Gyerek és kutya
Bogár a kiskutyám
Árulkodó hűség
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2012. február 18.

Bogár a kiskutyám

Tizenkét-tizenhárom éves forma gyerek lehettem, mikor megismerkedtünk. Bogár már nem volt fiatal... Porban fürösztött fekete köntösének rongyai nagy, filces tincsekben ölelték tökéletes arányú testét. Abból a "rendőrpuli-nemzetségből" származott, melynek ma már nyomát sem találni. Puli volt, teljes valójában.


Első pillantásra felismerte: félek tőle. Nem tudhatta persze, hogy abban a korban, mikor az ember a két lábon járás nehéz mesterségét sajátítja el, megtámadott egy "hatalmas juhászpuli". A lobogó szőrköntösében hangos ugatással felém rohanó jószág látványára félelem kerítette hatalmába a világgal éppen csak ismerkedő lényemet. Torkomszakadtából üvöltöttem. Ez a kép aztán sokáig kísértett. Minden kutyától rettegtem. később az a felismerés sem változtatott ezen, hogy igazából szó sem volt támadásról, inkább egy zajos üdvözlés alanya voltam.

Most pedig itt álltam szemtől-szembe egy valóban termetesebb pulival - igaz, már magam is nagyobbacska méretben, de a régi, jól megszokott félelem is velem volt.

Bogár tapintatosan nem erőltette az ismerkedést.

Őt, akit soha nem neveltek, soha igazi, szerető gondoskodásban nem részesült, csak élte a falusi ebek életét, a Teremtő romlatlan, tiszta lélekkel áldotta meg. Soha nem tolakodott, mégis egész lényéből sugárzott a hála és a boldogság, kapott bár egy jó falatot, egy jó szót vagy simogatást. Nem tolakodott, de mindig jelen volt. Úgy intézte, hogy semmiből ne maradjon ki, és láb alatt se legyen.

Kedvenc helye a tornácon, a konyhaajtó előtt volt. Innen figyelemmel kísérhette a család életét, különösen fő patrónájának, nagyanyámnak ténykedését; ellenőrzése alatt tudhatta az egész udvart, s a kapun túli világ eseményeiből sem maradt ki. Ez mind fontos szempont volt, hiszen célszerű Mackónak, a kandúrnak minden lépéséről tudni, akivel egyébként békésen megfértek, és azt is jó időben észre kell venni, ha olykor-olykor idegen vetődik az amúgy csendes utcába, mert súlyos kötelességszegés volna annak megugatását elmulasztani.

Bogár tehát belakta magát életünkbe, s lassan szívünkbe is beköltözött. Ő jelentette a biztonságot.

Ez a nyugodt megszokás megnyitotta az én szívemet is. A régi félelem távoli emlékké szelídült. Innen aztán nem volt megállás. Az amúgy is élő érdeklődés az állatok iránt teljessé lett, kiegészült a kutyák szeretetével. Ez azonban már más történet.

Bogárra visszatérve, jó volt elkapni ragyogó tekintetét, mely csak ritka pillanatokban villant ki sűrű fürtjei alól. Azok a mélységes tűzben ragyogó, fekete szemek annyi szeretetet és odaadást tükröztek, amennyi csak az istenáldotta kutyalélekben férhet meg. S talán a szentekében.

Bogár azonban mégiscsak kutyavolt. Ismeretei az emberek világáról meglehetősen korlátozottak voltak. Nem tudta, nem tudhatta, miféle világot élünk a '60-as évek elejének Magyarországán.

Történt valamelyik nyáron, hogy éjszaka Bogár, akinek már úgy hittük, minden szavát ismerjük, soha nem hallott dühvel tombolva ostrom alá vette a kertet az udvartól elválasztó kerítést. Félelmetes volt ez a mélyről jövő gyűlölet az addig békésnek mutatkozó jószágban. Az eset másnap és harmadnap is megismétlődött, szinte percre ugyanakkor kezdődött, s ugyanannyi ideig is tartott. Nagyapám gyanította, talán tudta is, hogy valaki jár a kertben. Nagyanyám félt, ahogy illik. Nyomok azonban nem voltak, legalábbis nem találtattak.

