Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Dobermann tenyésztő a fajtáról
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2006. január 01.

Dohóczki Tamással és Kosztel Ildikóval, a von Karpatia Dobermann és Törpe Pinscher Kennel tulajdonosaival Nagykovácsi egyik csendes utcájában meghúzódó otthonukban folytattuk a beszélgetést. Kicsit csodálkoztam, amikor a kapuhoz közeledve nem fogadott jellegzetes dobermann ugatás. Jöttömre csak a szomszéd német juhászai fejezték ki hangos nemtetszésüket.


 

A házba lépve még inkább furcsálltam, hogy bár az előszobában két dobermann is el volt szállásolva, érkezésemet némán vették tudomásul. A nappaliban már nagyobb volt a hangzavar, mivel két rozsdavörös törpe pinscher pipiskedett a számukra elkerített helyen. Örömükben majd' szétpattantak, és egyikük szűnni nem akaró pattogásba kezdett, mint egy örökmozgó kosárlabda. Mikor minden négylábút alaposan végigdögönyöztem, egy finom kávé mellett elkezdhettük a beszélgetést.

- Azt tudtam, hogy a törpe pinscher élénk kutya, de hogy a dobermannjaitok ilyen csendesek, azt nem gondoltam volna.

Tamás: - Az a kölyökkutya, amelyik a dobozában szundikál, egész délelőtt pörgött az iskolán, mint a golyó. Nagyon fiatal még, sok alvásra van szüksége. Alapos mozgatás után örül, ha békén hagyjuk és pihenhet. A másik pedig, akit a bejárati ajtó melletti beugróban megsimogattál, már növendék korú, és ő is túl van egy alapos délelőtti tréningen. Egyébként nem véletlen, hogy a fiatal kutyáinkat az előszobában szállásoljuk el. Itt ugyanis a legtöbb az esélye annak, hogy minél több emberrel találkozhassanak, s így válhatnak igazán kiegyensúlyozott felnőtt kutyává.

Ildikó: - Azért hozzá kell tenni, hogy a dobermann az ugatósabb fajták közé tartozik, de mi mindig nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kutyáink megtanulják, otthon nincs felesleges zajongás. A dobiknak vékony, aljszőrzet nélküli bundájuk van, és nehezen bírják a nagy hideget. Ez is az oka annak, hogy nálunk minden kutya a házban lakik, a számukra kialakított alagsorban.

- És a pinscherek?

Ildikó: - Ó, ők a másik nagy szerelem. tulajdonképpen küllemben és jellemben is nagyon hasonlítanak a dobermannhoz, gyakorlatilag csak méretükben, és mint látod -legalábbis nálunk -, a színükben különböznek tőlük. A dobermannosok között nagyon gyakori, hogy mindkét fajtával foglalkoznak. Néhány éve tenyésztjük ezt a kedves fajtát, és velük is szép eredményeket értünk már el. Nagyon szeretjük őket.

- De azért nyilván dobermannal kezdtetek, nem?

Tamás: - Természetesen, bár nekem előtte volt egy kis "kitérőm". Amikor a 80-as évek végén Nagykovácsiban felépítettem a családi házamat, esedékessé vált egy kutya beszerzése. A környéken szinte mindenki német juhászkutyát tartott, és bár nem volt ellenérzésem a fajtával kapcsolatban, nem akartam én is beállni a sorba. Kezembe akadt egy újságcikk, mely a Kuvaszról szólt. A szerző azt állította, hogy a kuvasz a német juhászéval teljesen egyenértékű munkát képes bemutatni, de ezt kevesen tudják róla. Nosza, vásároltam is egy kuvaszt, és mivel én eleve kutyakiképzésre akartam járni, rendszeresen látogattuk az iskolát. Egy idő után azonban feltűnt, hogy mindenki rohamléptekben halad, mi pedig még mindig szinte egy helyben toporgunk, és a nálunk később kezdett tanulók is leköröztek bennünket. ráadásul a kutya a családtagokat előszeretettel megharapta, ugyanakkor ha idegen lépett a kertbe, félve menekült a legtávolabbi sarokba. Távol álljon tőlem, hogy bántsam a kuvaszt, mert azzal az egyeddel minden bizonnyal alaposan sikerült "beválasztanom", de tény, hogy az újságcikk is jócskán félrevezető volt. Ennek ellenére vallom, hogy kerti tartásra, házőrzésre alkalmasabb a jóval igénytelenebb és tömegesebb Kuvasz, mint a dobermann, számomra mégis fontosabb volt a kiképzés, ezért a Kuvaszomat elajándékoztam.

