Magyar fajták
A puli használati értékei VII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tari József  |  2010. október 23.

Az elmúlt két fejezetben az általános rész után már szakterületre érkeztünk. A múlt részben a házőrzés és a kiállításra nevelés sarkalatos problémáival ismerkedtünk. Most ismét speciális témakörre invitáljuk a kedves olvasót.


 

 

A puli használati vetületének két oldala van, egy keményebb, harciasabb és egy finomabb, lágyabb. Ismerkedjünk most meg a puli támadókedvére, harciasságára építkező oldallal: a tereléssel és az őrző-védő kiképzés kérdéseivel.



A terelő puli

Eddig a lehetőségekhez képest a legrészletesebben áttekintettük az alapokat. Az előző részekben leraktuk, megépítettük tehát mindazt, amire a használat fellegvárát kialakíthatjuk. A használati puli igazi énje, lelkének legrejtettebb zugaiban rejlő és onnan előretörő egyénisége abban a munkaágazatban mutatkozik meg, amivel ez a fejezet foglalkozik - a terelés során. A sorozat ezen része szintén nem térhet ki végletekig menő alapossággal a részletekre, pusztán az egyes speciális sajátosságokat, eltéréseket és a fontosabb szempontokat világítja meg a szokásostól különböző fénnyel.

Bevezető gondolatként említést kell tenni arról a sajnálatos nézetről, ami ma a köztudatban terjed, miszerint mára a puli terelő képességét, ebbéli ösztönét elvesztette. Mint ahogy az etológiával foglalkozó részben láthattuk az ösztönös viselkedés nemcsak öröklött adottságokból áll, hanem a környezet által jelentősen befolyásolt, a szerzett tapasztalatok az öröklött mozgásmintákhoz hozzá adódnak, így alkotva meg az ösztönös viselkedés puliban rejlő halmazát. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint maga a terelés. Elődeink javarészt erre használták a pulit (és még sok minden másra a sorozat első része szerint). Visszatérve a bevezető gondolathoz a közhiedelemben elterjedt vélemény cáfolata többféle magyarázatot szükségeltet.

Egyrészt a juhok terelésére alkalmas pulit már kölyök korától erre szánták. Ez azt jelentette, hogy amint gyermeki bohémsága, kezdeti törékenysége megengedte, rögtön a birkák között, azok mellett élte mindennapi életét. Gyakorlatilag mire a kölyökkorral foglalkozó fejezetben említett bevésődés korszakába ért, már tanulta ezt a munkát. Tanult a juhásztól, de főleg a nyáj mellett dolgozó, tapasztalt kutyától. Napjainkban tehát a terelő ösztön vizsgálatát, kibontakozását ez a tény is nehezíti, mert nemhogy nincs megfelelő lehetőség (alkalom, terület, anyagi javak) a terelés korai gyakorlására, de a mindennapi gyakorlás is megoldhatatlan. Ehhez hozzá kell problémaként azt is tenni, hogy ki, melyik juhász, gazda szereti kockára tenni, töretni saját megélhetését, bevételi forrását, anyagi javait jelentő juhállományát szárnypróbálgató, tapasztalatlan kutyákkal...

A terelő puli képességeivel kapcsolatban még egy fontos dolog magyarázata elengedhetetlen. Már régi írásos bizonyítékok is utalnak arra, hogy a legigényesebb szempontoknak is eleget tevő terelő puli meglehetősen ritka. Ez azt jelenti, hogy a juhok mellé használatra alkalmatlan puli még a sertések, marhák hajtására minden további nélkül megfelelhetett. Ezért maga a terelő tevékenység nem feltétlenül jelent kizárólag juhokkal kapcsolatos munkát. A jól terelő puli ritkasága azonban örvendetes módon azt is jelentett, hogy a követendő példák, az etalonok ezek az egyedek voltak, tehát a szelekció, a kiválogatódás fejlődésének útján a tenyésztői tevékenység tervezésében őket használták elsősorban. A terelésben jeleskedő egyedek voltak és maradtak a garanciái annak, hogy ez az ösztön máig megmaradt pulinkban.

Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy egyrészt a terelés eszményképét megtestesítő puli régen sem volt gyakori, másrészt viszont ezek voltak a keresettek, mint tenyészállatok, tehát a fejlődés célja a terelő ösztön elhalásának hiedelmével ellentétes.

Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évtizedek sporttenyésztése során a minél tömegesebb, minél hosszabb szőrköntös elérése, rögzítése dominált. Ebből fakadóan a munkára tenyésztés című részben leírtak szerint a mai tenyésztési kívánalmak kielégítő szőrzet és a munkakörülmények, a legelőterület említett nehézségei egymással sajnos szemben álló dolgok. Az ellentétet tovább fokozza, hogy egy-egy küllemében és jellemében kimagasló tenyészegyed a kiállítási babérok célirányos elérése érdekében nem engedheti meg magának, hogy saras, toklászokkal teli bogáncsos legelőre járjon. Örvendetes tény az az új törekvés, mely a puli terelését mára sporttá tette. Ez azt jelenti, hogy kulturált, a puli küllemének megőrzését biztosító körülmények között, mint sport zajlik a terelő képesség kibontakoztatása. Sokszor hallani azt a véleményét, miszerint a puli mára a tanyáról a birka mellől tehetős rezidenciákba költözött.

Ez valóban igaz abban a tekintetben, hogy mára kiváltság, büszke, megadatott lehetőség lett pulit tartani, tenyészteni, de teret hódít egy újabb irányzat. El kell mondanunk, hogy mint rétegsport ma már pulival terelni igazán sikk több okból is. Egyrészt újkori társadalmunk hungarikumokat kereső divatjában a puli terelése olyan tevékenység, mintha ősi elődeinktől kapnánk vissza a rézfityulás kampós botot ereklyéül. Másrészt ha megvizsgáljuk a költségeket, mint az utazás, versenyre járás, gyakorlás, felkészítés költségeit, hamar rájöhetünk, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának. Pedig nincs gyönyörűbb látvány, mint a puszta szelétől lobogó tincsekkel a birkák után iramodó puli.

A terelés sajátos ízét, varázsát, de egyben körülményességét, nehézségét egy újabb tényező határozza meg. Legyen a terelés sport vagy munka, eltér abban a tekintetben a többi ágazattól, hogy itt élő állatokkal, juhokkal, birkákkal kell bánni. Lényeges, hogy csak egészséges birkákkal lehet dolgozni. A terelés szezonális jellegű, nyáron gyakorlott tevékenység, de a meleg hónapok a juhok teljesítő képességét is csökkentik. Ez kiemelten azért fontos, mert a hétköznapokban a nyájat a hozzá beosztott kutya mozgatja és soha nem feleslegesen, míg egy ösztönpróba, verseny alkalmával több kutya is követi egymást. Közvetlenül nyírás után a birkák bőre sérülékeny, ilyenkor nem szabad őket tapasztalatlan pulival tereltetni, pláne fokozott támadókedvűvel nem. Ugyanez a tiltás vonatkozik a vemhes állatokra is. A fokozottabb igénybevétel az állatok megfigyelését szükségelteti. 2-3 kutya után a juhokat pihentetni kell. A balesetveszély nemcsak a részt vevő pulikat, de a használt birkákat is érinti.

Visszakanyarodva a tenyészállatokhoz, a terelő ösztön fennmaradása igényli még néhány gondolat kifejtését. A terelés használatában jól bizonyítható pulik elsőbbsége a tenyésztésben azért is őrizhette meg máig ezt a képességet, mert a belső értékmérők, a jellem paraméterei meglehetősen jól öröklődnek. Ez mára többszörösen is bizonyítást nyert. Ha egy kiemelkedő kiállítási eredményekkel rendelkező puli szépségvárományosnak nem ítélt kölykét véletlenül juhok mellé adják, kölyökkortól bizonyosodik be szédületes terelő képessége. Több tenyésztő állítása szerint is kevés kivétellel, gyakorlatilag bármelyik kölyköt viszik el fiatalon tapasztalt terelőkutyamellé, terelő ösztöne kibontakozik. Lehet, hogy a hétköznapokban, az udvarunkban élő puli előszeretettel kergeti meg a baromfikat, vagy csaholva kerülgeti macskánkat, esetleg játék közben nadrágunk szárát csipkedve körbe szalad bennünket számtalanszor? A probléma az ösztönösség előhívásában, előcsalogatásában rejlik, egyben ez is maga a terelés jelentősége.

