Tenyésztésről általában
Az etalon IV.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2005. február 21.

Elérkeztünk a munkakutya-tenyésztésben szükséges tulajdonságok általam legoptimálisabbnak tartott felmérési módjának ismertetéséhez.


Emlékeztetőül: Mely tulajdonságok mérése nélkülözhetetlen a német juhászkutya-tenyésztésben? Ezúttal csak a pszichés adottságokról essen szó, az anatómiaiakat majd más alkalommal beszéljük meg. Tekintettel arra, hogy mindegyikük szervezett keretek között nem mérhető, kiemeljük a leglényegesebbeket: erő, keménység, aktív védekezési reakció, agresszió, zsákmányszerző ösztön, apporthajlam, alaptermészet, lövésközömbösség.

Erő: e tulajdonság felméréséhez lényegében jónak tartom az előző részekben ismertetett egykori NDK körungszisztémát. A ZTP-t már nem. Véleményem szerint itt is meg kellene követelni ugyanazt a távolságot, amit a körungon, hiszen ez még nem az "igazi" terhelés.

Maximalizálandó tulajdonság, tehát az adható legmagasabb pontértéknek kell egyben a legjobbnak is lennie.

Keménység: itt már meglátásom szerint változtatni kellene a szisztémán. A 18 hónapos alsó nevezési korhatár elegendő idő a kutya öröklött hajlamainak kibontakozásához. Amelyik ekkorra még nem "érett", később még változhat jó és rossz irányban egyaránt. A gazdának tudnia kell, hogy kutyája eljutott-e már odáig, akár felkészítését, akár öröklött adottságait tekintjük, hogy ezen az újfajta körungon megmérettesse. Amennyiben 2 éves koráig sem érett a kutya, abban az esetben nem árt elgondolkodnunk azon, érdemes-e tovább várnunk, hiszen az érési folyamatok tempója is örökletes.

Szükségesnek tartom egy minimális táv meghatározását az őrző-védő gyakorlatoknál, amit mindenképpen be kell tartani. Ez tulajdonképpen most is meg kellene, hogy legyen, de gyakran a hely adottságaihoz kénytelenek alkalmazkodni a rendezők a táv rovására. Pedig ez lényeges dolog. ugyanis a gazdától való távolság növekedésével egyenes arányban nő a labilis kutyában a bizonytalanság, amely őrző-védő fajták esetében nem kívánatos a génkészletben. A botütéseknek valósaknak kell lenniük, a jelenlegi imitáció nem jelent valódi terhelést. Ezzel kapcsolatban valószínűleg meg kell győznünk az állatvédőket, hogy korántsem állatkínzásról van szó, hiszen az a 2-3 botütés egy jó természetű kutyánál inkább csak olaj a tűzre, s nem félelmet vagy fájdalmat okozó dolog. A fajta belső értékeinek megőrzéséhez szükség van a valós felmérésre. Az imitációk egyáltalán nem elegendőek! Láthatjuk, hogy mímelt cselekvésekre alapozott tenyésztési szűrőrendszerrel hova jutott az állomány nagy része...

Mindazonáltal valódiként beállított cselekvéssorozat sem közelít az éles helyzethez, ha nem építünk be váratlan elemeket, amelyekre a kutyák előre nem számíthatnak. A váratlan elemek valóban meglepetésszerűek legyenek, tehát körungonként más-más. Azért nem kutyánként, mert ez felvetné az egyenlő elbírálás elvének sérülését. De ha az egyik körungon például néhány zörgő kuka borul fel közvetlenül a fogás előtti pillanatban, a másikon pedig megjelenik egy újabb - második esetleg egy harmadik - segéd is a pályán, akik zavaró körülményt jelentenek, s a lehetőségek tárháza a körungmester fantáziájára lenne bízva, akkor nem reklamálhatnának a tenyésztők, hogy azért nem fogott a kutyájuk hatékonyan, mert nem ugyanazt a terhelést kapta, amit az előtte kiválóan teljesítő egyed. A keménység szintén maximalizálandó tulajdonság.

