Tenyésztésről általában
Az etalon II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2004. december 16.

Vizsgáljuk meg az egykori NDK és az SV előző részben említett tenyésztési szűrőrendszerei közötti különbséget!


Az SV körungmesterei szavakkal leírták a bírálatra felvezetett egyedeket. E körungbírálat szisztémája jobb esetben a küllemre vonatkozóan: nagyság, erő, típus, ivarjelleg, pigmentáltság, az egyes testtájak bírálata, mozgás bírálata. A természetre vonatkozóan régebben: keménység, bátorság, küzdőösztön kifejezettsége, meglévősége, hiányossága. Ma ugyanezt értik alatta, de egységesen ösztönös adottságok, magabiztosság, terhelhetőség a megfogalmazás. Az eresztésből a vezethetőséget, kézben tarthatóságot vélik megítélni, az azt követő őrzés során tanúsított viselkedésből pedig a magabiztosságra vonatkozó következtetéseket vonnak le. Nagy vonalakban ez az a bírálati metodika, amelyet a világ nagyobbik részével együtt mi is átvettünk.

Az NDK szisztémával egybevetve láthatjuk, hogy az lényegében hasonló tulajdonságokat vett alapul. Azonban az ottani kinológusok sokkal inkább szükségesnek tartották, hogy a reakcióik és a küllemük alapján osztályozott kutyák csoportjait minél egyértelműbben megkülönböztessék, lehetővé téve ezzel az összehasonlítást a különböző csoportok, kategóriák között. Ennek érdekében értékmérő számjegyeket alkalmaztak. Bárhogy alakult is a divat ezt követően, ez a módszer szakmai előrelépést jelentett az SV szisztémájához képest, hiszen a gyakorta nem egységes szóbeli megfogalmazásokkal szemben több és megbízhatóbb támpontot adott a párosítások tervezéséhez.

A legfontosabbnak ítélt tulajdonságokat egy-egy értékmérő számmal fejezték ki. A bírálat során minden kutya hatjegyű számot kapott, amely a továbbiakban a származási lap tartozékaként a nyugati meghatározási módnál jóval egyértelműbben jelezte a kutya hovatartozását, ami a jellemzőit és a tenyész-felhasználását illeti.

A számjegyek a következő tulajdonságokat határozták meg: Típus (Format), Alkat (Konstitucion), Küllem (Körperbau), Természet (Wesen), a törtjel utáni két számjegy jelentése: erő (Schärfe), Keménység (Härte).

A típust, alkatot, küllemet és természetet 0-9-ig pontozták, amelyből az 5-ös jelentette az ideális értéket. Az erő és keménység meghatározására 5 számjegyet használhattak, ebben az esetben a legmagasabb 5-ös érték volt egyben a legkívánatosabb is. Az első négy számjegy esetében tehát az 5-ös alatti egyre csökkenő értékek a jelzett tulajdonság ideálistól negatív irányban történő eltérésére, míg az afölötti növekvők, pozitív irányú differenciájára utaltak, úgy az anatómiai felépítés, mint a pszichés tulajdonságok esetében.

Az erő és keménység vonatkozásában azonban a legmagasabb hozzárendelhető számjegy azért az 5-ös, mert ezzel is jelezni kívánták, hogy olyan tulajdonságokról van szó, amelyeket maximalizálni célszerű az őrző-védő célokra használt munkakutyák tenyésztésében.

 

Az erő számértékei:

 

1. erőtlen: A kutya nem követi a menekülőt, vagy csak a C pontig.

2. Kevés erő: A kutya követi a menekülőt a C ponton túl, de nem fog, vagy csak nagyon gyengén.

3. Megfelelően erős: A kutya fogás előtt a menekülő tempójához igazodik és fog.

4. Jó erősség: A kutya folyamatosan üldözi a menekülőt a fogásig, töretlen gyorsasággal és teljes lendülettel éri utol és nagyon jól fog.

5. Nagyon jó erősség: Ez az értékelés csak a magasabb követelményű "körung" alkalmával szerezhető meg. Itt követelmény az, hogy a kutya hatalmas és töretlen lendülettel támadjon, és nagyon erősen fogjon.