Aztán végre csend volt éjjel. Másnap idegenek jöttek. Civilben voltak. Érdeklődtek, nem láttunk-e ismeretleneket. Vácról szökött rabokat kerestek. A padlást is megnézték. Nyomokat találtak, miszerint "valakik itt tanyáztak". Mi csak azt tudtuk, hogy a kutya nagyon ugatott. Elmentek.

Évek múlva derült ki számomra, hogy a szökevények - egyikük a két portával arrébb lakó, szép, fekete, sudár fiatalasszony testvére - "politikaiak" voltak. Éjjelente ők ereszkedtek le a kerti csaphoz vízért. Ma sem tudom, csupán jó szerencséjüknek köszönhették-e, hogy a rendőrök érkezése előtt távoztak. Sokszor gondoltam rájuk: vajon sikerült-e végül a kopók elől megmenekülniük? S ki hívhatta fel a figyelmet a kutya szokatlan viselkedésére? Már bizonyára megválaszolatlanul maradnak ezek a kérdések.

Abban viszont bizonyos vagyok, ha Bogár, akit az élet nem kényeztetett el, s aki mégis hitt a Gazdában megtestesülő Emberben, átlátja alávalóságunk szövevényét, meg sem nyikkan. Ő ugyanis tudta, mi a valódi hűség, s dehogyis árul el üldözötteket, akik nekünk soha nem ártottak volna! Egyszerű kutyalelkének azonban a mi köznapi emberségünk gonoszsága teljességgel ismeretlen volt.


Barba Rafael Péter

 

Csupor

Tóni néni, fent az égben,
Csipke fodros felhő szélen,
Dúdol halkan, bús éneket:
csupor Puli hogy' született.
Út porában nemzedékek,
Jönnek egyre, mind figyelnek,
Égi nyájat kerít körbe
Gyöngy fiaknak nemzedéke.
Történt egyszer, réges-régen,
Dédapáknak idejében:
Kisbojtárnak gyönge hátát
A gazdáék kiporolták.
késő utód, nyárelőben,
Csillagfényes éj időben,
Almot vetett, négyet, szépet -
Gyorsan nő a Puli nemzet -,
Folyt a könnye, fogadkozott:
- Jószág tőle meg nem ugrott!
De a birka bitang, bizony,
Jerke kettő, híjja vagyon!
Szent Mihályra, terelgeti,
Lompos birkát ráncba szedi,
Gazda lánya látja őket,
Kacagja a tekergőket.
Legény Palkó álla serken,
Ám az arca pírba szökken,
Hogy a verést szóba hozzák,
Csúfoltatást mosolyogják.
Ám az élet gyorsan elszáll,
A kis kutya is őszül már;
Vihar kél a tanya felett,
Elutaznak az emberek.
Nincs azóta kár, szemernyi,
Nyájat lehet számba venni;
Könnyű persze a legénynek,
Szolga perdül intésének.
Posta hozott zárt levelet,
Sír az asszony, könnye pereg,
Bújik csupor, hízelkedik,
Gazd'asszonynak kedveskedik;
Kis cselédjét akkor kapta,
Öregbojtár vigasztalta,
szűr ujjából Puli kölyket,
Adta néki ezt a kincset.
De a vihar tovább tombol,
Szívet, élőt, lelket gyilkol;
Dörgő felleg elsodorja,
A vagyonkát szertehordja.
Dédelgette, becézgette,
Minden búját elfeledte,
Ebecskéje cseperedik,
Birka népre fenekedik;
A Gazdának asszony lánya,
S az ő csupor kutyája,
Földönfutó árvák lettek,
Összefognak, útra kelnek.
Térül-fordul, alig látszik,
Mégis, a nyáj megjuhádzik.
Látja Palkó, szíve nevet:
- Eszemadta mindenedet!
A pusztában azt beszélik,
Vénasszonyok azt regélik:
Látták őket égbe menni,
Tejút szélén megpihenni.
Pál számadó nyájat terel,
Gyöngy Pulija reá figyel,
Fenn az égben mendegélnek,
Csillagporos útra térnek.
Tóni néni, fent az égben,
Csipke fodros felhő szélen,
Angyaloknak dúdol, halkan,
Kis kutyának szíve dobban.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)