A terelő puli használatának lényege tehát a terelő ösztön. Ennek vizsgálata, kipróbálása ma már hivatalos és elfogadott, terelő ösztön próbákon történik. ráadásul a követelmények sikeres teljesítése bejegyzésre kerül a származási lapokon, sőt az utódok dokumentumaiban is feltüntetett. A fejezet témakörének legfőbb sarokpontja minden tekintetben a terelő ösztön. Vizsgáljuk meg ezt többféle oldalról úgy, hogy közben a pulira jellemző sajátosságokra is felhívjuk a figyelmet.

A terelő ösztön próba, mint vizsga több részből tevődik össze. Az első rész engedelmességi gyakorlatból áll. Erről már részletesen beszéltünk. Gyakorlatilag aki az engedelmességi részben leírtak teljesíti az az itteni elvárások sokszorosát teszi meg. A vizsga előtti, a juhokra engedést megelőző engedelmességi próbatétel inkább azt célozza, hogy abban az adott pillanatban, lelki állapotban a puli a felvezetőjének teljes irányítás alatt áll-e. Mert lehet egy puli maximálisan engedelmes a gyakorlópályán, de parázs vérét a birkák láttán is tudnia kell kordában tartani. Nem várnak el a pulitól katonás feladat végrehajtást, hiszen ez természetétől idegen. De igenis meg kell követelni, hogy a puli felvezetőjét élénken figyelje, utasításait rögtön és készségesen végrehajtsa. A behívás csak hibátlanul végrehajtva elfogadható, ami a balesetek elhárítása miatt fontos, illetve a nem fegyelmezhető puli károkat is okozhat a nyájban.

A következő rész a tényleges, juhokkal végzett munka, a terelő ösztön vizsgálata. A felvezető a pulit először pórázon vezeti a birkák közelébe. Lényeges, hogy mennyire élénk a puli érdeklődése. Ha elegendő érdeklődést tanúsít /ugat, birkákhoz húz/ vegyük le pórázról. A jó puli élénken hajtani kezdi a birkákat. Az eltérés más külföldi terelő fajtáktól a hangadásban van, a magyar pásztorkutyák terelés, hajtás közben hangosan csaholnak. A másik sajátosság a csipkedés, miszerint támadó stílusban terelve, a birkákban kárt nem okozva indítja meg a nyájat, a már mozgásban lévő falkát pedig hajtja, jó esetben meg is keríti. Belső késztetése arra ösztönzik, hogy egy tömbben tartsa a nyájat. Lényeges annak megállapítása is, hogy puli ösztönösen terel, vagy csak utasításokat teljesít. A jól irányított puli szinte tökéletesen terel, de folyamatosan küldésre szorul, hiányzik belőle az önálló kezdeményezés. Nem fél, de nem visszafogni, hanem küldeni kell. Az ilyen puli nem ösztönösen terel.

Előfordul, hogy a puli bátortalan. Ilyenkor adni kell időt bőven arra, hogy szaglásszon, megszokja a környezetet.

Néha szükség van arra is, hogy mi mozdítsuk meg a nyájat, hogy ez váltsa ki az üldözési, terelési ösztönt. Sokszor a birka támadása váltja ki a puliból a terelést. A támadással érdemes próbálkozni, mert sokszor a puliban ettől indulnak meg a folyamatok. Ennek az az oka, hogy a terelési ösztön nem más, mint egy visszafojtott vadászösztön. A képzeletbeli ló túloldala az, amikor a puli durván támadja, harapja az állatokat. Ez túlzott agresszióra utaló jel és sajnos a későbbiekben is fennmarad.

Egy másik speciális eset, amikor a puli egyel, vagyis egy birkát kiválaszt és azt üldözi, és nem az egész nyájat tartja egyben.

Alkalmatlan a puli akkor is, ha a jószágtól fél, vagy menekül. Ennek jele mikor a puli mindig a felvezető lábai mögött elbújik, annak takarásában marad.

Eredményes próbálkozás esetén hagyni kell a pulit egy kicsit, hogy az önmagában felfedezett képességeket kiélhesse, élvezhesse. Ez az időtartam nekünk azért is hasznos, mert megfigyelhetők az esetleges hibák, amik javításra szorulnak, sőt megfigyelhető az egyéni terelési stílus, ami a korrigálás módszerét adja meg.