 

Az erő értékeket menekülő segéddel mérték föl, ezután következett a keménység vizsgálata, amelynél a menekülő egy bizonyos ponton a kutyával határozottan szembefordult. A ZTP-n és a körungon különböző módon bírálták el ezt a készséget. A ZTP-n (vizsga nélküli fiatal egyedek tenyész-szemléje) a segéd határozottan szembefordult a kutyával, de csak fenyegette, meg nem ütötte, míg a körungon határozott botütésekkel kísérelték meg az elkergetését. Előírás volt, hogy fogás előtt legalább egy, fogás közben pedig legalább egy-két nagyon határozott botütést kapjon a potenciális tenyészállat, amelyeket annak magabiztosan bírnia kellett.

 

A keménység számértékei:

 

1. Nincs keménység: A kutya megfutamodik és visszaszalad vezetőjéhez.

2. Kevés keménység: A kutya az ellentámadás bekövetkezésekor a segédig fut, azonban nem szorítja be, hanem az ütőkörön kívül maradva a segéd által rákényszerített úton hagyja magát kergetni, anélkül azonban, hogy a segédet elhagyná.

3. Megfelelő keménység: A kutya a segéd támadására azt az ütőkör határáig szorítja, nem hagyja magát elkergetni, és a támadás abbahagyásakor fog. A fogásnak ekkor jónak kell lennie.

4. Jó keménység: A kutya az ellentámadás bekövetkezésekor nem csökkenő sebességgel, visszatartás nélkül követi a segédet. A bot felemelésekor enyhe fokú fékezést produkálhat, de a támadást nem hagyja abba. Gyorsan és energikusan tör át a botütéseken, és nagyon erősen fog.

5. Nagyon jó keménység: Ez az osztályzat csak a hosszabb távolságot követelő körungon adható ki. A kutya csökkenés nélküli gyorsasággal, nagy lendülettel tör rá a segédre a botütések között, miközben a gyengeségnek a legkisebb jelét sem mutathatja, és nagyon erősen fog.

 

Az alábbi táblázatban láthatják az egyes értékmérő számok jelentését:

 

Szám Típus Alkat Küllem Természet
0
típustalan finom, gyenge, érzékeny rejtett heréjű ideges, félénk, nagyon bátortalan
1
tartás nélküli hiányos nemi jelleg gyenge szögellés, szabálytalan járás, mellkas hiba ijedős, bátortalan, zajérzékeny
2
könnyű hiányos fogazat, pigmenthiány rövid elülső és hátulsó végtag bizonytalanság, látható félelempillanatok, erőssége lehet, könnyen ingerelhető
3
magasra állított szőrhiány, gyenge alap normális szögellés tartózkodó, bizalmatlan, vagy agresszív
4
kielégítően erős fejlettség hiánya jó szögellés agresszív, igen sok erő, kihangsúlyozott keménység, rosszindulatú
5
közepesen erős nemesség és erő, harmónia és vonal kiváló forma, harmonikus vonal kiegyensúlyozott, jóindulatú, nagyon kemény
6
erőteljes robosztus, durva erős mellkas kiegyensúlyozott, jóindulatú, nagyon kemény
7
mélyre állított laza szalagok és ízületek hosszú hát miatt megnyúlt kiegyensúlyozott, jóindulatú, érzékeny
8
nehéz szivacsos túlszögellt végtagok érzékeny kiegyensúlyozott, jóindulatú
9
durva angolkóros tünetek túl nehéz, túlszögellt, túl nyúlt erőtlen, gyenge reakciókészség, lehangolt, puha

 

A keménység meghatározása után a vezető a segédtől - akit egy meghatározott pontra küld - elvezeti a kutyát, s megindul felé, miközben kutyájának helyben maradást parancsol, de az állatot egy általa ismert személy is megtarthatja. Ezután a vezetőbíró néhány segédjével a kutya és vezetője között laza sorban megáll. A vezető magához hívja kutyáját, s míg az a bírálók sorfalán áthalad, figyelik viselkedését, miközben lassan mennek felé, hívogatják, anélkül azonban, hogy magatartásuk fenyegető lenne. Közben figyelik a bizalmatlanságra, félelemre, bizonytalanságra, jó- vagy rosszindulatra stb. utaló jeleket, s ezek alapján értékelik a természetet. Az érték a kutya idegenekkel szembeni viszonyát volt hivatott tükrözni, az őrző-védő munkára nem vonatkozott, hiszen ezek értékmérő számait már előzőleg megállapították. Azonban a keletnémet szakemberek úgy vélték, mégis van összefüggés az utolsó három értékmérő szám között. A pszichés tulajdonságok vonatkozásában előre megadott kombinációk voltak lehetségesek. Ebben látom a rendszer egyik komoly hibáját, amely minden fogyatékosságával együtt is kétségkívül munkára termettebb állományátlagot eredményezett az SV-szűrőrendszer követelményei által válogatott populáció átlagánál. A különbség a nyolcvanas években vált leginkább kifejezetté. Érdekes ellentmondás, hogy mégis a munkára alkalmasabb állományrész maradt alul egy többségében kevésbé kifejezett munkakészségű állományrésszel - az SV populációjával - szemben. A kontraszelekciónak, a divathajhászásnak, a küllemi jegyeknek való túlzott jelentőségtulajdonításnak, a laikus tömeg félrevezetésének valamint a pénz hatalmának, a kufárszellemnek iskolapéldái ezek. (Bár megjegyzem, az NDK állomány egyedeinek olykor bizony otromba megjelenése miatt - maradt fenn mintegy elrettentő példaként néhány ilyen típusú kutya - nem nagyon csodálkozom a dolgon, ha nem is tartom helyénvalónak ennek alapján megpecsételni szinte az egész populáció sorsát...)

