A kutyáról általában
Ok nélkül sohasem ugat!
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szinák János  |  2011. december 06.

Ok nélkül sohasem ugat!

A kutya társas életének igen fontos részét a hangok világa tölti ki. Hallása hihetetlenül éles, éppen ezért élénken válaszol a különböző akusztikai jelzésekre. Minden kutyának egyéni ugatása van, és a gazda számára mindig jelent valamit, melyet meg lehet fejteni, hiszen magunk is elvárjuk tőle, hogy utasításainkat megértse!


Az ember és a kutya eltérő "nyelven" beszél. Miképpen az eb nehezen érti meg az emberi beszédet, az ember is nehézségek árán tanulja meg a kutyáét. A kutya hasonlóképpen próbálja velünk megértetni magát, miként társaival teszi. Sajnos gyakran félreértjük egymást! A mindennapi életben, az ember többnyire érti (legalább is azt hiszi!), hogy a kutya mit fejez ki ugatásával. Pedig könnyű felismerni az örömugatást, a támadó és félelmi csaholást, az éhes egyed ugatását vagy az olyan nyüszítést, amikor az ajtó becsípte a kutya farkát.

Az ugatás a kutyának azon tulajdonságai közé tartozik, melyet a domesztikáció során sajátított el. A farkasoknál csak a kölykök ugatnak, a felnőttek üvöltéssel érintkeznek egymással. Kezdetben ősember inkább a sokat ugató ebeket válogatta ki, mivel ez jelezte a közeledő ellenséget, és ezzel aktivizálta az embereket. későbbiek során a kutyák csahos és kevésbé csahos csoportokra váltak szét: keveset ugatók a nyájőrzők és a terelők, a vízi vadászatra, valamint a nyomkövetésre alkalmas ebek. Csahosak a falkakutyák és a házőrzésre alkalmas fajták. Ma is nagyjából ez a helyzet. Az apportozó- és a vadat álló kutyák kevésbé, az őrző védő ebek, a terrierek és a spiccek az ugatósabbak közé tartoznak.

A kutya "tudatos nyelve" alatt bizonyos hangokat, testbeszédet értünk, amelyeket az emberrel vagy más kutyával való érintkezésben használ. Idegen közeledtekor az ugatás nagymértékben ösztönös. Ezért gyakorlatilag nem lehet abbahagyatni, mivel az ösztönök csak embertelen eszközökkel szüntethetők meg. Ilyen esetben akárhányszor büntetjük a kutyát ugatása miatt, idegen közeledésekor újra és újra jár a szája. Ha a gazda ilyenkor ráordibál a hangoskodó kutyára ez olyan, mintha ő is bekapcsolódna az ugatásba, ezért az állat izgatottabb lesz, és még harsányabban csahol.

Ezzel szemben az ajtó kinyitásáért, vagy a jutalomfalatért ugató kutya cselekvése akaratlagos, ennek következtében különösebb nehézség nélkül megállítható. Elegendő, ha egy ideig nem nyitjuk ki az ajtót, vagy nem adjuk oda a jutalomfalatot. Az akaratlagos nyelvhez tartozó viselkedések általában azok, melyek bizonyos cél elérésére szolgálnak, például, mikor kaparja az ajtót, hogy kinyíljon, vagy egy magas kerítésen próbál átugrani, mert egy zárt térből szeretne kijutni. Valamennyi ilyen viselkedés a "próbálkozás-tévedés" kategóriába tartozik, mely az eb egyik tanulási módszere.

Könnyen megérthetjük a kutya közlendőjét, mivel, amikor valamit akar tőlünk, akkor rendszerint "testbeszéddel" is alátámasztja hangadásait. Például a játékra hívás félreérthetetlen póza: meghajlítja elülső lábait, szinte a könyökére ereszkedik, a hátulsó részét viszont felemeli, s csóválja a farkát. Amennyiben a gazda "nem veszi a lapot", s másfele figyel, akkor vakkant, hogy "nagyot halló" gazdája kegyeskedjen odafigyelni. Ugye ismerős jelenet?

Ezenkívül számos olyan jel van, amelyet a kutya megpróbál gazdájával szemben alkalmazni, néha sikerül, máskor nem. Amennyiben a gazdák odafigyelnének ezekre a közlési jelekre, jobban megértenék "barátjukat", mintha csak azon mesterkednének, hogy kutyájuk rabszolgaként megértse, és teljesítse az utasításaikat!

Némelyik egyed sokat ugat, némelyik keveset. Az ugatás mennyisége meghatározó jellemzője lehet egy fajtának. Bármennyire sokat vagy keveset ugat egy kutya, az ugatás a "nyelve". Ez a nyelv a hangok széles skáláján alapszik, a halk nyöszörgésen keresztül, a morgáson át, a közönséges ugatásig, és a farkasokéra emlékeztető üvöltésig. A különböző sajátos helyzetekben a hangadások mindegyike árnyalatnyi eltéréssel hallható. Amennyiben figyelemmel kíséri kutyáját, fokozatosan rá jöhet arra, mit jelentenek a különböző hangok.

