Ebtenyésztés jogi környezete
Játékszabályok
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Juhász László  |  2005. május 11.

Lapunk jó ideje már vissza-visszatér az ebtenyésztést sújtó problémákra.


Örülünk, hogy egyre többen értik, igénylik a tenyésztésszervezés fontosságáról szóló szakmai értekezéseket. tudjuk, hogy kutyákat tenyészteni a legnehezebb dolgok közé tartozik, hiszen talán még két teljesen azonos szemlélettel rendelkező tenyésztő sem létezik. munkájuk összehangolása nélkül nem beszélhetünk állományszintű tenyésztésről, javításról.

Régen is voltak kutyafajták, létezett ebtenyésztés, holott évszázadokkal ezelőtt ismeretlenek voltak a mai - talán olykor - túl merevnek tűnő szabályok, szabályzatrendszerek, vélekedik a jelenlegi rendezési elveket ellenzők egy része. Nem demokratikus, hogy ne az tenyésszen, aki csak akar! Így az ellenzők másik tábora.

Nos, az évszázadokkal ezelőtti ebtenyésztés korántsem ölelt föl olyan hatalmas fajtapopulációkat, mint a mai, nem volt törzskönyv szerinti származás-nyilvántartás. A "fajták" kifejezést tehát nem is használhatták a szó 20-21. századi értelmében, már csak azért sem, mert a fajtatisztaságot azokban az időkben kétséget kizáróan igazolni sem lehetett.

Nézzük most inkább a demokráciára hivatkozókat, akik azt mondják, mindenkinek joga van tenyészteni. Hát persze, hogy joga van! Ha teljesíti azokat a szabályokat, amelyeket a fajtagazda tenyésztői szervezetek előírnak! Mégpedig azok a tenyésztői szervezetek, amelyeket egy-egy ország törvényei, rendeletei, kialakult szokásai erre feljogosítanak.

Nem hiszem, hogy újra, immáron sokadszorra le kellene írnom, milyen sok tulajdonságot kell figyelembe vennie bármely kutyafajta tenyésztőinek, hiszen rendszeresen jelennek meg ilyen jellegű írások lapunkban. Az azonban belátható, hogy ennyi szempont figyelembe vétele már nem bírja el a szabályozás nélküli tevékenységet.

Lássunk konkrét példát. A németországi Verein für Deutsche SchäferHunke (SV) e.V. a német juhászkutya anyaországi fajtagazdája. Azért éppen ezt a példát hozom fel, mert a világon először a német juhászkutya vonatkozásában szervezték meg olyan magas fokon a tenyésztést, hogy a százegynéhány esztendővel ezelőtt hivatalosan még nem is létező fajta igen rövid idő alatt a világ első számú munkakutya-fajtájává avanzsált. Más kérdés, hogy a német juhászkutya-populációval kapcsolatban is jelentkeznek problémák. Ez is azt erősíti, hogy szükséges a kellő szabályozás. Ha problémák nem lennének, abban a valószínűtlen esetben tulajdonképpen semmiféle szabályokra nem lenne szükség.

Az SV bevezetett olyan rendelkezéseket, amelyek elképzelései szerint biztosítják a kezükben lévő állományrész általuk megkövetelt színvonalát. Ennek érdekében az is szükségesnek bizonyult, hogy olyan szervezetek, amelyek nem rendelkeznek a fajta tenyésztésére vonatkozó jogosítványokkal, alternatív lehetőségként ne nyithassanak kiskapukat a fajtaszimpatizánsok számára, akik a könnyebb ellenállás elvét követvén olyan apparátusban foglalkoznának a német juhászkutyával, amely a fajtagazdánál lényegesen lazább követelmények teljesítését is méltányolja. Belátható, hogy ez másként nem volt kivitelezhető, csak úgy, hogy Németországban kizárólag olyan dolgok történhetnek meg a fajtapopuláció vonatkozásában, amelyet egy magas fokon képzett, SV-elismert, azt képviselő szakmai grémium jónak ítél meg.