Sikertelenség esetén, ha nem a durvaság vagy az egyelés miatt lett alkalmatlan újabb próbálkozásra is van lehetőség, mert a fiatal puli még változhat, beérhet.

És mindezek után a verseny, a terelés megmérettetése következhet, de ez már speciális feladat. A terelő verseny a dolgozó puli ezirányú szakmunkájának csúcspontja, a használat fellegvára. A versenyben többféle osztály, többféle nehézségi fok és minősítés létezik, de a kiteljesedés kapuit az ösztönpróba nyitja meg, sőt az alkalmasságon túl a további irányokat is megmutatja. Megmutatja, hogy a pulinkat bíztatnunk kell-e és hogyan, de előfordul a visszafogás szükségessége is. A terelő verseny eredményeinek megszületésében sokszor csak hajszálnyi különbségek döntenek, csakúgy, mint az olimpián. Aki tehát a versenyek ízébe kíván belekóstolni, annak alaposan el kell mélyednie a részletekben.

De ez már egy teljesen más életforma, hitvallás, aminek gyümölcsét csak odaadással, kitartással lehet megízlelni. Erre viszont nem minden puli és nem minden gazda alkalmas, rátermett, mint ahogy kevesen születnek élsportolónak közülünk. Mégis, aki a terelésbe belekóstol az könnyen rabjává válik, amely függőség a versenyeken nyer végső kiteljesedést, míg az ösztön vizsgálata tenyésztési, értékmegőrzési szempontból jelentős.

Láthatjuk, hogy a puli terelése mennyire összetett és mégis tartalmaz olyan sajátosságokat, ami megkülönbözteti más fajtáktól. A terelő puli használata tehát rengeteg tényező által befolyásolt, sokmindentől függő, csak rá jellemző adottságokat rejtő érték, aminek megőrzése fontos, lényeges a vérmérséklet, jellem tükrében is...

 

Az őrző-védő puli

Bevezető gondolatként az őrző-védő munka történelmi, múltat idéző gyökereire kell utalnunk. Nem csak azért, mert ebben az írásban magyarázatra lel, hogy a puli őrző-védő munkája hogyan kapcsolódik, függ össze terelésével /tulajdonképpen ugyanannak az útnak a két szomszédos sávja/, hanem mert írásos emlékek is bizonyítják, hogy a puli használati értékeit az egykori csendőrség kamatoztatta. A rendfenntartó munkában viszont a nagyobb marmagasságú és ezzel impozánsabb, tekintélyt parancsolóbb megjelenésű pulit részesítették előnyben. Nem is hívták másképp az 50 cm körüli és az a feletti marmagasságú pulit, mint rendőrpuli. A puli őrző-védő munkában való alkalmassága tehát eképpen bizonyított, de tekintsük át ennek hátterét, illetve szólni szükséges az evvel kapcsolatos speciális tulajdonságokról, adottságokról.

A sorozat első, általános, áttekintő részében megismerhettük a Puli viselkedésbéli, rátermettségi adottságait, amelyek alkalmassá teszik a használatra a klasszikus, ma elterjedt őrző-védő fajták mellett. Ezek a tulajdonságok főleg kanoknál figyelhetők meg jobban, hiszen rámenősebbek, dominanciára törekvőbbek, vérmérsékletüknél fogva fontosabb számukra az erőfitogtatás, a rangsor, támadókedvük nagyobb. Persze ez a tény nem zárja ki a szukák alkalmasságát, de ivarérett kanoknál gyakoribb jelenség. Ezért túl korán, ivarérés előtt őrző-védő munkára csak a legritkább esetben fogható a puli.

A hosszú terelési múlt fejlett zsákmányösztönnel itatta át pulinkat, ami szintén nem elhanyagolható ebben a műfajban, ráadásul ez már kölyökkorban felmérhető, érzékelhető. A puli használatát mai civilizációnk őrző-védő munkájában viszont számos tény nehezíti, amit figyelembe kell venni.