Aktív védekezési reakció: Ezt az adottságot részben már felmértük a keménység vizsgálatakor. Azonban a kép teljesebbé tételéhez szükséges a hajlam vizsgálata többféle módon. Egyik ilyen a régi, jól bevált módszer, amelynél a kutyát kikötjük egy 2 méteres láncra. A felvezető rejtekhelyről figyelheti kedvence teljesítményét, aki nem érezvén a gazda nyújtotta biztonságot, csak akkor lép fel határozottan a felé közeledő előbb passzív, később aktív segéddel szemben, ha kellőképpen magabiztos, és fejlett aktív védekezési reakcióval rendelkezik. A lánc hossza lényeges, hiszen rövid láncon - mivel a kutya kitérni nem tud - bizonytalanság esetén aktivizálódik a félelemből való támadás, azaz "menekülés előre" pótcselekvés, amely olykor megtévesztő, vitára okot adó látványt nyújthat. Amennyiben a lánc legalább 2 méteres, úgy a kutya 4 méter átmérőjű körben mozoghat, ez elegendő terület arra, hogy amennyiben nem érez kellő önbizalmat a küzdelemhez, kitérjen a provokáció elől.

Lehet, hogy szokatlan - de talán az eddigieknél is lényegesebb - dolgot vetek föl: rendkívül fontosnak tartom annak felmérését is, hogyan viselkedik a kutya, ha szájkosárban öt-hat, verekedést (tömegverekedés) imitáló ember közé engedjük. Az aktív védekezési reakción kívül nagyszerű lehetőséget kapunk többek között a magabiztosság mérésére is. A hajlam maximalizálása célszerű.

Agresszió: A keménység és az aktív védekezési reakció vonatkozásában alkalmazott felmérési módszerek erre a tulajdonságra is kellőképpen rávilágítanak. Az agressziós hajlam optimalizálandó tulajdonság, ezt a pontozási rendszer kialakításánál oly módon célszerű figyelembe venni, hogy a középső érték jelentse egyben a legjobb értéket is.

Zsákmányszerző ösztön és apporthajlam: Tekintettel arra, hogy a zsákmányszerző ösztönt a körungon élesben felmérni nem tudjuk, célszerű az apporthajlammal együttesen vizsgálni, hiszen rokon fogalmakról van szó. Továbbá az "erő" vizsgálata is nyújt némi részinformációt erre a tulajdonságra vonatkozóan.

Tekintve, hogy az apportozás - mint vizsgafeladat - "par force" elemek bevetésével is kialakítható, a munkavizsgán pedig a gyakorlat szabályosságát vizsgálják, a végrehajtott szabványfeladatból nem következik okvetlenül az egyed öröklött apporthajlama. Ezért szükségesnek tartom a körungon való vizsgálatát. Itt azonban nem vizsgaszerű végrehajtást kérnénk, hanem a gazda által tetszőlegesen improvizált, meghatározott időtartamú apportos játékokat, több, tetszőleges tárggyal. Vizsgálandónak tartom a tárgyak apportozásán kívül azt is, hogy amennyiben az olyan helyre (pl. magas fűben) esik le, ahol a kutya nem találja meg könnyen, mennyi ideig és milyen intenzitással kutatja, könnyen felhagy-e a kereséssel, illetve egyáltalán foglalkozik-e tovább vele. Ezen a tesztfeladaton azok a kutyák el fognak bukni, amelyeket a hajlam hiánya miatt képeztek par force módszerek alkalmazásával. Az apporthajlamot - tekintettel arra, hogy a kiképzésben milyen nagyszerű motivációs eszköz lehet egy-egy apporttárgy - maximalizálni célszerű.