A kutya sokféle hangot ad: amikor ingerlik vagy zavarják, morog, amikor beteg, vinnyog, ha megsebesül vagy a farkára lépnek, nyüszít, vadászat közben, vagy ha bezárják, esetleg zenét hall vonít, és váratlan dolgokra csahol. Megelégedettséggel tölti el vajon a kutyát, ha hallja azt a zajt, amit ugatásával kelt? Egyáltalán nem. Számára ugyanolyan jó hecc az ugatás, ha hangszalagjait sebészi úton eltávolítják.

A legtöbb kutya elsősorban olyan helyzetekben ugat, melyekben az éberség-félelem-harciasság kombinációja uralja kedélyállapotát. Az ugatás lehet szinte hangtalan levegő kibocsátás. Az erőteljes ugatás szakadatlan vonítássá alakulhat. Minél inkább agresszívebb, annál tompább, mélyről jövőbb az ugatás, minél inkább fél a kutya, annál magasabb hangú és fültépőbb.

Az agressziótól a menekülésig történő ugatást halló kutya észleli az árnyalatait még akkor is, amikor nem látja az ugató egyedet, vagy ez számára teljesen ismeretlen. Az ugatás dallama és csengése egy sor dolgot közöl a kutyáról, a többi ebbel. A kis termetű, félénk egyed gyakran megijed a mély hangú ugatástól, akkor is, ha a hangoskodó távol van. Az ugatás egyik legfontosabb mozgató ereje, a félelem. Az a hiedelem, hogy az a kutya, amelyik sokat ugat, nem harap, ennélfogva teljesen téves.

Jóllehet a kutyának az ugatásra való hajlandósága meglehetősen nagyfokú, a riasztás helyzetekben ez kiképzéssel még fejleszthető. Sajnos - mások nem kis bosszúságára - sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Pedig nem éppen kellemes, amikor otthonunkban vagy a környéken előforduló legkisebb zajra a kutyának be nem áll a szája. Ösztönösen cselekszi ezt, és legtöbbször nincs is ebben semmi kifogásolnivaló. Ritka esetektől eltekintve, nem rossz az, hogyha ugat egyet-kettőt, mikor valaki jön vagy nyomja csengőt. De bőségesen elegendő, ha figyelmeztetésül néhányszor vakkant, azontúl maradjon csendben, kivéve, amikor valami rendkívüli dolog történik. A hangoskodástól vonjuk el a figyelmét játékkal, etetéssel, s bármilyen furcsán is hangzik, dicsérettel, de semmiképpen ne ordítozzunk vele! Így észreveszi, hogy teljesítette feladatát, most már befoghatja a száját. Függetlenül attól, milyen idős a kutya, fiatal korától kezdve okvetlenül hallgattassuk el a mértéktelenül csaholó ebet.

Idegen közeledtekor az ugatás nagymértékben ösztönös. Ezért gyakorlatilag nem lehet abbahagyatni, mivel az ösztönök csak embertelen eszközökkel szüntethetők meg. Így hát akárhányszor büntetjük a kutyát, idegen közeledésekor újra és újra ugatni fog. Ha a gazda ilyenkor ráordibál a hangoskodó kutyára, ez olyan, mintha ő is bekapcsolódna az ugatásba, ezért az állat izgatottabb lesz, és még harsányabban csahol.

A folytonosan ugató eb rendszerint rá se hederít, ha rászólnak. Egész nap, sőt sokszor éjszaka is minden ok nélkül "jár a szája!". Nemcsak a gazdát, hanem közeli szomszédokat is bosszantja ezzel. Néhány kutya nem igazán kiegyensúlyozott idegrendszerű, ezért egyfolytában - vagy fogalmazzunk finomabban többször - ugat. Néha olyan gyakran bosszantanak egyes kutyákat, hogy ez a kellemetlen szokásuk emiatt fejlődik ki. Vannak félénk egyedek, melyek hosszan és igen hangosan ugatnak bármilyen zajra vagy mozgásra. Van olyan is, amelyik mikor egyedül marad, azonnal eszeveszett üvöltésbe kezd.

Az ugatás ösztönös reagálás a meglepetésre, figyelmeztetőül szolgálhat a többi kutya felé. Egy-egy eb megtanulja azt is, hogy csaholással elérhet valamit, amit kíván. Ez lehet táplálék, melyet a gazda kétségbeesetten odavisz neki, csakhogy mérsékelje az ugatást. Társaság utáni vágyában is ugathat a kutya, vagy azért, mert nem engedik ki vagy be a lakásba. Ugat, ha magára szeretné vonni figyelmet, amennyiben ez sikerrel jár, újra és újra próbálkozik. Magányossága miatt is járhat a szája, különösen kennelben érzi magát elveszettnek, szeretne egy kis figyelmet, mivel egyéb eszköze nincs, ugat. Ilyenkor még a dorgálás is jól esik neki!



nyitókép: archiv
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)