Sértődékeny, gazdag érzelemvilága következtében kiképzése könnyen elrontható, még könnyebben csődöt mondhat, ráadásul önállóságra törekvő, akaratos jellem. Elegendő egyetlen ballépés kiképzésében és a rossz máris rögzül munkájában. Ez ebben a fejezetben sokkal inkább érvényes tézis, mint a puli használatának bármely más területén. Sok esetben az őrző-védő ösztön játékos kiváltása csődöt mond és csak önvédelmi, agresszivitást előcsalogató módszerrel "vezethetjük rongyról, hurkáról karra" pulinkat. Ekkor azonban döntenünk kell. Ha ugyanis játékos, örömszerző módszerrel mindez nem megy, ha csak önvédelmi reakcióval foghatjuk ilyen munkára, akkor bizony pulink szaknyelven szólva civiles, ami kiállításokon fog problémát jelenteni. előfordul, hogy a puli abszolút elkülöníti, elhatárolja ugyanis a játékos rongyozást, a szövethurka fogását, harapdálását az éles őrző-védő teljesítménytől. Sokszor előforduló eset, mikor csak meg nem szólal, hogy "ne a rongyot dobáld, hanem lépj közelebb, vagy gyere te magad".

A megidézett történelmi múlt vérébe itatta a tereléssel összefüggésben azt is, hogy az emberrel együttműködjön, azt szeresse éppúgy, mint meg is védje. Érzelemvilága annyira bonyolult és túlcsorduló, hogy gyakori tapasztalat, mikor az ember iránt agressziót abszolút nem mutat csak állatokra, jószágokra. Kiképzésen megfigyelhető körhergelés esetén, hogy kitámad, ugat, esetleg még fogát is csattogtatja, viszont nem a segédre, hanem a többi kutyára.

Sajátos terelő stílusának következtében őrző-védő munkája is sajátos. A németesen sarkos csibészmunkába nehezen beilleszthető, eképpen őrző-védő teljesítménye is ízig-vérig magyar. Általában és elsősorban "lábra megy", ami nem méretének következménye, hanem ősi, a jószágok csánkját csipkedő terelési öröksége. Ha már elértük azt, hogy a rongyról átérjen a segédre akkor jön a következő állapot, hogy lábról áttérjen a karra.

Ezért elterjedt vélemény az, hogy amelyik puli őrző-védőzik az terel is, illetve fordítva... Csak utalni szükséges az előző fejezetekben szereplő útválasztásra, miszerint vagy-vagy! A csipkedés tehát a következő sajátossága, vagyis német juhászos, nyílt szembetámadásra a legritkább esetben használható, így erejét egy erőteljes, telipofás fogásba öszpontosító, csibészt elsöprő teljesítményre sem. Sokkal inkább a segédet körbejáró, figyelmeztető vicsorgásokkal, vakkantásokkal tarkított apró csípésekre. Az érem másik oldala viszont, hogy ennek következtében az eresztés elérése könnyebb.

Azonban a segédnek ezek után nincs túl nehéz dolga, hiszen évszázadok alatt halotta a pusztán az ostorcsattogást, ami már-már genetikailag bír számára jelentéssel a segéd eszközét tekintve. Robbanékony-lobbanékony futást igénylő vágya következtében fürkészésre is igen alkalmas, mert a puli maga a lomhaság élő ellentéte. Csaholókedve megkönnyíti a felugatás elérését a sátornál. Persze ezek mind-mind ereiben csörgedeznek, hiszen tettrekész jellem, birtokán /territóriumán/ belül mindent folyton ellenőriz, és ha valami különöset, nem oda illőt, helytelennek ítéltetett dolgot talál, akkor ennek a ténynek jócskán hangot is ad.

Végezetül összefoglalva megállapítható, hogy sajátos módon, de alkalmas a fajta őrző-védő munkára, ami mindenképpen hasznos, hogy mozgásigényét kielégítsük, hogy terelő örökségének teret engedjünk, hogy legendás vérmérsékletét kibontakoztassuk, pláne azt kordában tartsuk, levezessük - ráadásul használati értékeivel terelési lehetőségek hiányában a kiképzőpályán ajándékoz meg bennünket.

A következő részben a puli használati értékeinek végállomásához érkezünk. Megismerhetjük a puli munkájának szeretetteljes, lágyabb oldalát, az agility és a dog dancing használat kérdéseit..




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)