Ezután már sokkal óvatosabb voltam. Nagyon sok szakkönyvet, folyóiratot átböngésztem, mire a dobermann mellett törtem lándzsát. Felkerestem Zeidl Józsefet, a Valdimora Kennel tulajdonosát, és vásároltam tőle egy kant - a hazai dobermannos körökben azóta legendássá vált Valdimora Questót. Ő ideális körülmények között nőtt fel, mindig velem volt, és csodálatos kutyavált belőle. Kilenchónapos korától kezdve jártunk kiállításokra, és mindeközben a kiképzéssel is gyönyörűen haladtunk. Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sem előtte, sem utána nem volt még egy dobermann Magyarországon, aki csodálatos külleme mellett ilyen nagyszerű eredményeket ért el a munka területén is. tudomásom szerint ő volt az első magyar tenyésztésű, magyar tulajdonban lévő dobermann, aki Németországban CACIB címet nyert, és ezzel megszerezte a Landessieger Bayern címet is, ezzel párhuzamosan pedig Ausztriában őrző-védő bajnok (Schutzsieger) lett. Annak idején a hazai kiállítások és a környező országok kiállításainak sztárja volt. Háromszor volt Best in Show, azaz a kiállítás legszebb kutyája, hat ország championja, többszörös CACIB és klubgyőztes, valamint közel ötvenszeres CAC, hogy csak a nevesebbeket említsem. Több mint száz fedezése révén számos győztes utódot hagyott maga után. Sajnos nagyon korán, négy és fél évesen elpusztult, de a vele elért sikerek emlékei végigkísértek és időről időre erőt adtak a dobermannozás közben felmerülő nehézségek leküzdéséhez.

- Amellett, hogy kenneleteket magasan jegyzik, tudom rólatok, hogy aktívan foglalkoztok munkakutyázással is. Sajnos úgy érzékelem, hogy ez manapság nagyon ritka. Nektek hogyan sikerült megvalósítani, hogy kutyáitok nemcsak szépek, de kiképzésben is megállják a helyüket?

Ildikó: -Számunkra nagyon fontos, hogy ne csak szép, hanem nagyon jó természetű kutyákat tenyésszünk. Valóban számos kiállítási és verseny eredménnyel büszkélkedhetünk. Komoly eredménynek számít, hogy kutyáink közül Atlanta Európa-kiállításon osztálygyőztes volt, lánya, India a Dobermann Világkiállításon szintén osztálygyőztesi címet szerzett 48 kutya közül, és unokája, Riga az idei Dobermann Világkiállításon 43 kutya közül az előkelő második helyen végzett. Büszkék vagyunk arra is, hogy Magyarországon a mi tenyészetünkből került ki a legtöbb német tenyész alkalmassági vizsgán (ZTP) megfelelt kutya. Ez a megmérettetés nagyon szigorú: nemcsak a kutyaküllemét, hanem wesenét, ösztönös készségeit is alaposan megvizsgálják. Ezenkívül természetesen bármelyik vizsgázott kutyánk munkája megtekinthető, és a versenyeken, edzéseken készült videók honlapunkról letölthetők.

