Kiképzés, kutyaiskola
Engedjük kibontakozni a természetet!
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szinák János  |  2012. január 23.

Engedjük kibontakozni a természetet!

Sajnálatos módon általában keveset beszélünk a nevelésről, annál többet a kiképzésről, s így elmulasztjuk, hogyan tegyük engedelmessé - fiatalkora legelején - a kölyköt. Sokan feleslegesnek tartják a nevelést, mert úgy gondolják, hogy teljesen nélkülözhető.


A kiskutya jövője szempontjából azonban lényeges, ezért amilyen korán csak lehetséges, kezdjük el a nevelést! Ugyanis csak fiatal korban alapozhatjuk meg, tehetjük tartóssá az engedelmességet, serkenthetjük hatásosan a hajlamot és a képességeket, s csak ilyenkor vehetjük fel a küzdelmet a rossz szokások kialakulása ellen.

 

A környezet igen nagy hatással van a kiskutyára. Ezért különösen fontos, hogy minél hamarabb ismerje meg a körülötte lévő világot. A kennelben született kölyök gyorsan megbarátkozik az anyjával, testvéreivel, valamint azokkal az emberekkel, akik etetik, de ezen túl minden idegen a számára. Az a kölyök, amelyik ilyen viszonyok között nő fel, a későbbiek során gyakran elutasítja a számára idegen és ismeretlen dolgokat. Sok időt vesz igénybe a rosszul szocializált kiskutya beilleszkedése az új családba.

Igen korán kell elkezdenünk a nevelést, szoktatást, mert ez kihat a kölyök egész életére. Ezért helyes, ha törekszünk arra, hogy kedvencünknek annyit adjunk "útravalóul", amennyit csak lehetséges. A dolog természetéből következik: a kiskutyánál is az rögződik a legjobban, amire fiatal korától kezdve szoktatták, s ezek az "értékes" ismeretek soha nem vesznek el. A szoktatás ne történjen erőszakos zaklatással, mert ezzel gátoljuk a fiatal egyed fejlődését, inkább ébresszük fel a szükséges életkedvet.

Amikor a kölykök képesek arra, hogy önállóan egyenek, vagyis elválasztottuk az anyjuktól, tüstént fogjunk hozzá a neveléshez. Mivel a kiskutyák rendszeresen, azonos időpontban kapják a táplálékot, így hozzászoknak ehhez, és pontosan tudják, hogy a táplálkozási időn kívül nem kapnak semmit. Az etetés közeledtével, a kölykök feszülten várnak bennünket, s nyugtalanul kísérik minden mozdulatunkat. Az etetési idő elérkezésekor, a falánk kölykök már pontosan tudják, hogy valaminek történnie kell. Két táplálkozás között nem ugatnak és vonítanak, s egyhamar belátják, hogy ez teljesen felesleges is, mert etetőtáljuk nem telik meg az ugatástól.

Amennyiben néhányan mégis úgy vélekednek, hogy az azonos etetési idő betartása nincs befolyással a nevelésre, s az ilyen csekélységek - nevelési szempontból - nem jelentősek, akkor jókorát tévednek. A későbbiek során minden rendszeresség lényeges, legyen az még oly csekély is.

Nemcsak azonos időpontokban etessük a kiskutyát, de egyidejűleg a friss levegőn való mozgáshoz, szobatisztasághoz, és megannyi más dologhoz szoktassuk, amelyek számunkra igen nagy előnyt jelentenek. Sokat nyer, aki kezdettől fogva szabállyá teszi a rendszerességet a fiatal ebnek. Soha nem szabad olyasmire szoktatni, amit később el kell hagyni.

Óriásit téved, aki amellett száll síkra, hogy a kölyök rakoncátlanul nőjön fel, s azt hiszi fáradtság nélkül engedelmessé nevelhető a kedvence, akkor is, ha fiatalkorában egy sereg rossz tulajdonságot vett fel. Szavakkal minden szépen kiszínezhető, bizonyítható, de a gyakorlat igazolja, hogy az ilyen nézetek hamisak, miután pontosan ellentmondanak a tényeknek.

