokoltnak. Nevezetesen, egykor létezett vadkutya-fajokat. Ehhez jó, ha tudjuk, hogy az emberiség hajnalán lényegesen több változata élt a kutyafélék családjának.

Nem szabad megfeledkezni továbbá arról sem, hogy bár az Amerikai kontinensre a háziasított kutyát az ember magával vitte, a Canidae család kialakulásakor az egyik ősi ág bölcsője e földön ringott. S érdemes arra is gondolni, hogy míg a kutyafélék kültakarója, szinte kivétel nélkül, csak a talpakon tartalmaz több-kevesebb verejtékmirigyet, addig egyes ősi amerikai házikutya-fajták teljes bőrfelületén megtalálhatjuk azokat.

S van még egy momentum, a kutyafélék családjának egyetlen vadonélő tagja sem ugat, sőt a házikutya visszavadult egyedei is elhagyják azt. Az ugatás voltaképpen a háziasított kutya "találmánya" az egymás közötti, és az emberrel folytatott kommunikáció terén. Egyfajta "kódolt nyelv" az összetartozás kifejezésére. Zárójelben meg kell jegyezni, a háziasítás korai stádiumát megtestesítő, úgynevezett ősi típusú kutyák, melyek alakjukban mai napig leginkább őrzik a Canis familiaris palustris (tőzegkutya) morfológiai jegyeit, egyes fajtái ma sem ugatnak. De nem ugattak a prekolumbián közép- és dél-amerikai ősi kutyafajták sem.

Fentiekből is nyilvánvaló, s ezt támasztják majd alá az első archeológiai leletek és ábrázolások is, hogy már a faj születésének hajnalán több jól elkülöníthető alaptípussal rendelkezett emberősünk.

De vajon miért volt szükség erre a társulásra, mely a háziasításhoz vezetett? Ki kezdeményezte a folyamatot, s hogyan mehetett mindez végbe?
A kutyafélék többnyire családi alapon szerveződő, hierarchikus csoportban élő territoriális ragadozók. A csoport tagjai közötti kötődés és erős, fejlett utódgondozás jellemzi életüket. A zsákmányszerzésben és védelemben is az összehangolt együttműködés hivatott biztosítani a túlélést. Érzékelésükben a szaglásé és hallásé a főszerep.

A Hominidák és a Homo nem korai képviselői - vélhetően hierarchikus - családi csoportokban élő, időszakos territóriumot tartó mindenevők. Az életben maradásért folytatott küzdelemben "társadalmi működésük", lényegét tekintve, a kutyafélékkel azonos. Érzékelésükben a látás áll első helyen.

A két csoport egyedei közötti erőviszonyok vonatkozásában a Hominidák és a Homo nem javára billen a mérleg. Növeli előnyüket, hogy egy ragadozó sem kockáztathat meg sérülés veszélyével járó összeütközést, ha az elkerülhető. Nem teszi ezt a már megszerzett zsákmány védelmében sem.

A vázoltakból megállapítható: a hasonló, társadalomalkotó életmód nem zárja ki az együttműködés lehetőségét; az érzékelési rendszerek kiegészítik egymást; a védelemben való együttműködés növeli a túlélési esélyeket. utóbbi előny meghaladja a zsákmánymegosztásból fakadó veszteség mértékét. Természetesen a folyamat bonyolultabb, mint azt a teoretikus összegzés mutatja.

A kezdeteket jól illusztrálja az ausztrál őslakók viszonya a dingóhoz. Egyik vadászati módszerük, hogy a kengurut üldöző dingókat követik, míg azok kimerült áldozatukat leterítik. Ekkor a megölt kengurut elveszik, zsigereit a dingóknak vetik. A "közös vadászatnak" ezen ősrégi formája lehetett az ősember és a kutyaős érintkezésének kezdete. Vélhető, hogy a rámenősebb egyedek, nem tudva beletörődni zsákmányuk elvesztésébe, szállásáig kisérték az embert, hogy ott a nekik vetett hulladékot egyfajta vigaszdíjként elfogyasszák. Ugyancsak szokás, hogy dingókölyköket fognak be, nevelnek fel (a még tejen élő jószágokat az asszonyok szoptatják). A felnőtt állatokat jelzőebként és a sivatagi nagy hőkisugárzás miatt igen hideg éjszakákon eleven futőtestként alkalmazzák.

A folyamat kezdete tehát a természetben számos esetben megfigyelhető, fajok közötti együttműködés. Az első lépést kétségtelenül a Hominidák tették meg, azzal, hogy a Canidák zsákmányát elragadták. Azt azonban, hogy ebből az alapállapotból kölcsönösen előnyös együttműködés is származhat, minden bizonnyal az opportunista ragadozók egyes egyedei ismerték fel előbb. Igaz tehát B. Klatt és Hankó vélekedése: "A háziasítást a kutya találta fel."

Ez az időszakos társulástól a tartáson át a tenyésztésig (háziasításig) tartó átmenet aztán végigkíséri az ember fejlődését.

A létrejött szövetség elősegítette és felgyorsította az emberré válás folyamatát. Az együttesen sikeres vadászatok által az emberelődök táplálkozásában jelentős részben megnőtt az állati fehérjeforrások szerepe. Ez kedvezően hatott a populáció növekedésére és fejlődésére is. Mindez elősegíti a mindegyre fejlettebb eszközhasználat kialakulását. És ez az a pont, mely döntő lesz a háziasítás útjára lépett kutyaősök történetében is. Mert ekkor már nyugodtan beszélhetünk kutyaősökről. Ők már választottak. Ők már az ember mellett döntöttek. Más Canidák (vagy: kutyafélék) továbbra is a maguk útját járják.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)