Alaptermészet (karakter): Wesennek is szoktuk nevezni. Tulajdonképpen ide tartozik a kiegyensúlyozottság, temperamentum, valamint a már említett tulajdonságok összessége. Mérésére - mivel a többi tulajdonság felmérési módja rávilágít valamelyest erre is - némi kiegészítéssel jónak tartom az egykori NDK körungszisztéma mérési módját: a bíró és néhány segédje laza sorban megáll, majd a felvezető ezen a soron áthívja kutyáját. Annyival kiegészíteném, hogy később néhány ember oly módon is sorfalat áll, hogy az egy kb. 2 méter széles folyosót képezzen, amelyen a kutyának gazdájával együtt lassan, akár szabadon követésben, akár pórázon át kell haladnia, miközben a körungmester figyeli az egyed viselkedését. Ezt azért tartom szükségesnek, mert amikor kutyaiskolákon ilyen tesztet felállítottunk, gyakorta tapasztaltuk, hogy a kutyák nem mernek keresztülhaladni az ember alkotta folyosón. Legmagasabb arányban a német juhászkutyák haladtak át rajta, ám manapság rendkívül népszerűnek tartott őrző-védő fajták munkavizsgás egyedeinek lecövekelt a lábuk, fejüket megpróbálták kihúzni a nyakörvből, és legtöbbjüket sehogyan sem lehetett rávenni erre a roppant egyszerűnek tűnő gyakorlatra. A "folyosó" jelentős szélesítésével mertek csak vállalkozni rá, de néhányuknál a fokozatos szűkítés is hiábavalónak bizonyult, a későbbiek során sem "adták be a derekukat".

A "folyosón" való áthaladás közben is figyelni kell a magabiztosságra, a jó- vagy rosszindulatra, nyugodtságra, közömbösségre, idegességre, agresszióra stb. utaló jeleket. Véleményem szerint ebben az esetben a jó- és rosszindulat egyaránt hibának minősíthető, amennyiben bizonyos mértéket meghalad. Kívánatos az, hogy a kutya úgy haladjon át, hogy az emberekkel szemben közömbösséget vagy különösebb indulatok nélküli érdeklődést mutasson, amennyiben ők is közömbösek. Aztán ezt talán még lehetne variálni azzal, hogy megnézzük, hogyan reagál kedvencünk a kedveskedő hívogatásra vagy a sorfalból történő váratlan kitámadásra.

Lövésközömbösség: Jelenlegi mérési módját majdnem jónak tartom. Csupán annyit változtatnék rajta, hogy nagyobb kaliberű fegyverből adnám le a lövéseket, hiszen gyakran előfordul, hogy munkavizsgán és körungon lövésközömbösnek ítélt kutyák egyszerűen pánikba esnek nagyobb kaliberű fegyver hangjára.

Útkereső írásomban nem merültem bele annak részletezésébe, milyen pontértékeket rendelnék az egyes teljesítményekhez. Ennek megvitatása és a részletek alaposabb kidolgozása nyilván az MNJK Tenyésztési Tanácsának hatásköre lenne, amennyiben a jövőben mérlegre tennék javaslatomat, és/vagy bármely más javaslatot.

Úgy gondolom, bár minden ország szűrési módszereire illendő odafigyelni, egyiket sem muszáj követnünk, még az anyaországét sem, hacsak nem úgy ítéljük meg, hogy jobb és hatékonyabb, mint a mi elgondolásunk. A cseh szűrési szisztémát szándékosan nem ismertettem, mert nem ismerem minden apró részletét, ám az aktív védekezési reakció mérésének vonatkozásában - ellentétben az anyaegyesülettel - valós követelményeket támaszt a leendő tenyészegyedek elé. Ez meg is látszik állományukon. Sajnos a populáció részekre tagozódását ők sem tudták teljesen elkerülni, de az SV-nél nagyságrendekkel komolyabb és valósabb szűrőrendszernek köszönhetően náluk nem "fuldoklik" a kutyázás az eltompult ösztönű kutyák tengerében.