Tamás: - Mi a küllem mellett mindig is nagy, ha ugyan olykor nem nagyobb hangsúlyt fektettünk a kutyák idegrendszerének stabilitására, valamint a kiképzéshez szükséges adottságok meglétére. Ezalatt azt kell érteni, hogy a kiváló küllemű kutyától is legalább közepes wesent várunk el, míg egy nagyszerű wesenű kutyát megtartunk akkor is, ha külleme csak közepes. Csak "azért, hogy eggyel több legyen", nem tartunk meg kutyát, nálunk valamilyen szinten bizonyítania kell az alkalmasságát. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tenyésztéshez bizony jókora adag szerencse is kell. Annak idején két vonallal indultunk. Két szukát vásároltunk Belgiumból: Sydney van Roveline-t és Sofie van Hof ter Eeckhout-ot. Sydney-től és egy legendás kantól, Graf Quirinus von Neerlands Stam-tól született az első almunk, melyből öt kutyaért el champion címet! Sydney ezután még számos csodálatos utóddal ajándékozott meg minket. A szerencse szerepét persze igyekszünk minél alacsonyabbra szorítani a tenyésztésben. Ma úgy választunk fedezőkant, hogy először alaposan szemügyre vesszük a papának szánt kutyát, áttanulmányozzuk a törzskönyvét, hogy vérvonalában is megfeleljen a szukánk mellé, majd utánanézünk az utódainak és a munkateljesítményének is Néha kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem létezik olyan kutya, amely minden kritériumunknak teljesen megfelelne. Ilyenkor engednünk kell elvárásainkból, leginkább a küllem rovására.

Sajnos az a szomorú tapasztalatom, hogy Magyarországon még mindig óriási a szemléletbeli lemaradás. A '90-es évek kezdetétől - mikor fénykorát élte a fajta itthon - a hazai dobermann állomány jelentősen felhígult. Szakmailag elfogadható tenyészszemlék gyakorlatilag nem voltak. Hosszú éveken keresztül teljesen ellenőrizetlen "tenyésztés" folyt. Napjainkban a dobermann állomány egyszerűen "felpuhult", és a kutyák döntő többségéből hiányoznak olyan alapvető készségek, melyek nélkül egy őrző-védő fajta egyszerűen nem létezhet. Bár ez nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban is igaz. Más kérdés, hogy itthon az ellenőrizetlen tenyésztés még rátett egy lapáttal.

- A ti példátok bizonyítja, hogy igenis lehet eredményeket elérni dobermannal a munkakutyázásban is. Mi lehet az oka, hogy alig találkozni velük versenyeken?

Tamás: - Ez több okra vezethető vissza. először is a dobermann kiképzése meglehetősen "munkás" feladat. Sok időt és energiát kell beletenni a felkészítésbe. Ezenkívül sajnos a mai magyar viszonyok sem kedveznek a kutyakiképzésnek. Mikor az emberek két-három mellékfoglalkozást is felvállalnak azért, hogy kiegészíthessék fő keresetüket, sem idejük, sem energiájuk nem marad, hogy megfelelő módon foglalkozzanak kutyájukkal. Az eredményes sportkutyázás alapfeltétele a stabil anyagi és családi háttér.

Ildikó: - '93-94-ben Korom Gábor vezetésével megindult egy szerveződés a Népszigeti kutyaiskolában a dobisok összefogására. Én akkoriban Vörös Lajosnál kutyáztam és készültem a versenyekre. Onnan csábítottak át, és ott ismerkedtem meg Tamással is. Akkoriban nagyon jó kis csapat alakult ki, de sajnos - a Tamás által vázolt okokból - mára már rég lelankadt az akkori lelkesedés. Az általunk vezetett Adyligeti kutyaiskolában van ugyan dobermannos "szekció", de mi nem foglalkozunk közvetlenül versenyre történő felkészítéssel. A kutyák körüli teendők, illetve saját kutyáink edzése, valamint a háznál történő egyéni és a bentlakásos képzés teljesen leköti az időnket. Az iskolán arra fektetjük a hangsúlyt, hogy megteremtsük az alapokat, és akinek komoly versenyambíciói vannak, azt szakmailag megfelelően felkészült kutyaiskolába irányítjuk A mi iskolánk legfontosabb célkitűzése, hogy a gazda és a kutyája megtanulja a mindennapi élethez szükséges feladatokat, melyeknek bárhol, bármikor hasznát veszi.

