Tacskók
Szálkásszőrű tacskó a tenyésztő szemével
A serlegek a padláson vannak
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2005. április 07.

Bakó Bencével a festői fekvésű Pilisszentlászlón találkoztam. A helyszín stílszerűen illett a fajtához.


 

Érkezésem előtt szerénykedve tudakolta, nem baj-e, hogy nála nincsenek klasszikus értelemben vett kennelek. Kutyái szabadon járnak ki-be a kert és a ház között, és három kutyaházat leszámítva, semmi árulkodó jelét nem lehet felfedezni annak, hogy a Bakóvári Makacs Szálkásszőrű Tacskó Kennel tulajdonosánál járunk. Ezen utólag nem csodálkoztam, mivel Bencét nyitott, barátságos és végtelenül szerény embernek ismertem meg, aki két gyermekével és feleségével, valamint szeretett tacskóival együtt, irigylésre méltó harmóniában él az erdőszélen.

- A fajta ismeretében idillibb környéket el sem lehetne képzelni egy tacskó és gazdája számára. Ennek ellenére én a legtöbb tacskót városban látom. Helyes ez így?

- Hogy mi a helyes, nehéz eldönteni. A tacskó nagyon alkalmazkodó fajta. Mérete alkalmassá teszi a városi tartásra is. Ha megfelelő törődésben, szeretetben élhet, ott is boldog lesz, azonban a tacskó vadászkutya, és egy vadászkutya számára a természet közelsége jelenti a legnagyobb örömöt.

- Valóban, ez a meleg, barátságos otthon épp annyira illik a tájba, mint a körülöttünk szaladgáló szálkásszőrű tacsik. Ezért választottál ilyen faját magadnak?

– Inkább fordítva történt. Már egészen gyermekkoromtól simaszőrű tacskók sertepertéltek körülöttem, tehát én beleszülettem, belenőttem a tacsizásba. Tizenhét éve vettünk egy szálkásszőrűt, amit sajnos később elloptak, de olyan nyomott hagyott bennem, hogy az azt követő kutyais szálkásszőrű lett. Voltaképpen azzal a kis szukával kezdődött a komoly kutyázás. Eleinte persze nem tudatosan, hanem csak érzelmi alapon. Annyira beleszerettem a fajtába, hogy mindenképpen kiskutyákat szerettem volna. Egyszerűen látni akartam kezdeti lépéseiket, majd később felnövekedésüket. Ez az érzés a mai napig nem múlt el. Bármikor, ha kölykök vannak nálunk, órákat guggolok, hasalok mellettük, és figyelem ő a aket.

Pilisszentlászlóra egy kölyökeladás révén keveredtem, nem olyan régen. Egy erdész vásárolt tőlünk kiskutyát. Akkoriban Pestlőrincen laktunk. Egy év múlva meglátogattam őket és azonnal elvarázsolt a falŰcska rendezettsége, tisztasága és a táj szépsége. Megkértem az erdészt, hogy ha esetleg eladó házat vagy telket tud a környéken, feltétlenül szóljon. ő tartotta az ígéretét, és amint lehetett, ideköltöztünk.

– Az előzőekben említetted a fajta iránt érzett „szerelmet”. Meg tudtad tartani ezt az érzést a tenyésztés 10-11 éve alatt is?

– A kutyatenyésztés folyamatos tanulást igénylő folyamat. Az első lépésektől kezdve, a jelenlegi állapotig, sok-sok nézet, szemlélet hat az emberre, mialatt saját tudását és tapasztalatait gyarapítja. A tenyésztő hozzáállását ezek a hatások formálják, gyúrják egésszé. Abban a szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy számos embertől tanulhattam, de közülük is ki szeretném emelni Anne Müllert, a Von Helvesiek Kennel tulajdonosát, aki a legnagyobb hatással volt rám, és őt tekintem példaképemnek. A tőle vásárolt szukával alapoztam meg a jelenlegi tenyésztést.

Tenyésztőként természetesen van egy elképzelésem a „minden szempontból tökéletes tacskóról”, és munkám során ezt szeretném elérni. Az ember azonban hajlamos arra, hogy az előtte lebegő cél, valamint az időközben bekövetkező kisebb-nagyobb sikerek eltérítsék eredeti szándékától. Bevallom, egy időben engem is elvakított a csillogás, mikor megszállottan jártam kiállításról kiállításra, versenyről versenyre. Szerencsére Anne Müller-t látva visszataláltam a helyes szemlélethez, amelynek lényege, hogy sosem szabad elveszteni a kezdeti lelkesedést, de ami a legfontosabb, sosem szabad háttérbe szorítani a kutyát.