Ezek után próbáljuk megkeresni mindkét rendszer hibáit, hogy elkerülhessük azokat egy esetleges új szisztéma majdani kidolgozásánál.

Kezdjük talán a küllemi jegyekkel, s folytassuk majd az ennél jóval lényegesebb idegrendszeri adottságokkal!

Az anatómiai felépítés vonatkozásában a keletnémet szisztéma kevésbé részletes képet ad, ám egy stephanitzi mondás fényében ez talán nem is olyan nagy baj: "A küllem egyetlen kritériuma a használhatóság!" Az SV módszere látszatra valóban részletesebb képet nyújt. Részletesebbet, de szubjektívebbet. Hiszen mit mond a körungleírás például a végtagokról? Nos, mondjuk olyasmit, hogy elöl jó, hátul nagyon jó végtagszögellések. Ez alatt bizony gyakran azt lehet érteni manapság, hogy a kutya - a nagyon jónak titulált túlszögelltség miatt - már szinte a hátsó fertályára lerogyva sántikál, amelyre viszont azt nyilatkoztatja ki nem egyszer az SV szemléletét követő körungmester, hogy "hatékony utántolás..."! Valószínűleg föl sem merül a körungbírálati lapot olvasóban, hogy itt bizony az elülső és hátulsó végtagok munkájának szinkronja is kérdéses. A valóban hatékony "utántolás" bizony egészen más, mint amit napjainkban a kiállítási ringek élmezőnyében gyakorta látunk... Talán ezt felismerve mondta azt Dr. Raiser, az új tenyésztési főfelügyelő, hogy az úgynevezett modern német juhászkutya "elöl kutya, hátul béka, csak a béka tud ugrani". Ennél lesújtóbb kritikát nemigen hallhattunk volna az anyaegyesület tenyésztésirányító testületének vezetőjétől... Hozzáteszem, hogy a divat által diktált fajtakép szerint, amennyiben az elülső szögellések szinkronban vannak a hátulsóakkal, akkor már elöl is béka...

A keletnémet módszerrel állományszinten sikerült az ilyen és egyéb túlzások többségét elkerülni. Persze azért itt is voltak komoly baklövések, hiszen a keletnémet "középerős" kutya nem ritkán olyan volt, mint egy jól megtermett alaszkai malamut. Érdekes módon egyes vérvonalak típusa, maszk nélkülisége, kifejezése is, mintha a malamutra hajazott volna... S mivel az ember hajlamos többnyire az első benyomás, no meg az uralkodó divatirányzat alapján ítélni, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a keletnémet állomány sorsa eleve eldőlt a két országrész újraegyesülése során.

A néhai Dr. Christoph Rummel, egykori SV elnök idejében - meglátásom szerint - a német juhászkutya-populáció nyugati része a keleti országrész kutyáitól küllemben általánosan jobbnak, típusosabbnak, standardhűbbnek, míg idegrendszerben a meglévő különbözőség ellenére megközelítőleg egyenértékűnek bizonyult. Ez alátámasztani látszik azt, hogy korrekt és nagy szakmai felkészültségű és elhivatottságú anyaországi tenyésztésirányítás bármilyen jó vagy rossz tenyésztési szabályzaton úrrá tud lenni, és az elfogulatlan hozzáállás beérleli gyümölcsét. Erről a tavalyi lapszámokban már részletesen beszéltünk.