Ilyen változtatásokat nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, fontos a fokozatosság elvének betartása is. Enélkül lehet, hogy éppen mi tarolnánk le a populációt. De egészen bizonyos, hogy belátható időn belül - tekintettel arra, hogy kutyánál a nemzedékváltás mindössze kb. 2 évre tehető - megmutatkozna az új szűrési technika hatékonysága. Ebben az esetben a fokozatosság nem jelentene túl apró lépésekkel való haladást, minden évben lehetne szigorítani az elvárásokon, s talán 4-5 év elteltével, teljes kapacitással működhetne a rendszer.

A jelenlegi munkavizsga-szabályzat következtében kialakult szemléletmódot sem tartom okvetlenül követendőnek, úgy gondolom, nem egészen helyesen értelmezi az egyed vezethetőségét. Jobb esetben is olyan kristálytisztán kanalizált, kvázi "gombnyomásra" váltakozó ösztönöket vesz a modern kiképzési metodika alapjául, amelynek következtében a rosszul felfogott vezethetőség oltárán látom "elvérezni" a német juhászkutyát. Holott a különféle ösztönök a legritkábban jelentkeznek tisztán, a másodperc törtrésze alatti váltások talán a versenyeken igen látványos produkciók kivitelezését teszik lehetővé, természetesnek nem mondhatók. (Bár a juhászkutyák ősi munkája a kiegyensúlyozott idegrendszeren és bizonyos kifejezett ösztönös adottságok közötti, megfelelő időben történő, sorozatos váltások képességén alapul, ez mégsem tévesztendő össze a modern kutyakiképzés által kívánatosnak tartott, tisztán kanalizálható ösztönökkel.)

Számomra sokkal lényegesebbnek tűnik a kutya öröklött és rendkívül összetett ösztönvilága, viselkedésrepertoárja, amely tekintélyt sugárzó, magabiztos, rendíthetetlen és minden körülmények között megbízható kutyákat eredményez, mint a "másodperc alapú" ponthajhászás a bajnokságokon. Persze, a fajta népszerűsítése érdekében szükség van ezekre a versenyekre, nem lehet vitás, csak éppen azon kellene elgondolkozni, hogyan alakítsuk a követelményeit, hogy olyan értékeket szolgáljon, amelyeknek több hasznát látjuk a tenyésztésben, ne pedig kétes értékű látványelemeknek tapsoljon a közönség.

Persze, ez valóban ábránd, hiszen a versenyeknek nemzetközileg kompatibiliseknek kell lenniük, másképpen nem lehetne egy világbajnokságot sem összehozni, de talán a fent vázolt tenyésztési szisztéma bevezetésével megoldódna ez a probléma is, hiszen akkor hiába a munkavizsga, ha ezen a szűrőn nem megy át az egyed...

Nos, a cikksorozat végéhez érvén, megosztanám Önökkel még néhány gondolatomat. Telefonon, e-mailben és személyes beszélgetések során is nagyon sok pro és kontra érvvel találkoztam a témával kapcsolatban. Azokról, amelyek helyeslik a leírtakat, azért tartom fölöslegesnek beszélni, mert lényegében, sok esetben pedig részletekbe menően is egyetértenek azzal, minek ismételgessem.

Az ellenérvekkel kapcsolatban is azt hiszem, majdnem mindenre választ adtam a cikkben. Biztosan, maradtak olyanok, akiket nem sikerült meggyőznöm. Egy részük egyetért abban, hogy az állomány küllemorientált részének kialakulása, kialakítása méltatlan a fajta tenyésztőihez. Ők legfeljebb a kivezető utat látják másként. Ha látnak másféle utat, és azt nyilvánossá is teszik, minden elismerésem az övék.