– Ha már a tenyésztésnél tartunk: milyen a szálkásszőrű tacskó helyzete manapság?

– Ez a fajta körülbelül a hetvenes években élte igazi fénykorát. Azóta kissé hátraszorult a népszerűségi ranglétrán, bár még mindig a középmezőnyben foglal helyet. Én ezt egyáltalán nem bánom, hiszen tudjuk, milyen sors várja a divatkutyákat…

Kijelenthetjük, hogy a magyar kutyák – és nemcsak a szálkásszőrűek – mind küllemben, mind munkában komoly eredményeket érnek el nemzetközi szinten is. ugyanakkor pont a szálkásszőrűeknél figyelhető meg, hogy eluralkodtak azok a munkavonalak, amelyek a küllemmel nem igazán törődnek, holott a munkakészség és a küllem optimális arányának megtartására mindenképpen oda kellene figyelni, mert még „egyben van” a fajta, és ezt kár lenne lerontani.

A másik fontos feladat a porckorongsérv és a szürkehályog szurésének megoldása. Németországban például már vannak egyedek, amelyek a tenyésztéshez rendelkeznek gerincröntgennel, bár egyes vélemények szerint még mindig nincs olyan megbízható vizsgálat, amellyel idejében felfedezhető az erre a betegségre való hajlam. Ezért is okoz igen komoly bajt ez az elváltozás. Csak nagyon komoly tenyésztői elhatározással küszöbölhető ki, azaz ha valaki felfedezi ezt a betegséget, csak a terhelt vonalak felszámolásával és új tenyésztési program felépítésével küszöbölheti ki végérvényesen. tudom, mert megéltem, hogy mennyire szívfájdító dolog többéves munkát elölről kezdeni, de végeredményben mindenképp megéri. Vonatkozik ez a szürkehályogra is, bár szuréssel ez legalább idejében, biztosan felismerhető. Több országban már kötelező a tenyészegyedek kétévente történő szemvizsgálata. Jó volna, ha itthon is átvennénk ezt a gyakorlatot.

– Korábban említetted, hogy egy erdésznek adtál el kiskutyát. Mennyire jellemző, hogy hivatásos erdőkerülők, erdészek, vadászok, vadőrök szálkásszőrű tacskót választanak maguknak?

– Nagy általánosságban tényleg ez a jellemző, és a tapasztalatok, visszajelzések alapján a kutyák kiválóan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Én magam nem vagyok vadász, de a vadászathoz éppen a tacskóim révén kerültem közel. El-eljártam néhány vadász ismerősömmel, és néztem, figyeltem, hogyan dolgoznak a kutyáim. Eleinte még engem is meglepett, hogy az otthon nyugodt, békésen heverésző ebek mennyire átlényegülnek az erdőben! Egyszerűen látszik rajtuk, hogy ott vannak igazán elemükben, ráadásul nagyon sokoldalú vadászkutyák. elsődlegesen kotorékebek, de nagyszerűek vaddisznóhajtásban, vízimunkában is. Ezért legszívesebben megbízható vadászok mellé adok kutyát, mert tudom, hogy a szálkászőrű tacskónak igazán teljes élete vadászember mellett lehet. Persze mindez nemcsak azért hasznos, hogy a kutyák kiélhessék öröklött képességeiket. A dúvadak ritkításával, illetve a sebzett vad felkutatásával komoly anyagi veszteségtől kímélik meg a vadásztársaságokat. Természetesen azért bárkinek adok kiskutyát, ha tudom, hogy jó helyre kerül a kölyök. Számomra az a legfontosabb, hogy a kutyának jó legyen.

– Eddigi tenyésztői munkád során mire vagy a legbüszkébb?

– Hát most jól megfogtál, mert abszolút nem szeretek büszkélkedni. Ha serlegekre, szalagokra, kŰpákra gondolsz, azokkal nem tudok szolgálni, mert valahol a padláson vannak bedobozolva. Számomra nem a büszkélkedés, hanem az öröm a legfontosabb a kutyázásban. Nekem igazi örömöt az okoz, amikor egy vérbeli vadász lelkesen felhív telefonon, és órákig meséli ebe legutóbbi kalandjait, vagy amikor üdvözlőlapot kapok a kölyökként elkerült kutyaimmáron felnőttkori képével, és pár kedves sorral. Szintén örömmel tölt el, hogy bár hosszú-hosszú évek óta nem hirdetek, a mai napig megkeresnek külföldről, főleg Németországból, vadászok és tenyésztők egyaránt. A legnagyobb megtiszteltetés azonban akkor ért, amikor a korábban már említett Anne Müller tőlem vásárolt kutyát, abból a célból, hogy nyolcvanöt évesen újrakezdje a tenyésztést.




 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)