A tenyésztési szabályzatoknak többek között azt is célul kellene tűzni, hogy egy szakmailag esetlegesen kevésbé felkészült vezetés se tudjon jóvátehetetlen kárt tenni a fajtában. (Különösképpen igaz ez az anyaegyegyesület tenyésztési szabályzatára és tenyésztésirányítására, hiszen vindikálják maguknak a jogot a tenyésztés nemzetközi irányítására, amelyben a laikus tömeg partnernek bizonyul. Holott egyetlen fajta vonatkozásában sincs egyébre joga az anyaegyesületeknek, mint a tenyésztési cél (standard!) meghatározására.) Sajnos nem sikerült még senkinek olyan szabályzatrendszert alkotni, amelyet az emberi gyarlóság ne tudott volna áthágni.

Rummel úr halála után többé nem őrködött senki olyan elhivatottsággal és szakmai szigorral a leglényegesebb munkakutya-tulajdonságok fölött, így a keleti állományrész öröklött ösztönös adottságai révén való használati alkalmasság vonatkozásában látványosan elhúzott néhány év alatt a nyugati testvérekhez képest. De ne feledjük egy pillanatra sem, hogy ez az állomány átlagára vonatkozik, hiszen az SV populációjában is mindig voltak, és a mai napig is vannak irigylésre méltóan kiváló állományrészek (sőt, bizonyos esetekben a keletiektől minden vonatkozásban jobbak is), csak éppen ezek egyedeit nem a mintegy két évtizede komolytalanná vált "Siegerek"-en lelhetjük fel manapság...

E kitérő után a két tenyésztési szisztéma előnyeit, hátrányait értelmezzük a wesenre történő szelekció szemszögéből is. Ma már talán első pillantásra is kissé primitívnek tűnik mindkettő. Hiszen aki egyetlen kutyát is kiképzett, tudja, milyen sokféle ösztönös adottság megléte szükséges az igazán eredményes munkához. Ezzel szemben az SV-körung az ösztönös adottságokról együttesen, valamint magabiztosságról, terhelhetőségről (ÖMT) beszél. Meg sem próbálja kifejteni, miféle ösztönöket kíván mérni! Az ösztönös adottságok kifejezés változatos ösztönkészletet takar, amelyet a körungon egy kalap alatt neveznek kifejezettnek, meglévőnek, vagy hiányosnak! Holott ez abszurdum! Attól, hogy egy kutyának kifejezett a zsákmányszerző ösztöne, még lehet, hogy nyomokban sincs például agressziós ösztöne! Erre a körungbírálatából nem derül fény. Ebben a struktúrában még az is, ami nincs, akár kifejezett is lehet...! És még nem is beszéltünk az apporthajlamról, a kiegyensúlyozottságról, az igazi védőösztönről, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Kétes értékű játékká degradáljuk a körungot, amelyet néhány szélsőségesen labilis idegrendszerű kutya kivételével, megfelelő felkészítés után, minden egyed teljesíteni tud. Mit ér vajon az ilyen tenyészkiválasztás?

Ezzel szemben a keletnémet kiválasztási rendszer - jóllehet nem tér ki lényegesen több tulajdonságra, mégis - sokkal inkább képes megragadni a lényeget. A kiválasztott tulajdonságokat, amint a táblázatból is kiolvasható, árnyaltabban különbözteti meg, csoportosítja azokat, így már a laikus is korrektebb információkhoz juthat a tenyészpartner kiválasztását illetően. Azt a szukát, amelynek az utolsó három értékmérő számjegye mind 3-as, valószínűleg még egy kezdő sem fogja olyan kannal fedeztetni, amelynek ugyanezen értékmérői nem jobbak a szukáénál.

Mindent egybevetve, bár a keletnémet szisztémát alapvetően jobbnak tartom az SV módszerénél, egyikkel sem lehetünk elégedettek. A keletinek is komoly hibája, hogy a viselkedésrepertoár csekély részéről alkot képet. Ezért úgy gondolom, hogy bár minden tulajdonságot felmérni talán képtelenség, célszerű lenne szélesebb körben meghatároznunk azokat a jellemzőket, amelyeket mindenképpen rátennénk a mérleg serpenyőjére. Ezek közül pedig véleményem szerint nem hiányozhatnak a következők: természet, erő, keménység, agresszió, aktív védekezési reakció, apporthajlam, magabiztosság, s mindezen tulajdonságok terhelhetősége.

Ez az eszmefuttatás azonban már így is jóval hosszabbra nyúlt, mint terveztem, ezért szándékaim szerint a következő részben taglalom, hogyan képzelem el a kivitelezést, és miért tartom szükségesnek mindezt.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)