- Nem befolyásolta kedvezőtlenül a fajta megítélését a fülkupirozás és farokvágás tilalma?

Ildikó: - Magyarországon még nem született erre vonatkozó rendelet, de Németországban már hosszú ideje tilos a kutyák fül- és farokvágása. Emiatt annak idején a német tulajdonosok és tenyésztők külföldön végeztették el a beavatkozást. Mikor aztán 2-3 éve az anyaországban már a kiállításokról is kitiltották ezeket a kutyákat, sokan felhagytak a tenyésztéssel, mert úgy érezték, hogy hosszú füllel és farokkal elvész az a karakteres megjelenés, amely mindig is jellemezte a dobermannt. Nálunk egyébként családon belül sincs teljes egyetértés a témában. Tamás a klasszikus megjelenésűeket részesíti előnyben. Azt azonban el kell mondanom, hogy egyik szukánk nagyon gyengének, kicsinek született. Emiatt pár naposan nem akartuk kitenni a farokvágás procedúrájának, és a farkát eredeti hosszában meghagytuk. Míg a többiek lábadoztak a "fazonigazítást" követően, ez a kis kölyök olyan lendülettel kezdett fejlődni, hogy bőven utolérte a nála jóval erősebbeket. Ha már a farka hosszú maradt, a fülét is "lógósra" hagytuk. Bár hosszú időre visszatekintő tapasztalatokkal nem rendelkezünk e téren, de az említett szuka példáját látva, én el tudom fogadni a dobermannt lógó füllel és hosszú farokkal is.

Tamás: - Azt is hozzá kell tenni, hogy a szakszerűen végzett beavatkozás gyorsan gyógyul, és nem olyan hatalmas trauma, mint azt sokan gondolják. A kupirozás -melyet az állatorvos altatásban végez - gondos utókezeléssel (kötés, fejkeret stb.) 8-9 nap alatt hegmentesen gyógyul, egyébként pedig a kölyök rendszerint már másnap-harmadnap önfeledten rohangál és birkózik testvéreivel. Meggyőződésem, hogy az ennek kapcsán hangoztatott érvek eltörpülnek az állatvédelem egyéb területein felmerülő kérdések mellett, ahol még nagyon sok tennivaló akad. De mondok mást: nemrég a tévében láttam, hogy több arab országban vallási okokból három éves gyerekeket minden érzéstelenítés és altatás nélkül körülmetélnek. Számomra ez nagyobb barbarizmus, mint a kutyák altatásban, érzéstelenítéssel, utókezeléssel végzett fülkupirozása, mégsem jut senkinek sem eszébe fellépni ellene! A vágási tilalom haszna lehet viszont, hogy az "új fazon" kedvesebb, barátságosabb külsőt kölcsönöz a kutyáknak, és emiatt egyre többen fedezik fel maguknak a dobermannt.

- Ha a küllem- és munkavonalak kettéválásáról beszélnek, szinte mindig a német juhász kerül terítékre. A dobermannál mi a helyzet?

Ildikó: - Gyakorlatilag itt is kettévált már a küllem- és munkavonal. A sikeres kiállítási kutyák a standard felső mérethatárát súrolják és tömegesebbek is, míg a munkakutyák kisebbek, szikárabb testfelépítésűek. Gondolom, a két típus fizikai terhelhetőségét és munkakészségét nem kell részleteznem. munkára persze inkább az úgynevezett "bővérű" típusok az alkalmasabbak.