A lényeg két mondatban:

Védik az állományt a megszabott követelményeket nem teljesített egyedektől.

Csak az folytathat tenyésztést, aki a tenyésztő szervezet (SV) rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el, ezt a szándékát a belépési nyilatkozaton aláírásával szentesíti.

Magyarországon az ebtenyésztés körüli korábbi zűrzavart az úgynevezett 64-es rendelet hivatott rendezni. A rendelet betűje és szelleme összecseng a fajtakedvelők vágyával, amely szerint kedvelt kutyafajtájukat az anyaországi szisztémák, szabályzatrendszerek szerint szeretnék tenyészteni. (Nem biztos, hogy attól jobb esetleg nem létezhet, az ahhoz való eljutás azonban evolúciós folyamatként fogható fel, s ebben az esetben is az a konszolidáció, amely a törvényes rendet követi, lehet biztos alap.)

Hazánkban az MNJK-nak sikerült elsőként a lehető legjobban megközelítenie a standardot adó ország tenyésztési szisztémáját, szabályzatrendszerét. Nálunk egyedüliként, az SV-hoz hasonlóan, ISO minősített rendszerben végzi tevékenységét, a 21. század elvárásaihoz igazodva. A német juhászkutya vonatkozásában ennek a tenyésztő szervezetnek sikerült olyan szakmai hátteret kialakítania ehhez a tevékenységhez, amely példaértékű és egyben úttörő munkaként is értékelhető a kinológiai élet alakulásában. Ma már ennek a fajtaklubnak számos követője gondozza hozzá hasonló alapossággal a választott kutya fajtáját.

A fajtagondozás legfontosabb feltételei közé tartozik a tenyésztés tisztasága. Azaz a származás megbízható ellenőrizhetősége, a tenyésztéshez szükséges legalább minimális kvalifikációk szabályos megszerzése, valamint az, hogy ezeket a kvázi minőségi tanúsítványként is funkcionáló kvalifikációkat csak olyan kutyák kaphassák, amelyeknek a tenyésztői magukra nézve kötelezőnek tartják (csakúgy, mint az SV-ban) a mindenkori rendelkezéseket. Például azt, hogy esetleges kudarc esetén - amely természetes velejárója olykor a valós megmérettetéseknek -, nem veszik igénybe a ma még sajnálatos módon létező kiskapukat, amelyeket a megméretett és könnyűnek találtatott, vagy meg sem méretett fajtaklubok kínálnak mézesmadzagként a fajtaszimpatizánsoknak. Másként nem sok értelme van tenyésztésről, legfőképpen pedig szervezett tenyésztésről beszélni.

Úgy gondolom, a feltételek ma már adottak, az irány helyes, ami még hátra van, az a konszolidáció, amely lényegében az élet minden területén a lényegesebb változások után rövidebb-hosszabb ideig még várat magára. Hiszen bármely változásnak vannak ellenérdekeltjei. A különböző érdekviszonyok rendezésére találták ki a demokráciát. Az azonban nem lehet demokrácia kérdése, hogy a tenyésztés során milyen törvényszerűségek érvényesülnek. Márpedig az állattenyésztésben, növénynemesítésben csak ez számít. Ezeknek a demokráciától független folyamatoknak a helyes mederbe terelése csak és kizárólag szakmai feladat, amelynek mentesnek kell lennie mindenféle "kutyapolitikától". A szakmának is megvannak a maga szabályai, a 64-es rendelet betűjéhez és szellemiségéhez csatlakozók ezt ismerték fel. Korszerű ebtenyésztés ma már nem létezhet korszerű szabályozás nélkül. Napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy csak a szervezett és helyesen irányított tenyésztői munka lehet kellőképpen eredményes, így tehát a jól képzett tenyésztésirányító szakemberek a siker fontos zálogai. Nem lehet népszavazás kérdése, hogy hány centi egy kutya marmagassága...!




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)