Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
A legmélyebb érzésű fajta, akit ismerünk - amerikai bulldog
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2006. május 01.

E különleges fajtáról folytatott beszélgetés nem mindennapi körülmények között zajlott.


 

Az előzetes egyeztetéseket követően nemcsak a Backyard kennel tulajdonosai, Végh Ferenc és testvére, Végh Csaba képviseltette magát, hanem Jenei Attila küllembíróval és az amerikai buldog hazai jövőjéért aktívan tevékenykedő Murányvári Dórával kiegészülve, valóságos akciócsoport érkezett a megbeszélt időpontban.

 

- Szokatlan, hogy egy interjú egyszerre ennyi emberrel készüljön, de vágjunk is a közepébe: miben különleges az amerikai buldog?

Attila: - Én azért találom rendkívül vonzónak ezt a fajtát, és azt tartom egyik legnagyobb erényének, hogy rendkívül tiszta és a mai napig fejlett ösztönkészlettel rendelkezik, melyet sok más, "neves" munkakutya-fajta régen elvesztett a divat hatására meglóduló tömegtenyésztés hatására. Tíz éve bírálom a fajtát, és ez idő alatt mindössze egy olyan kutyával volt dolgom, amelyet nem lehetett megérinteni. Hozzá tartozik, hogy ezzel az egyeddel hivatásos biztonsági őr tulajdonosa élesben dolgozott, tehát elvárás volt vele szemben a bizalmatlanság.

Dóra: - Gyakori félreértés ezekkel a kutyákkal kapcsolatban, hogy elrettentő külsejük miatt eleve agresszív benyomást keltenek, holott idegenekkel szemben is rendkívül barátságosan viselkednek. Hozzá kell tenni, mindezt gazdájuk jelenlétében teszik. Óva intenék mindenkit attól, hogy tulajdonosuk engedélye nélkül, pl. a kerítésen keresztül kezdjen barátkozni velük!

Ferenc: - Én azt is nagyon kedvelem bennük, hogy abszolút önállóan, mégis helyesen képesek különbséget tenni különféle szituációk között. Ha például a környékünkön valamiért kitör a kutyaugatás és az egész utca zeng tőle, a mi kutyáink konstatálják a történteket, de ha nincs rá okuk, nem pörgetik magukat feleslegesen, nyugodtan heverésznek tovább.

Csaba: - Ezenkívül küllemüket, karakterüket meghazudtolóan emberközpontúak és kezelhetők. Egyszer vásároltunk egy felnőtt korú, nagytestű, erőteljes kant. Kicsit gondolkodóba estünk, mikor a hosszú autó utat megszakítottuk egy kis pihenőre, hogy melyikünk és egyáltalán hogyan vegye ki az idegen kutyát a szállítóboxából. Teljesen elképedtünk, mikor első szavunkra kijött, és miután elvégezte dolgát, szintén első szóra vissza is szállt a kocsiba, és a helyére gömbölyödött.

- Azért kicsit helyezzük el az amerikai buldogot a fajták között. Hová sorolhatjuk?

Dóra: - Bár múltjában időnként használták viadalokon is, fontos hangsúlyozni, hogy nem viadorkutya, hanem kemény munkára szelektált őrző-védő fajta, amely nagyon értelmes, intelligens és a tanulásra fogékony. Számos egyede bevált romkereső mentőkutyaként, de mozgássérülteket segítő kutyaként is foglalkoztatják. Amerikában és néhol európában mind a mai napig nagyvad (főként vaddisznó) vadászatára is használják. Mindent egybevetve az amerikai buldog rendkívül sokoldalú munkakutya. európában több IPO III. vizsgás amerikai buldog, ismert, és már Magyarországon is van BH, AD, IPO I. vizsgával rendelkező kutya(tulajdonos: Kecskés László).

Ferenc: - Azt se feledjük, hogy mindezek mellett az amerikai buldog nagyszerű családi és sportkutya. A gyermekek egyik legnagyszerűbb játszótársa, és kiváló testőrük is egyben. Mindig azt szoktam mondani az érdeklődőknek, hogy olyan, mint a Tom és Jerry című rajzfilm buldogfigurája: jó kötésű, kérlelhetetlen, lelkes, és szeretteiért tűzbe megy, ha kell.

- Ha már a kiképzésről esett szó, szükséges-e esetleg valami speciális metodika az amerikai buldog kiképzéséhez?