Más részük azonban azon méltatlankodik, hogy miért nem tisztelem meg a tenyésztő titulussal a küllemorientált szelekció híveit. Nos, írásomban nem azt feszegettem, ki tenyésztő és ki nem, de ha már felmerült a kérdés, mindössze azt tudom válaszolni, amit már több ízben, mindazonáltal talán mégsem elégszer megtettem: Feltehetően a küllemorientáció hívei is hallottak már olyasmiről, hogy minden kutyafajta vonatkozásában létezik fajtastandard (fajtaleírás). Egyetlen fajta vonatkozásában sem nevezhetjük tenyésztőnek, aki nem annak szem előtt tartásával tervezi a párosításokat. Nem az a nagy baj, ha valaki nem tudja produkálni a mindenben standardhű kutyát, hanem az, ha nem is törekszik rá. A haladó kor is azt kívánja, őrizzük meg értékeinket a fajtaleírás szellemében. Változó igényekre is akkor lehet hivatkozni, ha az a standardban foglaltatik.

A standard nem fakultatív, arról teljesen fölösleges vitát nyitni. Létezik egy másik fórum, ahol - megfelelő szabályok szerint - változtatást lehet kezdeményezni, de az a fórum a német juhászkutya fajtaleírását úgy védi, ahogy van: "Kőbe vésve"!

Négy részen keresztül nem egyebet tettem, mint a standard szellemében - amely annyit ér, amennyit betartanak belőle - azt az utat kerestem, amelyen az a leghatékonyabban megközelíthető lehet. A fajta nem lenne ekkora bajban, ha sokan munkálkodnának ezen. Persze lehetnek egyéb utak is, akkor azonban vessük össze őket, ne indulatok, hanem kizárólag szakmai szempontok szerint. Arról azonban ne vitázzunk - mert lealacsonyító és méltatlan dolog - hogy a német juhászkutya munkakutya-e, standard szerint tenyésszük-e, vagy sem...

Nem állítottam, hogy a jelenlegi "hohZucht"-nak titulált állományrész minden egyedét távol kellene tartani a tenyésztéstől. (Pedig azok bevonása még az új SV tenyésztési főfelügyelő szemében is szentségtörés!) Azt viszont igen, hogy akkor lehessenek "teljes jogú" tenyészkutyák, ha ugyanazokat az elvárásokat teljesítik, amit egy majdani, a standard szem előtt tartásával kidolgozott tenyésztési szűrőrendszer elvár a német juhászkutyától. Más lapra tartozik, hogy hangot adok olykor kétkedésemnek, vajon hány egyed teljesítené ezt abból a sajnálatos módon elkülönült állományrészből...

Érződik, hogy írásom a német juhászosok meglehetősen nagy részében riadalmat váltott ki. Ez a riadalom nem a fajta féltése, hanem a pillanatnyi haszonszerzés (esetleges "piackésleltető hatás") miatti aggodalom. Aki a "leg"-ek kutyáját szeretné, miért fél felmérni a standard szellemében szükséges tulajdonságokat? Nem ettől kell félni! A standardot megközelítő kutyák gond nélkül fogják teljesíteni a követelményeket, hogy viszonylag rövid idő múltán visszaállhasson a megcsappant tenyésztői tekintély...

Tehát tenyésszük a német juhászkutyát a standard betűjének és szellemének elvárása szerint! Keressük meg ehhez a legmegfelelőbb utat! Az a tenyésztő, aki ebben partner, úgy vélem, mindenkor megbecsülést érdemel. Aki továbbra is - nem más utakat, hanem - más fajtaideált keres, azt senki nem kötelezi arra, hogy ezt a fajtát tenyéssze, hiszen ők a haladás kerékkötői, nem az útkeresők...

Zárógondolatként ismételten ajánlom mindenki figyelmébe: a német juhászkutyának csak egyetlen fajtastandardja van! Ez azon kevés dolgok egyike, amelyet nem értelmezgetni, hanem betartani kell, ezerféleképpen történő értelmezése a fajta halálát jelenti!

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)