Tamás: - Legnagyobb bánatomra több tenyésztő is azt vallja, hogy nincs szükség kiképzésre, mert attól csak elvadul a kutya, ráadásul kevésbé fogja mutatni magát a ringben. Úgy érzem, ez csak kényelmi szempontokat szolgál. Saját kutyáink szolgáltatják a legjobb példát: fegyelmezettek, lábnál vezethetőek, de ha kell, hosszú percekig képesek a kiállításon a póráz végén feszülni. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy munkakutya-fajtát minden belső érték nélkül, pusztán csak kiállítási tárgyként kezeljenek. Bár tény, hogy ami a küllemet illeti, a hazai kutyák világszínvonalat képviselnek, de a wesen hiányosságait akkor is mielőbb orvosolni kell. Sajnos itthon komoly érdekek fűződnek hozzá, hogy ez a törekvés ne sikerüljön. Mikor először felvetettem ennek szükségességét, hamar megtapasztaltam, hogy mindenhol falakba ütközöm.

- Ilyen előzmények után hogyan képzelhető el a megoldás? És egyáltalán: lehet maradéktalanul ötvözni a küllem- és munkavonalat?

Tamás: -A nehézségek ellenére feltett szándékom, hogy a tenyészszemlék színvonalát klubon belül lépcsőzetesen felhozzuk a német ZTP szintjére, hiszen ugyanarról a fajtáról van szó itthon is. Ám ostobaság volna azonnal magasra tenni a mércét, és az állomány 80%-át kiszórni. Ehelyett a fokozatosságra törekszünk, és igyekszünk először csak a szélsőségeket kizárni a tenyésztésből. Azért, hogy a jövőben mindenki számára igazságos legyen az eredmény, és ne fordulhassanak elő visszaélések, az összes tenyészszemlét a Hungária Dobermann klub fogja szervezni, személyes jelenlétem pedig garancia lesz az egységes szemlélethez. Sajnos fájó pont, hogy a mértékadó nyolc német tenyész bíró szemlélete sem egységes, és nem mindegyik mutat megfelelő szigort az engedélyek kiadása során.

Ildikó: - A gyakorlati végrehajtás sem olyan egyszerű, hiszen mindkét oldalnak (küllem, munka) közelítenie kell a másikhoz, és mindkettőnek kell kompromisszumokat kötnie. A küllemvonalakat fel kell hozni wesenben, a munkavonalakat pedig küllemben. Az ideális állapot, amikor egy fajta egyedei nemcsak küllemben, de munkakészségben is közel egységesek, egyelőre utópisztikus elképzelés. Ezt csak nagyon hosszú idő alatt, a nemzetközi vezetés és a fajtagazda ország befolyásával lehetne egymáshoz közelebb hozni.

- Belátható, hogy ekkora feladatot nem lehet kapkodva, hamar elvégezni, de nem féltek, hogy ez a sziszifuszi munka nagyon-nagyon lassan hozza meg gyümölcsét? Nincs valamilyen mód felgyorsítani ezt a folyamatot?

Tamás: - Sajnos ezek a folyamatok lassan mozdulnak, és a pozitív eredmény nem jön azonnal. Mindenesetre ez nem megy másképp, mint hogy az ember először a saját háza táján kezdi a rendrakást. Persze lehetőség szerint minden alkalmat igyekszem megragadni, mely a fajta és a hazai dobermann helyzetét előremozdíthatja. Több mint három éve vagyok a Hungária Dobermann klub elnöke, előtte küldöttként dolgoztam. Az elmúlt 8-10 évben saját pénzemen beutaztam egész Európát, hogy minden Dobermann Világkiállítás (IDC) kongresszusán részt vehessek, és képviseljem Magyarországot. Szerencsére ez idő alatt jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a nemzetközi vezetéssel, és személyes diplomáciai sikerként éltem meg, hogy Magyarország elnyerte a 2006-os Dobermann Világkiállítás rendezési jogát. Ez egy rendkívül rangos, körülbelül 8-10 millió forintos költségvetésű, 400-500 kiállítóval számon tartott rendezvény. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a magyarországi dobermannosok nemzetközi megítélése szempontjából milyen fontos és nagy horderejű esemény lesz, és természetesen hatalmas felelősséggel is jár. Egy komplett csapat már javában dolgozik az előkészületeken. Feltett szándékunk, hogy feledhetetlen IDC kiállítást rendezzünk Magyarországon, mely segít visszanyerni a hazai dobermannosok külföldi presztízsét.

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)