Dóra: - Azt gondolom, hogy az amerikai buldog kiképzése nem igényel különleges vagy a szokványostól eltérő metodikát. A siker alapvető feltétele a kiváló kutya-gazda kapcsolat, valamint az állat alkatának, egyéniségének megfelelő motiváció. Ahogyan általában, úgy az amerikai buldog kiképzésében sincsenek általános szabályok erre vonatkozólag. Van, amelyik a hasát szereti és jutalomfalattal dolgozik, van amelyik megőrül a labdáért, másik a rongyhurkát szereti. Bár hozzá kell tenni, hogy többségük igen apportos és imád rongyozni, ami nagyban megkönnyíti a velük való munkát.

Kiemelhetem viszont néhány olyan sajátosságát, amely - mint buldogra - jellemző rá. Az egyik, hogy nagyon hirtelen képes váltani, ugyanakkor mindvégig stabil marad. Emiatt igen kiváló őrző-védő teljesítményre képes. Fogása higgadt, nem marcangol vagy tép. Korábban már említettük, hogy nagyszerűen ítéli meg a szituációkat, és az a meglátásom, hogy inkább védő-, mint zsákmányszerző-ösztönből dolgozik. Inkább a fogás, a harc öröméért szereti az őrző-védő gyakorlatokat, mint a kar megszerzéséért, ezért kiképzése során hiteles "színészmunkát" és fokozott terhelést igényel a segédtől, hogy komolyan tudja venni a feladatot. Szintén ehhez a munkához kapcsolódó buldog-jellegzetesség, hogy nemcsak szeret, de igen jól tud is fogni. Ha egyszer megragad valamit, akkor nem ereszti, még akkor sem, ha két foggal tartja, és más kutyamár rég lecsúszott volna róla. Az amerikai buldog nem ismer vesztett helyzetet.

- Úgy tudom, hogy a fajtán belül még mindig két típus létezik. Szerencsés ez a különválás, elkerülhetetlen, vagy kell-e dolgozni ellene?

Attila: - Sok fajtánál is megfigyelhető, hogy a küllem- és sport/munkaorientált tenyésztés kettéválásával az adott fajtán belül - a célnak megfelelően - eltérő megjelenésű változatok alakultak ki. Ott, ahol az eredeti fajta eleve egységes volt, nyilván nem biztos, hogy előnyös ez a kettészakadás, ám az amerikai buldog esetében már kezdetektől megfigyelhető volt a területenkénti, feladatonkénti változatosság. Én nem ezt tartom a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy az egyes típusok nem feltétlenül tudatos elhatározás vagy tenyésztői munka miatt válnak ketté. Számos esetben a típus egy almon belül sem egységes: pl. nyolc kiskutyából ötre rámondják, hogy standard, háromra pedig, hogy bully - ráadásul létezik, egy köztes, ún. intermedier típus is, ami sem ide, sem oda nem sorolható.

Ferenc: - Én is ebben látom a legnagyobb gondot. Szerintem nincs azzal baj, hogy különböző típusok léteznek. Aki pörgősebb, aktívabb, hosszabb távon kitartó, vagy akár a munkakutyázásban komoly eredményeket elérő amerikai buldogra vágyik, válassza a könnyebb felépítésű standardot, míg mások, akiket a rövid távon kifejtett hatalmas erő, a robosztusság, a lenyugöző kisugárzás, a hatalmas fej ejt rabul, válassza a bullyt. A lényeg, hogy a tenyésztők külön kezeljék a két típust, és azon belül pedig mindenki törekedjen a maximumra. Számunkra érthetetlen az az állapot, amely ma jellemző, hogy sokan konkrét elképzelés vagy tudatosan felépített koncepció nélkül, "ahogy esik, úgy puffan" alapon tenyésztenek. Ez káoszhoz vezet, ami végképp a fajta kárára válik. Mi például ez utóbbi típusban találtunk meg az általunk elképzelt amerikai buldogot, és itthon elsőként többgenerációs bully-vonalakat tenyésztünk.

Attila: - Tovább bonyolítja a tenyésztés helyzetét, hogy ezt a fajtát nem ismeri el az FCI, így nincsen nemzetközi tenyésztési szabályozás sem. Mikor a fajta 15 éve megjelent Magyarországon - ami körülbelül egybeesett az akkor tomboló "harcikutya-őrülettel" -, semmi nem számított, vitték mint a cukrot. Ismerve a hazai kutyatenyésztési viszonyokat, mindez csak fokozta a zűrzavart, a törzskönyvezés kontrolljának hiányával pedig igen sokan visszaéltek, sőt még ma is visszaélnek. Biztató azonban, hogy miután többen rájöttek, hogy az amerikai buldog nem vadállat, és nem őrjöngő harcikutya, kiment a divatból, ezért vevőköre letisztulni látszik. Ennek köszönhetően már nem jó üzlet a szaporításával foglalkozni, így előtérbe kerülhet a minőségi tenyésztés, hiszen egy idő után már csak azok fogják folytatni, akik nem anyagi haszonszerzésből, hanem elhivatottságból foglalkozik vele.