Aki nevelésre szánja el magát, elsősorban tanulmányozza a kölyök jellegzetes tulajdonságait, iparkodjon kipuhatolni, hogy milyen módszerrel próbálkozzon, és semmiképpen ne szálljon szembe a természetével, mert a kölyöknek fiatal korától kezdve gazdájában barátot, nem pedig zsarnokot kell látnia. Amennyiben el akarjuk kerülni ez utóbbit, akkor kötelességünk kedvesen és megértően bánni vele. Ezt úgy érjük el, ha engedjük kibontakozni a természetét!

Ezért szabad belátás szerint, egyéni hajlamához szabjuk a nevelést. Ha később úgy látjuk, hogy kibontakoztatható egyik vagy másik hasznos tulajdonsága, akkor magától értetődően haladéktalanul vegyük figyelembe ezt. A nevelés célja, hogy ébresszük fel a szunnyadó hajlamokat és ösztönöket, s gyakorlással fokozzuk az egyed megfelelő viselkedését.

Természetesen egyszer-egyszer a jó képességű kutyánál is ellenállásba ütközünk, s mivel kedvező tulajdonságai nem fejlődtek ki kellően, így kisebb-nagyobb hibákat követ el. Amennyiben szidást érdemel, akkor azt kapja is meg, de mindig úgy fenyítsünk, hogy arányban álljon az elkövetett hibával, ne legyen se túl enyhe, se túl szigorú, és azonnal alkalmazzuk a hiba leleplezése után.

Aki viszont minden apróság miatt annyira megveri a kutyát, hogy maga is beleizzad, akkor az ellenkezőjét éri el, mint amit akart. Ahogy a közönségesség és a durvaság nem nemesítheti egy gyermek jellemét, úgy nem tudjuk ezzel fokozni a kutya értelmi képességét sem. De nincs is szükség arra, hogy durván bánjunk a kölyökkel, mert emiatt félni fog tőlünk, és olyan hátrányos tulajdonságai alakulnak ki, amelyek veszélyeztetik ember és kutya kapcsolatát.

Ha az elkövetett hiba után hosszabb idő telt el, akkor biztosan feltételezhetjük, hogy a fiatal eb egyáltalán nem emlékszik a csínytevésére, s így amennyiben jóval ezután kap fenyítést, fogalma sincs, miért büntettük. Ezért törekedjünk az igaztalanság elkerülésére, mert különben a gazda iránti bizalmát ássuk alá. Márpedig, ha a bizalom egyszer elveszett, akkor nagyon hosszú időre van szükség, amíg a fiatal eb visszanyeri ezt. Vagyis, hogyha a "csínytevés" elkövetése pillanatában nem sikerül rajtakapni a kiskutyát, úgy várjunk a következő alkalomra, s akkor szidjuk meg. Az utólagos büntetésnél célszerűbb, ha a kiskutya számára nem teremtünk olyan lehetőséget, hogy helytelenül cselekedjen.

Igyekezzünk türelmes bánásmóddal szilárdítani a kölyök felénk irányuló bizalmát. Nem dicsőség alaposan elnáspángolni a fiatal kutyát, néhányan azt hiszik, ez valami kiváló teljesítmény. Pedig a fiatal eb nevelésének művészete éppen az önuralmon múlik. Először neveljük magunkat, és csak azután a kölyköt!

A szakszerűtlen nevelésnek legtöbbször az a következménye, hogy olyan hibákért büntetik a kiskutyát, amelyekért a gazdák a bűnösök! A szigorú büntetésnél könnyen túllépik a fenyítés megengedhető mértékét, s napirenden van a brutális bánásmód.

A nevelés megköveteli a büntetés módjának alapos megfontolását, mert kedveskedő szavakkal inkább fogékonnyá tudjuk tenni a fiatal - még el nem rontott - kutyát, ha nem fogékonyabbá, mint a veréssel. A püföléssel elrettentjük magunktól a kedvencünket, félni fog közelségünktől. Nagyon is buta egyed az, amelyik nem ezt tenné. Mi több értelmes az a fiatal eb, ha ilyenkor elhúzódik gazdájától.

Amennyiben az ember megérti, hogy inkább szép szóval nevelje a kölyköt, mintsem fenyítéssel, akkor ilyen gondok egyáltalán nem fordulnak elő. Célszerű törekedni arra, hogy már kezdettől fogva nyerjük meg a kölyök bizalmát. A nevelés bizalomra épül, ezért sohasem a feltétlen engedelmesség a célja, hanem a gazda és kutya közötti tartós kapcsolat kialakulása és megszilárdítása.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)