Tudomásul kell venni, hogy kis ország vagyunk, és követnünk kell másokat. Európában sem rózsásabb a helyzet, de megindultak biztató kezdeményezések, például kiállításokon külön bírálják a standard és a bully kutyákat, illetve jó példák vannak arra, hogy alulról építkezve, összefogással és megfelelő önszabályozással (tenyészszemlék, körungok, teljesítménypróbák) előre lehet lépni. Ez jelenti számunkra is célt, melyet el szeretnénk érni, és amelyért jelenleg is dolgozunk, mint a fajta hazai gondozói.

- Itthon milyen biztató lépésekre lehet számítani?

Attila: - A korábban már elmondottak mellett nagyon fontosnak tatjuk a fajta népszerűsítését. Az amerikai buldogot sokan elfelejtették, és még többen nem is igazán ismerik. A tudatos tenyésztői feladatok közé tartozik a fajtával kapcsolatos tájékozatlanság eloszlatása is, mely sajnos nagy általánosságban jellemzi az embereket. Erre kiváló alkalmat jelentenek a kiállítások. Legközelebb május 6-án, a Strázsa kutyakiképző Iskola területén rendezünk amerikai buldog klubkiállítást, ahová reményeink szerint nemcsak sok kutyaés a fajta elkötelezett hívei, hanem számos érdeklődő is ellátogat majd. A népszerűsítés égisze alatt, terveink között szerepel a külföldön igen kedvelt kutyás ötpróbák rendezése is. Ezek barátságos összejövetelek, ahol a versenyzők különféle látványos (gyorsasági, kötélhúzó, súlyhúzó, őrző-védő és függeszkedő) feladatokban mérhetik össze tudásukat. Emellett szeretnénk meghonosítani a kimondottan amerikai buldogok számára megrendezett súlyhúzó versenyeket is. Mindezzel szándékunkban áll újraéleszteni a közös kutyás programok baráti hangulatát, mely egyre inkább elveszni látszik az utóbbi időben. Reményeink szerint ezekben a programokban nemcsak az amerikaibuldog-tulajdonosoknak, hanem a kutyás társadalomnak és a kutyakedvelő embereknek is sok öröme telik majd.

- Gondolom a tenyésztés megfelelő irányba történő terelése az olyan emblematikus kennel számára, mint amilyen a Backyard, nem kis felelősséggel jár.

Ferenc: - Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megpróbáljuk segíteni a szükséges szemléletváltást. Legutóbb három kimagasló adottságú kutyát importáltunk az USA-ból saját tenyésztési céljaink, illetve a hazai állomány javítása érdekében. Ez nem kevés anyagi áldozattal és kockázattal jár, de mint tudjuk "aki mer, az nyer". Minden hozzánk forduló érdeklődőnek is azt tanácsoljuk, hogy ne olyan kutyát vegyen, amilyet tud, hanem olyat, amilyet elképzelt magának.

Csaba: - Mi '97 óta foglalkozunk az amerikai buldog tenyésztésével. Ez idő alatt rengeteg információt gyűjtöttünk, számtalan tenyésztőt meglátogattunk, itthon és külföldön egyaránt. első kutyánkat Csehországból vásároltuk (Tenesco kennel), de Belgiumot és Hollandiát is végigjártuk már tapasztalatszerzés, tanulás céljából. tudni kell, hogy az amerikaibuldog-világ egy olyan nagy család, amelynek köreibe nem lehet csak úgy bekerülni. Itt nem a kiállítási eredmények, a díjhajhászás követése a mérvadó, hanem az egészség, a jó wesen és a vérvonalak minősége, stabilitása. Minket mindenhol hiteles embereknek ismertek meg, és be tudtuk bizonyítani, hogy tenyésztési koncepciónk és az általunk képviselt színvonal megfelel a nemzetközi elvárásoknak. Erre azért is különösen büszkék vagyunk, mert általánosságban - legyen szó bármilyen fajtáról - a magyar tenyésztőket külföldön alapvetően lenézik.

Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a tudatos munka, az anyagi és egyéb kockázatvállalás olyan kapukat nyithat meg, melyek az egyéni elképzelések megvalósítása mellett a fajta javát is szolgálják. Jól példázza ezt harmadik import kutyánk esete, mely Doug Kennedynek, a világ egyik legnevesebb amerikaibuldog-tenyésztőjének felajánlásaként érkezett hozzánk, eddig eredményeink elismeréséül és további munkánk támogatásaként. Remélem, egyre többen lesznek, akik követik példánkat, és ezzel nagyban hozzájárulnak a fajta tenyésztésének hazai előremozdításához.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)